Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Olívia

 Egy ideje ígértem már a lánynak ezt a kirándulást de vagy a munkám vagy az időjárás tett keresztbe terveinknek. De ma minden stimmel, az idő koratavaszt idéz, és betegem sincsen mára. Ezért úgy gondoltam érte megyek és elviszem egy kis körutazásra és esetleg, mert azért mégis csak tél van, a végén megiszunk valami meleg édes finomságot valahol. Ennek fényében reggeli után motoromra kaptam és most itt vagyok és várok rá.

Olívia

 Egy ideje ígértem már a lánynak ezt a kirándulást de vagy a munkám vagy az időjárás tett keresztbe terveinknek. De ma minden stimmel, az idő koratavaszt idéz, és betegem sincsen mára. Ezért úgy gondoltam érte megyek és elviszem egy kis körutazásra és esetleg, mert azért mégis csak tél van, a végén megiszunk valami meleg édes finomságot valahol. Ennek fényében reggeli után motoromra kaptam és most itt vagyok és várok rá.

El sem hitte, amikor megkapta a meghívást. Bár az utóbbi zűrzavaros időszakban nem volt ideje, hogy sokat gondoljon erre az ígéretre, azért eszébe jutott néha napján, s amikor végre megérkezett az üzenet, azt sem tudta, hová legyen örömében.
Eléggé leterhelték a vizsgák, és a Peter örömteli érkezése utáni szomorú távozása is, így nem is jöhetett jobbkor ez a kis kirándulás.
Időben el is készült, a látszólagos jó idő ellenére melegen és téliesen öltözködve, mert hát egyrészt sosem lehet tudni, mikor csípi nyakon az embert egy hóvihar, másrészt pedig... mégis csak motorozni fog!
Sietsége ellenében azonban mégis csak hamarabb ért oda a megbeszélt találkahelyre Evena, akit jelenleg a legjobb felnőtt barátjának tartott magában. Habár még nem igazán voltak olyan kapcsolatban, de a szimpátia első perctől fogva megvolt, és számos dologgal plusz pontot ért el nála a nő.
- Jó reggelt! - köszön is vidáman, és megszaporázza lépteit a nő felé. Még egy mosoly is felvillan az arcán. - Nagyon köszönöm a meghívást!

Olívia

 Az érkező vidám köszönését mosolygósan viszonzom, és örömmel konstatálom, hogy jól felöltözött. Még ha nem is szaggatjuk az istrángot, akkor is hideg van ilyenkor a gép paripán. - Szívesen viszlek - jelentem ki, majd folytatom - De mindenek előtt a megfelelő védelemről kell gondoskodnunk - előhúzom pálcám - Ez egy protektor bűbáj, láthatatlan de megvéd a komolyabb fej, gerinc, könyök és térd sérülésektől - rajta majd közvetlen utána magamon is elvégzem az igézést - Most már indulhatunk! Nyeregbe Senorita! - mutatok motorom felé és elindulok bátorítás gyanánt.

Rögtön bele is vágnak a közepébe, Evena pedig a védelemről kezd el beszélni, majd egy érdekes bűbájról, amit Olívia még nem ismert eddig.
- Wow! - vigyorodik el. - Ez nagyon szuper, nekem is meg kell tanulnom! - mondja lelkesen. - Meddig tart a hatása? Hétköznapi védelemnek is jó? - intéz szokás szerint egy rakás olyan kérdést, ami a legtöbb embernek eszébe sem jutna.
Ezt követően pedig vidáman pattan a "nyeregbe".
- Indulás! - biztatja ő is a vasparipát és a sofőrjét.

Olívia

 Gyors kérdések záporoznak a lánytól melyekre azonnal felelek. - A hatása addig tart míg le nem veszem, de ez csak utazáskor véd meg, másra nem igazán jó, mert ahogy majd észere veszed tompítja az érzékeidet és picit más a hatása alatt mozogni, még ha nem is látod. Mint amikor egy vaskos zubbonyban és bukósisakban vagy - magyarázom míg elhelyezkedik a hátsó ülésen, majd elé ülök - Fogd át a derekam és amikor kanyarodunk arra igyekezz dőlni, amerre én, mozogj szinkronban velem, rendben? - fordítom felé fejem, miközben elindítom útjára vasparipámat. Az út kivezet Bogolyfalváról de míg lakott területen belül vagyunk addig nem húzok oda neki. Terveim szerint teszünk egy jókora kört a települést megkerülve. - Ha van ötleted, hogy hová mennél azt szívesen meghallgatom - emelem meg hangom, hogy a menetszél ellenére is meghallja. Kíváncsi vagyok merre menne el, ez ma az ő napja.

- Ó. - lombozódik le szemmel láthatóan kicsit a lány. Látszik az arcán, hogy nagy tervei voltak már ezzel a varázslattal. Ki tudja milyen tervek, de nagy tervek. De szerencsére ez a lelombozódás csak néhány másodpercig tart, mert utána máris ismét fülig ér a szája a motorozásnak hála.
- Oké! Szinkronban dőlés, értettem! - mondja vidáman, és már ott is van Evena mögött, átkarolva a nő derekát. És még meg is érdeklődik tőle a nő, hogy hová menne. Szinte azonnal rávágja a választ.
- Valami olyan útra, ami jóóó hosszú, és be lehet gyorsítani rajta rendesen! - vigyorog bele Evena kabátjába.