Normális emberek bekopognak, és megvárják míg a házigazda ajtót nyit. Rebeka ezzel szemben inkább a betörést választja. Egy szatyorban pihen a vállán az engesztelőajándék, amiért valószínű szívbajt hoz majd barátjára ezzel a kis meglepetésével - hoz piát és sütit, szóval nem tart kegyetlen megtorlástól.  Könnyebben bejut, mint azt gondolta volna, egy Alohomora hatására olyan könnyedén és halkan nyílik az ajtó, hogy szinte maga is meglepődik. Várt volna biztonsági bűbájokat, legalább egyet, de semmi. Amatőr. A lehető leghalkabban zárja be maga után az ajtót, aztán lerúgja cipőjét és lámás zoknijában hatol beljebb. Kicsit egy mugli kémfilmben érzi magát, ahogy settenkedik befelé, az oroszlán barlangjába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825475#post825475][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:15[/b][/url]

- Kinek több, kinek kevesebb sötétség jut - filozofálgat, mintha készülne megfejteni az élet értelmét. Na ezért sem iszik rendszeresen, mert olyankor mindig ilyen eszement hülyeségeken kezd el agyalni.
- Hagyjuk is - legyint lemondóan, kár több szót pazarolni erre a témára. Valamikor egyszer majd megérti, hogy Rebekának sosem lesz olyan férje, amilyet megálmodott számára. Ha az esküvőn, hát az esküvőn, ha az első gyerek születésekor, hát akkor, ha csak a halálos ágyán Rebekának aztán úgyis jó.  
Végül meglepően bátor lépésre szánja el magát, fejét és jobb vállát a férfi mellkasának támasztja, ezzel gyakorlatilag hozzábújik. Nem vár engedélyt, vagy ilyesmit, csak teszi amit jónak lát. - Szánalmasak vagyunk - ért egyet fájdalmas sóhajjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825476#post825476][b]Szávay Edmund - 2021.01.29. 23:36[/b][/url]

- Ez is igaz, de ehhez túl józan vagyok. Mármint filozófusnak - röhögök egyet, mert a komolytalanság az mindig megy, azzal mindig mindent elfedni könnyű. Megértem, hogy ő hagyni akarja a témát és nem is húzom tovább, bólintok, hogy majd fel fogja fogni az anyuka is, mi a legjobb, amit tehet. Amit kellene tennie. Egyszer. Addig meg itt vagyunk ketten és semmire sem jutunk, vagyis én főleg nem, mert ilyenkor bicsaklik meg bennem minden ő pedig tartja magát. Fogalmam sincs mit érez, és hogy ez megijeszt-e. Én főképp nem vagyok tökéletes.
- Ugyan, dehogy. Csak egy kicsit - érzem és látom, ahogy nekem dől, karjaim pedig mozdulnak. Egyik köré fonódik, ahogy magamhoz vonom, a másikkal pedig szinte automatikusan simítok tincsei közé, miközben az akváriumot bambulom. - De jobb így, mint... rombolni. Építeni lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825477#post825477][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:43[/b][/url]

- Még hozzá sem kezdtem - vigyorodik el. Ettől csak mélyebb, sötétebb és rosszabb témákat szokott érinteni, ha nem csak spicces, hanem egyenesen részegre issza magát. Bár ilyen eddig ha kétszer fordult elő talán.
- Kicsit nagyon. - Biztonságban érzi magát Edmund karjai közt. Egyszerre ismerős, meleg, puha és barátságos, felkavaró, ijesztő és ismeretlen az ölelése. Mégis megnyugszik. Elégedetten szusszan egyet, még a szemeit is lehunyja. Maga a megtestesült béke. - Igen. Ebben igazad van - bólint egyetértően, mielőtt hozzáfűzné - Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna. - Micsoda életbölcsességek hangzanak el ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825478#post825478][b]Szávay Edmund - 2021.01.29. 23:49[/b][/url]

- Hajajaj. Biztos bele akarok menni abba? - még ijedt arcot is vágok, mert ki tudja, ha tényleg belelendül, akkor mi lesz belőle. De persze, bármi lehet, mert mindig kell bárminek lenni, a spicces témázgatás még mindig érdekes tud lenni.
- Vannak ennél bénábbak, na- vagyis inkább remélem azt, hogy vannak. Tessék, hiába a kor, ha nem tud semmi haladni. - Örülök. Mármint, hogy nem rossz az, ha n rombolni akarok. És igen, lesz. Most is van - pillantok le rá, ahogy karjaim közt pihen és nyugodt bírok maradni. Nem menekülni. Óvatosan cirógatom meg a tincseit majd sohajtok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825480#post825480][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.29. 23:58[/b][/url]

- Nem. - Vigyorából lesz halk nevetés, ahogy belegondol, mi lenne, ha itt komoly filozófiai vitákat folytatnának. Nem kell az nekik. Ma legalábbis biztos nem.
- Persze, a tizenhat éves csitri kamaszok - kuncog kislányosan. Elvégre elviekben mindketten kinőttek már abból a korból, hogy az ilyesfajta érzések az újdonság varázsával hassanak rájuk. De mindez persze csak elviekben valósul meg.
Arcát oldalra fordítva pillant fel rá, ahogy tekintetük összeakad bűbájos mosollyal ajándékozza meg, mielőtt visszafordulna. - Most olyanok vagyunk mint a kiscica meg a doberman - jelenti ki némi gondolkodás után, tekintetét a kanapéval szemben álló tv-re függesztve. Komolyan felmerül benne a kérdés, hogy vajon kívülről is olyan aprónak és törékenynek tűnhet-e a férfi mellett, mint amilyennek érzi magát, és erre a kérdésre a csodálatos mugli technológia ad választ. Fel sem tűnik neki, hogy mennyire csapongó, egyszer mély és sötét, máskor gyermekien komolytalan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825482#post825482][b]Szávay Edmund - 2021.01.30. 00:09[/b][/url]

- Jól érzem akkor - nem, tényleg nem. Mert nem ijesztő, inkább az, hogy sejtem, mennyire ki lenne minden facsarva a végére. A logika hiánya néha ugye.
- Hmmm, végül is. Lehet azok lettünk - mert a kor csak szám és mindenki él egy második korszakot, de igaza van, mert átmentünk ezeken és akkor is cuki volt. Most meg főleg. De ez már csak ilyen.
- Remélem én vagyok a cica a hasonlatban - ez valahol aranyos, bár magamtól nem találtam volna ki ezt. Kicsit mocorogok, dőlök hátra, vele és elpillantok oda, ahová ő is, a tükörképünkre. - De ezt így rendben érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825483#post825483][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.30. 00:16[/b][/url]

- Eddig úgy gondoltam, második gyerekkorom élem, de lehet igazából megint kamaszodok. Jajj neked akkor. - Előbbi kuncigása ismételt nevetésé duzzad. Rémes volt kamasznak, ezt utólag már ő is látja.
- Hát persze - bólogat szorgalmasan két lapos pislantás közt. Ki más lenne a kiscica. Fészkelődik egy sort ő is, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, mielőtt tekintetük ismét összeakadna egyetlen pillantásra. Elmosolyodik, mintha mi sem lenne természetesebb.
Gyorsan és és észrevétlen nyomja el az álom. Az egyik másodpercben még édesen mosolyog, a másikban meg már egyenletesen szuszog. A kényelmetlen kanapén, egy alváshoz nem épp kellemes pozitúrában. Mégis, olyan mintha álmában is mosolyogna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825484#post825484][b]Szávay Edmund - 2021.01.30. 00:24[/b][/url]

- Ahh, kamaszkor. Attól óvjon az ég. Iszonyatos voltam - csóválom meg fejem, hiszen nem volt egyszerű, hiszen..M kamaszkor. Mindenki ismeri. Ez most mégis más. Csak csendben figyelem, miközben elveszek a gondolatok között, talán valami frappáns mondatot keresek, kutatok. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, nem számolom, csak meghallom. Hallom, ahogy egyenletesen kezd szuszogni, ahogy, végül elalszik. Csak figyelem, moccanni sem merek, pedig tagjaim zsibbadnak. Talán órák telnek el, vagy sem, mire magam is ezt teszem, ha fáj holnap, ha nem, aludni kívánok. De előtte, minden előtt, lágy csókot lehelek feje búbjára. Legyünk kamaszok, legyünk bénák. De most nem menekülök, csak békésen alszok egyet, régóta már annak, hogy nem egyedül. Ismerős, idegen érzés. De már nem számít.