”Lakik bennem egy vadállat. Kevesen élték túl, hogy meglátták. A vadállat eszelős, lehetetlen féken tartani. Nem gondolkozik, nem érez kínt. Csak öl. Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül.” Hidegkék szemei megrökönyödve merednek a mondat végi pontra, a homloka kezd látatlan gyöngyözni és fene sem tudja meddig áll a bagolyfalvi könyvesbolt másfél polcos szekciójánál. Ujja percei kéretlen remegésbe fognak, erősebben szorít velük a címlapra, a következő pillanatban már a fém érmék koppannak a fának. Táncot járva csörögnek a pulton. Feba talán még több knútot is tesz a pénztáros elé a kelleténél, de ahogy keze, úgy tekintete sem engedi el a képregény színes mintázatának formáit. Így nyílik először lassan a kijárat ajtaja, majd egy sóhajjal felnéz, nagyobb lendülettel megtolja, hogy még ma a járdára lépjen, ekkor a mozdulattal akarata ellenére csapja neki valakinek.
- Baszdki - reflexből hátrál minimálisan ő maga is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841124#post841124][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 14:24[/b][/url]

”Lakik bennem egy vadállat. Kevesen élték túl, hogy meglátták. A vadállat eszelős, lehetetlen féken tartani. Nem gondolkozik, nem érez kínt. Csak öl. Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül.” Hidegkék szemei megrökönyödve merednek a mondat végi pontra, a homloka kezd látatlan gyöngyözni és fene sem tudja meddig áll a bagolyfalvi könyvesbolt másfél polcos szekciójánál. Ujja percei kéretlen remegésbe fognak, erősebben szorít velük a címlapra, a következő pillanatban már a fém érmék koppannak a fának. Táncot járva csörögnek a pulton. Feba talán még több knútot is tesz a pénztáros elé a kelleténél, de ahogy keze, úgy tekintete sem engedi el a képregény színes mintázatának formáit. Így nyílik először lassan a kijárat ajtaja, majd egy sóhajjal felnéz, nagyobb lendülettel megtolja, hogy még ma a járdára lépjen, ekkor a mozdulattal akarata ellenére csapja neki valakinek.
- Baszdki - reflexből hátrál minimálisan ő maga is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841126#post841126][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 14:29[/b][/url]

Valószínűleg több ember fejében is megfordul, hogy indokolatlanul boldogan sétálok az utcán. Karjaimat lóbálom jobban a kelleténél, nagyobbakat lépek - ami mondjuk az én magasságomhoz mérten nagy, lehet egy normális méretű embernek átlagos lépés -, arcomon széles mosoly terül el, ahogy Mötley szól a fülembe. Kellemes idő van, és két tárgy között szeretek szünetet tartani a levegőn, hogy az agyam ismételten működésbe lépjen. Ez maximum egy, vagy másfél óra, ha nem tévedek el. Ha eltévedek, akkor több, nyilvánvalóan.
Vagy nem megyek neki telibe egy ajtónak. Mint most. Homlokom és orrom hangosan koppan a fának, mentségemre szóljon tényleg nem láttam, hogy nyílik, vagy nyitódni fog… én meg az ütközéstől esek a fenekemre.
- Áucs - nyúlok azonnal homlokomhoz, miközben másik kezem letolja a fejest fülemről. Tanulnom kellene abból, hogy ne mászkáljak zenével, mert a látásomra is hatással van, nem csak a fülemre. Végül észbe kapva pillantok fel, de egyelőre csak a nyitott ajtót látom, ami nem tart vissza attól, hogy megszólaljak.
- Jól vagy? - ki tudja, lehet neki jobban fájt. Aprókat dörzsölök a bőrön, majd próbálok meg felállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841127#post841127][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 14:39[/b][/url]

A “Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül.” mondat idézet egészen más értelmet kap, ahogy a hangos koppanások után Feba még visszapillant a nyitott képregénybe, mielőtt a lapok susogva összecsukódnak. Mentségére legyen, nem akart senkit kiírtani a könyvesbolt elhagyásával.
Valamennyire kihajol, közben keze a fára fog amíg arrébb lépve löki azt maga mögé, a zár nyelve pedig helyet talál a félfában. A hangot töri meg a lányé, akinek kérdése közben maga elé pislog. - Én? Jól. - nem neki csapódott az ajtó, de a másik nem lehet túl jól, ha ez még nem tűnt fel neki. A képregényt összecsavarva dugja farzsebébe, felszabadult kezével nyúl a lányért. - Segítek - szól mielőtt megérinti és talpra állítja. - Te jól vagy? - tartja még kezét vállán, addig a pillanatig amíg fürkészi. Hasonló kusza tekintetük van azoknak, akik nem bírják a tetoválás látványát.
- Nem láttalak jönni - hátrál, ahogy továbbra is lefelé néz. Bárki is a lány, a homlokánál ő se lát többet magából a nyilvános mosdók tükreiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841128#post841128][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 14:44[/b][/url]

Bár a tömör fa van előttem, akkor is felteszem a kérdést, mert remélem, hogy legalább a másik oldalon álló nem szenvedett harci sérülést. Merlinre mondom, nekem nem kellene kimozdulnom a kastélyból soha. Aprót bólintok a válaszra, mintha láthatná, majd pillantok fel, mert leesik, hogy az ajtó nincs már köztünk. Aztademagas - jön be az első gondolat. A következő az, hogy milyen kedves tekintete van, de biztosra kell mennem: elfogadom a felém nyújtott kezet.
- Köszönöm szépen - állok talpra lassan. - Aham, szerintem minden oké - porolom le fenekemet, majd automatikusan nyúlok ismét homlokomhoz, végül orromhoz. Felszisszenek, ahogy megmozgatom. - Oh, semmi nem történt. Nekem kellett volna jobban odafigyelnem - mosolyodom el felfelé, csoda egyébként, hogy a nyakam nem állt be eddig még egyszer sem. Egyedül Amélia az, akivel tudok normálisan beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841129#post841129][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 14:52[/b][/url]

- Ha te mondod - muszáj megszólalnia, mert a szisszenés hangosabban éri fülét, mint kellene. Arca bal oldalán rezzenne egy ideg, mégsem teszi. Volt rá öt éve megtanulni ezeket elrejteni mialatt elejét veszi a dolgoknak. Nem hátrány, hogy nem vérzik.
Pedig egyszerű préda lehetne.
- Nem hagynálak még magadra - belső zsebéből keres elő egy rágógumit, majd dobja szájába, míg másik kezébe újra a képregény kerül. Azzal mutat az egyik pad irányába. - Üljünk le - feje is követi tekintetét, ahogy körbe pillant a még idegen városban. -  Pár perc - hacsak nincs késésben óráról. Biztos benne, hogy még diáklány, ehhez nem kell sok sütnivaló, csak két szem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841130#post841130][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 14:53[/b][/url]

Aprót bólintok, mert hát tényleg nincs semmi baj. Az orrom szerintem nem törött el, bár a cimpákat összenyomva kellemetlen fájdalom hasít belé, de hát… elviselhető. Ilyenkor mondjuk elgondolkodom, hogy nem tört még el semmim.
- Ó - pillantok fel rá kicsit megszeppenve arra, hogy nem hagyna még magamra. Nem csak a tekintete kedves, hanem ő is. Bennem meg egy csepp félelemérzet sincs, hogy egy idegen férfival készülök letelepedni egy padra. Fejem fordul arra végül. - Oki, ez nem egy rossz ötlet - értek végül egyet orrhangon, mert ujjaim még mindig összenyomják. Észbe kapva kapom el onnan kezemet.
- Öm… köszönöm. Hogy maradsz egy kicsit - harapok alsó ajkamba, ahogy lesütöm a tekintetem, és bal karommal fogom meg jobb felkaromat. Csak akkor indulok el, ha ő is megteszi. - De nem muszáj ám, ha van dolgod. Tényleg jól vagyok. Anubisz vigyáz rám - mosolyodom el szélesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841132#post841132][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 14:54[/b][/url]

Lenne rosszabb ötlete annál, hogy csak leülnek arra a padra, de ahogy visszapillant a kislányra, fürkészi és tudja, hogy már akkor itt kellett volna hagynia mikor először prédaként gondolt rá.
- Semmiség - elvégre ő csapta neki azt az ajtót, amitől el is lép, majd körbe nézve indul el a pad irányába.
Anubisz? Azt baszhatja.
- Csak a szalonom hirdetéseit intézem - von a vállán. - Belefér - a távolba pillant, egy férfit figyel, aki a sáljával küszködik. Egy pillanatig marad csendben. - Miért pont Anubisz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841133#post841133][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 14:56[/b][/url]

Mosolyom szélesebb lesz. Semmiség. Vidámabban indulok el a pad felé, a férfi mellől el nem lépve. Különös biztonságérzetet ad, főleg egy ilyen kocc után, szóval ha lehet, tényleg maradnék még mellette egy kicsit.
- Miféle szalon? - szalad ráncba szemöldököm, majd kapom szám elé kezemet, meg is torpanok, kékjeimet kapom a férfira. - Sajnálom, nincs hozzá közöm. Ne haragudj - hajtom le fejemet elpirulva, majd a kérdést meghallva pillantok fel rá ismét lassan. Bizonytalanul lépek a padhoz végül és ülök le rá. Kezem simul mellkasomra, ahol érzem a medál kemény tapintását. Halványan mosolyodom el.
- Nem tudom. Anubisz, bár a halál istene, mégis jóságos. Lehetőséget ad a választásra a szívednek, védelmez az úton, amit meg kell tenned a kapuig. Anubisz… ő… - milyen? Hiszen Anubisz… a kabát alá nyúlva markolok rá a medálra. Miért hazudok, hiszen nem is ismerem a férfit. Lehetnék végre őszinte… halkat szusszanok. - Anubisz a halál istene, amit én vonzok. Körülöttem mindig mindenki elhalálozik - szomorkásan mosolyodom el, majd fordulok felé és mosolyom őszinte lesz. - De az is lehet, hogy csak szerencsétlen vagyok ebben is - biccentem félre fejemet kedves mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841134#post841134][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 15:04[/b][/url]

Már nem is emlékszik mikor kértek tőle utoljára elnézést bármiért. Főleg egy idegen, az első találkozás alkalmával. Lepillant a lányra majd vissza maga elé.
- Tetováló szalon - mondja végül. - A Macskabagoly utcában nyitom meg, csütörtökön. Addig próbálom szórólapozni a város üzleteiben - mennyire civilizáltnak hangzik ez így. Nagyon jó.
Felteszi a kérdést, majd hallgatja a lány válaszát. Először a szemöldökét ráncolja a faszságra, amit mond - de máshogy nem látszik vonásain, nem grimaszol. Bár ő maximum az ördögben hisz, sosem ítél el mást, hogy éppen miben hisz: Merlin, Odin, Hádész, Anubisz vagy más istenek, neki aztán teljesen mindegy.
Lenéz a másikra. Vonzza a halált? Különös. Akkor most úgy tesz, mint aki nem érzi a lány vérének édes, mégis fémes illatát.
- Hacsak nem vagy sorozatgyilkos, kétlem, hogy közöd lenne bármelyik történéshez - ő már csak tudja. Nem csak azért, mert konkrétan félholtként áll előtte. Az emberen kívül áll. - Megtörténik, ha eljön az ideje - nagyon fiatal még. Bárkit veszíthetett el, nem csoda ha kapaszkodik valamibe, ami segít neki megemészteni. Kellemetlen, hogy csakis az emberi része gondolja ezt így, míg egy másik része az ínyében érzi a bizsergést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841137#post841137][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 15:37[/b][/url]

Elszégyellem magam, de valahol mélyen remélem, hogy válaszol. Az legalább biztos, hogy nem kozmetikát nyit, mert nem éppen úgy néz ki. Azzal sem lenne baj, ha azt nyitna, ne értsetek félre, nem ítélkezem, csak… nehezen hinném el. Nos, igen. Ebbe ne menjünk bele ennél jobban. Kékjeim csillannak fel a válaszra.
- Merlinre, de jó! - kerül lelki szemeim elé rengeteg ötlet és elképzelés. - Ha gondolod, és adsz pár szórólapot, szétosztom a kastélyban - csúszok feljebb a padon, lábaim már nem érik a talajt, így kezdem el őket előre-hátra himbálni.
- Lehet, hogy igazad van - lóbálom tovább lábaimat. - Ne érts félre, én nem félek a haláltól. Tudom, hogy Anubisz majd segít megtalálni a helyes utat - vonom meg vállaimat széles mosollyal, ahogy előre fordulok. A hirtelen mozdulattól csöppen ki valami kézfejemre, amit az ölemben tartok. Lepillantok, pár másodperc elég, hogy orromhoz kapjak. - Óóó, a fene - nyúlok oda, aminek eredményeképpen ujjamon is szétkenem a vöröslő vért. A zsebemben kezdek el turkálni zsepiért, miközben tenyeremmel takarom az orromat.
- Bocsánat, nem éreztem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841139#post841139][b]Illés Ferdinánd - 2021.12.28. 15:47[/b][/url]

- Szülői engedély nélkül nem tetoválok gyerekekre - mondja automatikusan. Sőt, tapasztalatból beszél, akkor is ha úgy hathat mintha Jonas adná a szavakat a szájába. Mégis hátranyúl a far zsebéhez és ráfog pár papírra, amit a lány felé nyújt. - Megköszönném.
- Addig jó, amíg te ebben hiszel - milyen mély beszélgetésbe keveredett egy iskolással. Ajka nyílik el, majd nyalja is meg az alsót. A hideg kék szemek sötétednek el és árnyékolódik akárcsak a beborult égbolt, mellé feszül végig állkapcsa és a szeme alatti erek rezzennek bőre rejtekében. Vér. Állkapcsa remegni kezd, a mentol illata annyit ér, mint halottnak a csók. Halottnak. Közelebb lép, mozdulata gyors és kifinomult, halandó szemének felfoghatatlan, mégis megáll benne amikor, ujjai közt erősen gyűri a képregény lapjait, amik susognak és nyöszörögnek markában. - Ha egyszer elszabadul, vagy engem irt ki, vagy mindenki mást rajtam kívül. - Aztán a hang elhal. Ő pedig eltűnik a lány szeme elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841140#post841140][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.28. 15:49[/b][/url]

Halkan nevetek fel.
- Ez igazán dicséretreméltó - csillannak meg kékjeim. - De én már elmúltam tizennyolc - bár nem tudom miért mondom el neki, de úgy érzem, igenis szükséges letisztázni. Vidáman ficeregve veszem el tőle a pakkot, hogy óvatosan magam mellé tegyem. A hirdetőtáblán a Navinében és a közös, sulison sem hiszem, hogy bárkit is zavarna, szóval majd felrakom őket. Hátha segíthetek neki.
Ühümözve bólogatok neki, lábaimat lóbálom vidáman, amíg el nem kezd folyni belőlem az, aminek normális esetben nem kellene. Régen véreztem ennyire egyértelműen, oda is kapok, amivel valószínűleg csak rontok a helyzeten. A mozdulatsor megáll, kissé megszeppent kékekkel nézek fel rá. Alig értem a szavakat, amik elhagyják ajkait, és mire felfoghatnám, már ott sincs. Fejemet kapom fel, gyors mozdulattal szorítom oda a zsepit, míg fejemet kapkodom.
- De még a nevedet sem tudom - nézek magam elé beesett vállakkal, ahogy magam elé suttogom a szavakat. Percek múlva áll el a vérzés, kezemről törlöm le a már megszáradt vért, amennyire tudom, majd a szórólapokat mellkasomhoz ölelve sétálok vissza a kastélyba.