Megszokások. Még érzi az ital aromáját, amelytől fintorogni támad kedve és egy almába harap. Állkapcsa gépiesen rág, csak egy pillanatra tüntesse el az ízt, ha már az érzést nem lehet. Akkorát sétált, mint míg soha, miután elhagyta a kastélyt. Még mindig beleborzong kicsit, de nem vészes, a séta kiszellőztette a fejét és hazajött. Furcsa. Olyannyira kerülte a házat, hogy most esik le, sosem töltött ennyi időt a kastély falai között. És most itt áll a konyhában, Chewie elégedetten nyalogatja száját a kiadós vacsora után, Niamey pedig kint motoszkált az előbb, még őt is lekenyerezte kicsit, hogy ennyit volt távol. De valamiért maradni sem tudott egyedül. Sóhajt egyet, az ablak nyitva, ahogy a hátsó ajtó is, hogy szellőzzön, így a megrágott almát letéve gyújt rá és dörzsöli meg szemeit. Nem akarja a mai napot, de erről nem ő dönt. És még rendet is kéne tennie, de ahogy körbenéz, nyög egyet. Semmi sem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804164#post804164][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 22:31[/b][/url]

Megszokások. Még érzi az ital aromáját, amelytől fintorogni támad kedve és egy almába harap. Állkapcsa gépiesen rág, csak egy pillanatra tüntesse el az ízt, ha már az érzést nem lehet. Akkorát sétált, mint míg soha, miután elhagyta a kastélyt. Még mindig beleborzong kicsit, de nem vészes, a séta kiszellőztette a fejét és hazajött. Furcsa. Olyannyira kerülte a házat, hogy most esik le, sosem töltött ennyi időt a kastély falai között. És most itt áll a konyhában, Chewie elégedetten nyalogatja száját a kiadós vacsora után, Niamey pedig kint motoszkált az előbb, még őt is lekenyerezte kicsit, hogy ennyit volt távol. De valamiért maradni sem tudott egyedül. Sóhajt egyet, az ablak nyitva, ahogy a hátsó ajtó is, hogy szellőzzön, így a megrágott almát letéve gyújt rá és dörzsöli meg szemeit. Nem akarja a mai napot, de erről nem ő dönt. És még rendet is kéne tennie, de ahogy körbenéz, nyög egyet. Semmi sem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804167#post804167][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 22:40[/b][/url]

Fáradtan dörzsölöm meg arcomat, melynek eredményeképpen halk szisszenést engedek meg magamnak. Piszkosul fáj mindenem, a táska, ami szinte üres, mert majdnem mindent elégettem, ami benne volt, ólmos súlyként húzza le vállamat. Minden mozdulat, minden levegővétel fájdalommal jár. Törött orr, melynek a visszatétele örökre agyamba égett, véraláfutások tömkelege mindenhol, horzsolások, zúzódások, mondhatni csak a szokásos, ez mégis más. Sokkal több minden. A fájdalom is.
Sóhajtva nyomom le a kilincset és lépek be a házba. Cortez azonnal hátrafut, szinte ráveti magát Baconre, amikor meglátja. Mélyet szusszanva dobom le a táskámat és mielőtt még Belián megelőzhetne lépek be a látómezejébe. Elmosolyodom.
- Megjöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804175#post804175][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:09[/b][/url]

Eldönti, hogy lusta lesz. Még bólogat is rá, majd valamikor, ha felkel a hold után, vagy később. Úgyse látja senki rajta kívül. Ez idefele jövet újra és újra belenyilallt, késleltette is a pillanatot, és jött rá, hogy majdnem elfelejtett várni. Ha közben ért volna vissza, álszent és üres szavaknak számítana az, mikor elköszönt tőle. Sóhajt, elhessegeti az egészet. Nincs jele, nem reagált az utolsó üzenetére sem, így tehát tovább vár. De egyelőre a mosogatóba hamuzik.
Épp a tv mellett dönt és fordul, hogy a csap alatt oltsa el a csikket, amikor hallja, hogy mozdul a kilincs. Tényleg utána jött volna? Pedig megbeszélték, homloka ráncolódik, ahogy fordul az irányba és szemei előtt egy kék suhanás vetődik át a lakáson. Chewie azonnal hangos, ő fel se fogja mitől, mert mire legalább káromkodna, meglátja azt, amire most talán végképp nem számított. De kétség kívül, hogy nagyot dobban a szíve. A csikket elejti, szája kicsit tátva marad, tétován lép előre egyet.
- Te tényleg itt vagy, hallak is - pislog párat, újabb lépés, kilép a pult mellé. Majd egy hatalmasat sóhajt, az eddigi legmegkönnyebbült, ami valaha kitört belőle. Lehunyja mellé a szemeit.
- És tényleg megjöttél - megmondta, visszajön. De most hiszi el igazán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804178#post804178][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 23:16[/b][/url]

Sok mindenre számítottam, hogy mi lesz akkor, amikor visszatérek. Bár én nem gondoltam, hogy ismét megteszem, de itt vagyok, mert a lelkem nem hagyna békén, ha nem lennék. Azt hittem kiabálni fog, törni és zúzni, mint valami hisztis picsa, elhordani a sárga földig, hangosan gyűlölni. De nem. A csikk halkan ér a mosogatóba, álla szó szerint leesik, én pedig rendületlenül engedem meg magamnak a jól ismert Denis-féle félmosolyt, még akkor is az pihen ajkaimon, amikor bátortalanul lép felém egyet. Bólintok egyet mindkét megállapításra, amik igazából ugyanazok, kezeim óvatosan mozdulnak, hogy a kapucnit lelökhessem fejemről. Halkan nevetek fel, és megfontoltan, érzem, ahogy ajkamon feszül a seb.
- Igen, megmondtad. Itthon vagyok valóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804184#post804184][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:26[/b][/url]

Ennél szélsőségesebb még nemigen volt a telihold előtti időszak. Egyik végletből zuhanni a másikba fárasztó, csoda lesz, ha lesz még ereje arra, ami még előtte van. Hogy csak megtörténik, vagy most jobban fog fájni, maga sem tudja. De hullámzik megint, ahogy tegnap, kicsi jó után rossz, megint jó, megint kicsit rossz és már nem tudja követni a sorrendet. De hogy tomboljon? Pont most? Lehetetlen.
- Most megleptél. Istenem, de meg - és ez jó, nem magyarázza, kérdezgeti, mint Chewie-nál. Most csak örül. Szemeit felnyitva, a meglepetés okozta sokk miatt észre sem veszi, hogy az a mondat honnan való. A mosolyt látja, majd szép lassan minden mást, a sajátja leolvad, ahogy a csukja hátrakerül, úgy figyelheti meg, hogyan is érkezett vissza. A pult lapjára támasztja tenyerét, mintha kapaszkodnia kellene, tekintete össze-vissza cikázva vizslat mindent.
- De.. de.. - szusszan, oké. Kell pár másodperc, meg hogy átdörzsölje arcát. A végletek és az, hogy pontosan emiatt aggódott. Hogy valami hülyeséget csinál.
- Még mindig örülök, de annak nem, amit látok. Nagyon nem. Nem akarok kiabálni, adj pár percet, csak... - engedi el az utolsó szót, és sóhajt. Nem akar vitázni. Most tényleg nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804188#post804188][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.08. 23:36[/b][/url]

Folyamatosan mosolygok. Látszik rajta az őszinte meglepődöttség, az az igazi, mint amikor Bacont hoztam neki haza. Ugyanaz a megilletődöttség játszik arcán és tekintetében, de most nem kérdez. Talán nem volt felesleges koptatni akkor a számat.
Arcára fagy a mosoly, ahogy meglát. Mélyet szusszanok, kékjeimet lehunyom, ahogy karjaim visszaesnek mellém. Egyelőre mindenkinél jobb a reakciója, amiket eddig tapasztaltam. Visszajöttem, de arról nem beszéltünk soha, hogy ezt hogy tegyem meg, igaz? Még talán így is jobb, mintha halottként tolnak be a faluba.
- Nyugodj meg - lépek egyet közelebb óvatosan, ahogy tenyere a pultra simul, mintha meg kellene tartania magát. Kékjeim az övéit keresik, mert nem velem kellene foglalkozni, amikor ma van a nap, amikor kifordul önmagából. Véglegesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804189#post804189][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.08. 23:48[/b][/url]

Erre ma nem volt felkészülve. Előbb várt bármit, aztán rájön, hogy egész végig ezt várta, csak akkor sokkal egyszerűbb lenne. Akkor sem lenne boldog, ha így látja, sőt, már valószínű az összes méretű ragtapaszát rá akarná tukmálni, most egyelőre kicsit leakadt. Mélyeket lélegez, hogy tényleg ne törjön ki kiáltás belőle. Szabad, maga mellett lógó ujjai szorulnak ökölbe kissé, majd azonnal ideges megszokásában az ujjbegyét kaparja.
- Azon vagyok, eskü - engedi el végül, figyeli, ahogy most ő közelít. Fura nem? Egyszerre örül és ölelné meg, ha minden normális lenne és teremtené le úgy, hogy a füle belepördül. Mindjárt kínjában nevet, de csak nyelvére harap, hogy elnyomja.
- Rossz nézni. Mi történt...? - óvatos, aggódó kérdése győz egyelőre. Mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804197#post804197][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 00:03[/b][/url]

Kezem óvatosan mozdul, automatikusan, ahogy közelebb is lépek, amikor megtámaszkodik. Reflexszerű a mozdulat észre sem veszem, hogy megcselekszem, csak történik. Kedves mosolyra húzom ajkaimat, megértő tekintettel pillantok rá. Nincs nyoma kékjeimben senkinek. Senki nincs ott. Csak én. Valóban visszatértem.
- A szokásos - aprót szusszanok, fülem mögé bedugott cigarettámat lököm ajkaim közé, mélyet szívok belőle behunyt szemekkel, mikor felizzik a vége. Halk motoszkálásra ráncolom a szemöldökömet, majd hátrafordulok. Niamey kukkantgat be a hátsóajtón a korlátról. Mosolyogva fordulok vissza végül Belián felé.
- Minden oké? - arcát fürkészem, mert reakciója bármennyire is hízelgő, kicsit különösnek tartom, de felesleges köröket nem szívesen futnék vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804199#post804199][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 00:10[/b][/url]

A szokásos. Akaratlan tódul fel benne az a nap, amikor majdnem ugyan itt állt, ugyanígy vele és mégis teljesen másképp. Mondott dolgokat, terveket, mire készül és mi fordulhat elő, fel is húzza és immáron legalább tudatában az egésznek sóhajt. Hát tényleg az. Fejét megcsóválja a szokásos szóra, aztán ismét arcát vizslatja. Most nem olyan és nem érzi azt, amitől a hideg rázta. Lehet képzelődött.
- Te is a szokásos vagy. Akkor... akkor furán éreztem magam a közeledben - vallja meg, ha addigra nem is látja. Ő is oldalra néz, elidőzik a madáron a tekintete, kicsit addig is összekapja magát. - Ő is nagyon várt - mintha megbeszélte volna mindig vele, de tény, szokott, ugyan úgy, ahogy Chewie és Cortez esetében is, dumál nekik eleget. De visszafordul, szerencsére tényleg nem vágódik el, ujjai a pult lapján játszadoznak, csak úgy.
- Nem. De ennek most így kell lennie. Vagyis nem, mert épp lementem alfába majdnem, csak megjöttél. De nem baj, mindjárt jobb lesz - mosolyodik el végül, kissé fáradtan. - És hozom a ragtapaszaim - ezt talán nem mondta komolyan, de meg kell próbálnia, mennyire működik a humora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804253#post804253][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 13:17[/b][/url]

Ajkaim elnyílnak egymástól. Furán érezte magát akkor mellettem. Igen, megértem, mindenki más is ugyanígy érez akkor, amikor ők vannak elöl, én pedig mint engedelmes kiskutya teszek nekik eleget, bármit is kérnének. De már nem. Már visszatértem, itt vagyok, és én vagyok. A fájdalom megold mindent.
- Képzelem - mosolyodom el halványan, tekintetem elveszem madaramról, majd Belián arcát kezdem el fürkészni. Remek időzítés. A két lelkinyomorult, az egyik szétverve, a másik meg hamarosan szétszakad és törik. Fasza nap ez, a boldog viszontlátásra.
- Ha gondolod elmehetek, és visszajövök két óra múlva - nevetek fel halkan. Bátortalant lépek felé, kezem megremeg, ahogy meglátom a fáradt mosolyt arcán. Mi történt, amíg nem voltam mellette? - Nem kellenek, jól vagyok - morranok fel halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804254#post804254][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 13:24[/b][/url]

Legalább kimondta, egyenes szavakkal, nem akadozva. Csak nem tényleg fejlődik és egyre jobb a kommunikációja? Megeshet. Még a végén zavarba sem fog jönni, ha ki kell mondania, ami felbukkan benne, általánosságban, mert kirívó estetek mindig lesznek. De, most egész jó. Minden jó.
- Mindegy is. A lényeg úgyis megtörtént – aprót szusszan, talán még egy utolsó kaparás, hogy az ideg beszéljen, de múlik, egyelőre most nem az nyert. Persze, még mindig érzi tarkójánál a feszülést, de az már más, az már egészen más és úgyis erősebb lesz.
- Mi? Dehogy kell elmenned, ne hülyéskedj. Most értél vissza, tedd le a segged és maradj – ez kicsit erélyesebben sikerül, mint illene, de legalább őszinte és igaz. Ne menjen el, nem azt akarta sugallni felé, hogy el kell mennie. Még mint nem.
- Az mindig kell. De nem engedsz semmit, tudom – legyintget. Majd okosan csinálja? Meglátjuk, ez most sarkalatos eset, holnap neki kell majd az a fájdalomcsillapító üvegcse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804261#post804261][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 13:37[/b][/url]

Szemöldököm megemelkedik, tekintetemben tükröződik a meglepettség, ahogy erélyesebben közli velem, hogy maradjak szépen a seggemen. Kezem ismét megremeg, ahogy nyúlnék, hogy egy apró érintéssel közöljem; nyugodjon meg, tényleg itt vagyok, és nem megyek sehova. Az elkövetkezendő napokban meg aztán végképp nem. Szívem hevesebben dobban egyet a heves reakciótól és talán az utóhatástól, amiért ilyen reakciót váltott ki belőle az, hogy hazajöttem. Nagyjából épségben.
- Belián, nyugodj meg - mosolyodom el óvatosan, kékjeimmel kapom el pillantását. - Nem megyek sehova - mert visszatértem. Én. És ha minden jól megy, ahogy azt én elterveztem és szeretném, akkor nem is fogok. Nem akarok elmenni.
- Jól tudod - zavartan vakarom meg tarkómat. Lehet, hogy démon mentes vagyok, de a fű jótékony hatása, amely nyugalmat erőltet rám, még nem múlt el teljesen, és félek, hogyha eltűnik, akkor jön csak az igazi döfés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804271#post804271][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 14:32[/b][/url]

Oké, ez lehet kicsit erős volt. Igen, ilyenkor kevésbé jut el azon lépésekhez, miszerint előbb gondolkodik, aztán mondja ki, nincs most meg ez és ahogy látja rajta a meglepettséget, úgy süti le szemeit és piszkálja ismét saját ujját. Oké, erősebb volt, nem kellett volna talán így, de ez is olyan, ami a hirtelen jött felbukkanása okozta meglepetésből fakad. Semmi gond. Lenyugszik. Valamennyire. Ahogy rá pillant, ahogy megint nagy levegőt vesz, mintha még mindig benne lenne az az érzés, amikor leült a lépcsőre utána és csak nézte a hűlt helyet.
- Ugye tudod, hogy ez nem szokott megnyugtatni senkit – dünnyög, de azért arcán ott van már a mosoly, hogy na, nem olyan komoly ez. Érti ő, csak a hullámvasút, az nem kellene.
- Oké, rendben. Ne is. Csináljak... Csináljak kávét? – bár lehet jobb lenne, ha egy pohár whiskyt húzna le és akkor legalább az lazítana rajta, de inkább elveti.
- De ha kell, van a fájdalomra meg a csúnya foltokra is bármi a fürdőszobaszekrényben. Most megúszta, Mr. Keménylegény – ha az italig nem jut el, addig igen, hogy újfent bagót ragadva gyújt rá és a pultnak dőlve figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804282#post804282][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 15:21[/b][/url]

Nem tudom mi vagy miért váltotta ki belőle ezt a reakciót, de meglep. Nagyon is. Utoljára Payne örült annak ennyire, és tőle már megszoktam, sőt a végére el is vártam, hogy minimum ilyen reakciót váltson ki belőle az, hogy ismét láthat. De Belián... ő más. Ő a lakótársam, akinek meg kell tartania magát a pultba kapaszkodva, amikor meglát, mert nem akarja elhinni.
Aprót vonok vállaimon, az utána jövő kérdésen pedig elmosolyodom.
- Az jól esne - de mielőtt mozdulhatna szavaim után, előzöm meg és lépkedek én a gép elé, hogy benyomjam azt. Jelenleg kettőnk közül neki a nehezebb, nem lehetek ismét önző, hogy hagyom, megtegyen mindent értem, miközben én csak leülök, és élvezem, hogy ki van nyalva a seggem. Két bögrét csúsztatok a gép alá, majd megnyomom a gombot. A gép feléled, és pár másodperc múlva a frissen főzött kávé illata kezdi belengeni a házat.
- Nem kell - fordulok hátra vállam felett, ajkaim közé biggyesztett cigarettával, aminek a hatására szemeim kissé összeszűkülnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804289#post804289][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 15:42[/b][/url]

Mindenki más és mindenki reakciója más, neki pedig mindenre más, mint az átlag. Csak annyi kellett hozzá, hogy kicsit megszokja a helyet és aztán kinyílva most már úgymond magát adja és abba most belesikerült ez is. Nem szégyenkezik, nem szégyelli magát, ahogy ő a vállán von, úgy megy le belőle egy apró szelet a feszültségnek, tudja, hogy néha ezekkel a reakciókkal kicsit kihozza a sorsából, azonban most nem és ennek úgymond örülhet, hiszen nem tudja, hogy ezekben az órákban ezt hogyan venné. Maradjon a nyugalom.
- Máris csi... na szép. Te voltál a gyorsabb – engedi le a kezét, mert már mozdult volna, mire ő már oda is ért és neki is állt. Oké, nem puffog miatta, csak hagyja a dolgot és félrefújja a füstöt. Különös, hogy mennyire más hangulat lengi körbe a házat, ahogy a csendes, szinte üres látvány és érzés szinte a világgá üldözte, úgy tudott egy pillanat alatt szinte minden visszabillenni a régi, megszokott kerékvágásba és ez ábrázatán is látszik.
- Miért nem? - billen kissé oldalra a feje és úgy vizslatja. Tudja, hogy makacs, mert ismeri és ő is az, de attól még kérdezni szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804301#post804301][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 17:37[/b][/url]

Mire megszólal, a kávé már lassan megtölti mindkét bögrét. Somolyogva figyelem, ahogy telik meg fokozatosan mindkettő. Élvezem a látványt, a kávé illatát mélyen beszippantom, hogy valami különös érzés járjon át. Az érzés, ami nagyon régen nem kerített hatalmába; az itthon vagyok érzés. Valóban itthon vagyok. Vállam felett sandítok hátra Beliánra, majd nevetve szedem el a bögréket és ízesítem meg az övét.
- Mert nem akarom - és ez ilyen egyszerű. Kényelmes tempóban lépkedek elé, majd nyújtom felé a bögrét egy féloldalas mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804309#post804309][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 18:09[/b][/url]

Mélyet szippant a kávéillatból, majd közelebb lép, hogy a mosogatóba hamuzhasson, miközben végleg elkészül a kávé. Ez már tényleg egy egész jó momentum, pillanat, fejét felemelve pillant körbe és sóhajt egyet.
- Cortezék csendben vannak, nekik már tart a pihenő - vagy valamelyik szobában randalíroznak, nem tudja, innen nem lát semmit sem. Visszafordulva veszi el a bögrét, hasonló mosollyal hálálva meg. - Köszi - egyelőre csak megfújja, mert nem türelmetlen módra akarja leégetni torkát, majd fejét megcsóválva sóhajt.
- Tudom. Csak azért mondom, mondtam hogy... ne hidd, hogy letojom meg ilyenek. De nem idegesítelek vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804311#post804311][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 18:20[/b][/url]

Cortezék említésére járatom körbe tekintetemet a konyhán és a nappalin. Nincsenek sehol, és túlságosan nagy a csend ahhoz, hogy ne valami rosszba sántikáljon az a két ördögfattya. Nagyot sóhajtok, ezzel most aligha van erőm vagy egyáltalán kedvem foglalkozni. Aprót biccentek Belián felé, amikor elveszi a kávét. A kezdeti sokk elmúlt, már tényleg az a Belián áll előttem, akihez hozzászoktam, eltekintve a havi hisztitől. Belefér. Mindig belefért. Mindig bele fog férni.
- Tudom, hogy érdekel - mosolyodom el szélesen, kékjeimet felejtem arcán. - Hoztam neked valamit - cigarettámat a mosogatóba pöckölve lépkedek az előtérbe, hogy a táskából turkáljam ki az igencsak jó állapotú könyvet. Visszabattyogva Beliánhoz nyújtom felé egy széles mosollyal.
- Első kiadás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804318#post804318][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 18:56[/b][/url]

Ez már csak ilyen, bár ő kifejezetten örül, hogy nem acsarkodásra - nem komoly, vérre menő - kell kelnie akár egy szundiból, vagy elszeparálni őket egymástól. Igaza volt, ő választotta ki, neki pedig nem volt választása és őszintén, ha lett volna se tett volna másképp. Neki minden tökéletes.
- Akkor jó - engedi ki a levegőt végül, nem is volt ez olyan nehéz. És még mosolyog is, nem is küldi el a francba, hogy ne érzelgősködjön. Ez picit fura, de ki ő, hogy minden ellen ellenkezzen. - Hogy mi? - áll meg a bögre, mert majdnem ivott, így nem nyel félre. - Megint...? - mert neki a macska is olyan, mintha tegnap lett volna, meg mintha örökre tartana. Pislogva követi, ahogy a táskához lép és keresni kezd benne, majd végül visszaáll elé és ott egy könyv. Ő meg sután pislog rá, a bögre amibe kapaszkodik és amit végül gyors letesz, hogy óvatosan a könyvért nyúl.
- De nem kellett volna... - szusszan, most nyugodott meg, erre most ismét ez. És még rá se nézett, mi az, de tudja, első kiadás. Tehát valami ritkaság. És ettől ne legyen zavara.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804325#post804325][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 19:16[/b][/url]

Értetlenségét és a kérdéseket is figyelmen kívül hagyom, miközben a táskához lépkedek. Ajkaimon halvány mosoly játszik, Belián elé lépve csak kiszélesedik, ahogy felé nyújtom a könyvet. Hirtelen döntés volt, igazából elég átgondolatlannak is mondanám. A kicsiny antikvárium kirakatában pillantott rám, én meg gondolkodás nélkül mentem be és vettem meg. Végül a könyv meglepő módon túlélt mindent, másnap nem is emlékeztem, hogy megvettem, de a képkockák lassan kattantak a helyükre, míg végül beugrott. Megvettem neki. Fogalmam sincs miért jutott eszembe, egyáltalán hogyan.
- Nem hiszem, hogy visszaveszik - elégedettet kortyolok a bögréből, majd párat hátralépve dőlök a pultnak. - Ez csak egy könyv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804326#post804326][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.09. 19:25[/b][/url]

Nem, nem esik megint bele abba a hibába, amely miatt rá kellett szólni, mert pörgette az agyát. Most mégis, mert elég érdekes dolgokat sorolt fel, hogy miket művel majd odakint, a látvány is ezekre ad okot, hogy nem pálmaággal legyezgették meg, és mindennek ellenére vett neki egy könyvet. Nem csak úgy, mert volt ideje, hanem neki. Ahogy meglepte nemrég, úgy lepi meg ismét, újra és újra. Ha van még mára valami, akkor lehet egyszerűen csak üvölt egyet, mert akkor nem robban. Lehet úgy sem, de biztos ami biztos.
- Nem azt mondtam, hogy vidd vissza, tökfej – mormog, amint meg bír újra szólalni, és a borítóra pillant. Belelapozva futja át a címet, sorokat, még mindig tart a meglepetés, hiszen nem valami regény az, hanem kifejezetten arról szól, amellyel foglalkozni kíván. És ettől még értékesebb, hogy neki van címezve.
- Ez egy hasznos és szép darab. Köszönöm – csukja be végül és fogja tovább kezében. Sóhajt egyet. - És a könyv mindig érték, eléggé, szóval... Huh. Jól fog jönni, nem buktam meg egy vizsgán sem – csak mellékesen közli, mint az időjárást. Kicsit akkor is beszélnie kell. - ...és jelentkeztem az egyetemre is – fejezi be végül, majd a másik kezébe fogva a bögrét, kortyol egy nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804336#post804336][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.09. 20:10[/b][/url]

Hálásan mosolyodom el felé, amiért nem kezdjük el ismét azt, amit akkor, amikor a macskát kapta. Most nem érdeklik az okok, most nincsenek felesleges miértek, csak az őszinte döbbenet az arcán, de talán az belefér. Az én arcom is ilyen volt, amikor felfogtam, hogy tényleg megvettem. Én se értettem, ahogy most ő sem, de ez már nem számít, mert már a kezében fogja.
Aprót kortyolok, bólintok egyet utána. A könyv érték, ebben egyet kell értenem. Lehunyom szemeimet, ismét biccentek egyet arra, hogy az összes vizsgája meg lett, akkor talán még a könyvnek is hasznát veszi majd, nem csak ereklye lesz. Kis hatásszünet után folytatja, nekem meg kipattannak a szemeim. Fejemet fordítom felé lassan, arcát fürkészem.
- Komolyan? - szélesen elmosolyodom. Régen beszéltünk róla, elmondtam a véleményemet, majd továbbléptünk. Ezek szerint nem süket fülekre találtak a szavaim? - Ennek nagyon örülök. Levelező?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804380#post804380][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.10. 00:01[/b][/url]

Veszi a jeleket, a jelet arra, hogy most megint jót húzott és döntött. Oké. Nem kell mindig a kifakadástól tartani, bár tudna, persze hogy tudna, de megtanulta, hogy nem kell ok, örülni pedig aztán tényleg mindennek tud. Sosem voltak nagy igényei, mint valami főúrnak, azonban most pedig már aztán végleg. De ha valami olyan adódik, amely egy segítség abban, hogy elérjen valamit, csak meghatja az embert. Őt meg főleg. Kortyol párat, megint átforgatja, az első kiadás érzete bőven megvan, ahogy a megsárgult lapok azonban még jobban kiemelik és teszik szebbé. Az új könyv illata is jó, de ennek meg feelingje van. Óvatosan emeli a lapokat, mintha kódexkutató lenne és a papirusz bármikor elszakadna akár tekintettől is. De nem most kell bámészkodni, becsukva helyezi a pultra óvatosan, a kávétól messze, de azt úgyis hamar visszaveszi magához.
- Komolyan – bólogat, komoly arccal, majd kis büszke vigyorral, hogy igen, elérte, el és tényleg, nem csak megint „tervezi”. - Tényleg örülsz? Köszi. És igen, mind idővel mind a korlátaim miatt jobb így. Ha meg nagyon be kell menni, megoldom. Van az a hopp izé, vagy micsoda. Vagy a vonat, de azzal karácsonyra érek csak oda. Mindegy, nem fontos, megcsináltam, akkor meg is fogom – bólint határozottat és nagy korttyal tünteti el a kávé nagy részét, hogy aztán a bögre mögött somolyogjon magában, szép csendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804464#post804464][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.10. 18:06[/b][/url]

Őszintén meglepett azzal, hogy jelentkezett az egyetemre. Tényleg megtette, és ez most nem csak az, hogy beszélünk róla, mennyire de szipiszupi lenne, ha megtenné, hanem már megtette. Jelentkezett és valamiért ennek örülök. Nagyon is, talán indokolatlanul nagyon, mert nem bírom megmagyarázni, egyszerűen széles mosoly virít arcomon a ténytől.
- Tényleg - kortyolok aprót a kávéból. - Majd megoldjuk, hogy épségben eljuss, ha szükséges - bátorító mosolyt küldök felé. Levelezősként annyira nem kell gyakran bejárnia, én meg amúgy is bejárós vagyok, úgyhogy, ha be kell mennie, akkor ezen ne múljon. Csak ne hányjon, ha odaérünk, szép belépő lenne, mert vonatozni nyilván nem fogunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804530#post804530][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.10. 22:51[/b][/url]

Ő nem egy olyan, aki henceg, üti a mellkasát, hogy na, tessék, most kell fényezni. Közli a dolgot, mint valami mellékest, pedig, ha a sorok mögé, közé néz valaki, akkor talán meglátja, hogy ez mennyire nagy is. Mert az, valami olyan folytatása, ami félbeszakadt, amit eltemetett és feladott. Amitől rossz kedve volt, talán néha még most is rátörnek az emlékek, de túllépett rajta, elindult, még ha az utolsó noszogatás drasztikus volt. Egy kissé. Mégis bevált. Persze, nem hazudik, az első pillanatokban a dac volt, hogy ki ha én nem, utána átgondolva pánik, aztán megnyugvás. Legalább valamit úgy zár le, ha elvégzi, hogy büszke rá.
- Nahát. Tényleg - motyogja, nem tud nem mosolyogni. Tessék, még az örömnek is örül. Komolyan... - Kapok egy repülő szőnyeget? Vagy olyat, amin nem hányok és gyors. Csak én vagyok ilyen nyomorult, hogy nem bírom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804533#post804533][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.10. 22:58[/b][/url]

Meglep, hogy megcselekedte. Talán utalt már rá, de simán benne van a pakliban, hogy egyszerűen belenéztem a fejébe, hogy két szakot is elkezdett már, de egyiket sem fejezte be. Most pedig, a botanika mellé bevállalja a tanárit, egyszerre két szakot fog vinni, ami... bátor, de valamiért úgy érzem, hogy ez most menni fog neki. Nagyon is menni.
- Ne told túl Jázmin - nevetek fel hangosan, fél arcomat takarom el, ahogy vállaim rázkódnak. - Majd tartok magamnál hányózacskót, ne aggódj. Sokan nem bírják, nem vagy ezzel egyedül - az elején nekem sem igen akarta befogadni a gyomrom, de hányni mondjuk, sose hánytam tőle. Érdekes.
- Lassan idő van - kékjeim vándorolnak az óra számlapjára. - Kipakolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804535#post804535][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.10. 23:06[/b][/url]

Hogy meddig jut majd, az a jövő zenéje, elválik. Nem gondolkodik ezen, hiszen felesleges, majd eldől, amikor már benne lesz. Lassabb tempó itthon, kényelmes, nem kell az idegen tömeggel megbirkóznia, így nem lesz egy olyan stressz alap, amely lefoglalja. Már egy jó pont.
- Miiii. Aladin vagyok, simán - grimaszol neki a nevetésre, aztán azért mosolyog, a kávé maradékát önti le torkán és a bögrét a mosogatóba helyezi. - Hányózacskót nekem? Tehát akkor veled tudok menni? Hmmm - bólint, végül is, megkérhette volna ez tény, csak ja, a logikája... - De a buszon nem hányok, akkor se, ha szerpentinen megy. Ki érti ezt - von vállat végül, majd a megszólalására néz ő is az óra felé. Arca hirtelen komorodik el, ujjai ökölbe szorulnak.
- Nem akarom. Most értél vissza, tudom nem beszélsz sokat, de akkor is. Nem akarom... - szinte már duzzogva fordul a természet törvénye felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804537#post804537][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.10. 23:22[/b][/url]

Valami oknál fogva tényleg őszinte örömöt érzek azért, amiért bevállalta. Talán túlzás, talán előre iszok a medve bőrére, de végül is, egyelőre, csak annak örülök, hogy neki állt. Az még túlságosan is a jövő zenéje, hogy befejezi-e, avagy valami oknál fogva abbahagyja félúton. Bár azt már most kimerem jelenteni, hogy ahhoz lesz egy-két szavam.
Tenyerem mögül sandítok rá, immár csak egy félszeg mosollyal ajkaimon. Repülő szőnyeg. Persze, az már nem is elég, hogy elviszem én, mi? Mosolyogva bólogatok, mert igen, hajlandó vagyok beáldozni pár zacskót arra, hogy eljusson az egyetemre. De bármennyire is élvezem a társalgást, ahogy pillantásom az órára esik, mosolygásom kissé alább hagy, és végül Beliánra nézek, akinek reakciója igencsak meglep. Ismét.
- Várni foglak, ahogy eddig mindig, ezért va... - ajkaim elnyílva maradnak, ahogy a mondat befejezetlenül lóg a levegőben. - Itt leszek holnap is. És azután is. Minden unalmas levitás dolgot elmondhatsz majd később is - bátorítóan pillantok rá. Szinte már olyan, mint egy duzzogó kisfiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804539#post804539][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.10. 23:30[/b][/url]

De legalább nevet. Hiszen ez volt a kezdetekben is, jókat röhögött a hülyeségein. Most meg tessék, hova ért el. Lakótárs, kapott tőle macskát, könyvet, figyelmet, hát egy szava sem lehet. És ezek mellett még ha úgy adódik, el is viszi, nem az, hogy legyint, hogy majd meg lesz oldva. Meglepődik, a bólogatásra kissé meglepett arcot vág, még ajkai is elnyílnak egymástól. De előre felesleges megköszönni, mert ja, simán lehetnek balesetek vele és a rókával, illetve, az óra bámulása hamar viszi el egy másik állapotba. Gerincén érzi cikázni most az egészet, mintha eddig ki lett volna kapcsolva és tessék, most visszatér. Várja, ahogy mindig. Eszébe jutott már tegnap is, hogy nincs itt, hogy nem lesz itt - tudta akkor így - és megszokott lenne az egyedüli hajnal és mégsem. Már nem.
- Ezért vagy? - fordul felé, nem érti miért harapta el és mi szakadt el. Kíváncsi, de attól még fújtat egyet.
- Tudom de... Annyira nem akarom már, hogy megint eltörjek és napokig roncsot láss. Te se nézel ki jól. Hah, mi leszünk a Defekt-duó - mormog, mert most nem tud nevetni sem. Nem akar menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=804548#post804548][b]Denis A. Brightmore - 2020.04.11. 00:12[/b][/url]

A jókedv hamar elszáll, ahogy mindketten az órára pillanatunk és realizáljuk mi is közeledik. Sajnos túl gyorsan. Bár igaza van, nem én vagyon a legjobb beszélgető partner, ezt nagyjából mindenki tudja, ha kell napokig ülök kussban, mégis valamiért maradni akarna. Tudom, hogy ez az időszak mindig kicsit hisztisebben telik, mégis mosolyt csalnak arcomra szavai. Ami nagyjából ugyanazzal a lendülettel tűnik el onnan, ahogy visszakérdez. Két kezemet vezetem tarkómra, fejemet hátrafeszítve pislogok a plafonra. Na mindegy.
- Ezért vagyok itthon - lehunyom szemeimet pár másodpercre, végül kékjeim Beliánra siklanak. Arcát fürkészem, de egyelőre semmit nem tudok belőle kiolvasni. Pazar. Nagyot szusszanok.
- Én akkor is téged látlak, nem a farkas utáni szart. Nyugodj meg, kérlek - halkan kuncogok fel az elnevezésen. Ez mennyire találó...