Megszokások. Még érzi az ital aromáját, amelytől fintorogni támad kedve és egy almába harap. Állkapcsa gépiesen rág, csak egy pillanatra tüntesse el az ízt, ha már az érzést nem lehet. Akkorát sétált, mint míg soha, miután elhagyta a kastélyt. Még mindig beleborzong kicsit, de nem vészes, a séta kiszellőztette a fejét és hazajött. Furcsa. Olyannyira kerülte a házat, hogy most esik le, sosem töltött ennyi időt a kastély falai között. És most itt áll a konyhában, Chewie elégedetten nyalogatja száját a kiadós vacsora után, Niamey pedig kint motoszkált az előbb, még őt is lekenyerezte kicsit, hogy ennyit volt távol. De valamiért maradni sem tudott egyedül. Sóhajt egyet, az ablak nyitva, ahogy a hátsó ajtó is, hogy szellőzzön, így a megrágott almát letéve gyújt rá és dörzsöli meg szemeit. Nem akarja a mai napot, de erről nem ő dönt. És még rendet is kéne tennie, de ahogy körbenéz, nyög egyet. Semmi sem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804551#post804551][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 00:21[/b][/url]

Le fogja rúgni onnan azt az órát, perceken belül. Vagy ütni, bármit. Olyan haragosan mered rá, pár pillanatig, mintha az a szerencsétlen szerkezet tehetne mindenről, nem valami névtelen őrült, aki úgy döntött, megöl egy szerencsétlen srácot, aki eltévedt. Végül sóhajt egy nagyot, de ez megakad, majdnem a torkán akad, ahogy rámered ismét.
- Ezért. Mert nekem kínom van. Mi? - érzi, hogy valahogy egyszerre önti el megint a hála, meg a zavar és minden más. Mi folyik mostanság körülötte? Mi ez? És most ő, ő is. Vagyis... Összezavarodik. Főleg ahogy folytatja. Aprót köhint végül, tekintetét a földre szegezi és elfordulva nyitja ki a konyhaszekrényt, hogy maga se tudja mit keressen. Hirtelen hevesebben ver a szíve, nem ér semmit az, hogy nyugodjon meg.
- Nincs itthon gyömbéres tea - jegyzi meg, majd a kicsit széttúrt szekrényről néz hátra rá.
- Ne mondj ilyeneket, így végképp nem akarok elmenni - motyogja, majd már mozdulna is, hogy a bagóval kösse le magát, de azzal a lendülettel fejeli meg a kinyitva hagyott konyhaszekrényt. Így elcseszni a pillanatot bármire, hogy aztán szitkozódva fogjon oda és támaszkodjon meg a pulton.
- A faszom bele...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804552#post804552][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 00:34[/b][/url]

Nem terveztem elmondani neki. De még mennyire, hogy nem. Ezt a saját kis titkomnak akartam megtartani, mert egyáltalán nem releváns, hogy valójában miért vagyok itthon. Salvatore segített kijózanodni és megtisztítani az agyamat, hálás vagyok neki, mérhetetlenül, mert napok óta én jártam az olasz utcákat, és nézelődtem vidáman, mint egy turista. Azok mondjuk ritkán vannak szétverve, de... Én voltam. Lorin létezése és lénye segített visszatérnem, és amikor megjött az elhatározás, megtartottam magamnak, csak közöltem mindenkivel, hogy haza mentem. Aztán itt vagyok, ő meg teáról kezd magyarázni. Nagyot sóhajtok, karjaimat fonom össze magam előtt egy mosollyal, amíg várom, hogy a zavar elmúljon. Bár lehet nem mostanában fog, mert... csatt! És ennyi. Kékjeim kikerekednek, automatikusan sietek oda, hogy kezét megfogva fordítsam magán felé egy szemtelen mosollyal.
- Megígértem az elején, emlékszel? Itt leszek onnantól számítva, ameddig csak itt laksz, és még itt laksz tudtommal, szóval... - elengedem, majd a konyharuhát bevizezve nyomom a homlokának. - Itt vagyok - fejezem be a mondatot, miközben a hűs vízzel átitatott rongyot tartom homlokának. Ez jól kezdődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804554#post804554][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 00:46[/b][/url]

Fogalma sincs, mióta tiszta, tért vissza, mikor veszett el teljesen, mi történt ott, neki Olaszország egy sötét folt, ahonnan így tért vissza és amely olyan pont, amelyre figyelni fog. Vagy amire haragszik, mert ugye, semmit sem tud. Mégsem kérdez, olyan illetlennek érzi meg ezt, mint más kérdést soha, így csak elraktároz. Amire figyel és amit felfog, arra pedig olyan tipikusan reagál, mint még soha. Mindig is szerencsétlennek érezte magát, mostanság talán kevésbé, most pedig aztán végképp. Sziszeg, mert a szúró fájdalom a zavarral együtt pont nem hiányzik a törés előtt. Várja a röhögést, a nevetést, amit maga is intézne, mert ez már azt kívánja. De nincs sehol, csend van és csak arra nyitja ki a szemeit, hogy maga felé fordítja és ott áll. Megint mosolyog, ő meg kicsi csillagokat látva hunyorog rá. Mozognak az ajkai, beszél. Figyel, igen.
- Em... Emlékszem persze - bólintana, de nem is kísérli meg. Csak pislog egyet, megborzongva az egészre. Mindenre. Mosolyog. Aztán felszisszen a hideg, vizes rongy érzetére. Egyik szemét leárnyékolja, így kalózmód pislog rá.
- És itt leszel - mintha muszáj lenne megismételnie. Agyalágyultra szerencsére nem verte a fejét. - Köszönöm. Ezt tudni... - nem is tudja befejezni. Keze nyúl a rongyot tartó karja felé, de út közben gondolja meg magát, lassan ejti le a pultra és hunyja le a szemeit, hogy a hűvösség kitisztítsa a dolgokat kicsit. De egy szerény mosolyt megenged magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804557#post804557][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 00:58[/b][/url]

Semmi nem úgy megy, mióta beléptem az ajtón, ahogy azt elképzeltem. Nem, ez így nem állja meg a helyét, semmit nem képzeltem el, hülyeség lett volna, akkor csak, nem is tudom. Amire számítottam volna? Ez így belefér, nem? Óvatos mosollyal ajkaimon nyomom fejére a ruhát, néha el-elveszem onnan, hogy láthassam mi a pálya. Egy puklin kívül talán nem lesz ott más, bár mit sem számít, amikor hamarosan szanaszét törik... nagyot sóhajtok. Ujjaimat fonom csuklójára, hogy magammal húzzam, ahogy oldalra lépek, majd elengedem és becsukom a szekrényajtót, végül rápillantok.
- És itt leszek - mosolygok rá én is, észre sem veszem, ahogy keze mozdul, jobban leköt homlokának pirossága. - Elmondtam. Megígértem. Nincs mit köszönnöd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804558#post804558][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 01:08[/b][/url]

Legalább ha kicsit szédeleg, lesz mire fognia, vagy ha elbambul, elkallódik a gondolatok között. Ez a pár nap igencsak érdekes, igencsak új és sok minden történt. Rengeteg. És a végére is került valami, valami, aminek színtisztán tud örülni. Fárasztó napok, de lát, látott egy olyan világot, egy olyan közeget, ahol minden rossz ellenére is jó dolgok veszik körbe. Ahol figyelnek és válaszolnak, ahol nincs egyedül. Újabb sóhaj, ujjai rándulnak csak, ahogy ráfog csuklójára és egy apró szakaszon vezeti. Lábai mozdulnak, csosszannak, a szekrényajtó bezárul. Legalább nem esik bele a hibába még egyszer, legalább valaki tud még gondolkodni.
- Miért nem tudok erre értelmeset válaszolni? - motyogja, ismét rá pillant, pislogva párat. Nem, nincsenek könnyek, csak figyeli. - Minden rendben lesz, sietek vissza. De nem akarok menni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804560#post804560][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 01:19[/b][/url]

Az óra ketyeg, mi pedig a konyhában állunk, mint két rendes hülye. Belián zavara valószínűleg most hágott a tetőfokára, bár nem értem miért, amikor elmondtam már neki egyszer, még az elején, hogy várni fogom onnantól. Ez nem változott csak azért, mert... mert más lettem. Hazugság. Változott, ha nem tisztulok ki, akkor még mindig az olaszoknál csépelnének, és nem Belián homlokát hűsíteném éppen.
- Nem kell mondanod semmit, valószínűleg azért nem - veszem el a konyharuhát a felületről, majd kissé összeszűkült szemekkel méregetem, mindössze pár másodpercig. - Ezt sajnos aligha mi döntjük el - már-már szomorkás mosoly kerül ajkaimra, ahogy elkapom az engem figyelő kékeket. A konyharuhát könnyed mozdulattal ejtem a pultra.
- És tudom, hogy minden rendben lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804564#post804564][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 01:26[/b][/url]

- Mindig mondok mindenre valami okosat - vagy vicceset, akármit. Furcsa, hogy a hosszú évek szótlansága után, most már egyre jobban érzi, hogy elvesztette a fogadalmát, és nem lesz néma. Persze nem mindenhol, mindenkivel, úgy néz ki, csak azzal a közeggel, akit maga köré engedett - mintha kéne engedély, de mindegy. Most pedig csak nézi, csendben, a mosolyát, ahogy ténykedik, ahogy figyel. Valami más, valami akkor is más, vagy ő, vagy saját maga és nem tudja, vagy nem is akarja tudni. Mert így jó. Nem ő dönti el, tényleg, de máskor mint egy tényt fogadja el, hogy kattan az óra és menni kell. Most meg, szinte imádkozik, hogy még egy kicsit. Fura.
- Annyit mosolyogsz, hogy mindjárt felreped a sebed. Ha nem tette eddig - hajol picit közelebb, hunyorogva. - Nagyon fáj? - pillant vissza rá, ő megmarad, az mondjuk tény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804616#post804616][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 15:43[/b][/url]

- Tudom, ismerlek - vonom meg vállaimat. - De most nem kell, annyira nem nagy dolog ez - legalábbis nekem semmiképpen sem, hiszen tényleg megígértem neki, és általában tartom magam az ígéreteimhez. Az más kérdés, hogyha nem tisztulok ki, akkor nem lennék itt, de tiszta vagyok, itt is vagyok, szóval egyszerűen lépjünk tovább. Amennyire lehetséges, mert most valamiért Beliánnak egyáltalán nem áll szándékában elfogadni azt, hogy menni kell. Furcsa.
- Az állandóan felreped - sandítok le rá, mosolyom kissé alábbhagy. - Volt már rosszabb is - gondoljunk csak a repedt bordákra. Vagy bármilyen törésre. Mint most is, csak az orrom legalább helyre lett pakolva. Az emlékre akaratlan borzongok meg. Kurvára fájt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804642#post804642][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 18:36[/b][/url]

- De nagy dolog. Nekem - mert az való igaz, hogy ígérni lehet, betartani is, de amikor teljesül, ráadásképp valahogy így, mégis megakasztja az embert. Nem tervezett nagyon semmit erre a pár órára és az élet nagyon is élt vele, most pedig, homlokában lüktető fájdalma mellett kellene mindent a mindegy kategóriába. Aprót sóhajt, ahogy tekintetét visszaemeli rá a sebről, kissé félrebillent fejjel szusszan.
- Reméljük rosszabb nem lesz. Én is megmaradok - sandít fel a homloka felé. Elég rossz lett volna ha kiüti magát. Akkor, nos, lehet kicsit bajos lenne. Így is, ahogy megint érzi a reggeli görcsöt a lábában, szisszen egy aprót, türelmetlenül. Még egy kis időt.
- Nagyon makacs vagy. Biztos nem kell a kenőcs? Én csináltam és képzeld, működik. Jó, egy ovis is megtudná csinálni, de érted - próbálja terelni a gondolatait az időről, mindenről. Figyel még kicsit rá, ameddig lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804686#post804686][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 22:13[/b][/url]

Nagyot szusszanok. Ujjaimmal dörzsölöm meg szemeimet, a fene sem gondolta volna, hogy ez valóban ekkora dolog lenne. Tettem egy ígéretet, amit a lehetőségeimhez mérten igenis szeretnék megtartani, bármennyire is nehéz néha összehozni a programokat a teliholddal.
- Ezt örömmel hallom – óvatos mosoly kerül fel ajkaimra. Ahogy ő felsandít a homlokára, mintha láthatná, nem tudom mi az elképzelés, úgy én is kékjeimet pihentetem a folton. Nos, ennél valószínűleg rosszabbakat is tapasztal, szóval aligha viselte meg jobban a lelkét, mint az illendő lenne.
- Belián – szusszanok egy nagyot. – Köszönöm, de nincs rá szükségem. Tényleg nincs, de ha mégis kellene, akkor szólok – őszinte, féloldalas mosoly játszik ajkaimon. Jobb kezem mozdul, lágyan érintem meg az apró dudort homlokán.
- Kis pukli van, de nem vészes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804701#post804701][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.11. 23:51[/b][/url]

Oké, kezdeni elveszteni a türelmet és így húz féket. Oké, akkor lenyeli a dolgot és bent örömködik tovább miatta, az meg már az ő dolga. Akkor is nagy dolog, mert lehetne ezer más dolga, rossz dolog, lehet lenne is, nem is tud róla és most a tudatlanság egy áldás. Szemöldöke ráng egyet a folt alatt a mozdulatokra, aztán visszavezeti a tekintetét rá, mormogva egy sort. Sosincs szüksége rá.
- Nem fogsz szólni, mert mond is én pörgök rajta. Segíteni szerettem volna, ahogy... - az érintésre összerezzen, nem a fájdalom, azt meg se érzi. De azért kellemetlen és kellemes egyszerre. - ... ahogy te is ugye - a vállára paskolna, hogy oké, akkor minden jó, de úgy véli, az is bizonyára tele folttal, így csak a  felé nyúlt kéz után nyúl, hirtelen jött bátorsággal és óvatos, de biztató szorítást enged meg rá, tolja el a puklitól. Lassan engedi ki ujjai közül, oda sem figyel rá, majd maximum morog érte.
- Kiülünk még egy kicsit a teraszra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804702#post804702][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 23:57[/b][/url]

- Tényleg szólni fogok, ha kell - mosolyodom el halványan. - Esküszöm - még csak a szívemre nem teszem a kezemet, de egy kurva krém miatt ilyen kis hisztikét levágni, nem semmit. Még akkor is ha csak segíteni szeretne vele. Aprót szusszanok, biccentek egyet, amolyan megértettem jelzésként. A nem túl hirtelen jött érintés meglep, pedig igazán észrevehettem volna. Be vagyok tompulva. A földre sandítok, motyogva káromkodok, ahogy hozzám ér, majd kezeimet zsebre téve, szó nélkül indulok el a terasz felé és huppanok le a helyemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804705#post804705][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 00:05[/b][/url]

- Bla, bla, bla, ismerlek Brightmore - mégis mosolyog mellé, semmi komoly, semmi amit innentől erőltet. Akkor elengedi, ezt is, ahogy ő is, és szusszan. Kezét visszahúzza, mintha neki is fájt volna, vagy kellemetlen lenne, de nem. Látja, hogy megint sok volt, mint mikor megölelte, mert épp kitört belőle. Ahogy ez is. Érti, megérti. Megkeresi a pulton hagyott cigarettát, hagy időt és helyet neki. Menjen csak, mire ő kiér, már leült. Szó nélkül ül le a lépcsőre, fordul félig felé és sóhajtva tekint az égre, miközben rágyújt.
- Ne haragudj, nem akartam átlépni a határaidat, megint - pillant felé, majd maga elé mered. Sok volt minden, ő pedig mégis örül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804706#post804706][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 00:12[/b][/url]

Mire Belián kiér, én már rég ülök, égő cigarettám ficeg a számban, Cortez pedig abban a pillanatban ugrik az ölembe, ahogy ő leül a lépcsőre. Fejemet hátrabiccentem, a tetőgerendákat fürkészem, akkor is, amikor megszólal. Lehunyom szemeimet, mert nem lépett át semmit, de ezt nem mondhatom el neki, nincs hozzá jogom. Túl jól esett az, hogy hozzám ért. Gyengéd volt, szinte már-már szeretetteljes, pontosan olyan érintés, amit Payne-től várnék...
- Nem haragszom - lassan kezdem el simogatni Cortez hátát, majd állok neki vakargatni állát, csak véletlenül se kelljen ránéznem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804708#post804708][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 00:18[/b][/url]

Megborzong a hűs levegőtől, amely már mégsem az a csípős, téli vacak, amelyet olyannyira utál. Lassan pedig már elindul a világ abba, hogy felüdülés lesz az éjszaka. Fejét is hűti, szellőzteti, a hullámvasút elmúlt, lassan készül fel mindenre. Még mindig nem akar menni, de már ennek sem ad szavakat. Csak csendben kezd el szabad kezével egy, a farmer szakadásából kiálló rojttal szórakozni. Ujjára csavarja, elengedi, megint. Olcsó játék ugye...
- Pedig én se szerettem. Kezet akart fogni velem egy minisztériumi alak, mikor jöttem ide és kirázott a hideg tőle. Most meg... már pofátlan is vagyok... - húzza meg a szálat, engedi el ismét és lehamuz. Kerüli most ő is a tekintetet, elnéz az erdő felé. Most érzi igazán, mennyi minden változott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804709#post804709][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 00:24[/b][/url]

Lefelé sandítva figyelem, ahogy a nadrág egy kiálló szálával játszik. Ismét behunyom szemeimet, majd visszafordítom a tető felé. Nagyot szusszanok, Cortez vakargatása fokozatosan hal el, ahogy kezemet inkább csak az állat hátán pihentetem. Kissé ráharapok cigarettám füstszűrőjére, majd nagyot sóhajtok. Ismét. Cortez hasa alá nyúlva teszem le óvatosan a földre, majd felállok, és lassú léptekkel battyogok Belián mellé, hogy végül a lépcsőre üljek mégis. Nem pillantok rá, a csillagos égre emelem tekintetem, égő cigarettám pihen szám szegletében.
- Nem vagy pofátlan, hagyd abba - szusszanásnyi szünetet tartok csupán. - Én vagyok szarul bekötve. Túl régen értek hozzám így... - hogy hogyan? Jó kérdés. Fogalmam sincs. Így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804711#post804711][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 00:42[/b][/url]

Nem azért mondja, hogy idegesítse pedig. Inkább nem is fűzi tovább, mélyet szippant a nikotinrúdból, ronda szokás, de már nem vakarja le magáról. Pedig ott, a csendben ezt se művelte, aztán szépen, ahogy a civilizációba ért, mindegy már. Fejét emeli meg, amint moccan és ahelyett, hogy bemenne, letelepszik mellé. Csendben figyelve pislog felé, fejét kissé megrázva mosolyodik el. Hagyja abba. Aztán elhal a mosoly, ismét figyeli, csendben, már-már késztetést érezve, hogy mégis vállára simítsa ujjait. Elengedi a cérnát, ujjai saját térdén dobolnak. Nem, nem rontja el.
- Szarnak sem mondanám. Nem lehet mindenki egyforma. Csak úgy jött-menteknek én se engedek mindent - mintha amúgy ez lenne a téma. Nem, nem az, nem tereli megint magára. Amit elsőre kimondana, az talán túl furán hangzana, minden. Megrágja a szavakat, aztán eszébe ötlik valami.
- Mint amikor a hajad birizgáltam? Nopara, mondtam, itt vagyok és leszek, ha az esne jól éppen. Vagy nem tudom, mit és kitől szeretnél, csak magamról tudok nyilatkozni - és nem is akar másról, csak elcsendesedve figyeli.
- Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor jól esne. Ebben nincs szégyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804713#post804713][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 01:04[/b][/url]

- Nyugi - a szó halkan hagyja el ajkaimat. Magam mögött támaszkodom meg, ahogy immár kissé hátradőlve pillantok fel az égre. Túl sok felesleges szó a témáról, nem érdekes, már megtörtént, egyszerűen csak engedjük el. Gondolnám én, és már el is indultam az elengedés ösvényén. Az a baj, igen, hogy csak én. Mert lakótársam folytatja. Kikerekedett szemekkel csippentem ujjaim közé a szálat, fejemet lassan fordítom Belián felé, arcomon őszinte meglepettség ül.
- Amikor a hajam... - tekintetem nem tudom levenni arcáról. Kékjeim ide-oda zizegnek arca különböző pontjai között. Mi a fasz folyik itt? Miért emlékszik rá? Miért hozza fel? - Én nem szégyellek semmit, egyszerűen különös, de... - zavartan köszörülöm meg torkomat mielőtt folytatnám. - De kösz. Tényleg - fúrom pillantásom az övéibe egy halvány mosoly mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804714#post804714][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 01:24[/b][/url]

- Nem vagyok már ideges, bár nem tudom most mi vagyok - ráncolja homlokát, miközben keresi a szót és végül engedi el. - Mindjárt fenevad, kavarcos - legyint egyet, a füstöt oldalra fújva követi a tekintetét és a meglepettséget. Oda-vissza megy ez ma? Lehet.
- Aha. Meglepett és megmaradt - von vállat, mintha csak apróság lenne. Lehet az is volt, nem tudja. Megzavarta, most minden olyan éles és érzékeny mégis, pedig erősnek kell lennie, hogy ne üvöltsön teli torokból. Nem is figyel az apró jelekre sem, semmire. Csak előre. Csak rá.
- Nincs mit köszönni. Vállalom, hogy elküldj a fenébe, de kimondom. Fontos vagy nekem, és azokkal, ha furán is, de törődök, így vagy úgy. Sokáig nem volt senkim, családom sosem lesz, szóval... Ez ilyen - mosolyodik el végül ő is. Aztán sóhajt egy nagyot. Kimondta, végül is. Már mindegy, bár a szavak egész ártatlanok. Ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804716#post804716][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 01:35[/b][/url]

Fenevad. Elhúzom a számat a szóra, mert túl kegyetlennek hangzik ahhoz, aki mellettem ül éppen. Még hogy fenevad, amikor reggelente kávéval és reggelivel vár, mindig szem előtt tartja, hogy a másiknak mi a jó és aszerint cselekedni. Nem, a fenevad szó ide egyáltalán nem illik bármennyire is szeretné ezt magára húzni, azonban több eszem  van annál, mintsem most álljak neki erről vitatkozni.
Főleg, hogy ismét meglep. Nem is kicsit, váratlanul ér, pedig mindig elhittem, hogy engem már aligha lephet meg bármi is. Neki mégis sikerül, és így, hogy folytatja, még cigarettám is lazábban függ ujjaim között, már-már hamarosan kiesik onnan. Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy beszél, és igyekszem felfogni a szavakat. Lassabban megy, sokkal lassabban, mint azt akarnám. Meg kell szólalnom, de valamiért nem megy. Nem tudom. Csak nézem a mellettem ülőt és nem bírok megszólalni.
Fontos vagyok neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804717#post804717][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 01:43[/b][/url]

Észre sem veszi, hogyan nyilatkozik magáról, neki olyan könnyen jönnek ezek a szavak a szájára, mint másnak az, hogy épp milyen színű póló van rajta. A bájital zabolázza meg azt a dögöt, ő meg addig valahol mélyen pihen, de a legrosszabb pihenés az. Mert az ő emlékei és a farkasé külön dolog. Talán erre mégis szívesebben emlékezne, a szavak kicsusszannak és beáll a csend. Csak a cigaretta sercenése az, amely megzavarja, az erdő felől érkező lágy susogás. Végleg ledöbbentette, ő pedig kapálózó szívvel fogja fel igazán, mit művel. Most ért haza, tele van mindennel és végképp lesokkolja. Önzőnek érzi ezt, fejét lehajtva dől előre, hogy elnyomja a csikket, majd visszaegyenesedve tovább bámészkodik.
- Bocsi. Befogom - húzza fel a lábait, hogy térdeit átölelve támassza állát azokra, ujjával megkeresve a cérnaszálat, szórakozik tovább. De nem bánta meg. Ez volt az ideje ennek. Csendben somolyog csak tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804718#post804718][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 01:56[/b][/url]

Fontos vagyok neki. Kimondta igaz? Nem csak beképzeltem, nem elmém játszik velem ismét. Én vagyok itt, én vagyok Belián mellett, mégis megáll bennem az ütő, ahogy felmerül bennem a lehetőség; végleg megbomlott az elmém, és a démonok már olyan csúnya játékot űznek velem, amit félő, hogy nem élek túl. Én vagyok itt. Biztosan? Nem képzelődöm, hiszen minden, ami eddig történt valódi volt. Emlékszem a szavakra, az érintésekre, a hangokra. Mindenre emlékszem, szívem mégis olyan hevesen ver, hogy a fülemben zúgó vértől nem hallom Belián szavait, csupán annyit észlelek, hogy lábait közelebb húzva magához teszi állát térdeire. Mint egy kisfiú.
Erőltesd meg magad, Brightmore.
Pislogok párat, cigarettámat biggyesztem vissza ajkaim közé. Az égre nézek, ahogy kezeimmel támaszkodom meg magam mellett ismét. Idő van. Tudom. De így már én sem akarom elengedni magam mellől...
- Én... mármint, öm... szóval, kösz... köszönöm - hangom fojtott, és nem merek ránézni. Vajon miért nem? - Ideje menned. Tudom, nem akarsz. Én sem akarom, de menned kell. Itt foglak várni, ahogy mindig. Rendben? - nem tudom mit mondhatnék, így csak elismétlem az ígéretemet, amit tettem neki. Nem fűlik hozzá a foga, megértem, de erről sajnos nem ő dönt. Ahogy nem is én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804720#post804720][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 02:10[/b][/url]

Nyelvég rágja csendben, tényleg úgy marad, pedig ezer mondata lenne, akár olyan semmisség, mint a tea. Vagy bármi. Ezer mozdulata lenne, akár csak egy apró, mint ahogy kezével tette, mégsem tesz semmit. A saját térdeibe kapaszkodik, mintha visszazárkózna, de már sosem fog, nem tudna. Mintha ölelésre lenne szüksége, mert a nagy őszinteségben elveszett, de megoldja azt is mond. Csendben. Elbambul kissé, már-már el is feledkezik mindenről, amikor megszólal. Kissé összerezzen, mert a csend itta most át, de figyel. Feje mozdul, fordul felé, de nem enged a tartása, úgy marad. Lágyan mosolyodik el.
- Mondtam, nincs mit köszönni - emeli meg annyira a fejét, hogy beszélni tudjon.  De ahogy megint elkezdi, úgy dönti most homlokát oda, végképp begubózva húzza és halasztja, mormog valamit saját ölébe, nem is fontos. Elfáradt, de csak a lelke. Túlságosan pőre és nyúzott most. És mindjárt fájni fog. Sosem fog hozzászokni, de máskor mindig magától megy, ma hajtani kell szinte. Kezeit leengedi, lábait lassan nyújtja ki, térde felől hangos roppanás hallatszik, mint az öregeknek.
- Igen, tudom. Nem kéne közel... megtörténnie - lassan tápászkodik fel, onnan néz le rá. Nem viszi előre a lába. - Ha majd lesz erőm, csinálok palacsintát, fahéjasat. Nem tudom miért mondtam ezt. De... - elharapja a mondat végét, szemeit összeszorítja. El fog késni, a saját oldalára fog. Fantom ez, csak beképzeli.
- Örülök, hogy itthon vagy - lépked lefelé a lépcsőn, lassan. Nem távolodik egyelőre messzire, még mindig nagy a kényszer. Mindennek örül. Ez most nehéz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804723#post804723][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.12. 02:23[/b][/url]

Apró sóhaj hagyja el számat, mert kit érdekel hol történik meg? Engem aligha érdekel, még ha tudom is, hogy nagy valószínűséggel elég nagy veszélynek lennék ki téve. Nem, akkor sem érdekel, nem ez az oka annak, amiért mennie kell. Még mennyire hogy nem. Hanem annyi, hogy tudom, mennyire gyűlöli ezt, mennyire megveti az egészet, ami benne él, így nem akarja, hogy lássam. Most minden más és zavaros, az agya furcsán működik, ezért hiszi azt, hogy még van időnk. De nincs. Nagyon nincs.
Biztató mosollyal figyelem, ahogy felkel, szívem mégis kihagy egy ütemet, ahogy lelépked a lépcsőkön. Ez a mai Hold más. Nagyon más, és megmagyarázhatatlan. Különös, és mégis olyan megszokottnak érződik, pedig nem az. Halkan kuncogok fel.
- Bírom a fahéjat - szélesen vigyorgok, azonnal megérzem, hogy az alvadt vér enged a seben. A vér íze issza be magát számba, mit sem törődöm vele, rendületlenül mosolygok tovább. Szakadjon tovább, nem érdekes. Türelmesen várom, hogy befejezze a mondatot, kékjeim csusszannak oldalára, ahogy keze teszi. Nagyon idő van.
- Én is - széles vigyor, ám megtorpan. Értetlen nézem a hátát. - Menj már, mert itt őszülök meg - hangomban érződik a játékosság. Pedig nem érzem magam annak. Egyáltalán nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804725#post804725][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.12. 02:35[/b][/url]

Biztos megbolondult így a végére. Már nem tudja a bevett húzásokat, szokásokat, minden felborult. Fene sem érti, mert már nincs is mit talán. Most kicsit elvéti, elnézi, de van oka rá, magának magyarázza, hogy van. Hogy nyel egy nagyot, mintha az egészet nyelné le és marasztalná odabent. Amennyire nagy kajálást tervezett, most gyomra morog éhesen, azt is elfelejtette. De nem bánja, most már nem is tudna. Nem is fontos.
- Tudom. Porcukorral megszórva - mert nevetgél most ő is, a zsebébe csúsztatja a kezét. Onnan halássza ki a telefont és mered rá, annyira nem érdekelte a napokban, miután nem reagált az üzenetre, hogy csak hurcolta. Ezért is lép vissza, egy gyors mozdulattal, mintha az előbbi lomhaság nem lenne.
- Ezt rakd már le nekem, még kelleni fog - mormogva nyomja a kezébe, mert nem kéne fetrengeni vele, a végén még ez se lesz és akkor belegebed. Ennyi kapocs kell neki a másik világgal. Megfordul a fejében egy gondolat, sőt, egy tett, majdnem megtenné, de a sors se akarja és talán jobb is. Most mást érez, másképp és lehet elrontaná. Nem teszi meg, csak rámosolyog, hogy aztán sietős léptekkel induljon végre meg az erdő felé.
- Sietek! És kávét szeretnék tea helyett! - persze, ez sem komoly, még egy apró nevetés a nagy törés előtt, ő pedig siet, a végén már nem szégyelli, de rohanni kezd, mert ha nem teszi, akkor innen, mellőle az Isten se viszi már el.
Most már minden más.