Kerülte Bogolyfalvát, mióta  visszatért az országba. Persze tisztában volt vele, hogy élete végéig képtelen távol maradni a falutól, de úgy érezte ezúttal, jobb később mint előbb. És hát ő volt a legjobb.
 Magabiztosan sétált el az ismerősök házak mellett, hogy aztán rákanyarodjon a Holdfény utcára, és megálljon a társasháznál. A francia nevet kereste a lakók listáján, kimondani sem merte. Kész szerencse, hogy a Sébastien még talán menni is fog neki. Nagyon remélte, hogy tegezheti, mert azt a sok magánhangzót egymás mellett bizony képtelen lenne kimondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822790#post822790][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 16:42[/b][/url]

 Kerülte Bogolyfalvát, mióta  visszatért az országba. Persze tisztában volt vele, hogy élete végéig képtelen távol maradni a falutól, de úgy érezte ezúttal, jobb később mint előbb. És hát ő volt a legjobb.
 Magabiztosan sétált el az ismerősök házak mellett, hogy aztán rákanyarodjon a Holdfény utcára, és megálljon a társasháznál. A francia nevet kereste a lakók listáján, kimondani sem merte. Kész szerencse, hogy a Sébastien még talán menni is fog neki. Nagyon remélte, hogy tegezheti, mert azt a sok magánhangzót egymás mellett bizony képtelen lenne kimondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822791#post822791][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:06[/b][/url]

Egész nap az ügyfelek kezében járt a kilincs, ha már a napot teljes egészében munkájának szentelte, hogy ne kelljen a jelenné vált jövőn gondolkodnia. Új és meglévő munkákat kapott és adott ki a kezéből, hogy boldog mosollyal az arcukon engedje útjára ügyfeleit. A pillanatnyi szünetekben is a megoldásokon elmélkedett, jegyzetek halmát söpörte a fiókjába, ahogy meghallotta a kopogást.
- Üdv! Anna, ugye? Fáradj csak beljebb - kellemes mosollyal az arcán invitálja beljebb a nőt, ahogy odébb áll az ajtóból. - Itt jobbra van az irodám. Megkínálhatlak esetleg valamivel, mielőtt belevágunk? Kávé, tea? - kékjeit a nőre függeszti kíváncsian, miközben az ajtót halk puffanással csukja be utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822792#post822792][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 17:22[/b][/url]

 Tágra nyílik az ajtó, szinte nem is kellett várnia, és mit ad' Isten, tegezi őt. Így szerencséjére nem kell a vezetéknevén szólítania.
 - Igen, én lennék, üdvözlöm! - Durr bele, ennyit a magázás-tegezés problematikájáról.
 Egy gyors pillantást vet körbe a lakáson, majd a mutatott irányba indul. Lakályos kis apartman, kellemesen berendezett. Nyilván rendkívül elfoglalt lehet, hisz mégiscsak ismert országszerte, miközben pedig a Bagolykőben tanít.
 - Igen, egy kávé jól esne, köszönöm!
 Leült a kanapéra, miközben ölébe vette a táskáját. A tégla borítású falak a régi otthonára emlékeztették, ami egy kicsit kényelmetlenné tette a látogatást.
 - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál fogadni. - Plusz egy pont a magázásnak. Remélhetőleg kijavította ezzel a saját hibáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822793#post822793][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.09. 17:54[/b][/url]

Aprót biccent Anna felé, miközben ajkain töretlenül ül a mosoly. Elég csak rá nézni, hogy az ember szorongása elpárologjon és ahogy árad belőle a nyugalom és a kedvesség, ugyanezen pozitív tulajdonságokat ragasztja át akaratlan a hozzá érkezőkre.
- Azonnal hozom, addig menj csak be nyugodtan - kezével a dolgozószobája felé int, majd két perc alatt járja meg a konyhát. A tálcát maga előtt lebegtetve érkezik meg Annához, hogy végül helyet foglalhasson vele szemben, az asztal másik oldalán.
- Én inkább a minőséget pártolom a mennyiséggel szemben, így aki szeretne, könnyen eljut hozzám - mondja kedvesen, majd papírt és pennát készít maga elé szükség esetére.
- Miben lehetek segítségedre, Anna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=822798#post822798][b]Anna Weißling - 2020.12.09. 19:54[/b][/url]

 Magához vette a kávét, majd rakott bele némi cukrot. Belekortyolt, majd bólintott. Sébestiannek teljesen igaza van. A  minőség mindennél fontos.
 - Pont ezért jöttem én is hozzád. - A dohányzóasztalra tette a csészét, és a megbűvölt táskájában kezdett kutatni. - Na várj, mindjárt itt van. Sok helyre megyek ma, tudod milyen, mikor tele van a táskád mindennel... - magyarázkodott, miközben már vállig a táskában turkált, hogy aztán egy még nagyobbat húzzon ki belőle.
 - Szóval ezt kellene valahogy biztossá tenni. Mármint a dolgokat, amiket belerakok. Nem tudom, mi a menete. Hogy megátkozódik, aki belenézne, vagy egyszerűen csak nem látja a holmikat... - megpaskolta a kopott bőrt. Maga a táska jelentéktelennek tűnt, irattartó volt.Olyan, amit az ügyvédek hordtak magukkal. Körülbelül az ötvenes években.