Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Még levegő. Be, aztán ki. Napok óta került minden helyet, ahol Northot megpillanthatja. Vagyis...ahol ő megláthatná Scart. Egyszerre érzett szörnyű bűntudatot és hiányt, hogy a fiú nincs mellette. De utóbbi már vagy két hónapja gyötörte, és éppen ezért már háttérbe szorult annyira, hogy a szorongása erőt vegyen rajta.
  De túl kellett esnie rajta. Így küldött egy baglyot Northnak, hogy visszajött, és keresse meg a lakásán. Most pedig csak várt.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Még levegő. Be, aztán ki. Napok óta került minden helyet, ahol Northot megpillanthatja. Vagyis...ahol ő megláthatná Scart. Egyszerre érzett szörnyű bűntudatot és hiányt, hogy a fiú nincs mellette. De utóbbi már vagy két hónapja gyötörte, és éppen ezért már háttérbe szorult annyira, hogy a szorongása erőt vegyen rajta.
  De túl kellett esnie rajta. Így küldött egy baglyot Northnak, hogy visszajött, és keresse meg a lakásán. Most pedig csak várt.

Régóta nem láttam a lányt, azt se tudtam mikor jött meg, vagy hogy egyáltalán él-e még, esetleg megette-e már az egyik sárkány. Nem váltottunk levelet amíg Romániában volt, írtam volna, de mindig fájt belekezdenem, így inkább hagytam az egészet, most azonban az ajtaja előtt álltam. Kicsit megnőtt a hajam, de semmi másban nem változtam, kíváncsi voltam ő miben lett más. Felemeltem kezem és határozottan bekopogtam, igyekezve nyugalmat erőltetni magamra.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Idegesen gyűrögette a pulcsija ujját, amikor meghallotta az ajtón a kopogtatást.
  - Gyerünk, meg tudod csinálni - bíztatta magát félhangosan, majd felállt, és az ajtóhoz sétált. Sóhajtott egyet, majd kitárta az ajtót.
  North ugyanolyan tökéletesen állt ott, mint ahogy az emlékeiben élt. Ő bezzeg valószínűleg ziláltan, nagy karikás szemekkel lesett a fiúra.
  - Szia - mondta elfúló hangon, de rögtön elkapta tekintetét Northról és inkább a földet pásztázta. Tulságosan hasonlítottak. Nem is tudta, hogy nem tűnt fel ez neki már az első pillanatban is.

Amint kinyílt az ajtó megpillantottam a lányt. Kicsit nyúzottnak tűnt, mint aki nem aludt már vagy két három...éve. Kicsit meglepődtem, azt hittem, ennél kedvesebb fogadtatással várt, de még így is áttetszettek a szép arcának vonásai. Genetikailag szerencsés volt, nagyon mákos.
- Szia - köszöntem vissza, rajta hagyva tekintetem, ami azt illette, amíg ő nem engem nézett semmi okom nem volt arra, hogy másfelé nézzek és nem is tettem meg.
- Látom nem evett meg egy sárkány sem, ez jó. Nem is harapott le valamit valamelyik dög? Kezed, lábad?

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Ki kellett mondania. Nem kerülgethette a forró kását. Bár valószínű volt, hogy attól még a bűntudata nem lankadt volna. Hiszen ő is ott volt. A férfi mellett. Talán ha előbb...
  - Nem, mindenem megvan. Nekem - remegett meg az ajka. Összeráncolta a homlokát, és úgy nézett újra a fiúra. - Nem akarsz bejönni? Valamit el kell mondanom - lépett arrébb. Egyenlőre nem nagyon akart Northhoz érni, mert félt, hogy a történet után már nem úgy fog rá nézni. S ha most egy pillanatra visszakapná a fiút, aztán megint elveszítené... Szörnyű volt a gondolat is.

- Az a fő - bólintottam, bár szemöldököm furcsállóan felcsúszott, nem volt megszokott a lány viselkedése, hiába igaz, hogy a messze töltött időben akármilyen hülyeséget be tudott újítani.
- Oké... - beléptem gyanakodásom azonban már tombolt bennem, ez nem új hülyeség volt, ez valami történt hülyeség lesz, és persze rögtön az jutott eszembe, mint mindenki másnak akinek a barátnője hosszú heteket töltött tőle külön. Talált valaki jobbat. Ezért nem keresett annyira gyorsan, ezért makog, ég a pofája, de talált valaki jobbat.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Bementek a nappaliba, és Scar leült a fiúval szembe. Hirtelen azt sem tudta, hogy hogyan is kezdje el a dolgot. Még ő maga sem volt benne biztos, hogy az amire rájött, az tényleg igaz volt-e. De a két férfi annyira hasonlít. Vagyis csak hasonlított.
  - Emlékszel Sólyom Mátéra? Itt tanított tavaly. És kihúzott pár bajból téged... - kérdezte a szöszi. Aztán amikor valamiféle választ kapott, akkor folytatta. - Egyik nap találkoztam vele Romániában. Megálltunk beszélgetni. És... - megakadt egy pillanatra, ahogy a fejében újra lejátszódott az egész. - ...kitört a káosz. Az egyik sárkánynak nem tudták beadni a kellő mennyiségű altatót, és elkezdett tombolni. Olyan gyors volt. Máté egyik pillanatban még mellettem volt, aztán pedig elkapta. És nem tudtam mit tenni - kezdett el egyre gyorsabban hadarni, amikor ehhez a részhez ért. - Annyit láttam, hogy a sárkány farka hozzácsapja az egyik fához, és... ott feküdt mint egy darab rongy. Ésésés ahogy ott néztem, ahogy fekszik, azt hittem t..te vagy az - dadogta, mert még mindig teljesen össze volt zavarodva. A szemébe könny gyűlt, ahogy újra érezte a mellkasát szorító érzést, hogy talán North meghalt. - És én pe..pedig tehetetlenül álltam, egy pillanatra azt hittem hogy te... te vagy ott - lehunyta a szemét, és mély levegőt vett, hogy újra átvegye az uralmat az érzelmei felett, bár a keze továbbra is kissé remegett. - A melodimágiám kiszabadult, és elájultam. Amikor felébredtem azt mondták...azt mondták Máté meg..meghalt.

Feszengve foglaltam helyet, nem is igazán kényelembe helyezve magam, attól féltem, hogy hamar pattannom kell és kirohanni, ha csak benyögte volna, nem hallgattam volna végig, egyszerűen kimentem volna az ajtón aztán...aztán...
- Aha...és? - South nem mászhatott rá Scarra, ugye nem? South az én pártomon volt, nem árult volna el, vagy igen? Bosszúból? Megfeszültem és előre dőltem.
- Ééés? - kérdeztem, kicsit több hanggal mint azt illett volna, még úgy is, hogy iparkodtam visszafogni magam. A történet azonban más mederbe folyt, Máté halálát mesélte el. Tudtam, mit vitt végbe a bátyám és különösebben nem is tűnhettem meglepetnek, meg különben is miért érdekelne engem egy tanár sorsa?
Ám mikor Scar sírva fakadt és hasonlatot tett köztem és South között elkerekedtek szemeim. Először nem tudtam mit mondani, hogy vigasztaljam meg a lányt, azt sem értettem, hogy Máténak miért az ő szeme láttára kellett műhalált halnia?
Végül az ösztöneimre hallgattam, kinyújtottam kezét és lágyan megszorítottam.
- Sajnálom Scar, de nem én voltam az...itt vagyok, élek, ne gondolj ilyenekre

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  North hangja csak még rosszabbul érintette a lányt, és nehezebben kezdett neki. De aztán csak sikerült neki. A történet végére egészen kikészült, újraélte a történetet. Megint.
  - Tudom, tudom... és nagyon sokat gondoltam ezekre a dolgokra. De csak egyetlen megoldást találtam - jelentette ki, és a kezét Northéba süllyesztette. Meleget árasztott a bőre, és a kellemes, ismerős érzés egy kicsit megnyugtatta a szőkét. - Emlékszem, hogy meséltél a bátyádról. És arról, hogy elárultad, de mire az aurorok megérkeztek, ő már elment. - kezdte lassan magyarázni, félve, hogy a fiú mit fog szólni az ötletére. - Mi van, ha Máté a bátyád volt? Esküszöm, látnod kellett volna szemüveg nélkül, laza sötét ruhában. Kusza hajjal, mint a tiéd... nem lehet véletlen, hogy ekkora a hasonlóság - bizonygatta a fiúnak, és folyamatosan az arcát pásztázta.

- igen, emlékszem... - kicsit elhúzódtam tőle, nem tetszett, ahova a gondolatmenete vezetett. Nem mondhattam el, hogy igaza van. Nem szabadott tudnia, ha pedig majd egyszer megtudja, azt is csak azután, hogy testvéreimmel ezt megbeszéltem volna. Addig hiába a kedvesem, a család sötét oldalába nem avathattam be.
- South aznap éjjel belefulladt a folyóba Scarlett. Az emberek nem élednek csak úgy újra és jönnek vissza, kimászva a folyóból.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  Hitetlenkedve hallgatta végig a fiút. Annyira kitalálta, annyira összevágott minden. Hogy Máté miért nem akadt ki, amikor meglátta North tetoválását. És amikor elment a szőkére bízta a fiút. Mert a bátyja. Ez egyértelmű.
  - Megtalálta valaki a holttestét? - kérdezte a szöszi. A könyvekből és a filmekből megtanulta már, hogy amíg nincs bizonyíték nem hihet semminek. - Lehet, hogy az elveszett bátyád miattam halt meg - sápadt el egyszeriben a lány. Hiszen ha nem állította volna meg hogy beszélgessenek, akkor ez nem is történt volna meg.

-Scarlett - megfogtam állát és magam felé fordítottam erényesen, hangom nem volt különb mozdulatomtól - South jó helyen van ott, ahol van, oké? Az ex bolond tanár halála ezen nem fog változtatni. Ő nem volt South, ő Máté volt. Ismertem a bátyám, felismertem volna... nem ő volt az én bátyám. - mondtam lassan és tagolva.

I'm gonna die...
~ Valamikor akkor, amikor visszajöttem Romániából ~
[zárt]

  - Nem volt bolond, ne mondj ilyet - sütötte le a szemét, hiszen tanárhoz képest még mindig Mátéval szimpatizált a leginkább. És most halott. De North győzött. A szőke elfogadta, hogy akkor ez csak egy véletlen egybeesés volt. És bármennyire is rosszul hangzik, kicsit megkönnyebbült, hogy nem azt kell mondania, hogy a bátyja halt meg.
  - Borzasztó volt - bújt oda a fiúhoz inkább, hogy egy kis megnyugvást találjon. Hetek óta nem aludt rendesen a rémképek miatt. - Nem aludnál itt? Nem szívesen vagyok egyedül... - kérte.

- Jó, nem volt bolond csak félnótás... - de abban biztos voltam, hogy a napokban felkeresem Csint, hogy felkereshessem Southot és leteremtsem. Nem így kellett volna intéznie a dolgait.
- Persze, maradok, gyere, menjünk aludni - állítottam fel és vezettem be a szobába.