Vidáman fütyörészve sétálok át éppen a téren, hogy hazafelé vehessem az irányt, mert végre van egy olyan napom, amikor nem szükséges a toppon lennem. Pontosan ezért jött agyamba a gondolat, hogy én gyümölcssalátát akarok enni, úgyhogy el is mentem vásárolni hozzá mindenféle jót, amit éppen csak megkívántam, így egy kicsit talán jobban kitömött szatyorral battyogok.
Hunyorogva pillogok pár másodpercig, amíg a sziluett végre egy olyan helyre ér, ahol a nap nem égeti ki a szemem, még napszemüvegen keresztül sem, és amikor felismerem, kissé morcos tekintettel lépkedek elé.
- Helvey Belián Balázs! - szép kezdés. - Hogy a francba lehetséges az, hogy a folyosón kell meghallanom a pletykákat és nem tőled tudom meg? Hm? Inkább ne válaszolj - ráncolom a szemöldököm, még szabad kezemet is felemelem. - De, mégis válaszolj. Szóval igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807266#post807266][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 13:57[/b][/url]

Vidáman fütyörészve sétálok át éppen a téren, hogy hazafelé vehessem az irányt, mert végre van egy olyan napom, amikor nem szükséges a toppon lennem. Pontosan ezért jött agyamba a gondolat, hogy én gyümölcssalátát akarok enni, úgyhogy el is mentem vásárolni hozzá mindenféle jót, amit éppen csak megkívántam, így egy kicsit talán jobban kitömött szatyorral battyogok.
Hunyorogva pillogok pár másodpercig, amíg a sziluett végre egy olyan helyre ér, ahol a nap nem égeti ki a szemem, még napszemüvegen keresztül sem, és amikor felismerem, kissé morcos tekintettel lépkedek elé.
- Helvey Belián Balázs! - szép kezdés. - Hogy a francba lehetséges az, hogy a folyosón kell meghallanom a pletykákat és nem tőled tudom meg? Hm? Inkább ne válaszolj - ráncolom a szemöldököm, még szabad kezemet is felemelem. - De, mégis válaszolj. Szóval igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807267#post807267][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 14:21[/b][/url]

Végre nap éri a bőrét, és bár kifejezetten szereti, ha a nyakáig ér minden, most kifejezetten mégis jobb az egyszerű felső, mert talán akkor nem lesz olyan sápadt, mint aki évek óta ablak nélküli pincében él. Egy lusta nyújtózkodással vegyítve dobja ki a csikket és a papírcsomagolás gombócát, mert a téblábolás közben egy hamburgert azért bedobott. Be kéne vásárolni címen készül a vegyesbe, meg egy jó adagot főzni, mert már napok óta nem tette és a végén még kimegy a kezéből a gyakorlat, meg mert a kedve rettentő kreatív. Épp lép, amikor nevét kegyetlenül egyben és hivatalosan hallja meg. Szinte vigyázzba vágja magát, az összes szőrszála az égnek áll és már most a bocsánatkérő tekintetét veszi elő, hiszen le is esik neki, ki is az, aki most közeledik felé. Odafordul, nagy levegő, mert most aztán a fejére olvas rendesen - és okkal. De nem direkt tette.
- Szia! - lelkesen köszön felé, amellett, hogy amúgy harapni készül. Oké, nem fog elfutni. - Utálom a pletykákat, de akkor úgy néz ki, tényleg művelik. Istenem, ezt fel kéne már dolgoznom - nyekereg egy sort, láthatóan jobban zavarja a pletyka ténye, mint az, amit mond. - Szóval... nem tudom. Tényleg. Azt hiszem kicsit elhavazódtam, mindenben - vallja végül be, mert valami ilyesmi. Igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807268#post807268][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 14:28[/b][/url]

Komolyan keresztbe fonnám magam előtt a karjaimat, még a lábamat is kitolnám, tudod, olyan furán, hogy végül dobogtassak vele, miközben a választ várom, de mivel tele a kezem, így már a keresztbe fonásbál elveszett az ötlet. Pedig nem lenne rossz, csak na.
Megemelkedett szemöldökkel figyelem, ahogy mosolyogva rám néz, és ettől a mosolytól nekem is rögtön mosolyra görbülne ajkam, de nem szabad, mert most komoly vagyok nagyon, és igenis válaszokat várok.
- Megfogtad a lényeget tényleg - forgatom meg szemeimet durcásan, majd elnyílt ajkakkal iszom minden szavát.
- URAMISTEN! - kiáltok fel egyáltalán nem diszkréten, felénk is fordulnak, akik éppen felfigyelnek ránk, de nem érdekel. Jaj, de még mennyire, hogy nem. - Akkor a pletyka nem is pletyka, mert igaz. Te tényleg... ÚRISTEN! - széles vigyor kerül fel arcomra, aprókat toporgok egy helyben, mert totálisan izgatott vagyok, ami valószínűleg árad belőlem.
- Mindent el kell mesélned. Min-dent. - fejemet is billegtetem mellé, hogy még határozottabb legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807271#post807271][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 14:42[/b][/url]

Ajaj. Már elég csak ránéznie és menten süllyedne is egy kicsit, nagyon mélyre, de állja a sarat, mert minden, csak mégis, érzi, hogy kicsit most. Most na. Tényleg úgy néz, mint a kiskutya, akit leteremtenek, mert le is teremti és valahol jogosan. Persze.
- A lényeg - tökre más a lényeg, ez igaz, de az is fontos, hogy valóban az a nagy probléma, hogy pletykák járnak és azokat mások tényleg hallják. Mint most. A nyakát behúzza, ahogy felkiált, nagyra nyílnak a szemei és körbetekint, még több figyelem, ő meg aprót köhint, hogy most aztán ott vannak, ahol a part szakad.
- Mi? - kapcsol aztán ő is. - Mondjuk fogalmam sincs, hogy miféle pletyka az, ami elért - mondjuk tény, hogy egy van, amely most nagyobb és kitölt mindent, szóval csak inkább egy udvarias kérés, kérdés ez, mintsem bármi más. Hogy most menten elsüllyed.
- Ajaj. Mennyire mindent? Mert hallom ám, hogy te is hol vagy és istenem, meg akartalak már keresni, csak... sok minden gyűlt össze és azt se tudom, hogy áll a fejem... - vakarja meg a tarkóját, hogy most aztán nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. Lehet le kellene ülnie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807291#post807291][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 15:58[/b][/url]

Nem akarom elhinni, hogy előbb jut el egy iskolai pletyka a fülembe a tényekről, mintsem hogy elmondta volna! Hallatlan kérem, szóval teljesen jogosan vagyok éppen felfújt arcú hörcsög, mert... mert miért nem mondta el? Aj már!
- Egyet tippelhetsz, kettőre megmondom - csettintek egyet nyelvemmel, szabad kezem mutatóujjával bökök is egyet felé. Kissé előre hajolok, így lejjebbről fürkészem arcát, bármilyen árulkodó jel után kutatva.
- Minden mindent. Hát szerinted megúszod egy bólintással az egészet? Kötve hiszem - billegtetem meg fejemet párszor, majd kiegyenesedem. - Senkit nem érdekel hol vagyok, szóval most szépen velem jössz, és amíg összedobom a gyümisalimat sztorizgathatsz nekem - hatalmas vigyorral karolok belé, majd kezdem el hazafelé húzni. Mármint nekem hazafelé, bár amennyit volt már nálam, talán ő is lakhatna már ott. Mindegy. Csak menjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807293#post807293][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 16:08[/b][/url]

Tippelnie sem kell, semmit sem kell, csak a fejét hajtja le, mintha keresnie kellene a szavakat, amik pontosan kifejezik azt, amit érez. Nem akart az a fajta ember lenni, aki félretol másokat, csak épp a tény, hogy az eddigiek mellé bemászott az egyetem, és persze valami nagyon más is, kicsit megkurtította az idejét. Oké, teljesen jogos a felháborodás, megérdemli.
- Ne haragudj, tényleg, nem így akartam... - rágcsálja a saját nyelvét, úgy sandít rá, azért arcára mégis kerül egy apró mosoly.
- Dehogy hiszek ilyet. Minimum hat bólintás - figyeli, ahogy belekarolva indul meg, ő pedig lemond a boltról és készségesen kezd mellette lépkedni. Egy kissé zavart sóhaj, mert hát neki kell majd beszélnie, sok dologról, így valóban nem lesz egyszerű.
- Jól hangzik a saláta is amúgy. Közben meg... remélem ki is tudom mondani. De rólad is hallani szeretnék ám - pillant felé, hogy aztán közelebb kerüljenek a házhoz. - Amúgy túlélte a dália az átültetést? - dehogy terel, áááá nem. Ő sosem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807294#post807294][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 16:15[/b][/url]

Igazából ennél jobb nem is lehetne a nap. Kezdődött azzal, hogy nem kell arcon pörögnöm, majd jött a gyümisali, amihez sikerült bevásárolnom is, majd folytatódik most azzal, hogy mindent meg fogok tudni arról, mégis mi a fészkes fene folyik most Belián életében.
- Oké, a hat megfelel - vigyorodom el szélesen, majd engedem el, hogy az ajtóhoz lépjek, aminek reflexszerűen nyomom le a kilincsét, és az ajtó kitárul. Hm, ezek szerint nem zárkóztam be. Mindegy, már úgyis itthon vagyok. Vállat vonva lépkedek be a házba, és azonnal a konyhába indulok. A pultra teszem a szatyrot, majd Belián felé fordulok.
- Majd megbeszélünk engem is, de előbb; kávét? - választ sem várva fordulok a kávéfőző felé, hogy már csináljam is neki, majd vállam felett pillantok hátra. - Kezdheted a sztorit, a dália pedig él és virul. A nappali ablakában van - elégedetten és büszkén bólintok párat, majd Belián felé fordulok. - Ne terelj már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807296#post807296][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 16:24[/b][/url]

- Örülök, hogy meg tudunk egyezni - tényleg ez a fontos? Jó, kicsit úgymond lesokkolta, azért ha valaki a megfelelő hangsúllyal ejti a nevét, akkor a lelkéig mar és valahol fél. Vagyis nem. De, mindegy. Inkább koncentrál előre, a házra, majd a küszöböt átlépve követi a konyhába és helyezi le magát az egyik székre, már-már megszokásból.
- Kávét hát. És jó, jó. Akkor utána - fekteti kezeit az asztalra és látható, hogy helyzeti zavarát a szokásos kapargatásával leplezi. - Nem tudom hol kezdjem. Szóval így mindent? Élek, virulok, egyetemista is vagyok, hazajött a lakótársam és akkor a pletyka; ami igaz. Mihail és én együtt - bólogat, pontosan hatot és igazából hadart kicsit. Nem tudja hol maradt le, azt tudja, utolsónak elpanaszolta a furcsa búcsúzkodást fél szóval, de azóta... Sok. Elpillant a nappali felé és mosolyog. Hát, most kicsit elfelejtette a dáliát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807298#post807298][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 16:33[/b][/url]

Visszafordulok a kávé felé, és amíg neki állok, hogy megcsinálhassam neki, ő beszélni kezd. Vidáman hallgatom a történetet, a lakótársnál mosolyodom el szélesen, mert emlékszem ám, hogy aprócska ugyan, de aggodalom csillant Belián szemében, amikor beszéltünk róla. Legalább épségben visszatért a srác. Az utolsó mondatnál állok meg minden mozdulatban, felkapom fejemet a kávéfőzőről, megperdülök a tengelyem körül, és meredten bámulom Beliánt. Persze, minden más is fontos azok közül, amik elhangzottak, főleg az egyetem, de...
- ÚRISTENÚRISTENÚRISTEN!!! - vissza sem fogom magam, úgy visítok, mint egy tinilány, akinek most vallotta be a barátnője, hogy elvesztette a szüzességét. Egy helyben toporgok, úgy vigyorgok, mintha muszáj lenne, és egyáltalán nem fogom vissza magam. Nem mintha eddig bármikor is megtettem volna. Whatev. - Te és Mihail. Mihail és te. Ti. Oké-oké-oké, nyugodjunk meg egy pillanatra - mert rajtam kívül mindenki olyan izgatott, ugye? - Mikor? Hogyan? Miért? Hogyan? Mikor? MINDENT tudni akarok! - széles vigyorral arcomon rántok egy széket Beliánhoz a legközelebb, majd levetem magam rá és tenyerembe támasztott állal várok. És várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807305#post807305][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 16:51[/b][/url]

All-in. De így egyben. Valahogy lehetett volna ezt szebben is, jobban is, csak az valahogy mégsem ő lenne, mert azt még mindig nem tanulta meg, hogy hogyan fejezze ki szépen magát. Főleg, hogy most van azért egy pici nyomás is rajta, hogy mondja és mondja, az ilyet kifejezetten kellemetlenül viseli. Azonban, mivel nem akárki az, aki vár, így... Ugrik egyet ültében és hatalmas szemekkel mered rá. Hangos, pörög, ő meg ül, mintha azt sem tudná, hol van. Hű.
- Úristen... aha... igen - motyogja, mert nagyon szóhoz sem jut, mire egyáltalán az első kérdés leül benne, a nő már előtte ül és nem, nemhogy kávé nincs, pillanat se, hogy ne rá figyeljen. A kezdeti sok mellett azonban zavart mosolyával ingatja meg a fejét lágyan, zilált, előre hullott tincseit simítja hátra, mielőtt bármit is tudna mondani.
- Igen, igen, mi. Én is így fogadtam, amikor végre úgy tényleg leesett - szusszan egy nagyot, mert valóban kellett idő, főleg, hogy a durva dolgok előtt és után történtek, amikor minden furcsa és ködös. Huh.
- Hogyan? Nos, nem tudom. Csak jött és jött. Volt előtte is egy-két... dolog, alkalom, amikor közelebb volt, nem hittem, hogy ebből bármi is lesz, főleg mert, nem épp úgy gondoltam, hogy nekem "pasim" lesz, nemhogy bárkim. Érted - mutogat is, mintha muszáj lenne. Megnyílik, megint, mintha a nő neki egy olyan pont lenne, ahol nincsenek tabuk, ködösítések, bármint mondhat.
- A legutolsó hold előtt volt az a pont, amikor ki lett mondva. Utána pedig újra , azóta pedig tart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807314#post807314][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 17:12[/b][/url]

Konkrétan mindent elfelejtettem, ami eddig az eszemben volt. A kávé sem számít már, a gyümisali is ráér, ahogy ott ülök Beliánnal szemben és nem törődöm azzal, hogy lehet most hordott ki miattam egy hátsófalit. Semmi nem számít, mert talált maga mellé valakit, aki boldoggá teheti, aki mellett önmaga lehet. Istenem!
- Ez fantasztikus! - hirtelen dőlök előre és ölelem magamhoz. Jó párszor meg is szorongatom, a vigyorom egyre csak szélesebb és szélesebb lesz, talán a végére az arcomra sem fog ráférni, ha így folytatom. - De most van neked ő, amitől most borzasztóan boldog vagyok - ficergek a széken, végül felpattanok és gyorsan befejezem be Belián kávéját, mert eszembe jutott ám. Egy pillanatra, de az éppen elég, hogy meg is csináljam neki.
- Nagyon örülök nektek. Boldoggá tesz, ugye? - hangom elkomorodik, mert ha a Hold előtt történt az egész, akkor Belián elég befolyásolható, ha csak azt nézzük, hogy mekkora hiszti mester akkor. Lehet fel sem fogta, de végól is utána is beszéltek róla, így... - Szerelmes vagy? - csúsztatom elé a bögrét, miközben ismét lehuppanok elé. Mert a gyümisali ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807318#post807318][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 17:34[/b][/url]

Oké. Kimondta. Hangosan és érthetően, élő embernek, nem árnyéknak és tükörképnek. Kimondta, kicsit ég a füle, de nem, nem is vörös, csak mosolyra nyúlnak ajkai, amit gyors mozdulattal nedvesít meg, olyan, mintha napok óta nem kapott volna inni és kiszáradna.
- Mi? Ne már - nem érti ezt a lelkesedést, ezt az örömöt, mintha róla lenne szó, de jól eső, kellemes, és... Előre dől, hirtelen kap felé, ő meg ahelyett, hogy lefagyna, felnevet. Dől oda, átkarolja és fogadja az örömöt, ami belőle árad. Belekapaszkodik, mert aztán van vele manapság minden, de amikor az embernek barátja van, az felbecsülhetetlen. Persze, ott van Denis is, de ő más, más aspektussal és felfogással, vele szembe így leülni, nos... Nem épp könnyű lenne. De Kim más, más, és kellemes tudat. - De aranyos vagy, komolyan... - nevetgél egy sort és elengedve dől vissza, onnan figyeli, ahogy a kávénak áll neki ismét, addig ő rendezi a dolgokat magában, ismét. Vagy bármit. Huh.
- Én neked örülök. Miért örülsz? Istenem - voltak dolgok, amikbe kavarodtak ketten, mégis érzi, hogy nem ezek azok, amik megalapozzák és meghatározzák. Sőt.
- Boldoggá, nagyon is persze. Olyasmi dolog ez, amit nem tudok szavakkal leírni, csak érzem - most is érzi, ahogy beszél és gondol rá, hogy szíve hevesebben ver, kicsit ficereg a széken és és a bögréért nyúl. - Úgy, mint a pillangók a gyomorban és libabőr mindenhol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807321#post807321][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 18:08[/b][/url]

Csak vigyorgok és szorongatom magamhoz, mert az örömöt, ami átjár jelenleg, nagyon régen nem éreztem. Rövid időn belül lett Belián az egyik legfontosabb ember az életemben, mindazok ellenére is, amik történtek köztünk. Az igazából semmit nem jelentett abban a kapcsolatban, ami most kettőnk között van.
- Nekem miért örülsz? Semmit nem csináltam - hangosan nevetek fel, mert most ez elég váratlan is, és nem is értem. - Mert találtál magad mellé valakit, azért - széles vigyorral ülök le elé ismét, hogy folytathassuk az igencsak komoly beszélgetést, mert a legfontosabb kérdések hagyják el ajkaimat.
- Akkor tényleg boldog vagy. Jaj, olyan fantasztikus ez az egész! Ki nem néztem volna belőle, hogy megállapodik... - merengek el pár pillanat erejéig, kissé ráncolt szemöldökkel, majd Belián arcára vezetem kékjeimet.
- Akár úgy is, igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807322#post807322][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 18:24[/b][/url]

- Pontosan. Neked örülök. Jössz, úgy szólsz rám, mint anyám, amikor valamit elcsesztem, aztán meg itt lelkeskedsz. Meg mindegy. Meg ilyeneket mondasz - mutogat megint, mert na, hát örül, meg mosolyog, meg megöleli. Furcsa. Ha valaki random tenné, a falnak rohanna tőle, de úgy néz ki, akit, akiket a lelke elfogad, azoktól szívesen viseli, jóleső és kellemes. A mosolya is az, és tényleg van bűntudata, hogy nem jött előbb. Hogy...
- Mert belőlem bárki kinézett volna bármit - nevet fel. - Mármint nem azért, de eléggé kikerültem a témát. Úgy, nagyon. De mindegy, ez pontosan annyira volt tervezve, hogy semmi, csak jött - kicsit elmereng, miből és hogyan, mennyire nem annak nézett ki és igazából fogalma sincs, mennyire akarta valóban felszedni, hogy aztán ebbe forduljon át. Megrázza a fejét és vállat von, inkább magának. Most nem fontos, vagy de? - Amúgy én sem, mármint, inkább azt, hogy én leszek az, aki miatt megállapodik. Huh, ne haragudj, nem beszélek róla sokat - nevetgél megint, majd inkább a kávéba kortyol. Nem az, hogy szégyelli, titkolja, erre szerencsére nem kell válasz, a nő tudja, hogy mennyire szerencsétlen.
- Akkor igen. Most is ráz a hideg, pedig a közelben sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807323#post807323][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 18:31[/b][/url]

- Oké, ez elég bizzar - nevetek fel hangosan, ahogy említi, hogy úgy szólítottam meg, mint az édesanyja. Azért ne már! Nem akartam, hogy megálljanak a szervei az ijedtségről vagy ilyesmi, csakhogy érezze mennyire, de mennyire morcos vagyok, amiért nem mondta el, nagyjából rögtön, hogy ő és Mihail egy párt alkotnak. Hivatalosan. Ijj, ez olyan jó!
- Az ilyesmiben a váratlan a legjobb, mert nem tudsz gondolkodni rajta, csak ösztönösen cselekszel. Elkerültük, hogy feleslegesen ráparázz - nevetgélek tovább, mert valamiért biztos vagyok abban, hogyha ez már egy ideje húzódott volna, akkor Belián annyira rástresszel az egészre, hogy a végén vagy kihátrál, mert elhiteti magával, hogy a másik nem akar tőle semmit, vagy ő ijed meg, hogy ilyen érzéseket vált ki belőle. És látjátok? Ez most nincs. Mu-ha-ha-ha-haaaaa!
- Akkor épp itt az ideje, hogy beszélj róla, ha már megszerezted magadnak - lehet kicsit nyomulok most, de cseppet sem érdekel, mert tekintettel arra, hogy majdnem lemaradtam az egészről, igenis megérdemlem azt, hogy töviről hegyire el legyen mesélve az egész történet. Azzal kezdve, hogy... nos igen.
- Tényleg szerelmes vagy - hangot is adok az izgatottságomnak ismét, halkan engedem ki magamból a vinnyogó hangot. - Ő is az? Vagy erről még ilyen mélyen nem beszéltetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807325#post807325][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 18:48[/b][/url]

- Hallani még rosszabb volt. Majdnem elfutottam - nem, de ennyit tódít hozzá, hogy tényleg ne legyen annyira kínos, mint kimondva, kigondolva. Talán, fogalma sincs, de érti, hogy mit akart éreztetni. Szépen is nézett hozzá.
- Így is ráparáztam minden másra - legyint, mert volt egy beszélgetés, jóval előtte, amelytől tényleg és még mindig úgy van vele, hogy égése egyik csúcspontja. Az mondjuk igaz, hogy ösztönösen lökött ki magából mindent, ami csak zavarta. No de akkor és ott, a szobában?
- Megszerezni? Ez olyan fura szó. Meg hogy én hencegjek. Neeem, nem. Inkább ő kapott el? És... jó az, ahogy eddig - legyintget ismét, aprót köhintve. Persze, ő szerez meg bárkit, pont olyan bátor. Főleg ebben. Ez más.
- Fogalmam sincs, amúgy. Ez az? Szeretet? Szeretek hát ott lenni, meg vele is,
a dolgokat. Furcsa. Én azt mondtam, nekem ilyet sosem szabad - szusszan egyet, ismét kortyol a kávéból, nyammogva ereszti le a kezét. - Nem, erről én nem merek kérdezni sem. Azt tudom, hogy sokat jelentek neki, mert amikor még csak... nos, ismerkedtünk, érdekesen... akkor sem akart leteperni, hogy arra használjon. De nem, nem kérdeztem még rá, nem tudom, hogy ilyet lehet-e. Jézusom, komolyan ilyenekről beszélek - fogja fejét és sóhajt. Igencsak más már az a világ, amely körbeveszi. Kicsit ijesztő, de annál kellemesebb érzés, csak épp ja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807328#post807328][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 19:03[/b][/url]

Halkan nevetek fel. Szépen néztük volna ki, hogy szólok neki, ő meg neki áll elfutni. Azt sem tudom, hogy mit csináltam volna. Futottam volna utána a szatyorral? Talán lett volna esélyem elkapni, de amilyen bazi nagyokat lép amúgy is, minimum repülni kellett volna megtanulnom pár másodperc alatt.
- Például? - szemöldököm ráncolódik, mert ezek szerint tényleg nagyon le vagyok maradva, de nem baj. Nem baj kérem, mert most elkaptam és addig nem eresztem el innen, amíg meg nem tudok mindent. Ha kell, bezárom a szekrényembe. - Valahogy elérted, hogy melletted állapodjon meg, szóval igen, te szerezted meg - aprót vonok vállaimon, elégedett mosolyom nem lankad, de amikor megkordul a gyomrom, megilletődve pillantok le. Számat elhúzom, beletörődve bólintok párat, mert oké, tényleg kajás vagyok és még a gyümisalim is vár rám, szóval felállok, és neki állok kipakolni a szatyorból.
- Dehogynem szabad, a legjobban te érdemled meg ezt. Élvezd ki - halvány mosollyal pillantok hátra vállam felett, majd kezdem el megmosni a gyümölcsöket. - Igen, ilyenekről beszélsz. Rákérdezhetsz, nem tiltja semmi, ha érdekel. Szerintem ez nem gáz, csak tudni szeretnéd, és kész - "az anyád" mormogás mellett kapom fel a mangót, ami kicsúszott ujjaim közül, majd vállam felett pillantok Beliánra. - Ha nem csak szexre kellesz neki, akkor komolyan gondolja, főleg, hogyha előtte is lett volna lehetősége megtenni - mint valami legnagyobb bölcs beszélgetek itt a szerelemről. Ekkora képmutatást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807332#post807332][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 19:20[/b][/url]

- Egy ideig kerültem, szó szerint. Az mondjuk elég para volt - húzza el a száját, mert egy gyáva nyúlfarkas, hogy erre vetemedett, de addig söpörgette a dolgokat a szőnyeg alá, míg azok ki nem másztak onnan maguktól és megtörténtek. Elmúlt, túlélte, már mindegy is igazából. - Én? Ez így működik? - érdekes gondolat, lehet megemlíti neki, hát maximum majd nevet egy jót a dolgon. De még nem tart ott, hogy visszamenjen és egyelőre program sem akad, ahol ott kell lennie. Arra emlékezne. Vagy agya már végképp felmondta a szolgálatot.
- Mi az hogy a legjobban én? Nem tettem semmit, hogy ez lehessen - rázza meg a fejét, mert attól eltekintve, amely vele történt és ami az állapota, semmi olyat nem tett, hogy ezt süsse rá. Mert miért kellene? Más is megérdemli, ő is megérdemelné, szóval, körbe is ért.
- Aha. Sok mindenről beszélek én, ez tény. Most már nagyon megy, sok is - mormog egy sort, még a végén az is igaz lesz rá, hogy szószátyár. De mégsem, hiszen amúgy nem szokása és ha úgy jön ki, akkor simán bír csendben lenni. De ha már ott van, mindig érdeklődik. - Tudom, hogy nem tiltja semmi, de nem kínos? Mármint, odahajolni, hogy szeretsz-e? Mmm... - ráncolja a homlokát, majd fejet ráz. Lehet, hogy ő gondolja túl.
- Úgymond, igen. Lett volna, ha rajtam múlik... de az más, az kicsit speciális dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807363#post807363][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 21:12[/b][/url]

- Miért kerülted? - egyre több olyan információ derül ki, amit totálisan nem értek. Ha most együtt vannak, akkor előtte miért kerülte? Lehet olyat csinált a pasi? Hm. Végül is benne van, de az sokkal jobban leköti a figyelmem igazából, hogy ezek szerint a Mihaillal való kapcsolatára vonatkozóan, teljesen le vagyok maradva. Szégyen, de tényleg. Hát ha állandóan így kell elkapnom, hogy beszéljen, akkor utálni fog a végére.
- Hát nem? Melletted állapodott meg, mert valami olyat lát benned, amit érdemesnek tart erre, szóval a te érdemed - kicsit csavart a logika, de érthető, nem? Mármint én teljesen értem amúgy, és remélem ő is, mert aligha tudnám elmagyarázni ennél érhetőbben.
- Soha nem sok - vigyorodom el szélesen. - Szerintem nem, de azért indirektebb módon is megtudakolhatod tőle - nevetek fel hangosan, majd a megmosott gyümölcsöket pakolom a pultra a mosogatóból.
- Speciális? - szemöldökömet ráncolva fordulok felé, mert ezt most végképp nem értem. - Várj, te benne lettél volna, de ő nemet mondott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807373#post807373][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 21:53[/b][/url]

- Mert béna vagyok – miért kerülte. Mert maga sem tudta mi a gondja, aztán amikor tudta, akkor meg nem akarta inkább tudni. Mikor végre ezt lenyelte, úgy volt vele, hogy ennyiben marad a dolog és kész, erre aztán találkoztak és nem, nagyon nem abban volt. Felesleges köröket futott igazából.
- Végül is... ezt a szemszöget nem néztem, nagyon semmit sem, mert belefolytam én az egészbe és elvesztem – igaz ami igaz, eszébe jutott párszor a „miért én?” kérdés, mert valóban, de megtanulta, nem kell mindig ezer kérdés, csak élvezze. Bár lehet, ha egyszer felteszi, nem olyan nagy dolog, csak nem akad ki szint, de nem jutott még el eddig, csak magában pörgeti. Mit lát amit ő nem?
- Indirektebb? Az milyen? - dönti oldalvást a fejét enyhén, kérdő tekintettel. Oké, most jönnek a tanácsok? Kell egyáltalán? Az őskorban volt vele bármi, azóta lehet más a divat?
- Ez bonyolultabb, mint lehetne, és ezért is kerültem, igazából egy olyan sztori ami... nem is tudom. Fura. Hallva tuti az lenne, nem is fárasztalak vele, az egész előtt volt – vagy csak kellemetlen lenne kimondani? Már csak a tényt, hogy azon kívül mi a másik, mert nem illik kiteregetni, már magából kiindulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807381#post807381][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.01. 22:09[/b][/url]

- Biztos meg volt rá az okod - legyintek egyet felé, majd egy almát elvéve a pultról helyezem a deszkára és állok neki felvágni apró kockákra. Nem feszegetem tovább a témát, ha szeretné, akkor úgyis elmondja.
- Vessz is el, mert ez nagyon jó dolog - vállam felett mosolygok rá barátomra, majd visszatérek a gyümölcs szeleteléshez. Istenem, elmondani nem tudom mennyire örülök annak, hogy talált maga mellé valakit. Nála jobban talán senki nem érdemli meg azt, hogy szerelmes legyen és boldog legyen valaki mellett, aki viszontszereti. Vélhetően.
- Hát azért ne így az arcába vágd a kérdést, érted - hátat fordítok a gyümölcsöknek, csípőmet döntöm a pultnak. - Hanem olyan kis kedvesen tudakold meg, hogy mi a pálya az ő részéről - végül is a srác elég őszintének tűnt, Rellonos is, aligha talál ki valami kamut erről, bár lehet éppen azért teszi meg, mert Rellonos. Oké, ez sehogy nem jó, de szerintem akkor sem árt letisztázni ezeket a helyzeteket.
- Tudod, hogy nem fárasztasz soha semmivel - pálcámat húzom ki nadrágom farzsebéből, majd egy intéssel intézem el, hogy a gyümölcsök felszeletelve kerüljenek a tálba, így elégedetten, egy villát nyújtva vendégem felé huppanok le a székre, miközben a tálat csúsztatom az asztalra.
- Elmondod nekem, hogy mit szeretsz benne? Úgy szeretem hallgatni az ilyeneket - mint, amikor a srácok mondják mindig, hogy éppen az aktuális barátnőjükben mit szeretnek. Az vicces, de ez most halálosan komoly és tudni szeretném. Csillogó barnáimat emelem Beliánra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807385#post807385][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.01. 22:21[/b][/url]

Bólint pár aprót, hát volt oka, hirtelen kicsit kellemetlen is talán, vagy inkább csak tipikusan az a dolog, ami akkor tök jó volt, utólag pedig vérkínos. Fene se érti ezeket.
- És tényleg jó, nem is gondolok a sok hülye dologra – legalább valami, amit akkor egyszeri alkalommal akart kikapcsolni, most meg eléri, hogy ha nincs is, de nem figyel rá, nem lóg az orra és nem kesereg. Amikor jó az idő, mert ahogy közeledik az idő, úgy romlik kicsit minden vele, de tény, hogy már kevesebbszer vonul el a világ elől, jóval.
- Majd... megpróbálom egyszer. Lehet kibukik belőlem egyszer random, de ha ráfeszülök, akkor az lesz, hogy kb ráüvöltöm szegényre, mert toporgok, annyira az agyamban van. Nem, azt nem kéne – mintha csak magával tárgyalná meg a mondat utolsó felét és napolja is. Bár, most, hogy így ennyire téma, valóban kíváncsi és ez nem épp kellemes. Nem akar totálisan agyatlan tinilány lenni, eleve nem is lány, tini rég volt és akkor, nos, sokkal másabb. Azt meg Mihail nem akarná, hogy olyan legyen, szóval maradnak a jelenlegi beállítások.
- Kincs vagy nekem – nevet fel, de nem azért mert viccesnek véli. A tálra pillant és már lop is belőle, bekapva rágódik egy sort. - Akkor most melyiket? Az, amiért béna voltam, vagy ami a jelen? Egyszerre a kettő kicsit nagy katyvasz lenne – és tényleg kibeszélik a dolgot, mint valami sitcom csendes részében. Szinte hallja a röhögést is, de inkább újabb falatot kap be. Igen, talán most mégis zavarban van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807434#post807434][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.02. 11:21[/b][/url]

- Nagyon helyes! Csak arra koncentrálj, hogy mennyire jó vele, a többi nem számít - erőteljeseket bólogatok, mert kérem szépen itt Bajnóczi Kimoriah jelentkezik a szerelem legnagyobb szakértője. Se. De nem baj, jó tanácsokat, mint laikus, én is tudok adni, plusz, mit csinálnék én, ha találnék magam mellé valakit, szóval annyira nem nyúlhatok mellé. A saját tapasztalat túlzás lenne, de azért csak tudok gondolkodni erről. Talán.
- Szerintem nem bánná. Mármint... ismer, tudja milyen vagy, szóval ha így kérdezel rá, akkor így kérdezel rá - vonom meg vállaimat, miközben egy mangót kapok be és jóízűen kezdem el rágcsálni. Istenem, mennyire jól esik és mennyire megérdemlem. Meglepő, hogy egyáltalán eleget tettem annak, amit éppen kívánok. Vége a világnak, hogy én ezért megmozdultam.
- Pedig mindkettőt tudni szeretném - széles vigyorral pillantok arcára, barnáim egyértelműen csillognak, mert a kíváncsiság úgy tűnik fel benne, mintha muszáj lenne neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807502#post807502][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.02. 18:10[/b][/url]

- Vagy épp velem jó. Mert nem tudom csak magam nézni – mert még mindig tanácsokat kap és még mindig furcsa ez, hogy erről és hogyan, de úgy néz ki, ez is épp oly elkerülhetetlen, mint az, hogy ahogy emberek között volt, úgy váltak többek az idegennél jóval többé.
- Tény, tudja, hogy ha elkezdem, akkor kiadok mindent. De ebben még nem vagyok biztos – eszeget ő is, mert abban mindig biztos és ahogy ropog a gyümölcshús a foga alatt, úgy ingatja meg a fejét a vigyorára. Persze, nem megy ki innen, ha valamit kihagy.
- Akkor az elején illik – köhint egyet, fészkelődik, kávét iszik. Húzza az időt, igen. - Pont nekem nem illene ilyet mondani másról, de ő amúgy véla. Fogalmam se volt mi az, amíg... nos, meg nem éreztem, mi is az. Mondjuk úgy, hogy amikor először volt közelebb hozzám, kicsit elvesztettem az eszem és majdnem belementem bármibe, ami csak felbukkanhatott. Ennyire közel volt – és mutatja a hajszálnyit és fejezi ki finoman, hogyan volt a falnak préselve, miközben vágyak korbácsolták. - Szerintem, ha nem hagy ott, simán belemegyek a szexbe is. De lelépett, ott maradtam egyedül meg az értetlen dolgaimmal, szóval érted. Kész voltam – nagyon, és ez is finom megfogalmazás, de arcán látni, mennyire. - És ezért kerültem, mert a szemébe sem tudtam nézni, holott elmagyarázta nagyjából, deeee... hát én ezekhez gyenge vagyok. Utána meg nem tudtam mit kezdeni, mert eszembe jutott és volt az jó is és rossz is. Érted. És érett felnőttként kikerültem, hogy akár hozzám is szólhasson – sóhajt egyet, majd bekap pár falatot és nyammog. Hagy neki időt, ez már amúgy is a múlt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807507#post807507][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.02. 18:53[/b][/url]

Egyetértően bólogatok. Igaza van, mert ha a másiknak Belián mellett jó, akkor az is fontos szempont, viszont így, én csak azt látom, hogy mindkettőnek jó a másik mellett, szóval mindenki nyert ezzel az egésszel. És hogy mit? Egymást. A szerelmet, amit éreznek egymás iránt. Ez annyira aaaahw!
Minden szavát csillogó tekintettel és áhítattal hallgatom, ahogy beszélni kezd. Ajkaim elnyílnak az információ sokaságtól. Tehát használta a mágiáját rajta, szóval Belián simán belement volna a szexbe, de Mihail nem tette meg. Mi a fene? Úgy iszom a szavait, ahogy a kép összeáll a fejembe, hogy enni is elfelejtek, mindenféle reakciót képtelen vagyok kipréselni magamból, csak figyelem és hallgatom, ahogy mesél. Az egész úgy kezdődött, hogy használta rajta a mágiáját. Így már teljesen érthető, hogy miért kerülte napokig, miért nem akart a szemébe nézni és találkozni vele, szóval valóban volt rá oka. De baszki, még milyen oka! Szemöldökömet ráncolom, megrázom a fejemet, majd Belián kékjeibe fúrom tekintetemet.
- Ugye nem használja rajtad a mágiát még mindig? Vagyis... érted. Nem manipulál, hogy szeresd, ugye? - nem találkoztam még vélával, fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet, de tudom, hogy olykor képesek elérni azt is, hogy egy másik ember öljön értük. - Mielőtt félreértenél, nem vádolom semmivel, csak eszembe jutott, mert végül is, így indult az egész, én meg... én meg aggódom. Boldog vagy, megérdemled ezt a boldogságot, és nem szeretném, ha fájna utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807523#post807523][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.02. 21:18[/b][/url]

Ha eddig nem égette be magát teljesen, akkor kicsit majd most, ezzel, vagyis legalább azzal a részével, hogy mennyire nem tudja ő a „konfliktusokat” élőben kezelni, de ha mondjuk a másikkal lenne ilyen, akkor bizony ezerrel tudna mondani mindenféle okot és ötletet, vagy bármi mást, jönne belőle és nem az, hogy na bújj már el. Ehh. Pontosan ilyen az, amikor valaki csak elméletben jó, gyakorlatban pedig... Hát fogalma sincs, ez micsoda. Épp megint egy falatot töm a szájába, hát ide lassan kevés lesz a gyümölcs, nemhogy egy tálnyi. Oké, tény, hogy nem erre készült.
- Nem, nem, nem – rázza meg a fejét. - Mondtam neki, hogy nekem az ijesztő és inkább ne. Csinálok én mindent a magam tempójában – mert valóban lassabb, vagy kényelmetlenebb volt, esetleg bátortalanabb, de valódi és ezen volt a hangsúly. Nem a mágián, amely mégsem kellett és nem azért, mert gyűlöli, hanem csak az illúziót. Hisz felesleges, még ha amúgy úgy minden hevesebb is lenne.
- Nem értem félre, nyugi – mosolyodik el. Aggódik? Meglepi kicsit, nagyon, ahogy az egész viselkedése kezdve a heves örömig, de mosolyog és nagyot sóhajt. - Fogalmam sincs lesz-e utána, vagy mikor, nem érdekel. Bénán indult, de utána végül mégis beszéltünk, ami abból állt, hogy mindent rázúdítottam egy random folyosós találkánál. És ezek után se ment a falnak fejjel – neveti el magát. Igazából tökéletesen lefesti, hogy mennyire nyomorult volt ebben az egészben és most hol  vannak mégis, ami már-már kicsit, belegondolva, meglepő. - Látod? Igazi béna vagyok. Tuti elszúrok valamit...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807525#post807525][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.02. 21:49[/b][/url]

Megkönnyebbült sóhajt engedek ki, ami nemhogy diszkrét, de még olyan hangos is mellé, hogy valószínűleg Rin is hallja velünk szemben. Aprókat bólogatok, mert így máris jobban tetszik a helyzet. Szóval mondta neki, hogy ne, és a másik ennek eleget tesz. Ha jól tudom, akkor egy alapvető valami így is motoszkál az emberben, ha a közelében van, de talán az annyira nem vészes már. Boldog mellette, látszik rajta, és ezt semmi pénzért nem ingatnám meg, csak... csak egyszerűen hangot kellett adnom az aggodalmamnak, de így már feleslegesen tenném.
- Mindezek alapján én kimerem jelenteni, hogy ő is szerelmes - vigyorodom el szélesen, miközben egy málnát dobok a számba. Szinte elolvad benne, jólesően nyammogok rajta kicsit, mielőtt ismét megszólalnék. - Semmit nem fogsz elszúrni. Boldog vagy és szerelmes, ebben nem lehet elszúrni semmit. Önmagadat adtad eddig is, tudja milyen vagy, és melletted van. Nem lesz baj - szélesen vigyorgok rá. Az a vigyor már lassan tényleg levakarhatatlan lesz az arcomról, amiért ilyen boldog dolgokról beszélgetünk. - Akkor most jöhet a másik. Regélj nekem, mert borzasztóan érdekel, és bevallom, kíváncsi vagyok - térdemre könyökölök, felfelé sandítgatok Beliánra, barnáim csillognak, mint egy kislánynak, aki éppen az esti mesét várja. Bírom az ilyen történeteket, de azokat még jobban, amikor egy olyan ember meséli őket, aki fontos nekem. Kellemes a hasznossal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807527#post807527][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.02. 22:03[/b][/url]

Hát azért kicsit meglepi. No nem az, amiket csinál, azok már az előbb is, inkább az, hogy talán bele sem gondolt, hogy ennyire szívén viseli a dolgokat és aggódik, örül, bármit csinál. Megint utólag és lassan esik le neki, hogy úgy barátkozott, hogy észre sem vette - tekintsük el, hogy néha mi sikerült, amivel szintén nincs baj. Ő meg malmozik az ujjaival.
- Akkor ez most olyan beszélgetős izé, amit a barátok tolnak? - emeli rá tekintetét, mert nem érzi vallatásnak sem, csak na. Tessék, ékes példája annak, hogy mindent ki kell mondania.
- Igen? Jaj, szerelmes. Jaj - oké, újdonság ez? Mégis, érzi, hogy arca ég és melege van. És akkor most ezt Kim mondta, nem is ő. Megkattant, orvost neki. - Tudod, én egy hullámvasút vagyok. Ma nagyon jó, aztán telik két nap és süllyedek. Nem küldöm el a fenébe, mert hát eleve előtte voltunk, de érted. Nem egyszerű - rágja meg az alsóajkát, lesz még mélyebben is, nem mondja, hogy ki akarja várni. Mindegy. Majd kiderül, hogy mennyire élhető ez mégis, hosszabb távon.
- Várj, egy kicsit rendeznem kell a gondolataim, mert most szét vannak esve. Kimászok a béna múltból - nevet egy sort, át is gyűri az arcát. Már nem feszeng a széken, ellenben lehet a kávé kevés ide, inni viszont nem akar. - Igazából az egészben pont ezt szeretem. Hogy valódi, nem egy olyan mágikus illúzió, amitől a kútba is simán beleugranék. Hogy akkor azt elengedni és akkor vigyen a víz, amilyen lesz. És aztán bukkanok magamban olyan dolgokra, hogy ihaj...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807536#post807536][b]Bajnóczi Kimoriah - 2020.05.02. 23:33[/b][/url]

- Igen, ez egy olyan beszélgetős izé - kissé talán ábrándos tekintettel pillantgatok fel Beliánra. A boldogság őszintén jár át, ahogy figyelem a reakcióit mindenre, amit produkál a témával kapcsolatban és a szívem repes, hogy valóban szerelmes, és ezt ki is mondta. Nekem mondta ki, így immár valóban elkönyvelem magam, hogy a kapcsolat, ami eddig kettőnk között volt, hivatalosan is baráti kapcsolattá avanzsálódott.
- Semmi nem egyszerű, ráadásul ő véla. Ne akard látni kikelni önmagából, mert ijesztő a látvány, szóval vigyázz rá - komolyodok el egy pillanatra. Én ugye még nem láttam vélát dühösnek, de a leírások alapján nem is akarok találkozni vele, mert borzasztó látvány lehet. A kétélűsége az egésznek, hogy az alapvetően gyönyörű és csodálatos lények, konkrétan kifordulnak önmagukból, ha dühösek.
Türelmesen, a gyümölcsök között válogatva, majd a szimpatikus darabokon nyammogva várom, hogy Belián kicsit összeszedje magát. Mosolyogva hallgatom a szavait.
- Azt szereted benne, hogy valódi. Mint az érzelmek, amiket érzel. Ez olyan széééép - hirtelen egyenesedem ki és ölelem magamhoz szorosan ismét. Kissé eltávolodom tőle, mikor újra megszólalok. - Nagyon örülök nektek. Komolyan. Elmondani nem tudom mennyire - és megint a nyakában vagyok, örömködve ölelem magamhoz, mert boldoggá tesz. Nagyon boldoggá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=807537#post807537][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.02. 23:52[/b][/url]

- Jó, ez most túl új dolog - szusszan. Persze, beszéltek meg már dolgokat, ott vannak a növények, vagy ha kérdezi az iskolájáról, mi megy, hogy megy, de ezek itt érzések, úgymond olyan dolgok, amikre a szemérmesebb azt mondja, intim és nem beszél róla. Ő is az, nem a magamutogató fajta, csak épp neki minden beszélgetés, ami komolyabb, nehéz mellé. De akkor barát, oké.
- Ijesztő? Ezt hogy érted? - persze, nem akarja ő abba sodorni, elvégre amikor volt az elbeszélgetést, pont valamiért ösztönösen ment oda, hogy ezt elkerülje. De hogy ijesztő? Ez vagy új, vagy nem figyelt oda. - Vigyázok én mindenre is. Azt hiszem. Próbáltam a hisztis felem kivonni, de hát marasztalt - mosolyog egy sort, mert valójában nem volt ideje előjönnie annak a rossz érzésnek, se idő, se alkalom, el volt minden simítva. Akkor is, még benne van, hogy ezzel még gondok lehetnek. Volt egy tiltakozás Odett tekintetében, mikor azt mondta a házban, hogy őt ne szeressék, ami saját magára emlékeztette, régebbről, pont így volt vele. És lám, most hagyta és mennyivel másabb. Jobb. Sóhajt egyet.
- Igen - megint elkapják, ő meg dől előre, bele az ölelésbe és kapaszkodik. Jó kérdés az, mit szeret, mert igazából akkor lennie kell olyannak is, amit nem? Vagy egy nagyon rózsaszín köd? Meglehet. Még most is néha rácsodálkozik.
- De persze ott a mosolya is, az sem utolsó dolog. Vagy amikor átölel. Azt hiszem arra volt a legnagyobb szükségem, hogy valaki ilyet csináljon velem, megsimogassa a hátam. Nesze, kezesfarkas - nevet fel, miközben átölelve szusszan egyet. Sok mindenre volt szüksége. De attól még benne sok mindent maradt. - Nagyon aranyos ez tőled. Tényleg. Én... nem tudom mit mondjak erre...