Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

M
Szilveszter éjjel, éjfél után.

Egyetlen egy pillanatra sem ereszti el a nőt, akit egyenesen a Faház felé vezet. Út közben nem fecsérli az idejüket felesleges szavakra. Minek?
- Csak utánad - engedi előre a nőt, abban reménykedve, hogy még senki nem jutott ide előttük.

M
Szilveszter éjjel, éjfél után.

Egyetlen egy pillanatra sem ereszti el a nőt, akit egyenesen a Faház felé vezet. Út közben nem fecsérli az idejüket felesleges szavakra. Minek?
- Csak utánad - engedi előre a nőt, abban reménykedve, hogy még senki nem jutott ide előttük.

Édeském

Távolodva a bulitól, Myra még nézi a tűzijátékot, próbálja kivenni belőle a furcsa alakzatokat és kicsit úgy is érzi, mintha szó szerint átsétáltak volna egyik évből a másikba.
Meg kellett volna fogadnia, hogy többet nem találkozik Vele.
Szó nélkül mászik fel a faházba, de óvatosan dugja csak be a fejét és akkor lép fel véglegesen, amikor megbizonyosodik róla, kettejüké az egész. Utat enged a férfinak is, aki elől a kis építmény másik oldalába menekül. Csak játék gyanánt, mintha eddig nem húzta volna eléggé.

M.

Kilátása azért elég jó, mikor a nő felfelé halad. Elismerően hümment is párat, majd utána indul, mikor teljesen eltűnik a szeme elől.
Mikor felér, szemöldökét felhúzva néz a másikra és ciccegve rázza meg a fejét. - Komolyan?

Édeském

Első találkozásuk alapján tudhatja, hogy nem adja magát könnyen. Ő vállalkozott mégis rá, nem keresett mást, tehát akár játszadozhatnak is.
- Komolyan, mi? - kérdezi búgó hangon, majd újabb irányt vesz. Hátat fordít és lassan ledobja magáról a kabátját a földre.

M.

- Blackburn.. -lép közelebb egyetlen egyet, miközben ledobja a földre azt a nyamvadt plédet, amit valamiért elhoztak magukkal. - Gyere ide

Édeském

Ajkát beharapva folytja vissza a nevetést. Blackburn. Használhatná ezt keresztnévnek.
- Miért menjek? - húzza tovább és még mindig háttal kezdi el kigombolni blúzát, hogy az is a kabát mellett kössön ki.

M.

Hát, ha a nő ezt akarja játszani. Legyen. Míg háttal áll neki, Vendel nesztelen közelebb kerül hozzá, s egy óvatlan pillanatban jobbjával átkarolja a nőt, így ebben a pozícióban magához rántja. S apró csókokat ad nyakára.

Édeském

Ugyanazt akarják, csak a férfi gyorsabb tempóban, mint ahogy azt Myra engedné. Halk sóhajt vált ki belőle a hátulról érkező támadás. Fejét automatikusan dönti oldalra, ahogy testét is neki a másiknak. A selyemblúz lehull, Myra ujjai az őt körbeölelő karon futnak végig.

M.

Csókokat hint a nő puhabőrére, bőre libabőrös lesz a simítástól, mely kissé összezavarja. Nem szokott ő ofafigyelni arra, hogyan reagál egy-egy apró érintésre, de Blackburn még ezt is eléri nála. Ennek köszönhető, hogy visszavesz, nem siet sehová, s az előző alkalommal ellentétben, mely csak arról szólt, hogy vágyainak minél előbb alávesse magát, most odafigyel az apró részletekre és ilyesformán segít megválni a nőnek a felesleges hacukától...

***

A nő a karjaiban fekszik, Vendel pedig kivételesen nem kapja el az érzés, hogy minél előbb neglépjen. Micsoda szilveszteri varázs ez.

Édeském

Ez most más, lassabban és az időt jobban kihasználva adják át magukat az újévi csodának. Myrának nem szoktak egyéjszakásai lenni. Már ő sem az és ez valahogy jobb érzéssel tölti el, mint a kaszinó utáni tudat.

Az időérzéke elveszett, egy pillanatig sem érzi magát bűnösnek, mert egy gyerekek által összerajzolt faházban fekszik félig a férfin, elmerülve a takaró puhaságában.
- Kellett nekünk ez a takaró - jegyzi meg csendesen.

M.

- Kár, hogy az italt idefelé ledobtad - morran halkan, majd igazít a takaró, hogy a nőnek ne lógjon ki semmije. Nem ám megfázik, aztán átokkal sújtja az embert érte.

Édeském

- Szerezzünk másikat - javasolja két csók között, amit ajkára és nyakára nyom. Baljával a takaró alatt simogatja a férfit, ahol éppen éri. Csak még egy kicsit hadd maradjon így.

M.

- Én vissza nem megyek a kölykök közé - jelenti ki határozottan. - Amúgy se vagy akkora, hogy kettő kelljen, bőven elférsz egy alatt - cirógatja meg óvatosan, ahol éppen sikerül.

Édeske

Halkan nevet fel a férfi tiltakozására.
- Az italra gondoltam, te. Nálam is van otthon egy-két tartalék üveg - levakarhatatlan mosollyal, várakozva néz a szemébe. Lusták lennének, vagy őrültek, amiért még mindig itt fekszenek?

M.

- Ja, hogy úgy - megrázza a fejét, még ő sem hiszi el, hogy ennyire balga, s ezt félreértette. De legalább letisztázták a kölykökhöz való viszonyát. -Hát, menjünk - bár addig nem mozdul, míg a nő le nem mászik róla.

Édeském

Nem mellette lenne a helye az év első napján, de nem tudja, akkor ki mellett inkább. Hosszan, az elmúlt kis időt egybe sűrítve csókolja meg mielőtt felállna. Ráérősen kapja magára a ruháit, nem siet sehová. Előttük az éjszaka.
Szemét a férfin legelteti, míg rá is rákerül az utolsó ruhadarab is és elhagyják a faházat.

M.

Nem is érti mit keres még itt, hiszen egyáltalán nem szokása manapság az összebújás. Ő most éli ki magát, s ezzel nem fér össze ez az édesded fetrengés. De azért a csókot azt viszonozza, de még hogy.
Aztán felkel, komótosan felöltözik, s ismét maga elé engedi a nőt. - Mással kéne lenned?

Édeském

- Nincs kivel - ezzel lezártnak is tekinti a témát, amibe valószínűleg egyikük sem akarna belemenni.
Egyik kezében a takarót tartja, a másikkal a férfi kezéért nyúl.
- Minden nap mást viszel haza? - csak kíváncsiskodik, a választó nem fogja sem rosszabbul, sem jobban érezni magát. Mindössze nem akarja a rövid kis utat csendben tölteni.

M.

- Oké - nem firtatja, nem vág fel azzal, hogy itt van Ő, hiszen egyértelmű, hogy Ő a legjobb választás. Főleg akkor, ha semmi másra nem vágyik, mint arra, amit műveltek.
- Nem - rázza meg a fejét. - Én eddig senkit se vittem haza - s ez tényleg így van. Valamiért ragaszkodik ahhoz, hogy az ő kis lakásába ne kerüljön egy éjszakás kaland. Ebből pedig nem ad.

Édeském

Nem lepődik meg a válaszon. Annyi fogalma van az életről, hogy aki házas, az egészen másképp áll a dolgokhoz. Magánterület, Myra pedig tiszteletben tartja. Egyébként is szeret a saját ágyában ébredni.
- Minden este más visz haza? - teszi fel a kérdést máshogy, közben pedig kiérnek a birtokon és könnyedén elhoppanálnak az ő pécsi lakásához.