Kell egy perc, nem, az sok, elég néhány másodperc, hogy összeszedjem magam. A könnyek mostanra már rászáradtak az arcomra, érzem, ahogy húzódik tőle a bőröm. Kell egy pillanat, amíg alábbhagy a fájdalom. Pihegve, remegő térdekkel élvezem ki a pillanatot, amíg még pult meleg ölelésében vagyok. Forró testemmel együtt átmelegedett az is.
Meg kell tenne, rá kell néznem, de nem mindegy, hogyan. Nem tudom, hogy mindezek után mit mondhatnék neki. Némán emelkedem feljebb, támaszkodom a pulton, majd egyenesedek ki. Pillanatok kérdése az egész. Érzem, hogy szédülök, hogy a vér lassan kezd el újra az agyamba jutni, hogy lassan áll össze minden. Hátralépek egyet és egy felet. Ujjaim a pultot markolják, és akkor, amikor már be tudom lőni, húzom fel magam, és ülök át a hideg részre. Lassan engedem ki a levegőt, jobb lábam a balon átvetve, szorosan összekulcsolom őket, kezeimet az ölembe ejtem. Meztelen, meggyalázott testtel ülök, és bár sírni szeretnék, zokogni, mégsem teszem. Nem adom meg ezt neki. A tekintetemmel, ha megtalálja az övét, foglyul ejti, és némán nézek rá, úgy, mint a fürdőszobában, akkor, amikor először váltunk igazán eggyé, amikor még képes voltam ezzel a pillantással térdre kényszeríteni. Csak nézem őt, és tudom, hogy minden a folytatáson múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771462#post771462][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 20:03[/b][/url]

Kell egy perc, nem, az sok, elég néhány másodperc, hogy összeszedjem magam. A könnyek mostanra már rászáradtak az arcomra, érzem, ahogy húzódik tőle a bőröm. Kell egy pillanat, amíg alábbhagy a fájdalom. Pihegve, remegő térdekkel élvezem ki a pillanatot, amíg még pult meleg ölelésében vagyok. Forró testemmel együtt átmelegedett az is.
Meg kell tenne, rá kell néznem, de nem mindegy, hogyan. Nem tudom, hogy mindezek után mit mondhatnék neki. Némán emelkedem feljebb, támaszkodom a pulton, majd egyenesedek ki. Pillanatok kérdése az egész. Érzem, hogy szédülök, hogy a vér lassan kezd el újra az agyamba jutni, hogy lassan áll össze minden. Hátralépek egyet és egy felet. Ujjaim a pultot markolják, és akkor, amikor már be tudom lőni, húzom fel magam, és ülök át a hideg részre. Lassan engedem ki a levegőt, jobb lábam a balon átvetve, szorosan összekulcsolom őket, kezeimet az ölembe ejtem. Meztelen, meggyalázott testtel ülök, és bár sírni szeretnék, zokogni, mégsem teszem. Nem adom meg ezt neki. A tekintetemmel, ha megtalálja az övét, foglyul ejti, és némán nézek rá, úgy, mint a fürdőszobában, akkor, amikor először váltunk igazán eggyé, amikor még képes voltam ezzel a pillantással térdre kényszeríteni. Csak nézem őt, és tudom, hogy minden a folytatáson múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771468#post771468][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 20:24[/b][/url]

A nadrágszíj csatja karcos hangon sír bele a házra telepedő néma ürességbe, miután felveszem a farmert, és a Lilivel szemközti konyhaszigetnek döntve csípőmet összehúzom magamon. Karjaimat lazán összefűzöm meztelen felsőtestem előtt, és még szaporán dobogó szívvel, éppen csak tisztuló tekintettel emelem fel a fejem, és nézek rá a szemben ülő lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771472#post771472][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 20:34[/b][/url]

Némán nézem, ahogy öltözik, és annyi mondat eszembe jut, de annyi, hogy azt leírni is képtelenség. Annyira szeretnék valamit odaszúrni neki. Kezdetnek rögtön, hogy:
~ Sosem mentél el ilyen gyorsan.~
Aztán persze azt is, hogy:
~ Az óradíjamat csekk formájában is elfogadom.~
Mégis, néma maradok, arcom minden rezdülése annyi csak csupán, ahogy tekintetem a tekinteté keresi, és ha megvan, szemeiben merül el teljesen, üzenve neki:
~ Nagy ár volt ez egyetlen csókért. ~
Szájrapusziért gyakorlatilag, de ne részletezzük. A szívem hevesen ver, mégis próbálok egyenletes lélegzést elérni, főleg, mert van bennem egy gondolat, amit jelenleg utálok, ez pedig az, hogy "élveztem". Nem az egészet, szó sincs róla, de a második felét, miután legyőztem a szégyenérzet egy részét, igen. Azt élveztem. Hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771477#post771477][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 20:47[/b][/url]

Jól esne egy szivar, de most még egy mezei cigarettaszálat sem gondolom, hogy visszautasítanék. Elpillantok, a konyha kövét kezdem figyelni, míg jobbomat felemelem, s ujjaimmal beletúrok a még izzadtságtól nedves, sötétszőke hajamba. Hallgatom a szívverésem meg a közénk ékelődött csendet, és úgy érzem, most már minden mindegy. Ennek a kapcsolatnak vége; nem itt és most fulladt ki, ha bevallom, ha nem, az igazság az, hogy közöttünk már jóval korábban kihunyt valami, ami asszem pótolhatatlan.
Arcomat visszafordítom, és bár pillantásom először a melleire esik, még mindig ködös kékjeim lassacskán visszatalálnak a tekintetéhez.
- Nem akartad elhinni, amit mások mondtak - szólalok meg aztán, a hangom rekedt, száraz, nincs benne egy cseppnyi kedvesség sem. - Tessék, most bizonyosságot nyerhettél te magad is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771479#post771479][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 20:57[/b][/url]

- Nem érdekelnek mások.
Nem érdekel, hogy mit mondanak, nem érdekel, hogy mit sugalmaznak. Senki sem támogatott minket soha, de nem tántorítottak el, ahogy az sem, amit tapasztaltam tőle. Annyi alkalommal fulladhatott volna be ez a kapcsolat, és őszintén bánnám, ha ez lenne az. Ha ezért ne lenne tovább. Más talán elkergette volna, sőt, más térde nem találkozott volna a hideg kővel sem. Én pusztán csak azt nem tudom, van-e még létjelentősége a következő mondatnak, de azért kimondom:
- Minden kapcsolat áldozatokkal jár.
Előre hajolva húzom ki a fiókot, és egy mélykék papírral, ezüst szalaggal átkötött, hosszúkás dobozt nyújtok felé. Ismerem. Mivel nem dohányzom, nyilván cigarettával nem tudok szolgálni.
- Impulzus vásároltam pár hete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771485#post771485][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 21:19[/b][/url]

Elnevetem magam, és egy szűk pillanatra lehunyom a szemem, hogy két ujjammal átölelve az orrnyergem ingassam meg a fejem. Annyira tudtam, hogy ezt fogja mondani! Annyira ismerem... röhejes. Leengedem a kezem, és hangosan sóhajtva döntöm jobbra az arcom. Fáradt vagyok, de ennek a fáradtságnak semmi köze az elmúlt félórához. Ez a fáradtság régre nyúlik vissza, hosszú hetek, hónapok küzködését, vitáját, hangos szavát, megbocsátását, összeveszését és kibékülését foglalja magába. A legszomorúbb az egészben, hogy ha felpillantok, ha átnézek a pulton ülő lányra, ha belenézek a szemébe, ugyanazt a fáradtságot látom visszatükrözni, amit én is érzek. Ezt nem fáradtságnak, ezt fásultságnak hívják.
- Szeretsz még? - kérdezem, talán a legfontosabbat. Ajkaimat szorosan egymásnak tapasztja a választól való félelem, arcizmom megremeg, a szívem bár épp csak most nyugodott meg, újra gyorsulni kezd. - Ezek után is?
Felfelé mozduló, kétségről árulkodó szemöldökeim alól nézem az arcát. Szipogok egyet, majd kiengedek egy újabb sóhajt. Fáradt vagyok, de a gondolataim nem hagynak. Maradnék, de azt is pontosan tudom, hogy már soha nem tudnék bízni benne. Eddig sem bíztam, de tagadhatatlan, hogy voltak pillanatok, rövidebb-hosszabb órák, mikor közel jártam hozzá.
Szótlanul nyújtom ki a kezem, és veszem el tőle a dobozt, de még nem bontom ki, csak nézem egy ideig, aztán elhúzom a számat. Felpillantok Lilire, vonásaim komorak. Érzek is meg nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771487#post771487][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 21:28[/b][/url]

- Szeretlek.
Felelem őszintén, mert bár fáj amit tett, és tudom, hogy neki is fáj amit tettem, mégis szeretem őt. Jobban, mint az életemet, jobban szeretem őt, mint önmagamat valaha is. De nem fogok hazudni, nem fogok játszani vele.
A kimondott szó után hosszan nézem őt, ajkaim összepréselődve, érzem, ahogy a szemem párásodik, küzdök önmagam ellen, küzdök az ellen, amit tenni szeretnék. Szeretném érezni őt, szeretném ölelni, csókolni, elveszni benne örökre. Ricsi a részem, ami nélkül nem élhetek.
- Egyirányú?
Szinte suttogom a kérdést, mert a torkom elszorul, de tudnom kell, hogy egyáltalán akár csak egy minimális esély is van-e rá, hogy mi még együtt legyünk valakik. Hogy ő meg én még közösen számítsunk. Egy kapcsolatban midig vannak hullámvölgyek, és mi már rengeteget megéltünk. Rengeteget, és képesek vagyunk még ennél is többet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771494#post771494][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 21:46[/b][/url]

Könnyít a mellkasomra telepedő és azt mázsás súlyként nyomó félelmen. Némán figyelem őt, és míg tekintetem bejárja arcának minden egyes részletét, míg pillantásommal végigsimítom összes aprócska, más számára talán nem is látható barázdáját, azt próbálom eldönteni, vajon tényleg így van-e, ahogy mondja, vagy csak ugyanaz a félelem mondatja ki vele az egyetlen szót, amiről azt hiszi, gyógyír lehet számunkra, amit én is érzek. Mi van akkor, ha valójában igazam van, és már nem szeret, csak fél elveszíteni, ha retteg az egyedül maradástól? Mi van akkor, ha összekeveri magában a fogalmakat, és ez, ami bennünk munkál, már közel sem szerelem vagy szeretet, csupán ragaszkodás valamihez, ami többé nincs?
Ü-ű, rázom meg a fejem lassan, mikor visszakérdez, de már nem nézek rá. Lepillantok a kezemben tartott dobozra, és bár kinyitom, miután végigsimítok a szivartesten, visszazárom kék csomagolásába és magam mögé teszem az asztalra. Ismét felpillantok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771499#post771499][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 21:56[/b][/url]

- Ez egy jó alap.
Azt hiszem, legalábbis, hogy jó. Az már, hogy nem egyoldalú, sokat segít a dolgon. Alsó ajkamba harapva nézem, ahogy kibontja az ajándékot, de végül nem foglalkozik vele, helyette felnéz rám, és ezzel megpecsétel mindent. Engem néz, nem vonódik el a pillantása.
- Az előbb, élveztem. Nem minden részét. De nyilván az eleje nem is ezt a célt szolgálta.
Hogy tudok-e haragudni? Nem. Isten áldotta tehetség vagyok abban, hogy ne legyek képes hosszútávon haragra, mondhatjuk úgy is, hogy nyomorult vagyok. Tény. Nem én leszek nemzetünk következő vezetője.
- Ricsi? Mi lenne, ha visszalépnénk párat? Ha nem vennénk magától értetődőnek a másikat, ha... dolgoznánk a kapcsolatunkon?
Az agyamban ezer gondolat cikázik a hogyanon, a szívem hevesen ver, miközben nézem őt. Kellett az, hogy azt mondja, nem egyirányú, hogy ő is szeret. Mert ez mindent felszabadított bennem, az összes visszatartó erőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771506#post771506][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 22:15[/b][/url]

Fogalmam sincs, örömmel tölt-e el a felismerés, hogy Lili mindezt valóban élvezte, vagy valami egészen mást vált ki belőlem. Mondhatnám szép szóval, hogy egész egyszerűen nem lehetünk mindketten ennyire elfuseráltak, vagy, hogy tessék, így találja meg zsák a foltját, de nem mondok semmit, csak elgondolkodva megnyalom az alsó ajkam, miközben karjaimat újra összefonom mellkasom előtt.
- Szerinted eddig nem tettünk semmit azért, hogy működjön? - kérdezek vissza őszinte kíváncsisággal. - Én a Durmstrangban, te itt...
Habár az is lehet, hogy a köztünk lévő távolság megnövekedése és a személyes találkozások drasztikus lecsökkenése még meglepő eredménnyel is szolgálhat. Talán több beszélgetést, több figyelmet és megértést hoz majd. Vagy távolodást, csendet. Úgy vethet véget ennek, hogy már nem kell fájnia. Legalábbis nem úgy, mint most, egymás szemébe nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771511#post771511][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 22:25[/b][/url]

- Nem, Ricsi, nem tettünk meg.
Egy pillanatig megállok a beszédben, közelebb csúszok, majd végül lecsusszanok a pultról, hogy egy szinten legyek vele. Talán zavarnia kéne, hogy meztelen vagyok, talán, de mégsem zavar.
- Én nem tettem meg.
Pontosítok, mert valóban így érzem. Kezeimet magam előbb összefonva nézek rá.
- Eszter azt mondta, hogy türelmet kell gyakorolnom, hogy ne rontsak ajtóstól a házba. Vicces, mert egészen addig, amíg nem szakítottál velem, jól ment a türelem, de ott Ricsi, megőrültem. Ezt nem tudom szebben mondani.
Még a fejem is ingatom kicsit, mert visszagondolva arra a hisztériás, kétségbeesett Lilire, ég az arcom tőle.
- Annyira szánalmasan viselkedtem, annyira nem reagáltam jól, annyira ott akartam lenni az aurádban, hogy ne akarj ne rám gondolni, hogy a hülyeségeimmel elkergettelek. Tudom, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lenni, csak úgy lehetek jó társad.
Tudom, hogy a türelmetlenség a gyengeségem, és azt is, hogy csak vele szemben nem vagyok türelmes, csak őt nem tudom türelemmel kezelni. Mert annyira félek.
- Félek, hogy elveszítelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771525#post771525][b]Vajda Richárd - 2019.09.06. 22:47[/b][/url]

- Nem? - kérdezek vissza gondolkodás nélkül, szemöldökeimet értetlenül húzva össze. A homlokomon elmélyül néhány ránc, de mielőtt újra megszólalhatnék, Lili folytatja. Néha olyan, mintha levegőt sem venne. Csak belekezd, és ömlenek belőle a szavak.
Pislogok, mert nem értem. Az elhangzottakon gondolkodva nézem a melleit, miközben a homlokomat keresztező ráncok tovább mélyülnek, szinte már gyűrik egymást. Mivan? Most miről is beszélünk?
- Mire gondolsz pontosan, mikor azt mondod, nem voltál türelmes? - vezetem vissza összehúzott tekintetem az övébe. Soha nem éreztem őt türelmetlennek. Egyszer sem. Oldalra húzott szájjal fürkészem a szemeit, és csak néhány hosszú, szótlan pillanattal és egy félhangos sóhajjal később szólalok meg újra. - Hát... azt, hogy más szájába rohantál, nem köszönöm meg. De...
De nekem is volt más.
- ...de már mindegy, megtörtént - és megfizetted az adósságot. Az igazság pedig az, hogy... - Én is félek. Nem tudom, mi lesz, távkapcsolatban végképp nincs tapasztalatom, ráadásul még fél évem van a Durmstrangban. Nem tűnik túl hosszú időnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771531#post771531][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.06. 22:57[/b][/url]

- A Navine buli után, a szobádban, amikor megkérdeztem, hogy szeretnél-e valamit még.
Azt nem kellett volna. Sőt a Navine bulit sem kellett volna. Meg a köldökpiercinget se, ami amúgy sincs már meg, csak kamaszos, hülye lázadás volt a részemről.
- Szájára, nem dugtam semmit sehova. Színpadi csóknak volt.
Leginkább csak hergelni akartam a másikat, és pont nem is érdekelt. Az volt a lényeg, hogy amikor Ricsi részeg, Cath-et nézegeti, Denis Cath-hez tartozik, és ennyi. Semmi több nincs benne.
- Nekem is fél évem van még a Bagolykőben. Nem, ha találkozunk. Magántanuló vagyok, oda megyek, ahova akarok.
Hála az edzéseknek, és a színháznak, még akkor is, ha az utóbbi már alig van jelen az életemben. Szabad vagyok, és a tanáraim szerint megbízható. De hát ez az iskolaelső dolga.
- Végeztél Rebeccával vagy éppen megcsaltad?
Nem csak egyikünk tud a másik dolgairól, de nem tudom, hogy ő mennyire tudja, hogy tisztában vagyok a lány létezésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771690#post771690][b]Vajda Richárd - 2019.09.07. 18:53[/b][/url]

- Nem tudom, rémlik-e még, hogy a színpadit sem viselem túl jól - jegyzem meg velősen, míg veszek egy mély lélegzetet, amit egy szűk pillanattal később jól hallhatóan ki is engedek. Mióta Lili nem színésznői minőségben van mellettem, azóta az ilyesmit elég rosszul tűröm. Ez van, nincs mit tenni.
Sokáig nézem őt; várok, tűnődök, hezitálok, végül megadván magam neki, a közeledésének, a szavainak, magának a lényének, tekintetemet az övébe fúrva lassan megvonom a vállam.
- Ha ezt kibírjuk, kibírunk mindent, nem igaz? - kérdezem, és az este folyamán most először húzódik őszinte, féloldalas mosolyra a szám. Fifti-fifti.
Aztán ismét megszólal, az arcomra meg odafagy, majd megrezzen a mosoly.
- Tessék? - kérdezem fürgén, árnyalatnyit magasabb hangszínen, mint az egyébként hangozni szokott, fejemet, mint az összes, titkát, hazugságát vagy más mocskát takargató férfi, enyhén oldalra billentem, s elkerekedő, értetlennek tetsző szemekkel pislogok rá a drágámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=771695#post771695][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.07. 19:29[/b][/url]

- Okok, amiért már csak besegítek a színháznál.
Tudom, hogy nem viseli túl jól, ezért is fontolok meg mindent, amit csinálok, még ott is. Olykor beugrom, egy-egy szerepre, de a legtöbben idejekorán meghalok, vagy csak énekelek pár sort.
- Mindent kibírunk. Amúgy is ki kell találnom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az a féltékeny pasim nem engedi, hogy a playboy fotózzon.
Pedig az aztán szenzáció lenne, A szememet is megforgatom, és a hangomat is kicsit megemelem, elnyafkásítom, miközben jobb vállam fölött előresöpröm a hajam, és taktikusan, villám gyorsasággal fonni kezdem. Elvégre nem akarok örökre itt szobrozni, de ahhoz, hogy kövessen, okot kell adnom, mondjuk egy ringó csípőt, és egy kerek feneket, ami vele mozdul. Megmosolyogtató a kín, ami az arcára kiül, teszek egy lépést felé. Így kell átfordítani a beszélgetést. Közel hajolok, az orrunk szinte összeér.
- A Durmstrangos csajod, szerelmem.
Az arcom mosolyra húzódik, ahogy ellépek tőle, és ringó csípővel elindulok a kanapé felé.
- A világ nyolcadik legokosabb boszorkánya vagyok, Vajda Richárd.
Mellesleg pedig képes vagyok megnézni pár posztot az instán. Amatőrnek tűnik, de hihetetlenül édesnek is. Hátrapillantok a vállam felett.
- Nincs kedved leülni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=773177#post773177][b]Vajda Richárd - 2019.09.15. 10:57[/b][/url]

Szavaira elvigyorodom, majd egy színpadias sóhajt követően gondterhelten összetapasztom ajkaimat, és szemöldökeimet összevonva mélyen a szemébe nézek, majd lassan csóválni kezdem a fejem.
- Milyen egy elfuserált, önző hülyegyerekkel kavarhatsz... megfosztani a világot ettől a testtől... - felelem, miközben tekintetem ráérősen halad egyre lejjebb és lejjebb, hogy végül a melleiről emeljem azt vissza rá, és a gondolatot a fogaimat erős szívása közben fejezzem be. -  Á! Ez hatalmas baklövés.
A szikár kijelentés közben igyekszem minél hitelesebb maradni, de az orcáimon kirajzolódó gödröcskék gyorsan lebuktathatnak. Élettől csillogó szemeimet végig Lili arcán tartom, és jobbommal éppen a keze után nyúlok, mikor abszolút helytálló, igaz, kissé talán váratlan megjegyzésére úgy ahogy vagyok, oldalra döntött fejjel és levegőben maradó kézzel fagyok meg.
- ...vagy úgy - bólintok egyet aztán, és magam elé pislogva úgy döntök, akkor most ideje leengedem a kezem. Egészen halkan megköszörülöm a torkom, és ellökve magam a pulttól, akár egy apró, lényegtelen füllentésen rajtakapott kisfiú az anyját követem őt a kanapéhoz. Széles, ártatlan mosollyal viszonzom a pillantását, és talán csak én hallom úgy, de mintha elvesztettem volna az eredeti hangszínem, és most rendesen cincognék. - De, persze, miért is ne ülhetnénk le, és...
...mesélhetnéd el, mi mindent is tudsz még a Durmstrangos életemről, drágám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=773180#post773180][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 11:12[/b][/url]

- Egyetértek, pedig képzeld csak el, ahogy egy kanapén fekszem, és csak egy szőrme takarja... a hasam.
Miközben beszélek hozzá, ujjammal végigsimítok a jobb mellemen, la a köldökömig, majd vissza. Élvezem, mindig is élveztem, hogy imádja a testem, hogy tökéletesnek lát, tökéletesebbnek, mint én magamat. Ilyen ez a szerelem, nem? Mondjuk elég rendesen megdolgozom érte.
- Nem akarlak kínozni.
Érzem a hangján, hogy megfogtam, hogy kínban van, és bármennyire is fáj a tény, hogy van, hogy egyetlen csók után ő mással kezdett, hogy mással volt vagy mással van együtt, ahogy a kanapéhoz sétálok, rájövök, hogy ez minden egyes kimondott szóval egyre fájdalmasabb lenne. A háttámlára ülök, nézem őt, és halvány mosollyal nézem, ahogy követ. Csak a szemem árulkodik arról, hogy szomorúan érint, hogy jobban összetör, mint az, ahogy kényszerített az előbb.
- Egyszer régen azt mondtad, ha megcsalnál se jönnék rá soha. Legyen így.
Megakadályozni úgysem tudom, ha itt marad velem, akkor sem lehetek benne biztos, hogy velem van, hiszen vissza fog menni a másik nőhöz, vagy talán éppen én vagyok a másik nő. Az első néhány hónapban Ricsi ült a kanapén, én pedig mellette feküdtem, a lábaim a kanapé háttámláján lógtak, és beszélgettünk. Igaz, akkor ruhában voltam, de most apróságokra nem adok. Ha leül, lecsúszok mellé, úgy, ahogy régen, ha nem, a kanapé támláján ülve maradok.
- Kviddicsezel megint?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=773182#post773182][b]Vajda Richárd - 2019.09.15. 11:43[/b][/url]

Elhiszem, amikor azt mondja, nem akar kínozni, nemcsak azért, mert tudom, hogy ez neki sokkal jobban fájna, mint nekem, hanem, mert az idő, amit együtt töltöttünk, bebizonyította, hogy törődik velem. Hogy családtag lett, az életem része, méghozzá az egyik legfontosabb része, aki olyan közel került, hogy most már minden szavának és tettének ereje van. Bebizonyosodott, hogy legyőzhet. Egyetlen csókkal, amit nem nekem ad. Egyetlen szóval, amit nem nekem mond.
- Akkor még nem éreztem azt, amit most - felelem rekedten, és alsó ajkamat futólag beharapva keresem a tekintetét. Nem akarok a Durmstrangos lányról beszélni, mert azontúl, hogy általa revansot vettem Lilin, nem jelentett semmit. Még csak meg sem csókoltam.
- Elég sokat - lépek a kanapé mögé, és miután végigsimítok a drágám hátán, a csípőjénél fogva fordítok rajta egyet, hogy immáron egymással farkasszemet nézve beszélgethessünk tovább. - Régen, még a Bagolykő előtt rendesen jártam edzésekre, az ottani csapat szerves része voltam. Nagyon szerettem, feltöltött energiával. Most... ez már másról szól. Tudod, Eszter sincs, te sem vagy...
Aki pedig van, mind pótolhatónak tűnik. A gyerek- és kamaszkori barátaim szétszóródtak a világban, egyik sem Durmstrangos többé, szóval itt az ideje megtalálnom a saját utam, ahol bár tudom, hogy vannak körülöttem, mégis egyedül vagyok.