[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692739#post692739][b]Ombozi Noel - 2017.07.26. 17:30[/b][/url]

Nadja
Holdfény utca 10.
Zene

Nadja válaszára halványan elmosolyodik, de az az éppen csak látható ív hamar eltűnik borostás arcáról.
- Nem, köszönöm - feleli újra, és míg mély levegőt vesz, amit pillanatokkal később hosszan kifúj, hátradől. A szék megnyikordul a súlya alatt.
Szeretné elmondani, hogy mennyire sajnálja, amiért befurakodott a mosolygós, gyönyörűszép nő életébe, amiért kéretlenül felforgatta a napjait, amiért szétzúzta az őt körülvevő szépet és leginkább azért, amiért olyan ígéretet tett neki, amit tudvalevő volt, hogy soha nem teljesíthet. Hiszen soha nem fogja kiérdemelni őt.
- Nadine - köszörüli meg a torkát, és felpillant a bögréjét szorongató barnára. A mellkasa idegesen jár fel- és alá. - Bárcsak... ne ismertél volna meg soha.
Beharapja az alsó ajkát, lassan, céltalanul megcsóválja a fejét. A vállai megemelkednek, hogy később a helyükre süllyedhessenek. A mozdulatai ösztönszerűek, megkomponálatlanok.
- Félreléptem - a hangja alig hallható, rekedt, szégyenteljes. Ez... még ő sem talál rá szavakat, nemhogy Nadine.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692745#post692745][b]Ombozi Noel - 2017.07.26. 17:50[/b][/url]

Nadja
Holdfény utca 10.

Csak bólogat, jelezvén, hogy de igen, ezt mondja, mert ez az igazság, és ezt kell mondania. Bárcsak történhetett volna másként.
Pillantása a nőn ragad. Szemöldökeit ráncolni kezdi, zöldjeiben értetlenség csillan.
- Miért szeretnéd tudni? - kérdezi, de még mielőtt Nadine válaszolhatna, tovább folytatja. Hangja határozott. Hiszi, hogy van, amiről jobb nem tudni. - Nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692753#post692753][b]Ombozi Noel - 2017.07.26. 18:09[/b][/url]

Nadja
Holdfény utca 10.

Lassan erőt vesz magán, megmozdítja kezeit, és megtámaszkodva az asztalon, óráknak tűnő másodpercek alatt álló helyzetbe tornázza magát. A szék lába jajgatva szántja fel a padlót.
- Ismersz - kezd bele, és lehajtott fejét rázva, levigyorog az asztalra. - Boldogtalan nő az, aki nekem számít.
Sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=710128#post710128][b]Ombozi Noel - 2017.12.20. 21:38[/b][/url]

A vásár forgataga mostanra megritkult, és én sem nézelődni jöttem, csupán lerövidítettem a Lévaihoz vezető utat. Az ujjaim egy üveg vörös nyakára fonódtak, cipősarkaim visszhangot vertek a betonon, ahogy a sötétben áthaladtam a lassan szedelőzködő árusok között. Útközben javarészt csak magam elé, a semmibe figyeltem, csak néztem, de nem láttam. A gondolataim egész máshol jártak, de elég volt egyetlen jobbra kószáló pillantás... hirtelen még az ütő is megállt bennem.
Tanárnő?
Lassuló léptekkel meredtem a békésen nézelődő nőre, majd önkéntelenül is megálltam, és szemközt vele, pislogás nélkül kezdtem őt bámulni. A hidegtől elszíneződő ajkaim elnyíltak, egyszerűen képtelen voltam hinni a szememnek.
De hisz... az nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=713384#post713384][b]Ombozi Noel - 2018.02.02. 12:05[/b][/url]

A vállamon átvetett zsinóron lógott két döglött menyét, egyikük mellkasomat, másikuk a lapockámat verdeste ütemesen, minden léptemnél, ahogy egyre beljebb jutottam az erdőben. A bájitaltannak csak nemrég lett vége, és hamarosan kezdődött a mágiatörténet, így nem volt sok időm, de a hosszú szünetben volt egy kis dolgom. Napok óta terveztem már, de a látogatás gondolatát mégsem volt olyan egyszerű megvalósítani, mint azt hittem. Az elmúlt évek csak nem múltak el nyomtalanul, éreztem most is.
Először Noakot láttam meg. A szívem hatalmasat dobbant. Boldogan szaporáztam meg lépteim.
- Szia, szia, szia - suttogtam közelebb érve hozzájuk, engedélykérően pillantva Annelie-re. A hangom a kis sárkánynak szólt, és ha engedte, kezeim közé vettem a fejét, és mint egy régen látott jó barátnak, mondtam neki néhány dolgot - ami csak rá és rám tartozott.
Aztán leemeltem a vállamról a menyéteket, megszabadítottam őket a madzagtól, és egyiküket Noaknak ajándékozva a barnasághoz léptem.
- Nem zavarok? - kérdeztem a macskadoboz mellé guggolva, kíváncsian kukkantva be a picinyek közé. Hjaj, Annelie sosem változik. A ki nem mondott gondolatra elmosolyodtam, majd oldalasan pillantottam át rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=713390#post713390][b]Ombozi Noel - 2018.02.02. 12:28[/b][/url]

A kijelentésre elmosolyodtam, majd átpillantottam a jól láthatóan elégedett sárkányra. Meg sem próbáltam leplezni az arcomra kiülő széles vigyort, amikor találkozott a tekintetünk.
- Első osztályú menyéteket hoztam, még napokkal ezelőtt beszéltem a vadőrrel - fordultam vissza a nőhöz, hanglejtésére azonnal rendeztem a vonásaimat. Igenis, főnökasszony pillantással vettem tudomásul a kérését, amit egyetlen finom biccentéssel jeleztem is. - Madár és hal, felírom.
Aztán felegyenesedtem, és a másik menyéttel a kunyhó oldalához sétáltam, hogy a madzaggal együtt felakasszam egy kiálló deszka csücskére.
- Szerettem volna megkérdezni hogy vagytok - kezdtem rekedtes hangon, a szétváló madzaggal babrálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=713393#post713393][b]Ombozi Noel - 2018.02.02. 13:00[/b][/url]

Felnevettem a hasonlatra, és átsandítottam a lépcsőre költöző kismamára. Azt hittem, hogy furcsa, valahol talán rossz érzés is lesz egy nap majd így látni őt azután, hogy mi már nem alkottunk egy párt, de egyáltalán, még csak kellemetlen sem volt.
- Lesz az majd görögdinnye is - vigyorogtam rá, és bár a tekintetét nem találtam, az arcáról nem vettem le a szemem.
A madzag végre megtartotta az állatot, és én a tenyereimet dörzsölve sétáltam közelebb hozzájuk.
- A dobókocka nem rossz, de szerintem létezik nála jobb megoldás is - mondtam, míg leültem mellé, alkarjaimat a térdeimen támasztottam meg. Egy ideig a fákat néztem, hagytam, hogy a csend beférkőzzön közénk, majd Annelie felé fordítottam az arcom, megvártam, hogy rám nézzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=713395#post713395][b]Ombozi Noel - 2018.02.02. 13:25[/b][/url]

A zavar ott ült a homlokom minden, hirtelen elmélyülő ráncában. Fogalmam sem volt arról, hogy South még nem tud a kicsiről.
Egy hosszú pillanatig csak néztem a nő arcát, majd ellentmondást nem tűrő hangon, mosolytalan arccal szólaltam meg, csak hogy Annelie-ben mindenképpen erősítsem az elhatározást.
- Figyelj rám - kezdtem, míg előredőltem, és oldalra billentett fejjel felnéztem rá. - Tudnia kell róla. Ő az apja, és most már, ebben a helyzetben már nincs választásod.
Tudtam, hogy Annelie nem így tervezte, legalábbis, míg mi együtt voltunk, megvoltak a magunk szabályai, és nekem akkor is, most is nagyon fontos volt, hogy a gyerekek egy normális családba érkezzenek.
- Erről is szerettem volna beszélni veled - mélyült el a hangom, és egy rövid időre elfordítottam a fejem. Újra a fákat figyeltem. Aztán nagy levegőt vettem, és folytattam. - Ez a gyerek nem is kívánhatna magának jobb anyukát. Csodálatos vagy, nemcsak szép, de nagyszerű ember is. A szíved, hogy mindenkin segíteni akarsz...
Nem folytattam, mert nem akartam, hogy azt higgye, ezek csupán szavak. Pedig soha nem éreztem őket ennél tisztábbnak.
- Szerettem volna megköszönni neked azt a rengeteg erőt és kitartást, amivel benne voltál a kapcsolatunkban, és azt a fajta szeretetet, amit előtte senkitől sem kaptam meg. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730306#post730306][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 17:19[/b][/url]

Az előttem álló asztalt óriási világtérkép terítette be, egy-egy fontosabb pontot só- és borsszóró jelzett, de voltak helyek, ahová sietősen kibontott fogpiszkálókat döftem. A jalapenos-sonkás-kukoricás pizzám az asztal szélén, Ázsia északi szegletét takarta el, és a korsó sör, amibe épp csak, ha belekortyoltam, Észak-Amerikán terpeszkedett. A fehér hab végigfolyt az üveg oldalán, és sötét foltot hagyott Kanada közepén.
Merlin tudja mióta görnyedtem már a térkép fölé, és vívódtam egy kölcsönkapott, régi mugli vonalzóval. Homlokráncolva méricskéltem, a lehetőségeimet számoltam, néha hátradőltem, vagy egy szelet pizzáért nyúltam, amit két falat után figyelmetlenül dobtam vissza a tányérba.
Az érintésre elmosolyodtam, amolyan szerelmesen; ugyanabban a pillanatban nyugodtan és izgatottan, de a hang azonnal összekuszálta a gondolataimat. Mi a...? Szemöldökráncolva pillantottam fel, a kérdésre aprócska sóhajtással döntöttem oldalra a fejem.
- Neked is találunk helyet a bandában, csak mondjuk jó lenne, ha addig nem hullana ki a hajad a sok hypótól - feleltem kiegyenesedve. A hátam beleroppant a mozdulatba, de ez látszólag fel sem tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=730308#post730308][b]Ombozi Noel - 2018.07.27. 17:51[/b][/url]

A megjegyzésére azt hiszem, egy kissé elnyílt a szám, és míg egy röpke pillanatra hitetlenül lehajtottam a fejem, széles vigyorra húztam azt. Szöszmő költözködését félig az asztalra könyökölve figyeltem, ujjaim a szakállamon pihentek. Hiába voltam már huszonnégy, a lányok még mindig képesek voltak meglepni - legtöbbször persze keresve sem találtam szavaik vagy tetteik mögött a logikát. Ezt most azonban értettem; csakis azt jelenthette, hogy évek ide vagy oda, a társaságom még mindig ellenállhatatlan volt.
- Foglalj csak helyet - jegyeztem meg egy félmosollyal, de a térképet nem voltam hajlandó megmozdítani. Ha nem akarta bántani a plafon felé meredező fogpiszkálóimat, akkor még azt is megengedtem neki, hogy tányérjával elfoglalja Dél-Amerika egy részét. A limonádéját jobban tette, ha fogta.
- Költözés - dörmögtem inkább csak az orrom alá, mintsem neki, és vetettem egy újabb pillantást a célpontok felé.
Szöszmő mondandójából először alig értettem valamit, viszont amint a szájáról kezdett beszélni, önkéntelenül is felé fordultam. Tekintetem fényes ajka, a szeme és a haja hármasát járta be, újra meg újra, aztán tétován bólogatni kezdtem. Vagy inkább a fejemet ráztam?
- Nem minden fiú szereti az ennyire... - megbillenő fejjel, a száját fürkészve kerestem a megfelelő szavakat. - ...hm. Természetellenes dolgokat. Milyen színű a hajad, már amúgy, eredetileg?
A válaszom végén újra a szemei után kutattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet smink és felesleges adalékok nélkül. Szőkésbarnának tippeltem, de hát mágus legyen a talpán, aki átlát a tökéletes maszkon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=796513#post796513][b]Ombozi Noel - 2020.03.02. 13:00[/b][/url]

A kora reggeli fények visszatükröződnek a pillantásomban, amellyel a Holdfény utcai házat vizslatom; régen jól ismertem, odabent is jártam, éjszakákat és nappalokat töltöttem az otthonos falak és a nő illatával átitatott bútorok között.
Ez persze már régesrég elmúlt. Ahogyan minden más is. A tenyeremben néhány apró kavicsot melengetek, egy ideje már mozdulatlan állok és az emeleti ablakot figyelem, ami mögött kirajzolódik Nádja gyönyörű alakja.
Merengek, mert nincs szívem meglépni; bármennyire is akarom, nem tudom megmozdítani a karom, nem tudom megzavarni őt - levegővételnyi erőmből mindössze csupán annyira futja, hogy önzőn bámuljam, hogy pislogás nélkül vesztegeljek a sötét sziluettben.
A kora reggeli fények visszatükröződnek a pillantásomban; a zöldes pigmentekbe árnyékként keveredik bele Nádja lénye.