Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik. //Ez egy nosztalgia real time téma. (Valós időben, a játék időpontjában játszódó, gyors, azonnali válaszokkal járó játékmenettel.) Ez nem szerepjátékos posztokat számláló topic, elkerülvén hogy valakit ilyen okán megfosszunk Haladóságától. RT játékok folynak itt, melynek követelményei minimum 2 mondatos hozzászólás, és nem is kell ennél igazán több. Így haladhat a sztori, és ha éjjel játszotok és feljön egy prefektus vagy tanár azonnal el is kaphat bárkit, vagy akár a mesélő (itt nem használható a zárt jelzés) is bármikor megjelenhetett valami kis izgalommal. A játék végeztével valamilyen formában le kell zárni azt, ha pedig másnap sem érkezik záró hozzászólás, az aktuális prefektus kénytelen belemoderálni az utolsóba valamilyen lezárást. A hozzászólás címzésében, vagy elnevezésében jelöljétek meg a helyszínét játékotoknak, ne feledkezzetek meg a szálazásról sem!//
|
|
|
Színésznőcském Irány a lyuk, amit a drágám otthonnak hív Ritkán veszítek, fogadást meg aztán pláne. Néhány órája mégis így esett, a ruhapróba tanulsága pedig a következő: soha ne tippeld meg egy nő méretét. Se mell, se csípő, de még csak a cipősarka hosszára se saccolgass, mert az a max nyolc centi van tíz is. Jobb kezem ujjai körbefogják a fenyőfa törzsét, másikban szivar ég, arcomat már régen kicsípte a hideg és a kétméteres döggel való izzasztó küzdelem. A hó a méregdrága öltönycipőm alatt ropog, a szövetkabátomon mindenfelé apró, szúrós, zöld tűleveleket találni, és egyébként sem vagyok jó kedvemben, főleg amióta tudom, hogy a színésznőm előszeretettel szervezkedik a hátam mögött. A fa törzse felsérti a bőröm, mire ciccentve megállok, és engedem el azt a francba. Tessék, ez az ára annak, hogy elveszítettem a fogadást. Idén pálca nélkül kell megoldanom mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. És férfimunka. - Hogy rohadnál meg... - visszafojtott hangon mondom a fának, és a törzsébe rúgva kifújom az éltető füstöt. A színésznőm valahol méterekre előttem, boldogan dalolászik, Merry Christmas meg Szent karácsony éjjel, amit akarsz, a cipőm meg éppen most ázik be. A nagylábujjam is sajog, hát hogyne! F*szom.
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés offline RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Írta: 2018. december 25. 21:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743789#post743789][b]Vajda Richárd - 2018.12.25. 21:54[/b][/url] Színésznőcskémtovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztosan elolvasod? IGEN
Odakint nagy pelyhekben hullik a hó. Alig néhány lépést teszek az utca felé, mikor meghallom sietős lépteit a padlón, majd a hangját is a küszöbről. Kiegyenesedek, és távolba meredő szemekkel kifújom a zavaros levegőt. Aztán a vállam fölött hátrapillantok, ránézek, és bár a harag szorítja a gyomrom, határozott léptekkel elindulok vissza hozzá. - Meg fogsz fázni - morgom, mikor megállok előtte a küszöb túloldalán, és a szemeit fürkészve minden gondolatot kizárok a fejemből. Teszek egy lépést előre, testemmel tolva őt beljebb, vissza a házba. Az ajtót erősen meglököm, a csapódás azonnal kizárja a szél hangját. Cipőmből kilépek, a kabátot leveszem, a szemem viszont egy másodpercre sem ereszti Thaleiat. Elindulok felé; közeledésemmel a lépcső melletti fal irányába tolom, majd, mikor már nincs hová hátrálnia, olyan közel lépek hozzá, hogy a nadrágom övcsatja nyomni kezdje, és a férfi parfüm beleivódjon minden porcikájába. Azt akarom, hogy megrendítse a közelségem, hogy végre megtudja, milyen is az, ha én akarok valamit. A szemeim szúrósak, de már felébredt bennük a vágy. Ujjaimmal végigszántok a karjain, vállától egészen ujjai végéig, majd, ha ellenkezik, akkor némi erőszakkal kulcsolom össze kezeinket, és emelem magunk fölé, hogy végül a hűvös falon támasszam meg őket. Kínzó lassúsággal hajolok a nyakába, és orrom hegyét forró bőrén húzva feljebb, és még feljebb, csókolok bele a füle tövébe, hogy a következő pillanatban az ellenkező irányba induljak el, és arca vonalán át egészen kulcscsontjáig csókoljam végig. ...akkor most ki is tesz boldoggá kit?
|
|
|
|
Révay Lili Athalie INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3 offline RPG hsz: 511 Összes hsz: 1049
|
Írta: 2018. december 25. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743793#post743793][b]Révay Lili Athalie - 2018.12.25. 22:15[/b][/url] Richárd édes, a Zuram
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Nem engedem meg azt a gyengeséget, hogy ne a tekintetébe fúrjam a sajátomat. Nem akarom, hogy gyengének, vagy alkalmatlannak tartson arra, hogy a társa legyek ebben. Nem akartam neki ártani, és nem értem, hogy miért ennyire makacs, miért nem engedi azt, hogy megtegyem neki azt, ami boldoggá teszi. Ahogy jön felém, érzem, hogy nem fog megállni, engedelmesen lépkedek hátra,és örülök, hogy már hónapok óta itt lakom, mert pontosan tudom, hogy mi van mögöttem, hogy mi mellett haladunk el, hogy merre kell lépnem ahhoz, hogy ne törjem meg a kapcsot kettőnk között. - Nem félek tőled. Mondom, hogy bosszantsam, hogy még jobban felpaprikázzam. Megpróbálom a kezem kiszabadítani, de erősebb nálam, bosszant, de közben feltüzel. Nem ez volt a célom, de valljuk be, ez sem rossz, hiszen onnan tudom, hogy neki is hiányzik az a bizonyos valami, hogy nekem is hiányzik. Elnevetem magam, ahogy az eszembe ötlik egy gondolat. Nem, ez határozottan nem az a helyzet, amikor nevetni kellene. - Ha már pokolra jutunk, legalább élvezzük. Ismét megpróbálok kiszakadni a fogságából, és ha engedi, viszonzom az érintéseit, főleg a felsőjétől igyekezve megszabadítani.
|
Várffy-Zoller Vándordíj 2018 Iskolaelső 2019 tavasz
|
|
|