Nagyot nyel, lábát kényelmesen lógatja le a székről, tekintete a pohárnak támasztott apró képernyőre szegeződik. Szegeződne, de épp úgy dönt, hogy egye meg amit főzött. A kanál csörrenése, ahogy a tányérba ejti, szitkozódás az orra alatt és módszeresen nekiáll lefeszegetni a hátlapot - mázli, hogy öreg darab, ez még nincs egyben. Csak már hülye.
- Mindjárt kapsz, csak szerelek - dünnyögi lefelé a kunyeráló macskának, aki épp megint most jön rá, hogy sosem evett idáig, csak az ember közben technikát szerel, de mindjárt a csukott ablakon dobja ki, úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801481#post801481][b]Helvey Belián Balázs - 2020.03.29. 16:14[/b][/url]

- A hátad közepére sem kívánsz most, nem kell szabadkozni. Nem fogok sírni, mert ilyeneket mondasz - tényleg nem várt valami cukormázas véget. Csak annyit akart, hogy ha legalább mélyen is, de valahol ez megmaradjon neki, berögzüljön az agyába.
- Úgyis foglak. Ez már csak ilyen - figyeli, ahogy felveszi a táskát, de nem moccan. Nem hitte, hogy képes lesz megállítani. - Figyelek addig az állatfarmra - von végül vállat, mást úgy sem tud és nem is akarna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801483#post801483][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.29. 16:17[/b][/url]

Még hogy sírni. Pedig minimum elvártam volna, hogy könnyek között, fehér zsebkendőt lengetve kísérjen el a hopponálási ponthoz, ez lenne a minimum.
- Felesleges - rántom meg táskámat a vállamon. - Nem biztos, hogy visszajövök - és ez sajnos mindig ilyen. Még ha Niamey itt is marad, akkor sem ígérhetem meg, mert nem Olaszország tengerpartja miatt szoktam ott maradni.
- Cortez! - hangom dörren az eddigi meghitt beszélgetésbe, és amikor feltűnik az állat, rögtön a nyakamba ugrik, szóval indulásra készen állunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801485#post801485][b]Helvey Belián Balázs - 2020.03.29. 16:21[/b][/url]

- Neked lehet. Én nem vagyok olyan, mint az átlag - mert nem. Elvolt ő egyedül, kirángatta belőle, ez a mellékhatás. Ha tetszik, ha nem. - Nem biztos? Miért nem biztos? - pislog felé, kezeit leeresztve nem érti a kérdést. Tényleg nem. Vagy talán, megijedt? Összerezzen, de csak a hirtelen és hangos szólításra. Miért ne jönne? Áll ott és értetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801486#post801486][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.29. 16:26[/b][/url]

Valóban nem lenne átlag? Azon túl, hogy vérfarkas, vajon milyen plusz lehet benne még? Nem mintha releváns lenne éppen most, amikor minden más is fontosabb. Leginkább az elindulás.
- A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezem őket - főleg nem ilyenkor, hiszen pontosan olyan korszak van, amikor nemigen én irányítok. És ha ők döntenek, akkor az lehet nekem fájni fog.
Intek felé egyet, szó nélkül indulok meg Cortezzel a nyakamban a bejárati ajtó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801487#post801487][b]Helvey Belián Balázs - 2020.03.29. 16:30[/b][/url]

- Vakon tapogatózol a sötétben - ismerős, ismerős az is, ahogy nem tervezni és elviselni, amik történnek. Nem a sajnálat beszél belőle, hanem az, hogy érti. Azt talán nem, miért megy el, miért menekül és mégis, hirtelen kapcsol ő is. Menekülni. Mert az a könnyebb úgy. Csendben lépked ő is utána, mert kikíséri. Miért ne.
- Én akkor is azt mondom, itt leszek, fel se gyújtom a házat, te pedig visszajössz. Hogy mikor, az elválik. Denis... - mert elmondta, hogy mi a terv, mik lesznek, mi várhat rá. - Azért vigyázz magadra, amennyire lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801489#post801489][b]Denis A. Brightmore - 2020.03.29. 16:34[/b][/url]

Mint valami kiskutya jön utánam. Hátra sem pillantva tépem fel az ajtót és lépek ki a házból, annyira meg van a lendület, hogy meg sem állok a lépcső aljáig, de megszólal. Folytatja, és a szavak lassításra kényszerítenek, mintha húznának visszafelé. Mi a fasz ez?
Akaratlan lassítok, amikor meghallom a nevem, majd ami utána jön. Vigyázzak magamra és ő várni fog, biztosan vissza fogok jönni. Hogy a faszba lenne már biztos? Nem érti, hogy nem rajtam múlik, mert gyenge vagyok? Ismét vesztettem és... fejemet megrázva veszem fel ismét a tempómat, hátra sem nézve, sietős léptekkel megyek a cél felé.
Ajkaimon egy szomorú mosoly pihen.
Vigyázzak magamra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=801490#post801490][b]Helvey Belián Balázs - 2020.03.29. 16:40[/b][/url]

Nem válaszol, lehet nem is kellene, lehet nem is kellett volna ezeket mondani. Miközben saját tincseit tűri hátra szinte megsemmisülten, elengedi a dolgot. Mindig ez a közlési kényszer, de talán erre most szükség van. Megáll az ajtóban, onnan pillant felé. Követi, ahogy lesétál, de ő már nem megy közelebb.
- Hát akkor, szia - nyögi ki végül, és megvárja, míg eltűnik a távolban. Az ajtófélfának dől, feje aprót koppan a fán, szemeit lehunyja. Csendben gyújt rá végül, leülve a lépcsőre, mintha már most várakozni kezdene. Lassan fújja ki a füstöt, a távolba meredve. Mintha kicsit elveszett volna és mégsem. Most az egyszer nem bánja a szavakat, hogy őszinték voltak.
Szükség volt rá.
Ő vár és remél.