Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Ivana - when I grow up...

A magamra kapott elenyésző szerelés nem éppen ad elég védelmet a kinti hideg levegő ellen, így természet ellenesen magasra tettem testem hőjét. Csak a biztonság kedvéért, hogy az úti cél előtt ne haljak meg, és ha egy mód van rá még félig sem. Most nem...
Az egyik nénitől sikerült vennem egy csokor rózsát, senki nem tudja miért, hirtelen ötlet volt, de pont szembe jött, és olyan kedvesen mosolygott rám, hogy megesett rajta a szívem, így egy csokor rózsával a kezemben futok éppen a pub felé. Mert ott van, látom. Látok mindent.
A pubba szinte berontok, a pultos ijedt tekintetét emeli rám, ami nem csoda, tekintve, hogy zuhogó esőben jöttem idáig, nem lehetek egy szép látvány. Csatakosan és szemtelenül nézek bele a pultos fejébe, szinte még be sem léptem, amikor már tudom pontosan hol van. Hátul, meglepő. Öles léptekkel, szinte már-már futva indulok el hátra. Ám az ajtó előtt megtorpanok. Itt most él a most vagy soha elve? Végül is... és ha nem úgy alakul? Én...
Gondolkodás és kopogás nélkül nyitok be a helyiségbe.
- Ivana! - robbanok be az ajtón gyönyörű külsőmmel. Merlinre, ennél szebb nem lehetne?

Ivana - when I grow up...

A magamra kapott elenyésző szerelés nem éppen ad elég védelmet a kinti hideg levegő ellen, így természet ellenesen magasra tettem testem hőjét. Csak a biztonság kedvéért, hogy az úti cél előtt ne haljak meg, és ha egy mód van rá még félig sem. Most nem...
Az egyik nénitől sikerült vennem egy csokor rózsát, senki nem tudja miért, hirtelen ötlet volt, de pont szembe jött, és olyan kedvesen mosolygott rám, hogy megesett rajta a szívem, így egy csokor rózsával a kezemben futok éppen a pub felé. Mert ott van, látom. Látok mindent.
A pubba szinte berontok, a pultos ijedt tekintetét emeli rám, ami nem csoda, tekintve, hogy zuhogó esőben jöttem idáig, nem lehetek egy szép látvány. Csatakosan és szemtelenül nézek bele a pultos fejébe, szinte még be sem léptem, amikor már tudom pontosan hol van. Hátul, meglepő. Öles léptekkel, szinte már-már futva indulok el hátra. Ám az ajtó előtt megtorpanok. Itt most él a most vagy soha elve? Végül is... és ha nem úgy alakul? Én...
Gondolkodás és kopogás nélkül nyitok be a helyiségbe.
- Ivana! - robbanok be az ajtón gyönyörű külsőmmel. Merlinre, ennél szebb nem lehetne?

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

Végig követem, ahogy feláll és felém fordul. Mosolygok, mint akinek teljesen elment az esze, egyáltalán nem érdekel az, hogy a tócsa, ami belőlem jön jelenleg, csak egyre nagyobb és nagyobb.
- Én... - megakadok. Miért is jöttem? Mármint tudom miért jöttem, de azt senki nem mondta, hogy ezt egy másik embernek, hogy kell közölni vagy éppenséggel szépen tálalni. Tekintetem lesiklik a kezemben lévő rózsákra. - Ezt neked hoztam. Vagyis ezeket, vagy... mindegy - suttogom a szavakat, nem merek Ivananra nézni, akárcsak egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Óvatosan lépek én is párat, hogy a felé nyújtott csokrot el tudja venni. Majd nézem a padlót. Bambán. Miért is olyan k*rva nehéz ez?
- Ivana, én... - amint elveszi a csokrot kezeim tarkómra csúsznak, plafon felé fordítom a fejem. - Valami nem jó velem. És, ha most nem mondom el neked, akkor valószínűleg sosem fogom.

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

Hálásan döntöm fejemet tenyerébe. Érintése megnyugtat és mégis izgatottá tesz. Az adrenalin csak száguldozik az ereimben, bőröm valószínűleg leolvadna rólam, ha normálisa ember lennék. Az elemeim sem tudják - érzem -, hogy mi az isten van. Bárcsak én tudnám.
- Nem, figyelj - rázom meg a fejem egy kicsit. - Nem tudod, nem tudhatod... még én sem tudom! - válaszolom őszintén, talán több kétségbeeséssel hangomban, mint kellene.
- Valami bele került a kávémba, vagy tudja az anyám mimbe és... - óvatosan kezdem el húzni a szék felé, hogy üljön le. Lehet nem fog örülni annak, amit most fogok mondani, de legalább kimondtam. És ha vesztesként megyek ki innen, akkor is győztem. - És simán el kell mondanom. Csak hallgass végig, rendben?

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

Egy biccentésre telik csak tőlem. El kell mondanom, mert, ha most nem teszem, akkor valószínűleg sosem lesz kimondva, és csak lógni fog a levegőben. Még én sem tudom teljesen mit érzek, de azzal, hogy még csak a lehetőséget sem öntöm szavakba, lehet csak rontok a helyzeten.
- Nem, jól vagyok - erősebben fogom meg kezeit, ahogy jobban megnézem magamnak arcát. - Viszont te nem tűnsz éppen egészségesnek - valami nem oké. Valami baj van. Nem mehetek a fejébe, meg kell adnom legalább neki azt a privátszférát, amit megérdemel.
- Fogalmam sincs hol kezdjem, így csak mondom, de ne vágj közbe, kérlek, mert akkor nem tudom folytatni - tekintetem az övébe fúrom remélve, hogy teljesíti a kérésem. Showtime, Brightmore. - Nem vagyok biztos abban, hogy mit érzek, pedig elvileg nekem kellene tudnom. Nem fogom azt mondani, hogy tökéletes leszek neked, hogy minden vágyadat, amit egy embernél el tudsz képzelni megtestesítem, de nekem Te vagy a mindenem Ivana - mély levegőt veszek, mielőtt folytatom. - Ez az egész csak egy kalandnak indult, de nem fogom tagadni, hogy váratlan időpontokban siklasz be a gondolataim közé. Payne küldött ide, és igaza van. Amíg ez a szar az ereimben folyik addig kell elmondanom, hogy mi van... tehát elmondom - még mélyebbet sóhajtok, szemeimet összeszorítom, és ki sem nyitom, amikor a szavak elhagyják ajkaimat. - Valószínűleg szeretlek, Ivana.

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

Enyhén megrázom a fejem. Jobban nem merem, félő, olyan lennék, mint egy vizes kutya, aki a ház közepén rázza le magáról a felesleget.
- Nem - mondom ki hangosan is, hogy a fejrázás megerősítést nyerjen. - Nem tudok többet adni annál, ami vagyok - vonok vállat gyengéden. - De az százszázalékosan a tied - mosolyodom el őszintén, ahogy rá emelem tekintetem, vagyis emelném, ha rám nézne. Jobb kezemmel nyúlok óvatosan álla alá, hogy fejét felém fordíthassam. Nem erőszakosan, épp olyan határozottan, ahogy azt a helyzet megköveteli.
- Figyelj rám - simítom tenyeremet arcára. - Ez a cucc, ami bennem van, és valószínűleg most b*szta el az életem - nevetek fel halkan a saját nyomoromon, szemeimet is behunyom egy pár másodpercre, majd ismét rá nézek. - Kedvessé tesz, megértővé és olyanokat mondat velem, amik régóta bennem vannak. Ez is egy ilyen dolog.

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

A pyromágia érezhetően lüktet az ereimben az érzéstől, az érzésektől, ahogy Ivana közelebb húz magához és megcsókol. Ugyanolyan hevességgel - ha nem nagyobbal - viszonzom azt, még közelebb húzom magamhoz. Érzem, ahogy a víz párolog el rólam, mintha egy k*rva radiátor lennék.
Ahogy eltávolodik tőlem, csak mosolyogni tudok. Tudja és érti. Ennél több nekem nem kell, ennél többet nem is akarok, mert jelenleg mindenem meg van, amire csak vágyhatok. Óvatosan tolom el magamtól Ivanat, amikor feleszmélek, hogy őt megégethetem.
- Várj egy pillanatot - húzódom el tőle, amilyen messze csak tudok, végül pár erősebb széllökéssel próbálom meg lehűteni magam, miközben erősen koncentrálok; lejjebb. Lejjebb kell vinnem, különben nem érezhetem. Ahogy szívverésem megnyugszik, úgy nyugszanak meg az elemeim is, így sétálok vissza hozzá.
Engedelmesen hagyom, hogy kezemet a mellkasára tegye, mosolyom kiszélesedik.
- Tudod, hogy nem szoktam ígérgetni feleslegesen és a nagy világba - szorítom meg kezét. - Most sem fogom megtenni, de amíg azt nem mondod, én melletted maradok, és mindenhova veled megyek, ahova csak szeretnéd - közelebb húzom magamhoz, ajkaimat homlokának nyomom, így hunyom le szemeimet. Csak addig maradj így Ivana, amíg megtalálom... szemtelen módon árulom el az első pillanatban, amint letisztáztuk. De tudnom kell, és meg kell értenem, hogy mi történt vele, amiért... amiért ilyen.

     ♔ | ♪ | ☞

Ivana - when I grow up...

- Akár alattad is. Vagy feletted... inkább az utóbbi - mosolyodom el szemtelenül. Még ez a szar sem, ami az ereimben folyik, nem gátolhatja meg azt, amit Ivana mindig ki tud hozni belőlem. Az állatot.
- Attól nem - megrázom a fejemet. Arcomon a vonások megkeményednek. - Attól már annál inkább, ha nem jössz vissza - megtaláltam. Meg van, amit eddig kerestem, és egyáltalán nem akartam tudni. Tisztában vagyok vele, hogy a munkájából adódóan bármikor meghalhat, bármikor elveszíthetem, de ez nem fog megtörténni. Nem történhet meg, mert már mellette vagyok.
Semmire nem mondott semmit, én pedig nem fogom erőltetni, ha a normális énem jött volna el ide ezt elmondani, az sem tenné. Ha ki szeretné mondani, amit érez, meg fogja tenni. Csak idő kell neki, az pedig, mostantól, rengeteg van.

     ♔ | ♪ | ☞ 'How long can I have you?'

Ivana
when I grow up...
FONTOS:

18-as, csak saját felelősségre | játék:

- Azt mindjárt gondoltam - nevetek fel halkan. Egyáltalán nem bántam meg azt, amit kihozott belőlem ez a cucc. Lehet nem vagyok önmagam, és mindenkinek meglepetést okozok azzal, hogy segítek... hát Merlinre! Egy kislány lufiját elfújta a szél és visszaadtam neki. Mi ez, ha nem kedvesség? Hm? Ha erre vissza gondolok majd, a szer elmúlása után, valószínűleg undorodni fogok magamtól. Bah...
- Mindent tudok - suttogom inkább magamnak. Mindent végig néztem premierben, mintha csak nekem készült volna egy külön film arról, hogyan veszhetem el bármikor. Szívem belesajdul már csak a gondolattól is, már csak attól is, hogy látom, és tudom, bármikor máskor is megtörténhet. - Ne haragudj, nem akarok turkálni a fejedben. Néha nem tudom irányítani, csak automatikusan csinálom, én... - suttogok, de abbahagyom. Nem tudom mit mondhatnék még, miután van pofám mindezek után hazudni. Még hogy nem tudom irányítani... nála tudom csak igazán. - Én csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra, ha elmész - magamhoz szorítom ismét, érzem minden egyes lélegzetét nyakamon, ami csak még inkább arra kényszerít, hogy szorítsam.
- Hát - távolodok el tőle kicsit, jobbommal vakarom meg tarkómat. - Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy egy évekkel idősebb nővel járok - nyomom meg azt a bizonyos szót, csak mindezek után tör ki belőlem az őszinte nevetés.
- Mindenhogy vonzó vagy nekem Ivana. Szex utáni elkenődött sminkkel, reggeli kócos hajjal, a pólómban - abban vagy csak igazán -, szex előtt, szex közben, nekem kurva mindegy, érted? Mindenhogy.

     ♔ | ♪ | ☞ 'How long can I have you?'

Ivana - when I grow up...

Tudom, hogy mérges, érzem rajta, ahogy megfeszül egy pillanatra a karjaimban. Szomorú, tudom, és teljesen jogosan mérges rám, de nem tehetek róla. Annyira nem is hazudtam, amikor azt mondtam nem mindig tudom irányítani, ez tényleg így van. De ha csak egy emberre koncentrálok, akkor nem látok bele a fejébe, ha nem akarok. Most pedig akartam, csak a válasz, amit kaptam, nem tetszett.
- Olyan könnyelműen beszélsz erről, mintha nem az életedről lenne szó - bennem kezd el forrongani valami, egy pillanat alatt komorodok el megint. Ha ilyen könnyelműen beszél a saját haláláról, akkor lehet, hogy tényleg nem jelentek semmit neki? Ő nem mondott semmit, lehet csak simán megtartja a jót, de egyáltalán nem akarja az egészet...
Megbabonáz a közelsége még mindig, de a gondolatokat a fejemben nem tudja eltüntetni. Nem válaszolok rögtön és nem tudom megmondani hány másodperc, vagy akár perc telik el némán.
- Nem szoktam célozgatni - mosolyodom el haloványan. - Ezt te tudod a legjobban.

     ♔ | ♪ | ☞ 'How long can I have you?'

Ivana - when I grow up...

- Nem kérem, hogy menekülj el - rázom meg a fejem gyengéden, szó nélkül hagyom, hogy elengedjen és eltávolodjon tőlem. - Annyit kérek, hogyha szükséges az életed legyen az első. És ha ehhez a menekülés kell, akkor tedd azt - suttogom szavaimat. Bensőm remeg, ahogy a gondolatok csak bekúsznak a fejemben, pedig egyik sem releváns. Egyelőre.
- Sokat veszíthetsz - bólintok egy aprót megerősítésképpen. - De én ugyanúgy. Nem kérem, hogy hagyd abba, mert nem vagy rá képes. Neked ez olyan, mint nekem a sárkányok - vonok vállat. - Annyit kérek tőled, Ivana, hogy legalább most ne úgy fogd fel az életed, mint egy eldobható műanyagpalackot, mert már van kiért és miért élned - lassan lépek felé, hogy a közöttünk lévő kilométeres távolság legalább egy kicsit csökkenjen.
- Megértem, hogy félsz - simítom meg arcát gyengéden. - Én is sok mindentől félek, de ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagyok. Bár te nem mondtad ki az érzéseidet, Ivana, és nem is kell, amíg úgy nem érzed, hogy itt az ideje, de most, hogy az enyém vagy; még jobban félek.

     ♔ | ♪ | ☞ 'How long can I have you?'

Ivana - when I grow up...

- Mindig félteni foglak - suttogom, miközben ujjaim hajába markolnak és közelebb húzom magamhoz egy csókra, ám megtorpanok, mert folytatja. Ráadásul nem is akárhogy. Eltávolodom tőle kissé, hogy tekintetemet az övébe tudjam fúrni. Kicsit oldalra biccentett fejjel hallgatom végig, ahogy folytatja, és a mosoly, amely eddig és ékesítette ajkaimat, még szélesebb lesz.
- Helyes - suttogom ajkaiba, mielőtt megcsókolnám. Az első olyan csókunk, ami őszinte érzelmek után lett kimondva. Nem tudhatom, hogy valaha ki lesz-e mondva bármelyikünk részéről még egyszer, de egyszer már megtörtént. És ezen semmi nem fog változtatni. Még az sem, hogy házas vagyok.
Nyelvem könnyedén tör utat magának ajkaid között, ahogy elmélyítem a csókot, de nem élvezem sokáig közelségét.
- Tudom, hogy zavar a házasságom, honey - döntöm homlokom az övének, mielőtt folytatnám. - Tudnod kell, hogy semmit nem jelent - ez így nem feltétlen igaz, de Ivananak egyelőre ezt nem kell tudnia. Majd ha biztos talajon áll egy ilyen nap után, akkor ezt is letisztázzuk.

     ♔ | ♪ | ☞ Nagyon gonosz tetszik lenni

Ivana - when I grow up...

Csendesen tűröm Ivana ironizálását. Nem haragszom rá ez miatt, de bűntudatot sem fogok érezni. Payne sokat jelent nekem, és ami most történt Ivana és köztem, nem fog rajta változtatni.
- Most fogsz csak utálni igazán - sóhajtok egy mélyet, amit ugyanilyen hangerővel eresztek ki. - Jelenésem van nála. Segít megszabadulni... ettől - mutatok végig magamon, hogy tudja miről beszélek. Aki most Ivana előtt áll én vagyok, de mégsem. És nekem ebből ennyi elég is volt.

     ♔ | ♪ | ☞ Nagyon gonosz tetszik lenni

Ivana - when I grow up I wanna be the most perfect man to you

- Bármikor - csókolom meg úgy, ahogy mindig is, mégis valami plusszal. Akaratlan mosolygok bele a csókba.
- Mindent megkapsz, Ivana, ami tőlem telik - suttogom ajkaiba, ahogy utoljára lágy csókot nyomok ajkaira, majd az ajtó felé indulok.
- Mindent - mosolygok rá egy utolsót, majd kilépve az ajtón, egy hatalmasat sóhajtok, amint az becsukódik mögöttem. Számított erre valaki?