Még mindig nincs pénzem. A legutóbbi kisérletem, miszerint kirabolok egy ártatlan nőt, rosszul sült el. Akárhogy is próbálkoztam, sajnos nem tudtam megtéveszteni őt, s bár a rendőröket nem hívta rám, így sem jártam jól. Szönyeg, csillár és legfőképp pénz nélkül kullogtam el az események helyszínéről. Fáj beismernem, de húgomnak igaza volt. Jobban figyelnem kellett volna arra, hogy mire költöm el a pénzem, mert sajnos az nem fán terem, mint ahogy régen hittem. Egy daravig útcazenéléssel próbálkoztam megkeresni a napi betevőt, ám az sem jött be. Hiába tanultam éveken át hegedülni, úgy látszik az embereket ma már hidegen hagy a komoly zene. Szóval ismét újabb módszerhez kellett folyamodnom; a zsebtolvajláshoz. Régebben is ebben voltam igazán önmagam, hát akkor újra magamhoz ölelem természetem. Köszönöm Louis, de tényleg. Te rontottál el teljesen.
- Elnézést Uram! - Utána szólok a srácnak, aki mit sem sejtve sétál el az üzletek előtt. Eddigre már lekucorodtam, mint akinek fáj valamilyen, fogom gyomrom, akár csak egy valóban beteg ember. Ez általában be szokott jönni, hisz minden emberben van valami jó, még ha kevés is, de egy kínok között lévő embert senki sem hagyna magára. Ugye? Nagyon remélem hogy ő a jobbfajta emberek közé tartozik és megsajnál, hogy mikor közelebb kerül hozzám, én megragadhassam bármilyét, ami csak pénzbe kerül. A tökéletes terv, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787568#post787568][b]Theon Delacroix - 2020.01.04. 19:48[/b][/url]

Még mindig nincs pénzem. A legutóbbi kisérletem, miszerint kirabolok egy ártatlan nőt, rosszul sült el. Akárhogy is próbálkoztam, sajnos nem tudtam megtéveszteni őt, s bár a rendőröket nem hívta rám, így sem jártam jól. Szönyeg, csillár és legfőképp pénz nélkül kullogtam el az események helyszínéről. Fáj beismernem, de húgomnak igaza volt. Jobban figyelnem kellett volna arra, hogy mire költöm el a pénzem, mert sajnos az nem fán terem, mint ahogy régen hittem. Egy daravig útcazenéléssel próbálkoztam megkeresni a napi betevőt, ám az sem jött be. Hiába tanultam éveken át hegedülni, úgy látszik az embereket ma már hidegen hagy a komoly zene. Szóval ismét újabb módszerhez kellett folyamodnom; a zsebtolvajláshoz. Régebben is ebben voltam igazán önmagam, hát akkor újra magamhoz ölelem természetem. Köszönöm Louis, de tényleg. Te rontottál el teljesen.
- Elnézést Uram! - Utána szólok a srácnak, aki mit sem sejtve sétál el az üzletek előtt. Eddigre már lekucorodtam, mint akinek fáj valamilyen, fogom gyomrom, akár csak egy valóban beteg ember. Ez általában be szokott jönni, hisz minden emberben van valami jó, még ha kevés is, de egy kínok között lévő embert senki sem hagyna magára. Ugye? Nagyon remélem hogy ő a jobbfajta emberek közé tartozik és megsajnál, hogy mikor közelebb kerül hozzám, én megragadhassam bármilyét, ami csak pénzbe kerül. A tökéletes terv, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787571#post787571][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 20:03[/b][/url]

Szóval megtörtént. Elkészült. Annyira büszke vagyok rá, hogy azt elmondani nem tudom, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a spórolt pénzem egy tetemes részét kellett elköltenem rá. De már az is haladás, hogy nem elszórásnak nevezem. Egyedi. Én rajzoltam, és igazgattam, mígnem tökéletessé nem vált. A gyűrű. Nem klasszikus, nem hatalmas, nem feltűnő. Hogy miért? Mert éppen elég ijesztő a helyzetünk, még ha nem is mondjuk ki, nem kell még azzal is tetézni, hogy egy ólomsúlyú gyűrűt cipel. Arra ott van Mrs. Brightmore. A húga inkább olyat kap, mivel együtt tud élni. Edith nem az, aki mutogatni akarja, és ezért is csináltam ilyenre. Arany is, csillog is, mégis benne van a nyugalom. Szívem szerint most odaadnám neki, ha nem lehet, tökéletes helyszínt kell hozzá találnom.
- Hm?
De csak mert egyedül vagyok gondolom azt, hogy ez az "uram" nekem szólt. Embeeeer, húsz éves vagyok! Szóval a gyűrűt, amit eddig néztem, a kék díszdobozban belecsúsztatom a jobb oldali zsebembe, és visszafordulok a görnyedő felé. Na, pont nem én vagyok az embere. Ahogy visszalépek hozzá, már mellettem lépked a róka patrónusom is. Nyilván segítség kell.
- Mid fáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787573#post787573][b]Theon Delacroix - 2020.01.04. 20:15[/b][/url]

Hmm... nem is olyan rossz. Felpillantok egy pillanatra a srácra és ez a röpke idő is elég ahhoz, hogy megállapítsam, nem néz ki rosszul.Ráadásul még patrónusa is van, szép! Kár hogy épp most készülök kiforgatni az összes vagyonából. Szinte már sajnálom a fiút... Ja nem, mégse. Szívtelen dög vagyok.
- Áh... nem tudom. Egyszerűen... egyszerűen csak megszédültem és... nyilalni kezdett a gyomrom - arcomról süt a fájdalom, kezem görcsbe rándul. A levegőt rekedten veszem, hangom el-elhal egy-egy szó között. Ennél jobb előadást nem is nyújthatnék.
- Esetleg segít nekem felkelni? - Felnézek fél szemmel arcába, míg a másikat becsukom, mintha még mindig érzéseimmel küszködnék. Muszáj lesz segítenie, egyszerűen nem lehet ennek a szituációnak másik végkifejlete. Tekintve hogy a késői órával ellentétben viszonylag sok ember kószál körülöttünk, akik rossz szemmel néznék, ha magára hagyna. Egy pár öregasszony már így is kiszúrt bennünket és szépen körbevettek minket. És tudjátok milyenek az öregek. Ők beszélnek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787574#post787574][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 20:23[/b][/url]

Amikor válaszol, a patrónusra nézek, és könnyedén intek egyet a fejemmel.
- Szólj Willnek.
Ő pedig indul is, hogy az imént hallottakat a férfinak is továbbítsa, ahogy persze el is indul a susmus a felénk közeledő öregasszonyok csapatában. Ó, hogy ez mennyire remek! Hát nem? Nem. Mert persze, ilyenkor három opció van, ha rólam van szó. Egy: Ő okozta? Kettő: Olyan, mint az apja. Három: Elfordul-e tőle? Ah, imádom, ha szörnyetegnek vagyok beállítva, de tényleg.
- Nem tudom, hogy célszerű-e felkelned.
Bizonytalanul nézek rá, mert tényleg nem tudom, hogy ez helyes-e, inkább én guggolok le mellé, és nézem őt. Hát eléggé fájhat neki, mert jó szarul néz ki.
- Figyelj, én nem vágom az orvosi cuccokat, se mindjárt jön a segítség. Gyakran van ilyen?
Közben velem szinkronban persze Manci néni ecseteli az esetet Bözsi néninek, olyan hangosan, hogy én is halljam, felhánytorgatva még azt is, hogy szegény bátyám, hát nem meghalt sz is. Ó igen, szeretek itt lakni.