[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=758797#post758797][b]Anna Weißling - 2019.05.19. 22:45[/b][/url]

 Arra gondolt, hogy valami történt, amíg távol volt. Munkahelyi dolog vagy ilyesmi. Lehalkította a zenét, mert hallani akarta, mit mondott. A közös partijuknak Manóval már vége volt.
 - Az... apja? - Nem emlékezett pontosan a nevére az énekesnek, de az arca rémlett neki. Talán cikkeztek róla az újságnál, talán csak valami plakáton látta. - És a képek? Azzal a férfival? Azt hittem, ő...
 Nem kérdezgette erről a másikat. Nem akarta, hogy tolakodónak tűnjön, és voltak dolgok, amikről ő sem szívesen mesélt. Most azonban kissé összezavarodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=758802#post758802][b]Anna Weißling - 2019.05.19. 22:59[/b][/url]

 Borbély, igen. Így már rémlett a név is, meg néhány zeneszám is tőle. Nyári fellángolás. Felsóhajtott és a füle mögé tűrte a haját. Beleharapott alsó ajkába. Akart valamit mondani. Talán annyit, hogy megérti. Vagy hogy nem kell róla beszélnie, ha nem akar. Valami, ami a támogatását fejezte volna ki.
 Elnyíltak ajkai, mikor a vörös haj sötétedni kezdett, a nőies vonások pedig megkeményedtek és megjelent előtte a férfi, akit a fotókon látott.
 - Istenem... - suttogta maga elé, ahogyan megfigyelte az arcot, a szemeket. Nem. Erre ő egyáltalán nem számított. - Én azt hittem... Szóval hogy ő...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=758806#post758806][b]Anna Weißling - 2019.05.19. 23:11[/b][/url]

 Szerette volna, ha nem lepte volna meg ennyire. De bármennyire is élt már évek óta mágusok között, az ilyen látvány még akkor is ritkának számított. Pláne, ha az illető a saját testvére volt.
 - Légy szíves, különben nem ismernélek fel - mosolyodott el, miközben száján keresztül fújta ki hosszan a benne ragadt levegőt. Sok mindent nem tudott még Boriról. Talán túl sok mindent.
 Manó apró léptei dobbantak a parkettán, ahogyan a rajzolt papírokat emelte anyja felé. Vagy apja. Anna biztos volt benne, hogy mindkét dologról még beszélniük kell. De nem most. Nem a gyerek előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=780789#post780789][b]Anna Weißling - 2019.11.13. 21:27[/b][/url]

 Sietett, hogy még időben hazaérjen vacsorára, de a lektornak ez sem tetszett meg az sem tetszett és "egyébként is Anna, valahogy más a stílusod, nem ehhez szoktak hozzá az olvasók". És hogy ez mit is jelentett? Újraírni, újrafogalmazni az egész cikket, ami majd másnap indul a nyomdába.
 - Megjöttem - kiáltott be a lakásba, miközben betolta lábával maga mögött az ajtót. Egy fáradt sóhaj közben lehúzta a cipőt a lábáról és ledobta  táskát a kisszekrényre, hogy a jókedvű hangok irányába induljon. - Bocs a késésért, de rengeteg... - kezdett volna bele a mondatba, mikor a konyha bejáratnál megállva telibe nem találta volna egy nagy adag paradicsomos tészta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=780793#post780793][b]Anna Weißling - 2019.11.13. 21:42[/b][/url]

 Elakadt a szava, megdermedt a mozdulata és még a szemét is csukva tartotta. Nagyon, nagyon remélte, hogy ha újból kinyitja majd, egy szép és tiszta lakást lát. Azonban érezte, ahogyan a fél arcán elkezdett a tészta lecsúszni, szép paradicsomos nyomot hagyva maga után.
 Hallotta a nevetést, érezte az ölelést, ő azonban csak a leesni készülő tésztacsomó felé kapott, mielőtt az a földön végezné, és szépen rá nem pakolta volna drága férje feje tetejére.
 - Ja, egészen illik hozzád is - bólogatott, majd mellé lépve felmérte a károkat. - Nagyon remélem, hogy számoltatok a következményekkel, mikor ezt elkezdtétek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=780800#post780800][b]Anna Weißling - 2019.11.13. 21:56[/b][/url]

 Figyelte, ahogyan a szék sarkáról lecsúszó tésztaadag a földön végezte, mire Csizma boldogan rohant felnyalni a maradékot a földről. Anna felsóhajtott, és a lehető legszigorúbb pillantását próbálta valahonnan előkotorni, mikor a két bajkeverőre pillantott.
 - Tudjátok, mi a szerencsétek? Hogy van egy beépített takarítóbrigádunk - mutatott rá a lábuk körül ólálkodó kutyákra. Kalóz orrán még a paradicsomfolt is odaszáradt. Azt próbálta lenyalogatni róla, de a Manó kezében lévő szaftos tészta elvonta a figyelmét. A nyalogatásra Manó felsikkantott és felnevetett, Anna pedig kénytelen volt hátrahagyni az addig sem túl szigorú tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822790#post822790][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 16:42[/b][/url]

 Kerülte Bogolyfalvát, mióta  visszatért az országba. Persze tisztában volt vele, hogy élete végéig képtelen távol maradni a falutól, de úgy érezte ezúttal, jobb később mint előbb. És hát ő volt a legjobb.
 Magabiztosan sétált el az ismerősök házak mellett, hogy aztán rákanyarodjon a Holdfény utcára, és megálljon a társasháznál. A francia nevet kereste a lakók listáján, kimondani sem merte. Kész szerencse, hogy a Sébastien még talán menni is fog neki. Nagyon remélte, hogy tegezheti, mert azt a sok magánhangzót egymás mellett bizony képtelen lenne kimondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822792#post822792][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 17:22[/b][/url]

 Tágra nyílik az ajtó, szinte nem is kellett várnia, és mit ad' Isten, tegezi őt. Így szerencséjére nem kell a vezetéknevén szólítania.
 - Igen, én lennék, üdvözlöm! - Durr bele, ennyit a magázás-tegezés problematikájáról.
 Egy gyors pillantást vet körbe a lakáson, majd a mutatott irányba indul. Lakályos kis apartman, kellemesen berendezett. Nyilván rendkívül elfoglalt lehet, hisz mégiscsak ismert országszerte, miközben pedig a Bagolykőben tanít.
 - Igen, egy kávé jól esne, köszönöm!
 Leült a kanapéra, miközben ölébe vette a táskáját. A tégla borítású falak a régi otthonára emlékeztették, ami egy kicsit kényelmetlenné tette a látogatást.
 - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - Plusz egy pont a magázásnak. Remélhetőleg kijavította ezzel a saját hibáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822798#post822798][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 19:54[/b][/url]

 Magához vette a kávét, majd rakott bele némi cukrot. Belekortyolt, majd bólintott. Sébestiannek teljesen igaza van. A  minőség mindennél fontos.
 - Pont ezért jöttem én is hozzád. - A dohányzóasztalra tette a csészét, és a megbűvölt táskájában kezdett kutatni. - Na várj, mindjárt itt van. Sok helyre megyek ma, tudod milyen, mikor tele van a táskád mindennel... - magyarázkodott, miközben már vállig a táskában turkált, hogy aztán egy még nagyobbat húzzon ki belőle.
 - Szóval ezt kellene valahogy biztossá tenni. Mármint a dolgokat, amiket belerakok. Nem tudom, mi a menete. Hogy megátkozódik, aki belenézne, vagy egyszerűen csak nem látja a holmikat... - megpaskolta a kopott bőrt. Maga a táska jelentéktelennek tűnt, irattartó volt.Olyan, amit az ügyvédek hordtak magukkal. Körülbelül az ötvenes években.