Vidáman fütyörészve sétálok át éppen a téren, hogy hazafelé vehessem az irányt, mert végre van egy olyan napom, amikor nem szükséges a toppon lennem. Pontosan ezért jött agyamba a gondolat, hogy én gyümölcssalátát akarok enni, úgyhogy el is mentem vásárolni hozzá mindenféle jót, amit éppen csak megkívántam, így egy kicsit talán jobban kitömött szatyorral battyogok.
Hunyorogva pillogok pár másodpercig, amíg a sziluett végre egy olyan helyre ér, ahol a nap nem égeti ki a szemem, még napszemüvegen keresztül sem, és amikor felismerem, kissé morcos tekintettel lépkedek elé.
- Helvey Belián Balázs! - szép kezdés. - Hogy a francba lehetséges az, hogy a folyosón kell meghallanom a pletykákat és nem tőled tudom meg? Hm? Inkább ne válaszolj - ráncolom a szemöldököm, még szabad kezemet is felemelem. - De, mégis válaszolj. Szóval igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807538#post807538][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.03. 00:21[/b][/url]

- Majd hozzászoksz - legyintgetek párat, mert a lényeg most egyáltalán nem ezen van. Mármint oké, ez is fontos, de engem sokkal jobban leköt Belián zavara és a pirulás, amelynek a maradéka még mindig arcán van, pedig csak beszélünk róla.
- Ezt lehet nem nekem kellene elmondanom amúgy... - alsó ajkamba harapok, mert eszembe sem jutott, hogy ő esetleg nem tudja, milyen egy véla olyankor, amikor kiengedi magából a dühét egy adott helyzetben. Aprót rázok fejemen. - Kérdezz rá nála, biztos elmondja neked, és ha ő marasztalt, akkor nem gáz. Látod? Szerette volna, hogy maradj, még akkor is, ha rossz napod volt... nagyon rossz - szemöldökömet ráncolom. Ez a téma még mindig nagyon megérinti a lelkem. A tudat, hogy az előttem ülőnek, a hegekből kiindulva már nem kellene itt ülnie előttem, mérhetetlen értetlenséget érzek. Ő az én hősöm. Mert mindezek után is tartja magát és éli a mindennapjait. Voltak, vannak és lesznek is hullámvölgyek, de attól még él.
Mit sem törődök a válasszal, mert már ölelem is magamhoz megint, esélyt sem adva arra, hogy eltávolodjon, csak szorítom és szorítom magamhoz, azonban, amikor folytatja, szélesen mosolyogva távolodom el, hogy valóban tudjak rá figyelni. Mármint érdemben is.
- Mindent szeretsz benne - vigyorom lesz egy halvány mosoly. - Mert ott van neked bármilyen is legyél - óvatosan bököm meg mellkasát és nevetek fel vele a jelzőn. Igen, ez most nagyon illik ide, végül amikor nevetésem csillapodik, csak egy visszafogott mosollyal kapom el kékjeit.
- Semmit nem kell mondanod, de ha legközelebb is így kell megtudnom bármit, akkor esküszöm sodrófával kergetlek végig a falun.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807539#post807539][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.03. 00:47[/b][/url]

- Hmm - áll meg egy pillanatra. - Szép beszélgetés lesz. Áthívom, odamegyek, mindegy. Köszönök, mosoly, majd; szerelmes vagy belém totál? És miért vagy ijesztő ha mérges vagy? Aha. Inkább mondd el te az egyiket - nem, nem tudja. Tudatlan és igen, vehetett volna magához könyvet, mert nem értve valamit aztán most okosabb lenne, de nem. Nem tette, mert olyan izé dolog kutatni utána, annak érzi. Biztos lesz olyan, aki utána kutat, hogy a tünetei mit jelentelenek, de valahogy nem érti fair dolognak Mihail ellen. Mondja el ő, vagy mutassa, valahogy így.
- Nem, mert épp ez az. Mondtam, hogy engem nem érdekel a véla, hanem ő, ami minden ezen túli dolog. Ha örül, ha szomorú, akármi - mert valóban, ő ott azt a dolgot félretette, félretolta, a mágiával együtt. Legyen minden olyan, mint az ő világa; mentes. - Nem engedtem, hogy utána lásson. Az valahogy... nem tudom. Azt se tudom, hogy a rossz nap, ha rosszabb lesz, akkor akarja-e. Mert ez most egészen kellemes volt - mert nézzük a mércéket, hogy amikor morog, meg mogorva, az milyen, aztán amikor odavág dolgokat, vagy épp ő akarja ütni azokat, vagy totál bezárkózik. A hullámok. De tény, az igaz, hogy marasztalta. Erre azért elmosolyodik.
- Látod, te tudod a szavakat. Lehet be kéne ülnöm az előkészítőbe, irodalom órára - de igaz ami igaz. Legalább magában is most már van egy érthető verzió, a sok katyvasz mellett. Mindent? Mindent. Mert ő is mindent ad, amit csak tud.
- Mi?! - távolodik el értetlenül, majd felnevet. Hangosan, ahogy szokott, amikor jót érez. Elképzelni is abszurd. - Mi.. sodrófa, ne már... ne - fogja az oldalát, ahogy kacarászik, majd végül az asztalra dől, nagy szusszanással. Abszurd. - Jó, majd... majd jövök pletykálni, hogy... mi hogy áll vagy ül. Vagy fekszik... - még mindig rötyög kicsit, felegyenesedik és eszik. Most fog félrenyelni..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807716#post807716][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.04. 16:17[/b][/url]

- Nem tudom mi bajod van, nekem tök működőképesnek hangzik a dolog így - oké, tökre nem, de nem hiszem, hogy nekem kellene elmondanom, hogy elméletileg csúnyábbat még Merlin sem látott, mint amikor egy véla mérges. Mármint elmondhatnám, de akkor az nem hiszem, hogy fair játék lenne köztük. Na jó, fogalmam sincs már, meg sem kellett volna szólalnom. Mélyet sóhajtok.
- Az lehet, hogy téged nem érdekel, de attól ő még véla, és ettől nem tud szabadulni, bármennyire is akarna. Vagy te akarnád... - nem lehet kellemes gyönyörűnek lenni és állandóan viselni a közvetlen embereket, bár fene sem tudja. Én, mint totális véla ellentét, ugyanúgy közvetlen vagyok és képes vagyok idegen emberek nyakába is beleugrani, ha olyat tesz, úgyhogy... hagyjuk a közvetlenséget inkább.
- Ha akarja, ha nem, akkor is benne lesz a pakliban, szóval ez van. Te elfogadod, hogy ő véla és kicsit nehezebb eset mindennap, ő pedig elfogadja, hogy neked is vannak rosszabb napjaid. Ezt hívják úgy, hogy kap-cso-lat - mutató és hüvelykujjamat érintem össze miközben eltagolom a szót, csak hogy biztosan világos legyen miről is beszélek. Tényleg úgy beszélek róla, mintha ezer megy egy kapcsolaton lennék túl, pedig mindenki tudja, hogy ez nincs így. Ne már, még a vak is látja, hogy annyi esély van arra, hogy kapcsolatba kerüljek, mintha... nem is tudom. Másnap szűzként ébredek. Hah! Na látod.
Vele nevetek végül, mert ahogy a kép elém kerül engem is kacagásra kényszerít. - A legrosszabb, hogy tudod, hogy megteszem, szóval előzzük meg. Tudok magassarkúban is futni, plusz - pattanok fel hirtelen, majd kezdek el turkálni az egyik konyhaszekrényben. Diadalittas vigyorral arcomon fordulok vissza Belián felé. - Kaptam apámtól sütős szettet, szóval egy új sodrófával váglak agyon, úgyhogy gyere mesélni mindenképpen.