Először a hátsó bejáratot akarta használni, de a gondolatra, hogy ezt kimondja, máris nevethetnékje támadt, így inkább elvetette. Sosem szokta kulcsra zárni az ajtaját, de most mégis megtette, ahogy beértek. Biztos ami tuti alapon.
- Édes vagy - suttogta vissza, mielőtt másra használta a száját. 
Lazított kicsit a lábain, hogy könnyebben fel tudja húzni Denis pólóját, de még így is elakadt.
- Egy kis segítség elkelne itt.

Ahogy lekerült a kanapéra, Denis keze után nyúlt, hogy azt az oldalára tegye. Ujjai a fiúén, arra ösztönözte, hogy a bőrébe markoljon. Közben lábával átölelte a csípőjét, még közelebb húzta magához. Nem szerette a távolságot. 
- Nem vagyok törékeny - jelentette ki, hogy ezt bizonyítsa, komolyabb csókot kezdeményezett.

Elvigyorodik, ez már jobban tetszik neki. Ő sem szeretne tétlenkedni, az utolsó ruhadarabot is lerángatja a fiúról. Ekkor megállt egy pillanatra, ajkába harapva néz végig a fiún. A mosoly ráfagy az arcára, ujjait lágyan simítja végig a mellkasán. 
Elismerően hümmög, kicsit fészkelődik, hogy jobb pozícióba kerüljön.

Kezeit felfuttatja egészen Denis nyakáig, aztán gondol egyet és csak egyik kacsóját simítja a tarkójára, a másikkal inkább lent kezdi el kényeztetni a fiút. Kapóra jön, hogy ő mozog, de Elle feltérdel, így aztán neki is jobban esnek az érintések.

Belesimul az ölelésbe, de a csókot megtöri egy halk sóhajjal. Izgulni kezdett, egyszerre el akarta nyújtani a dolgot és hagyni, hogy Denis elmerüljön benne. 
Kezét gyorsabban mozgatta, kicsit rá is harapott a fiú ajkára a sajátja helyett. 
Kicsit elszakadva tőle, a homlokát nekidönti, elszántan néz a szemébe. Nem mintha engedélyt kellene kérnie, amiért azonnal bele akar menni a dolgokba, de vár egyfajta visszajelzést.

Felnyög, ahogy a háta a falnak ütközik, de nem érez nagy fájdalmat. Majd holnap talán, de az csúnya szó, nem akar most arra gondolni. Inkább mosolyogva gondol arra, mennyire jó irányba haladtak.
Lábait átkulcsolja megszokásból már, kis helyezkedés után felsóhajt. Már szabadon maradt kezével kisöpri azt a pár tincset az arcából, aztán Denis homlokán is végigsimít. 
- Keep up the good work - suttogja.

Számíthatott volna ekkora szakértelemre, de mégis meglepődött. Nem volt egy könnyű eset, mégsem tudta abbahagyni a sóhajtásokat, amik egész hamar egyre hangosabbak lettek. Amennyire lehetséges volt, próbált együtt mozogni a fiúval.
Röviden elmosolyodott a válaszon, de ő már nem reagált. Denis pont rátalált egy érzékeny pontjára a nyaka környékén, mire felnyögött.

Nem, ezt képtelen lesz elnyújtani, erre gyorsan rá kellett jönnie. Majd talán a következőt. Kissé remegve simít végig Denis hátán, nem akarja megkarmolni, egyszer mégis belemélyed a körme a bőrébe. Tenyerét simítja végig inkább rajta, ahogy úgy érzi magát, nem sokára fel fog robbanni.

Hosszú sóhaj szalad ki belőle, ahogy beteljesedett, pár pillanat erejéig csak piheg. Ahogy sikerül visszatalálnia, azonnal széles vigyor terül el az arcán. 
- Azta - suttogja, hirtelen többre nem futja. Letöröl egy izzadtságcseppet a homlokáról, hogy aztán nyugodtan csókokkal borítsa el Denis arcát.

- Aha, klassz volt - felelte lassan. Próbálta arra fogni, hogy még mindig kicsit zizi volt, de valahogy máshogy volt zizi. Felkönyökölt, így még pont elkapta a pillantását. Követte a tekintetét, de nem sikerült kitalálnia, mi kötheti le ennyire Denis figyelmét. Viszont neki kellett valami puha is, ezért kicsit átmászott a fiún, még pont sikerült elérni azt a széket, amiről lekapta a háttámlát díszítő takarót, hogy aztán magára terítse.

Átöleli a fiút, hogy azért ő se fázzon. Csak ösztönös volt ez is, mindenkit véd maga körül. Képtelen megállni, nehogy belemosolyogjon a csókba, mert úgy tűnik, Denis is erre törekszik. Tudatosan, vagy tudat alatt, az már nem számít.
- Jól van - mondja egyszerűen, mégsem mozdul. Inkább vigyorogni kezd, és kihasználja a kis időt még, csókokat nyom a fiú kulcscsontjára.

Ha cica lenne, mostanra már biztos dorombolna a simogató kezektől. Ki nem szereti, ha a hajával játszanak? Nem érdekes, Elle imádja, és most már Denist is, amiért ezt csinálja.
- Talán - feleli, közben tovább halad lefelé. - De csak egy kicsit.

Nem akarta kimondani, hogy csak szeretné kimaxolni az estét, mert azt olyan taplóságnak gondolta, még ha igaz is. Helyette felpillantott, játékosan rákacsintott Denisre.
- Remélem ezzel nem arra akarsz célozni, hogy elfáradtál.
Elle már kezdett, de ezt az istenért sem ismerte volna be. Egyébként is jobban hajtotta a kéjvágy, mintsem megérezte volna a kimerültséget.

Ugyanolyan hévvel viszonozta a csókot, közben a csípőjét lágyan ringatni kezdte, ezzel is ingerelve Denist. Most már nem sietett sehová, inkább kényeztetni szeretett volna. Ennek megfelelően megszakította a csókot, lassan haladt újra lefelé.
- Helyes. Ugyanígy gondoltam én is - suttogta, közben minden szó után puszit nyomott a bőrére.

Ahogy meghallotta a választ, újra vigyorogni kezd. Lesz itt hajrá, az egyszer biztos. Ajkaival érdekesebb helyekre tévedt, lágyan kezdte cirógatni előbb kezeivel, szépen felvezetve az érkezését. Előre figyelt, de idővel felnézett, hogy lássa, merre kellemesebb Denisnek.

Könnyített a helyzetén, ahogy letérdelt a kanapé elé, közben csak egy kezét kellett nélkülözni egy ideig. Visszatérve még utoljára ránézett partnerére. Mozdulatai hevesebbek lettek, ajkai sem tétlenkedtek már. Szeretett úgy gondolni erre, mint csókkal adózni a kincseknek, amik képesek megnyitni az öröm kapuit.

Meg sem érzi a szorítást a hajánál, inkább örül, amiért az nem zavarja épp. Pontosan érzi, mennyire jó munkát végez, ezért visszavesz a tempójából. Továbbra is a kényeztetésről szól a dolog, de mondhatni még benne van a tüske a délután miatt. Kezeivel továbbra is körbefonja, viszont már csak rövid puszikkal lepi el.

Kicsit megborzong az utasítás hallatán. Denis hangja egyre érdesebb, mélysége mintha simogatná. Nem tud ellenállni, eleget tesz neki, elfoglalja az őt megillető helyet a fiú ölében. Átöleli a nyakát, közel hajol hozzá, de ellenállva a kísértésnek nem bombázza csókkal. 
- És most? - kérdezte. Általában szeret inkább a domináns fél lenni, de az angol már bizonyította, hogy megbízhat a vezetésében.

Teste önkéntelenül válaszol a mozgásra, képtelen nem felsóhajtani ajkuk találkozásánál. Mint egy első bálozó, csak azt veszi észre magán, hogy képtelen betelni Denissel. Nem volt biztos abban, hogy a hosszú várakozás, vagy mi okozta, de újra mindenhol érezni szeretné. Közelebb tolja a csípőjét, addig, míg nem érintkezik egész mellkasa a fiúéval.
- Csak téged akarlak - feleli szégyentelenül.

Biztosan mosolyogna, ha csak úgy hallaná ezt Denistől. Sokszor nem tudta, mikor fognak újra különbözni, vagy mikor érik el a közös nevezőt. Akármelyik is volt soros, mindig megfelelőnek, de elsődlegesen őszintének érezte. Talán pont ezért a váltakozó felállás miatt élvezte annyira, amikor sikerül egyetérteniük valamiben.
A pillanatnyi kizökkenése közben sem állt meg a csípője, szüntelen mozgott. Könnyen sikerült elengednie a gondolatot, főleg, ahogy az ajkába haraptak. Imádta ezt a vadállatias stílust, mégis ezt megtörve lágy, édes csókkal válaszolt.

Nagyon jól esett neki a megszavazott bizalom, cserébe egy igazi, szívből jövő mosollyal ajándékozta meg a fiút. Hiába érezte úgy, hogy átlépte a saját határait, csak az motiválta, hogy  éreztesse, mennyire örül a társaságnak.
- Nem fogsz csalódni - jelentette ki, hogy ezt bebizonyítsa, kisebb körívet írt le derékból. Ez az pozíció kellemes érzéssel töltötte el, ujjait összekulcsolta Denis tarkójánál.

Bár egy ideje felhagyott az edzéssel, azért ahhoz még mindig eléggé formában volt, hogy tudja tartani ezt. Szíve szerint azt mondaná, hogy örökké tudná csinálni, de ha félretesszük egy kicsit az egészséges egoizmusát, akkor is könnyedén megy neki. Főleg, ha továbbra is ilyen jeleket kap vissza.
A kemény érintés megvadítja kicsit az idegeit, szorítása erősebb lesz, körmeivel saját kezét szántja fel. Meg sem érzi akkor, nem is figyel rá. Folyamatos ügyködése jutalmául Elle egyre jobban érzi magát, már nem figyel annyira a lassú mozgására.

Felnyög, ahogy a kanapén fekve találja magát. Nincs ideje foglalkozni vele, teljesen lefoglalja a kéj. Az előbbit is szerette, de ez valami eszméletlen volt, így sokkal inkább érzi magában a fiú teljes méretét. Akkor már tudta, hogy később biztos fog erre tenni valami megjegyzést, megérdemli a dicséretet. 
Kacsójával még épp eléri Denisét, amikor csúcsára érnek a vágyai. Önkéntelenül ívbe feszül a háta, még az ujjai is begörbülnek. 
Azt gondolta az előbb, hogy nem lehet felülmúlni az elsőt, erre tessék.

Nem tudja magában tartani, csak úgy kirobban belőle a nevetés. 
- Hát a k*rvaéletbe, nem volt az - idézi a fiú szavait. 
Kinyújtja tagjait, felkapja a boldogságot jelentő takarót a földről, aztán Denis  felett helyezkedik el. Tenyerét a mellkasára teszi, a kézfején nyugtatja a fejét, míg az egyik lábát a levegőben lóbálja. 
- Igazi játékos vagy Brightmore.

Szereti, ha mosolyog, az átélt eufória miatt még saját jókedvén se lepődik meg. Elkapja Denis kezét, mielőtt visszahúzná. Olyan kis béna módon fogja meg, mert nem akarja összefűzni az ujjaikat, de azért jól esik érinteni. 
Lehunyja a szemeit, befészkeli magát a fiú ölelésébe, aztán csak magában mosolyog. 
- Nem mondanám. Inkább megsajnáltalak - ami persze nem volt igaz, de jó volt húzni kicsit a másikat, meg nem épp egy papucsalkat Elle se, hogy csak úgy igazat adjon.

Egyre mélyebbeket pislog, egy idő után már nem is akarja nyitva tartani a szemeit. 
- Nem fogok megharagudni, ha hajnalban szöksz el - kimondta, mielőtt ráparázott volna. Talán csak a kimerültség tette, de kivételesen nem volt ereje túlgondolni a dolgokat.

Nem tudja hova tenni a választ, de nem is akar részleteket tudni. Pont jó ez így, majd valami biztosan lesz. Legalábbis ezzel nyugtatta magát, mivel nem éppen egy spontán ember. Kreatív, feltalálja magát, de mindenhez terveket készít.
- Bocs, hogy hozzád akartam vágni azt a sisakot - suttogja kis idő után. Nem biztos benne, hogy még ébren van a fiú, de akkor nem is számított. Ezért az éjszakáért minimum megérdemelt ennyit.
És csak ekkor jutott eszébe, hogy a sisak ott maradt a földön Denis könyvével együtt.

Aranyos? Idejét sem tudja, mikor nevezte valaki így. Pont ezért talán jobban örült volna, ha már alszik Denis, de ilyen a szerencséje.
Ahogy szorosabban ölelik, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne kezdjen el ficánkolni. Kicsit megmerevedik, talán mégis jobb lett volna elengedni a fiút.
- De ha mégegyszer megcsinálod, tuti egy egész fát kapsz a nyakadba - mondja ki gondolkodás nélkül. - Mármint, ha meghallom - teszi hozzá sietve, nehogy félreérthető legyen.