[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787571#post787571][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 20:03[/b][/url]

Szóval megtörtént. Elkészült. Annyira büszke vagyok rá, hogy azt elmondani nem tudom, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a spórolt pénzem egy tetemes részét kellett elköltenem rá. De már az is haladás, hogy nem elszórásnak nevezem. Egyedi. Én rajzoltam, és igazgattam, mígnem tökéletessé nem vált. A gyűrű. Nem klasszikus, nem hatalmas, nem feltűnő. Hogy miért? Mert éppen elég ijesztő a helyzetünk, még ha nem is mondjuk ki, nem kell még azzal is tetézni, hogy egy ólomsúlyú gyűrűt cipel. Arra ott van Mrs. Brightmore. A húga inkább olyat kap, mivel együtt tud élni. Edith nem az, aki mutogatni akarja, és ezért is csináltam ilyenre. Arany is, csillog is, mégis benne van a nyugalom. Szívem szerint most odaadnám neki, ha nem lehet, tökéletes helyszínt kell hozzá találnom.
- Hm?
De csak mert egyedül vagyok gondolom azt, hogy ez az "uram" nekem szólt. Embeeeer, húsz éves vagyok! Szóval a gyűrűt, amit eddig néztem, a kék díszdobozban belecsúsztatom a jobb oldali zsebembe, és visszafordulok a görnyedő felé. Na, pont nem én vagyok az embere. Ahogy visszalépek hozzá, már mellettem lépked a róka patrónusom is. Nyilván segítség kell.
- Mid fáj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=787574#post787574][b]Radetzky Bercel - 2020.01.04. 20:23[/b][/url]

Amikor válaszol, a patrónusra nézek, és könnyedén intek egyet a fejemmel.
- Szólj Willnek.
Ő pedig indul is, hogy az imént hallottakat a férfinak is továbbítsa, ahogy persze el is indul a susmus a felénk közeledő öregasszonyok csapatában. Ó, hogy ez mennyire remek! Hát nem? Nem. Mert persze, ilyenkor három opció van, ha rólam van szó. Egy: Ő okozta? Kettő: Olyan, mint az apja. Három: Elfordul-e tőle? Ah, imádom, ha szörnyetegnek vagyok beállítva, de tényleg.
- Nem tudom, hogy célszerű-e felkelned.
Bizonytalanul nézek rá, mert tényleg nem tudom, hogy ez helyes-e, inkább én guggolok le mellé, és nézem őt. Hát eléggé fájhat neki, mert jó szarul néz ki.
- Figyelj, én nem vágom az orvosi cuccokat, se mindjárt jön a segítség. Gyakran van ilyen?
Közben velem szinkronban persze Manci néni ecseteli az esetet Bözsi néninek, olyan hangosan, hogy én is halljam, felhánytorgatva még azt is, hogy szegény bátyám, hát nem meghalt sz is. Ó igen, szeretek itt lakni.