Lassan három hete annak, hogy ide érkeztem. Az idő szebb lett, a súlyom több, de a kedvem rosszabb. Honvágyam volna? Lehet. Furcsa ez az egyedüllét. Ez már, mint amikor dolgoztam. Akkor hazaérve gyorsan összedobtam egy kis kaját, aztán  Árnyékkal az elvoltunk kettecskén, mint a befőtt. De most se ő, se meló. Csak lődörgök most is, még mindig ismerkedve a falu eldugott zugaival. Ahogy lépkedek egy játszótér kerül a látóterembe. Mennyit vittük le Sean-t annak idején, Orpheus meg én az otthonunkhoz közelire. A kis kópé meg folyton a szereken lógott. Nem is csodálkozom, hogy végül szertornász lett belőle. Persze a mozgás mindegyikünk lételeme volt, ahogy a sport is, hiszen Orph úszott én pedig vívtam. Mi tagadás elkap a nosztalgia, ezért besétálok. Egy padra leülve egy kicsit hagyom, hogy megrohanjanak az emlékek. Rá kell jönnöm, hogy ők hiányoznak. A családom, a hibbant öcséim na meg apa és azért anya is persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750041#post750041][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 12:26[/b][/url]

Lassan három hete annak, hogy ide érkeztem. Az idő szebb lett, a súlyom több, de a kedvem rosszabb. Honvágyam volna? Lehet. Furcsa ez az egyedüllét. Ez már, mint amikor dolgoztam. Akkor hazaérve gyorsan összedobtam egy kis kaját, aztán  Árnyékkal az elvoltunk kettecskén, mint a befőtt. De most se ő, se meló. Csak lődörgök most is, még mindig ismerkedve a falu eldugott zugaival. Ahogy lépkedek egy játszótér kerül a látóterembe. Mennyit vittük le Sean-t annak idején, Orpheus meg én az otthonunkhoz közelire. A kis kópé meg folyton a szereken lógott. Nem is csodálkozom, hogy végül szertornász lett belőle. Persze a mozgás mindegyikünk lételeme volt, ahogy a sport is, hiszen Orph úszott én pedig vívtam. Mi tagadás elkap a nosztalgia, ezért besétálok. Egy padra leülve egy kicsit hagyom, hogy megrohanjanak az emlékek. Rá kell jönnöm, hogy ők hiányoznak. A családom, a hibbant öcséim na meg apa és azért anya is persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750094#post750094][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 16:31[/b][/url]

Azt mondta Zalán, nemsokára mennek haza. Addig várja meg a suliban, van még egy kis dolga. Abba persze nem egyezett bele, hogy elmenjen addig Jackhez. Épp elég volt, hogy legutóbb halálraijesztette - mondta ő, úgyhogy nincs vita, nem mehet sehova.
De Léda tudta jól, hogy tudja elérni a bátyjánál azt, amit akart, úgyhogy most a játszótéren várja őt. Épp a mászókán próbált átlendülni egyik fokról a másikra, mikor beakadt Pán feje az egyik sarokba.
Megállt a mozdulatsorban. Vissza nem tudott menni, viszont ha előrelendül, a hippogriff nem éli majd túl a délutánt.
- Pán! - Szinte hallotta a cérna reccsenését, ahogyan fogta az egyik mancsát, és húzta maga felé. - Segítség! Valaki kérem segítsen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750097#post750097][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 17:12[/b][/url]

A kétségbeesett gyerekhang úgy indít be bennem minden létező ösztönt, mint benzin a tüzet. A sem fut gyorsabban, akit puskából lőnek ki. Szerencsére a pad - ugyan eltakarta a mászókától egy pár fa - nincs messze. - Szia! Kicsim, mi a baj? Fáj valamid? - kérdezem, magamra erőltetve némi nyugalmat. Ha gyermek van bajban az mindig nehezebb helyzet. Gyors pillantást vetek a kislány testére, de nem látom, hogy megsérült volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet baja vagy fájdalma. Erre csak ő adhat választ. Erre várok és nézek közben körül, hogy látok-e valakit a közelben, vagy menekülőfélben. Hiába, egy auror szabadnapokon is auror marad. Nem vetjük le a hivatásunkat esténként a ruhánkkal vagy tesszük le a jelvényünkkel és a fegyverünkkel együtt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750099#post750099][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 17:30[/b][/url]

Reccsent még egyet Pán cérnája, ő pedig érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében. Úgy nyújtózott rajta lógva amászókán, mint egy majom. Érezte, ahogyan nyúlik minden izma a karjában.
- Kérem Néni, ne engedje, hogy baja essen! - Nem is nézett a nőre, csak a bajbajutott plüss hippogriffet figyelte. A mászóka keményen tartotta fogva őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750113#post750113][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 18:36[/b][/url]

Két választásom van. Vagy őt emelem le a mászókáról és akkor biztosan eltörik nála a mécses, vagy kiszabadítom a plüss pajtását és ezzel belemegyek a játékba, mint megmentő. Mit tegyek? Gyorsan döntök és előkapom pálcám, mint ha fegyverem volna. - Húzódj hátrébb! Kiszabadítom! - nézek feszült figyelemmel az állatra, ami ha jól veszem ki egy hippogriff. Egy kecses csukló mozdulat és a jószág már a kezemben hever, de egy kicsi szakadást sajnos lett rajta. - Nincs komoly baja, de azért el kell látnunk a sérülését - mutatok a szakadásra - Segítesz nekem? - nézek biztató mosollyal a kislányra. Úgy tízéves forma lehet és a szeme könnyes. Biztosan ez a kedvence.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750116#post750116][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 18:48[/b][/url]

Pán bajban volt, ő pedig nem tudott rajta segíteni, bárhogyan is izgett mozgott, ahogyan a mászókán próbálta valahogy kimenekíteni. Kész szerencse, hogy a néni a segítségére indult.
Még levegőt sem vett, úgy figyelte a néni mozdulatait, ahogyna kiszabadította Pánt a fogságából. Egy nagy sóhaj tört elő belőle, ahogyan a nénin kezébe került a hippogriff a mászóka vasmarkából.
Gyakorlott mozdulattal ugrott le a földre és figyelte a harci sérüléseit bajtársának. Annyira féltette, hogy meg sem mert mozdulni, csak egy óvatos bólogatással adta tudtára a néninek, hogy ő készen áll a gyógyításra.
- De ugye gyorsan meg fog gyógyulni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750124#post750124][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 19:14[/b][/url]

A terv bevált. A lányka már a földön, a plüss nálam, a könnyek meg eliszkoltak. Helyes. Mit is tehetnék még? A sebet be kell gyógyítani! Igen. A kicsi lány aggodalma olyan őszinte, hogy még rám is átragad. - Olyan gyorsan, hogy észre sem veszed - biccentek - Nincs más dolgod, mint ide tenni a kezed és megnyugtatni - mutatok a megfelelő helyre - Rendben? - nézek a lányra - Készen állsz? Kezdhetjük? - kérdezem és ismét a pálcámért nyúlok, majd a szakadás felé emelem. Ha elhárítottam a bajt, majd megkérdezem a nevét, de első a sérült ellátása. Pont mint Sean, persze most már tagadná a nagy colos, de kicsiként neki is volt egy ilyen állatkája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750141#post750141][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 19:44[/b][/url]

Még egy apró mosolyt sem volt képes megejteni, annyira féltette Pánt. Ő volt a legjobb barátja, de ha a Néni varázslatos módon meg tudja gyógyítani, akkor legalább két napig úgy fog rá vigyázni, mint Zalán szokott őrá.
Pontosan odahelyezte apró tappancsait az kisállatra, ahova a néni mutatta. Élesen szívta be az orrán a levegőt, ahogyan koncentrált. Bólintott, és figyelte a néni pálcamozdulatait, aztán hipp-hopp, megtörtént a csoda.
Óvatosan vette le a kezét a sérültről és szemlélte meg a sebet, ami... eltűnt. Sikongatva ölelte magához az állatot, majd nagy örömében a nénit.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750157#post750157][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 20:01[/b][/url]

Nagy ám az öröm. A kicsi lányé és bevallom az enyém is ami azt illeti. Régen nem használtam ilyen fajta varázslatokat, de úgy fest ezek a dolgok, ahogy a vívás mozdulatsorai sem felejtődnek el olyan könnyen. - Nincs mit - mosolygok a gyerkőcre miközben leguggolok, hogy szemünk egy magasságba kerüljön - Mond csak, hogy hívnak kicsi lány? - kérdezem kíváncsian - Az én nevem Ophelia, de szólíts csak Liának - mutatkozom be neki, hogy megkönnyítsem az ismerkedést és elnyerjem a bizalmát. Bár azt hiszem ezt már szőrös barátja megmentésekor sikerült megtennem. Azért az furcsa, hogy egy lélek sem szaladt oda hozzánk, tehát nincs vele itt senki. - A hősünknek is van neve? - érdeklődöm a plüssre mutatva, mert úgy bele voltam mélyedve a gondolataimba, hogy csak a segítség kérést hallottam meg az előbb. Szerencsére időben érkeztem. Nagyot lehet esni egy ilyen ártatlannak látszó mászókáról is, főleg, ha valaki a bajtársa életét igyekszik megmenteni. Még csak az hiányzott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750181#post750181][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 20:31[/b][/url]

Nagy kaland volt, az biztos, még a kis plüss is megilletődve pislogott fel a leányzóra, ahogyan próbálta felfogni, hogy az élete bizony nem ér véget a bogolyfalvi mászókán.
- Léda vagyok. - Nagy szemekkel pislogott fel a Lia nénire. Még a szeme is mosolygott, annyira örült a nagy visszatérésnek. - Ő meg Pán. Éppen menekültünk a földönkívüliek elől, de nem is értem, miért nem repült el Pán. Talán a szárnyával is van valami. Megnézed? - óvatosan nyújtotta a doktornéninek a plüssállatot, hátha mégiscsak van valami gond vele. Annak ellenére, hogy Pán határozottan kikérte magának, ő bizony igenis jól van. Jobban, mint újkorában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750245#post750245][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 22:12[/b][/url]

- Szép neved van - mosolygok a lánykára - És a kis barátodé is nagyon klassz - nézek a plüssre, ami ugyan nem elvarázsolt, hiszen nem mozog és bizony semmilyen módon sem tiltakozik a kért kivizsgálás ellen, de a kislány számára bizonyára az lehet, így nem vonom kétségbe amiket mond róla. Gyorsan körbepillantok, de a játszótéren még mindig csak mi vagyunk - A földönkívüliek már nincsenek itt, Pán viszont nagyon bátran viselkedett. Azért nem repült el mert rád vigyázott - mondom, miközben nagyon finoman megsimogatom a hippogriff szárnyait, hogy a kérésnek eleget téve megnézzem - Tökéletesen rendben van - biccentek komolyan, mire a kis jószág remélem büszkén és egyetértőn felszegi a fejét. - Anyukád már biztosan vár rád. Szeretnéd, ha elkísérnélek hozzá? - próbálom óvatosan megtudni, hogy van-e vele valaki. Remélem nincs egyedül. Attól, hogy én éppen egy rendes ember vagyok sok ártó szándékúval is összehozhatta volna a sors. Annak pedig szörnyű következményei lehettek volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=750256#post750256][b]Egervári Léda - 2019.02.17. 23:15[/b][/url]

Kihúzta magát, ahogyan megdicsérték és széles vigyor jelent meg az arcán. Tudta ő, hogy szép neve van. Mindenki ezt mondogatta, mikor bemutatkozott, és még nem tudta megkülönböztetni az udvariasságot a tényleges dicsérettől.
- Tényleg? Azt hittem, csak elfogták a földönkívüliek és váltságdíjat követeltek volna, ha sikerül nekik. - Ránézett a plüssre, majd egy mosollyal vissza a nénire. - Kész szerencse, hogy nem sikerült nekik!
Kinyújtózott és újra magához ölelte Pánt, majd a kérdésre körbenézett a környéken.
- Anya dolgozik, Zalán meg azt mondta, mindjárt jön - vállat vont, úgy magyarázta, miközben fejben ő már máshol is járt. Aztán a messzeségből meglátta a felé igyekvő bátyját. - Ott van!
Mosolya kiszélesedett és hálálkodva a megmentésért, búcsút intett a Lia néninek, miközben ő már rohant testvéréhez, hogy a nyakába ugorhasson.