Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Lucám

Egy-két hete bővült a család Kleoval, a corgival. Most már kétgyerekes-kétkutyás apuka lett Kirill és nem fél ezzel elbüszkélkedni. Csakhogy a kisebbik eb szeret önfejűsködni.
Nem tudja, hogy történt, de miközben ők a gyerekekkel a kertben vadászták a húsvéti tojásokat és ajándékokat, Kleo meglépett otthonról. Nagy ijedtség és keresés. Ez a helyzet most. Zsombi Severinnel jár utána, Kirill pedig Hannával. Kettejük közül a kislány jobban kétségbe van esve. A kutya nevét kiabálják és nézegetik mindenhol, meg az embereket is megállítják, hogy nem látták-e.

Lucám

Egy-két hete bővült a család Kleoval, a corgival. Most már kétgyerekes-kétkutyás apuka lett Kirill és nem fél ezzel elbüszkélkedni. Csakhogy a kisebbik eb szeret önfejűsködni.
Nem tudja, hogy történt, de miközben ők a gyerekekkel a kertben vadászták a húsvéti tojásokat és ajándékokat, Kleo meglépett otthonról. Nagy ijedtség és keresés. Ez a helyzet most. Zsombi Severinnel jár utána, Kirill pedig Hannával. Kettejük közül a kislány jobban kétségbe van esve. A kutya nevét kiabálják és nézegetik mindenhol, meg az embereket is megállítják, hogy nem látták-e.

Kirill  ❤

Imádta az új családját, több gyermek is volt, ami számára  remekül jött, mert imádta a gyermekeket, még ha Zsombor néha teljesen ki is fordult magából, de az első  alkalom után már minden rendbejött, azonban néha szeretett elsétálgatni, mikor  meglátott valami érdekeset vagy hasonló. Most sem volt másképp, egy pillangó elvonta a figyelmét amíg a kertben tojásokat gyűjtöttek és meg sem fordult a fejébe, hogy a többiekre a szívbajt hozza  azzal, hogy a lény után megy, azonban az a fránya lepke reptében olyan könnyed volt, míg a terep annyira nem, s ahogy követte sikerült beszorítania lábát az egyik fa túl közel növő két gyökere közé.
- Ahjjaj...segítség!

Lucusom

Szomorúan kullognak tovább és tovább, Hanna már felkéri magát apukája nyakába. Ott ül és néz messze, hátha megpillantja Kleot. A kutya azonban sehol, csak egy másik kétségbeesett hangot hallanak. Követik ezt, mely egy fához vezeti őket az erdő szélénél.
- Hé, minden rendben? - szól oda a nőnek, akihez közelebb szalad Hannát lepakolva. A kicsi megáll az út mentén és onnan figyeli, ahogy Kirill a nő mellé térdel.
- Ezt hogy hoztad össze? - vigyorog rá nem leplezve, hogy első látásra gyönyörűnek találja a hölgyet.

Kirill  ❤

Számított rá,hogy óbégatását előbb vagy utóbb valaki meg fogja hallani, de arra nem, hogy pont Kirill és Hanna rohannak majd a segítségére. Rögvest belevörösödik, amikor meglátja a férfit és még jobban próbálja húzkodni a lábát.
- Én hát...izéé - makog a  vigyor pedig még annyira sem segít a szavak megtalálásában, lassan olyan vörös lesz az arca mint a haja. - Elkapott... - suttogja ajkába harapva és sütötte le szemét. Kicsit úgy érezte, mintha lebukott volna, pedig tudta, hogy nem lehet megismerni őt. Elvégre nincs hasonlóság egy corgi és egy ember között.

Lucusom

Bár a kutyát keresik, a bajbajutott embereken ilyenkor is segíteni kell. A lenge ruhás hölgyeken pedig főleg.
- Ne húzd, segítek - fogja le a nő lábát egy kissé, majd a pálcáját elővéve kiszabadítja onnan. - Nem esett bajod? - addig nem engedi felállni, amíg nem válaszol úgy, hogy az ne fájdalmas legyen. Ilyenkor is jól jön, hogy az ember gyógyító és ha kell, helyrehozza a sérüléseket.

Kirill  ❤

Csendben megrázza a fejét.
- Nem,  köszönöm Ki...khm ehm ehöm, ki...kicsi  vagyok, látod kis alacsony,ezeknek soha nem esik semmi bajuk...- nagyon ügyetlenül rögtönöz, miközben feláll és igyekszik leporolni magát. A ruhája nyári darab, mert akkor szökött el, de még szerencse, hogy aznap nagyon szépen sütött a nap.
- Amúgy mi  járatban erre az erdő szélén? - kérdez rá,  mert ez valóban érdekli, nem emlékezett olyan programba, hogy tojásgyűjtés után túrázni mennek. Pedig ha tudta volna...

Lucusom

Mivel a nő csak hebeg össze-vissza, de nincs nagyobb baja, Kirill a kabátját kapja le. Miután felsegíti és talpra állítja, ráteríti azt, nehogy megfázzon.
- Elszökött a kutyánk és őt keressük már egy ideje - válaszolja a kislányára pillantva. - Nem láttál erre egy corgit? Pici és kicsit gyagyás - magyarázza el, hátha erről jobban felismerhető.
- Egyébként én Kirill vagyok, ő pedig a lányom, Hanna - mutatja be magukat, ha már így alakult.

Kirill  ❤

Elgondolkodik, hogy vajon mennyire lenne feltűnő ha kutyaként is ezzel a kapáttal aludna, mert az illat ami körbelenngi a ruhadarabot megbódította Lut, nem akarja többé levenni.
- Oh hogy mennyire gyagya... - bólogat somolyogva, bár ő nem a viselkedésére gondol hanem a kurta lábaival való mókás lépkedésen mert bizony azt nem csak nézni poén de csinálni is. *
- Tudom, vagy is izé láttalak már, mármint képről... igen igen az előkészítőbe.

Lucusom

A lányára figyel, aki odasétál hozzá és átöleli a lábát. Mosolyogva pillant Lucára.
- Láttál? Te is az előkészítőben tanítasz? - kissé megzavarodva pislog a nőre, akinek egyelőre a nevét sem tudja. Még csak észre sem veszi, Luca mennyire zavarban van, le van foglalva a szépségével.

Kirill  ❤

Amikor a csöppség odajön a apukához Luca figyelme is a kis loknis hercegnőre siklik. Őt látja a legritkábban.
- Nem, nem tanítok, nem tudnék mit tanítani nekik - felpillant a férfira és félénken rámosolyog - tudod nem sok mindenhez értek... bajba keveredni, na ahhoz értek -kuncog, mikor Hannah meghúzkodja kirill pólóját
- Kleo - emlékeztetni
- Nagyon bírhatjátok a kutyát - jól esik neki, hogy valaki hiányolja, pláne Kirill

Lucusom

Nem érti a válasz után, hogy akkor mégis hogyan ismeri. Bár azt tippeli, hogy a gyerkőce ovis lehet, ezt azonban már nem tudja megkérdezni, mert a lánya emlékezteti arra, miért is vannak itt.
- Igen, igen, megyünk szívem - mosolyog a lányára és a kezét nyújtja neki.
- Nagyon szeretjük, nem tudom mi lesz ha nem jön haza - sóhajt fel. - Esetleg ha van kedved és időd...velünk tarthatnál. Persze csak ha nem akarsz még egy-két fába beragadni, Alíz - vigyorog a nőre, aki most Csodaország Alízjára emlékezteti.

Kirill  ❤

Annyira jó apuka, állapítja meg magában, s az invitálásra hallkan felnevet. Ha nem lennen annyira önző visszautasítaná és kutyaként keresné meg őkwt, de élvezi a figyelmet amit Kirilltől kap.
- Nos, ha az ifjú hölgy nem bánja, láttam arra néhány órával rohangáló nyulat, pont amerre mentek - kacérkosik szelíden

Lucusom

Nem szokta titkolni ha bejön neki valaki, épp ezért a vörössel sem fogja vissza magát. Az sem baj, hogy Hanna ott van. Elvégre csak elhívja magukkal, több szem többet lát.
- Nem nyulat keresünk - ráncolja a homlokát Hanna, mire Kirill felnevet.
- Hölgyeim - fejével abba az irányba bök, amerre tovább lehet menni. A lányka kezét fogja és indul meg velük, majd újra szólongatni kezdik a kutyát.
- Egyébként megkérdezhetem, miért vagy hálóingben kint? - kérdez rá a fantáziáját izgató dologra Lucánál.

Kirill  ❤

- Lehet, hogy nem, de tartsd nyitva a szemed, mert előfordulhat, hogy megpillantasz egy hófehér nyulat, aki egy órával rohangál, tudod pont erre lakik - a mesékhez ért és azokat gyermekek szórakoztatására szereti bevetni. Amikor megindulnak a férfi mellé lép, s mikor megemlítik ruháját maga is megnézi.
- szeretem a ruhákat, amik nem fogják satuba a testem. Illetlen? - kérdi komolyan, mert az ilyesmivel nincs tisztában *

Lucusom

Pont olyan lökött, mint amilyen lányok bejönnek neki. A gyerekek ellenére nem veszi túl komolyan az életet.
- Nem, nem. Paranoiás vagyok és ha ilyet látok, muszáj kérdezgetnem tízpercenként, hogy nem fázol-e - nevet fel. Hanna tudna mesélni, na meg az ovisai is. Reméli,nem ijeszti el ezzel a lányt.

Kirill  ❤

Lucusom

- Nagyon vicces - forgatja meg a szemét. Már most úgy érzi, mintha ismerné a nőt valahonnan, régóta.
- Itt laksz a faluban? - kérdez rá pár perc elteltével, aztán ahogy a szél erősödik, úgy kezd el a kislány nyűgösebb lenni. Lassan haza kell indulniuk.

Kirill  ❤

- valami olyasmi. Olyan vándor dolgot folytattam eddig, de azt hiszem sokáig tervezek itt maradni,megtetszettek az emberek. Úgy látom fázis a kislány, lehet már hazament az öleb, biztos nagyon kedvvel titeket, ha pedig így van, nem megy messzire - órákat sőt napokat eltöltene azzal, hogy mászkál Kirill oldalán a kabátjában, de félti Hannácskát.

Lucusom

Hannára pillant, de közben Lucát hallgatja. Mosolyogva fordul egy kicsit később vissza felé.
- Nagyon örültem a találkozásnak. Látjuk még egymást? Szívesen látunk otthon is, a Macskabagoly utcza 99-ben lakunk. Vagy...megtalálsz az előkészítőben - nem akar túlságosan nyomulósnak tűnni, ezért meghagyja a döntés lehetőségét a nőnek. Aztán ha minden rendben, a kabátját természetesen rajta hagyja és ő hazaindul Hannával.

Kirill  ❤

- Én pedig sokszor sétálok erre - nem akart odamenni emberi alakban, egyrészt mert Severin megismerné másrészt mert nem tudná leplezni, hogy lassan minden sarkot ismer. Fájt  neki a búcsú úgy is, hogy tíz perc és megint találkoznak. Talán ma meg is próbálkozik a férfi szobájában aludni. Figyeli a távolodókat, integet is, s mikor elsétáltak rögvest elrejtette a kabátot nagy gonddal miután mélyet szívott az ilatba. Ez volt az első ajándéka Kirilltől. Ezt örökké meg akarta őrizni, aztán pedig visszament a házba és boldog üdvözlléssel kösszöntötte a visszaérkezőket.

Lucusom

Hazaértek. Kutya nélkül. Zsombi és Severin is otthon voltak már, de Kirill megígérte a gyerekeknek, hogy vissza fogják szerezni a kutyust. Aztán alig telt el egy kis idő, Kleo hazatért. Volt nagy öröm, majd az este a rendje és módja szerint zajlott.
Jelenleg a férfi a nappaliban fekszik a kanapén Kleoval a közelében. Severin az ajtóban fekszik.
- Azt hiszem ma találkoztam életem szerelmével - sóhajt fel egy filmjelenet közepén, ahol a szerelmesek egymásra találnak.

Kirill  ❤

Egész nap örömárban úszott, s még az is dobott a napján, hogy mint Zsombor mint Hanna majd a nyakába ugrottak mikor meglátták visszabaktatni, hogy kicsit vigasztalja a többieket visszafelé szedett néhány virágot amit a szájában vitt és szétosztogatta.
A nap további része nyugisan töltődött, a nappaliban a nagy zaba után pihentek, ő Kirill öléből  bámulta a tvt, mivel nem volt az a tipikus  mese annyira nem érdekelte,  lassan már a szemhéja is csukódott le, mikor  meghallotta a férfi kijelentését. Először marhára féltékeny lett, aztán rájött, hogy ma ők találkoztak. Hirtelen felkapta a  fejét, bal mancsa megcsúszott és hatalmas puffanással  landolt a földön,  pofával  előre.

Lucusom

Folyton a nőre gondol. Alízra. Mert a nevét nem tudja. De a szeme és a haja, a ruhán áttűnő alakja az emlékezetébe véste magát. Szeretné újra látni.
- Hééé - nevetve hajol a kutya után, aki egy nagy puffanással ér földet. - Szerintem nem fogom többé látni. Ne örülj ennyire - sóhajtva veszi a kezébe és pakolja vissza magára. Megvakargatja a füle tövét és néhány puszit nyom a fejére.
- Menjünk aludni.

Kirill  ❤

A kutya aggodalommal tekint fel. Hogyhogy nem fogja látni? De hát miért ne látná? A herceg megment egy toronyba zárt hercegnőt, Kirill az ő hercege, ő meg a...a nappal egyik éjjel másik alakot öltő hercegnő. Ez még mesének is remek.
Valószínű  nem mászna vissza, ha a férfi nem segítené fel, sőt talán fél óráig feküdne ott és agyalna  a kijelentésen. Nagyon izgul és retteg is attól, hogy egyszer csak nem Kleo lesz hanem Luca, mert elveszíti a kontrollt.
A férfi kijelentette az alvásidőt. Ma nála akart aludni. Feltett szándéka volt.

Lucusom

Mosollyal az arcán áll fel, a kutyát pedig lerakja. A két állatot a helyükre küldi, ő pedig megy, hogy ágyba bújjon végre és a vörössel álmodjon.
Ahogy mindig, most is boxerben fekszik le, betakarózik és lekapcsolja a lámpát. Az ajtón szűrődik csak be a fény. Szemét lehunyja, de amíg nem alszik el, fülel.

Kirill  ❤

Elbúcsúzott a gyerekektől, aztán Severinnel visszavonultak a saját birodalmukba.
- Oké Severin, ma egyedül maradsz oké? Szóval nyugodtan deanimálhatsz, nem fog senki sem látni - kacsint majd már nyitja az ajtót mikor megtorpan és realizálja, hogy nem kéne emberi formában odadugnia a képét. Bár ha azt mondaná, hogy álom...nem, nem lehet. Gyorsan corgivá változik és úgy battyog be a férfi szobájába, majd megáll a sötétben. Vajon alszik már?

Lucus

Lefekszik, de aludni nem tud még. Megismerte a nőt, akire többet gondol mindenkinél és mégis úgy érzi, soha többet nem láthatja. Idővel talán elfelejti - gondolja és sóhajtva lehunyja a szemét.
A kis tappancsok hangjára nyitja ki újra a szemét és a sötétben megjelenő formára tekint. Minimális fényt kapcsol, a leghalványabb fényre állítja a lámpát.
- Na jó, ma éjjel, te szökős - szemét forgatva paskolja meg maga mellett az ágyat és hagyja, hogy Kleo ma vele aludjon.

Kirill  ❤

Nagyobb harcra számított, ledöbben, de aztán már rohan is hogy  segítséggel feljusson az ágyra és közben annyira izgul, hogy ha ember lenne elbőgné magát, így viszont arra kell koncentrálnia, hogy Kirill ne arra legyen figyelmes, hogy három pillanat múlva egy lánnyal alszik kutya helyett. Aztán meglátja a férfi meztelen hasát, múltkor itt bukott be és most sincs messze attól, hogy elveszítse az kontrollt.

Lucusom

Lehajol a kutyáért és felrakja maga mellé. Nem szerette volna elkényeztetni, de annyira kis akaratos és bújós, hogy most az egyszer meg lehet tenni.
- Ne szökj meg többet, oké? Szeretünk - megvakargatja Kleo füle tövét, majd felé fordulva puszit nyom a fejére és átöleli, mint egy plüsskutyát.

Kirill  ❤

Felemelik és Kirill magához öleli és megpuszilja. Innen már csak le kéne hunyni a szemét és boldog álomba merülnie, de túlságosan bezsongott s már érzi azt a furcsa bizsergést, ami átváltozás előtt van, már csak pillanatok kérdése és...Rémülten bújik ki Kirill karjaiból és veti magát a földre hangos  csörömpöléssel, még a lámpát is sikerült elrontania, de nem érdekli, ő már benn van az ágy alatt és számol vissza 3...2...1...