Meg fogják lincselni, tudja nagyon jól, de az a kissrác megkérdezte, hogy tud-e segíteni - nem, Sonja ezt sose fogja megérteni -, és hát... neki csak kicsúszott a száján, hogy hozzon kávét. Nem tehet róla, hogy a törpe tényleg hozott.
A gyerekekkel elvan, amikor találkozik velük. Az öccsei jutnak eszébe róluk, így akarva-akaratlan száműzi vissza a bigyót, ami miatt a legtöbbször robban. Nem akarja, hogy a kölyköknek még csak ennyi közük is legyen ilyesmihez, otthon is nagyon figyel erre.
Most viszont Thomas székén pihen - az igié mindig kényelmesebb -, és kortyol az éltető folyadékból, az óramutató vánszorgását figyelve. A dolgával már kész van. Ez a papírmunka könnyen megy neki, csak unalmas. Újat meg még nem kapott... még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684837#post684837][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 13:12[/b][/url]

Meg fogják lincselni, tudja nagyon jól, de az a kissrác megkérdezte, hogy tud-e segíteni - nem, Sonja ezt sose fogja megérteni -, és hát... neki csak kicsúszott a száján, hogy hozzon kávét. Nem tehet róla, hogy a törpe tényleg hozott.
A gyerekekkel elvan, amikor találkozik velük. Az öccsei jutnak eszébe róluk, így akarva-akaratlan száműzi vissza a bigyót, ami miatt a legtöbbször robban. Nem akarja, hogy a kölyköknek még csak ennyi közük is legyen ilyesmihez, otthon is nagyon figyel erre.
Most viszont Thomas székén pihen - az igié mindig kényelmesebb -, és kortyol az éltető folyadékból, az óramutató vánszorgását figyelve. A dolgával már kész van. Ez a papírmunka könnyen megy neki, csak unalmas. Újat meg még nem kapott... még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684841#post684841][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 13:29[/b][/url]

Amióta megint van titkárnőm, az életem olyan, mint amilyennek lennie kell, nyugodt. Nem én rohangálok a papírokkal, nem járkál be mindenki mindennel az irodámba, nincsenek várakozó és összekuszálódott irathalmok. Így nagyon kényelmes minden. Sonja jó munkát végez, és ezért cserébe jó fizetést is kap, igyekszem itt tartani. Heddát is próbáltam, de megértettem, hogy mennie kellett. Csak utána volt minden nagyon pocsék. De most azt hiszem minden jó.
- Illik az ajtót bezárni, ha rosszalkodáshoz van kedved.
Az első, amit kértem tőle pár hete, hogy tegeződjünk, nem vagyok a parancsolója, maximum a főnöke, de attól még lehet tegeződni. Most is jókedélyűen jegyzem meg neki ezt, miközben betolom magam után az ajtót. Ebédelni voltam Ash-sel, és hoztam a lánynak is süteményt, meg kávét, bár ha jól látom, már sikerült szereznie az utóbbit, de azért a magam példányát is lerakom elé.
- Volt valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684848#post684848][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 13:51[/b][/url]

- Nem csináltam semmit - emeli fel mindkét kezét mosolyogva, miután lerakta a bögréjét. Úgyis kiürült már, nála a kávé sajnos nem tart sokáig, és sehol nem tudott még vénásan beszerezni, pedig az lenne ám az igazi.
- Elkényeztetsz... de akkor se kapod vissza a helyed - rázza meg a fejét hitetlenül. Ward se kedves vele ennyire, bár nem is várja. Neki ez szokatlan. Hogy sütit, meg kávét hoznak, és eleinte nem is tudott ezzel mit kezdeni. Megköszönni pedig még most se, egyszerűen nem áll a szájára, mert nem nevelték, ezzel szerinte az igazgató is képben lehet, lévén a pszichológusi jelentéseket neki is oda kellett adni. Persze, hogy rábólintott a melóra, ilyen lajstrommal csoda, ha valahol kap munkát.
- Semmi, unatkoztam. Kaptam kávét, a kis fiú berontott ide, teljesen meg volt szeppenve, mikor meglátta, hogy nem Thomas bácsi van... eeee asszem' ő volt beteg - grimaszol, még a szemeit is összeszűkíti, ahogy gondolkodik közben.
- Megyünk erre a fesztivál micsodára? Tudod ami ki van plakátozva, annyit olvastam, hogy kezd érdekelni, de Wardot ettől megkímélem, mert kirúg a házából - kuncogja el magát. Nem, nem akar visszamenni a kastélyba, neki teljesen jó az ingázás, meg a külön lét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684849#post684849][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 14:00[/b][/url]

- Óóó, Gyöngyös Geri? Szegény gyerek, két hétig nyomta az ágyat. Azt mondta, hogy a kirándulásokra szeretne meggyógyulni.
Nem várok köszönetet azért, mert gondoltam rá. Tisztában vagyok a múltjával, hogy mi minden történt vele, és pont ezért alkalmaztam. Tudom, hogy máshol elítélnék, holott nem tehet róla, itt viszont egy kicsi, de barátságos közegben lehet, olyan emberekkel, akiket nem érdekel, hogy ki ő és honnan jött. Minden itt dolgozó múltját ismeri az igazgató, és amennyiben megbízik bennük, alkalmazza őket, és ha már alkalmazva vannak, senki sem kérdőjelezi meg a dolgot.
- Fesztiválra?
Valami rémlik, de nem tudom, hogy mi. A helyem nem kérem, inkább az ablakhoz lépek, és kitekintek rajta a térre. Most is sokan vannak kint, a legtöbben épp visszaindulnak ebédből a boltjukba, vagy kisgyerekeikkel sétálnak. A legtöbb törpicsek jövőre már ide fog járni.
- A végzősök kirándulása hogy áll?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684855#post684855][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 14:12[/b][/url]

- Hát sikerült neki - vigyorodik el. Persze, a gyerekeknek az a legnagyobb szívfájdalmuk, ha lemaradnak róla. Tudja ő is. Annó Dylan is sírt, életében akkor látta először a kölyköt sírni, mármint úgy igazán, és teljesen bepánikolt, hogy nem tud vele mit kezdeni. Aztán elvitte Gokartozni, és el is felejtette a dolgot. Náluk ez könnyen megy, Sonjánál már kevésbé. Nem tud felejteni, pedig szeretne.
- Arra a virágosra Tihanyban. Még sose voltam ott - meg máshol sem igazán. Pesten is Ricsivel volt először, Wardnak hála meg megtanult metrózni is, de azt nagyon utálja.
Feláll, bezárja az ajtót, majd odasétál a férfi mellé, hogy aztán a vállára hajthassa a fejét. Igen, van valami a levegőben, de még a lány se tudja, micsoda, és az ilyenek csak úgy ösztönösen jönnek neki.
- Már csak el kell indulniuk. De ha nem tudok előbbi időpontot szerezni, nekem az kimarad, vizsgázok - és idén már nem lenne rossz tényleg évet lépni, ha már a tavalyira úgy tojt rá.
- Várod már Charliet, mi? - mosolyogva pislog fel rá, mert naivan azt hiszi, a férfi fejében jelenleg csak a keresztlánya jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684857#post684857][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 14:26[/b][/url]

- Virágok?
Nem nagyon tudom, hogy mit kezdenék én ott, mert nem vagyok az a kertészkedő típus. Franciska az, aki mind a két udvart benépesítette virágokkal, Lili meg az, aki mostanában segít neki. A múltkor a reggeli kávé közben épp csak kiláttam egy csíkban, mikor ők már újabb virágokat ültettek ki, mert akkor még nem tűzött oda a nap. Biztos, hogy nem kelnék fel ezért.
- Tőlem.
Nem nagyon tudom, hogy mit mondjak erre. Szeretem felfedezni a világot, szívesen utazgatok, szóval tőlem mehetünk Tihanyba, még akkor is, ha tudom, hogy ezt nem feltétlenül biztos, hogy meg kéne tennem, úgy értem, eléggé vékony jégen táncolok, főleg azok után, ami Heddával volt. Határokat kellene tartanom. Azonban amikor a szőke haj ellepi a vállam, érzem, hogy elgyengülök. A tényt, hogy bezárta az ajtót, próbálom figyelmen kívül hagyni, még akkor is, ha a másik is pont ugyanígy kezdődött. Mintha tudat alatt azt akarnám, hogy megint elkezdődjön. De nem szabad ezt várnom.
- Első a vizsga. Nekem is maradnom kell itthon, az évzárás miatt.
A kérdésére mosoly húzódik az ajkaimra, lepillantva rá pedig bólintok is egy aprót.
- Nagyon. Olyan jó lesz megint gyerekzsivallyal megtölteni a házat. Tudom, hogy a lányokkal is jól kijön majd. Lilit például nehéz nem szeretni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684865#post684865][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 14:50[/b][/url]

- Nem muszáj a virágok... Tihany se.. csak... el innen, mikor voltál távol utoljára? - mert szerinte annak már van egy ideje. A gyerekek pedig nagyok. Franciska biztos vigyázna Lilire, csak hogy apa kiengedhessen kicsit.
Az, hogy mi helyes meg mi nem... Nos,  a lány ezt nem érzi rossznak. Egyszerűen nincs meg benne az a valami, ami miatt el kellene gondolkodnia azon, hogy helyes amit tett-e, s bár ez alapjáraton nagy probléma, jelen pillanatban cseppet sem tartja annak.
- Segítek majd - mert ha már az asszisztense, nem hagyja őt itt a trutyiban. Amúgy sem az a könyvbújós fajta, mindig csak annyit tanul, amennyit épp szükséges, de rendszeresen, így év végén nem kell a könyvtárba költöznie és hasonlók.
- Az biztos, bár nekem öcséim vannak, nem tudom, milyen  a lányokkal - sóhajt fel, mert jól esik neki ez a nyugalom. Ez olyan ritka. Ward képes leállítani, ha robban, viszont ez a férfi meg képes elérni, hogy ne robbanjon, hogy tényleg megkapja azt a nyugit, amit egyébként valaki mástól szokott megvenni. Sztoikus nyugalmában pedig még egy puszit is nyom a férfi nyakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684881#post684881][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 15:15[/b][/url]

- Mielőtt ideköltöztem.
Felelem automatikusan, mert bizony előtte otthon voltam, kergettem a démonjaimat, bezárva, szinte a kulcsot is eldobva, aztán jött ez a lehetőség, új hely, új emberek, azóta pedig itt élem a mindennapjaimat.
- Nem igaz, egyszer voltam a gyerekekkel Orfűn.
El is felejtettem már majdnem, hogy az egyik első kirándulásra sikerült nekem is elmennem. Akkor az egész iskola ment, jó is volt, azóta erre nem került sor, pedig az ötlet jó, csak az igények másabbak, de talán csak azért, mert a mostaniak még nem próbálták.
- Furcsa, másabb. Azt hiszem nagyobb az aggodalom. Eddig csak fiam volt, érdekes, új tapasztalat, hogy a lányok is szerves részei lettek az életünknek.
Nem bánom, Francit gyerekkora óta ismerem, pont miatta szerettem volna én is, ha születik egy lányunk is. Lili félig - meddig ezt az űrt tölti be, de már ő is tizennégy, már nem az a kis angyalka, akire annak idején vágytam.
- Óvatosan, Ms. Ainsworth, még a végén félreértem a kedvességét.
Jegyzem meg csendes figyelmeztetően. Ajkai érintése bár jól esik, de tudom, hogy elveszíteném csak a fejem, amit nem lenne szerencsés megtennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684883#post684883][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 15:24[/b][/url]

- Na látod. Van egy csomó hely, amit megnézhetnénk... együtt... én se jártam még szinte sehol - az a baj Sonjával, hogy egy ideig képes csak bizonyos látszatot kelteni. Jelen pillanatban pedig nem is kívánja tagadni, mennyire vonzódik a főnökéhez. Nem akarta ezt, egyszerűen megtörtént.
- Gondolom, azért nehezebb velük - saját magából indul ki természetesen, még ha a múltját nem is vesszük alapul, akkor sem egy könnyű eset, csodaszámba vehető, hogy így el tud csevegni, az meg már valósággal letaglózó, hogy még érdekli is. Azért beszél.
- Talán nem is értené annyira félre - halkabbra fogja, miközben az ajkába harapva néz ki az ablakon, majd fel a férfire. Nincs pír, semmi hasonló, csak mint tényt, közli ezt vele.
- Kedvellek Thomas, nem akartam.... nem így akartam, de... ha gondolod, felmondok, vagy ilyesmi - még a vállát is megvonja, nem vár a férfitól semmit, csak a saját bensőjét könnyíti meg azzal, hogy végre ki is mondja azt, ami már lappang benne egy ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684886#post684886][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 15:47[/b][/url]

Nem merek semmit sem mondani az ajánlatra. Szeretnék, de félek, hogy túl merész lenne. Nem szabad, és ehhez igyekszem is tartani magam. Lepillantok rá, amikor érzem magamon a tekintetét, de aztán erővel elszakítom a tekintetem, és megint kinézek az ablakon. A falu főtere ismét magányossá vált, a népek megtalálták az irányt, amerre menni akarnak, és vége, mintha nem lakna itt senki.
- Sonja.
Nagyon ritkán szólítom a keresztnevén, de amikor mégis, akkor érzezhetően komoly rész következik. Hát megint megtörténik. Megint itt, megint egy nálam sokkal fiatalabb lánnyal, aki megint a titkárnőm, és megint azt mondja, hogy felmond. Fogalmam sincs, hogy mi van bennem, ami ennyire nagyon vonzza a fiatal, gyönyörű hölgyeket, hiszen én csak egy átlagos férfi vagyok, semmi izgalmas nincs bennem, diákkoromban is inkább én voltam a srác, aki Révay Valentin mellett szokott ülni, nem pedig a lányok kedvence. Mintha az élet kárpótolni akarna valamiért.
- Nem hinném, hogy fel kéne mondanod.
Felelem végül csendesen. Fogalmam sincs, hogy mi mást tehetnék. Nézem a kék szemeket, érzem az illatát, és érzem, hogy egyszerűen minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne tegyek ostobaságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684889#post684889][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 16:09[/b][/url]

Sejti, hogy nem így kéne, nem ilyen hirtelen, és hogy nem bumm a közepébe, de... Másképp nem tudja. Őszinte, és ha valamiben teljesen biztos, akkor azt kimondja, felesleges körítés nélkül. Vág egy grimaszt, mikor a nevét hallja, sejti, hogy ennek így jó vége nem lesz, még a légkör is komollyá válik, a rellonos meg feszengeni kezd. Mégse érzi, hogy vissza kellene szívnia, vagy azt mondani a másiknak, felejtse el. Ne felejtse.
Kihasználva a kevéske tért, lép a férfi elé, hogy aztán az ablakpárkányra üljön. Már nem érdekli a tér, már nem érdekli, hogy mi zajlik odakint, vélhetően fel se fogja.
- Együtt tudsz velem dolgozni úgy, hogy közben tudod...? És én együtt tudok? - bizonytalan, nem tudja, hogy kell ezt kezelni, csak abban biztos, hogy csúnyán átlépett egy határt, amit még tetéz is azzal, hogy keze önkéntelenül indul meg, és simít végig a férfi arcán. Meglepően lágyan, a lány nem is tudta, hogy képes ilyesmire, mert hogy az a kéz eddig csak maflást adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684891#post684891][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 16:35[/b][/url]

Rezzenéstelenül tűröm, hogy ellépjen mellőlem, gondolom távozni akar, ám helyette elém lép, ami egy egész minimális pillanatig meglep, majd felül az ablakpárkányra, így majdnem olyan magasan lesz, mint én, mégis kicsit még le kell rá pillantanom. Amikor végigsimít az arcomon, érzem, hogy elmosolyodom, az arcom eddig bírta türtőztetni magát. Egy pillanatra lehajtom a fejem, a kezeimet zavartan a zsebembe dugom. Érzem, hogy viszonozni akarom az érintését. Belül pedig igyekszem megértetni magammal, hogy ez helytelen, hiszen én egy intézmény igazgatója vagyok, ő az alkalmazottam, a közvetlen felettese vagyok, nem kellene ezt más vizekre terelni, hiszen ebből még komoly gond is lehet.
- Nem tudom.
Ez teljesen őszinte válasz. Fogalmam sincs, sem arról, hogy menni fog-e ez nekünk, sem arról, hogy mit kéne tennem. Azt tudom, hogy mit akarok tenni, és valószínűleg épp ezért szorítom olyan erősen ökölbe a kezem a zsebemben.
- Hány éves vagy?
Pedig tudom, az agyam egy rejtett zugában megvan a szám, de most akkor sem jutna eszembe, hogyha kínoznának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684892#post684892][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 16:50[/b][/url]

Nem várt választ a kérdésre, azonban amit kapott cseppet sem nyugtatja meg. Ő sem tudja, mi legyen ezek után, mert hiába is tenne úgy, mintha ki se mondta volna, ez akkor is ott lenne közöttük, és nem akar kellemetlen helyzetet, se magának, de főleg nem a férfinek nem. Magát tartja hibásnak, maiért nem tartotta a száját, meg amiért még tetézi is ezt az egyébként is lehetetlen helyzetet.
- Huszonkettő - ad választ a kérdésre, de még ezt is óvatosan teszi. Nézi a férfi szemeit, így nem láthatja az ökölbe szorult kezet. Ő maga kihúzza magát, aztán fészkelődni kezd, mert feszeng, még sose feszengett ilyesmi miatt, mintha minimum halálos ítéletre várna.
- Meg kellene enni azt a sütit, ha már hoztál - motyogja tehetetlenül, csak hogy... változtasson kicsit a légkörön. Meggondolatlanul pattan le, az egyetlen szerencséje, hogy a reflexe kiváló, így át tudja karolni Thomas derekát és megtartani magukat, mielőtt még a hév miatt padlóra zakóznának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684896#post684896][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 17:10[/b][/url]

- Huszonkettő.
Biccentek is hozzá egy kicsit önkéntelenül, mintha éppen nyugtáznám a dolgot. a vagyis majdnem annyi éves, mint ahogy év van kettőnk között. Majdnem, mert még így is ő a fiatalabb. Ha mondjuk ez működne, tegyük fel, hogy működne, és családra vágyna, gyerekekre, akkor sietnünk kellene, mert hiába nem ketyeg egy férfi biológiai órája úgy, mint egy nőé, azért öregszem. Hogy miért kerülök mindig ilyen helyzetbe? Fogalmam sincs, ahogy arról sem, hogy miért egyből az jelenik meg aggodalomnak, hogy a másik fél gyereket akar. Talán nem is a másik fél akarja.
- Héhéhé... óvatosan.
Karolom át én is automatikusan, így leginkább egymást támasztjuk meg. Ennyire sok testfelületünk sosem érintkezett még, ennyire intenzíven sosem érezhettem még az illatát, vagy tapasztalhattam meg, mennyire törékeny teremtés. Nem tudom elengedni őt, holott a józan ész ezt kellene, hogy diktálja.
- Olyan fiatal vagy még.
Suttogom csendesen, mégis egyre szorosabban tartva őt magamnál. Hálás vagyok azért, mert az ajtó zárva van, általában ilyenkor szokott valaki berontani. Most nem kellene, hogy berontson.
- Tihany nem hangzik rosszul.
Teszem még hozzá úgy, mintha mellékes lenne, de nem az, ez igazából egy döntés, csak nem kimondva a nyilvánvalót, de úgy vélem, érti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684898#post684898][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.10. 17:29[/b][/url]

- Bizony - motyogja alig hallhatóan némi matekozás után, mert így neki is leesik, hogy a korkülönbség nem kicsi, és az is, hogy ez mennyire nem zavarja. Thomassal mindig is tök jól megértették egymást, egyszerűen fel se merült benne, hogy a férfi mennyivel idősebb nála, nem úgy, mint az a minisztériumos muki.
Sonja számára hirtelen még az idő is megáll. A levegőt is visszafojtja, és várja a kattanást, hisz ez a fizikai kontaktus már túl intim számára, ennyire még soha senki nem volt közel hozzá, hiába szégyennek minősül ez. Nem engedte. Most viszont nem történik semmi. Nincs vörös köd, csak a szikrák, vagyis... valami ilyesmi. Érzi a karokat, és érzi azt is, ez mennyire jól esik neki, hogy mennyire biztonságban van jelenleg, és nem is akarja, hogy ez megszűnjön.
- Tudom - sóhajtva csúsztatja fel a kezeit az oldalán, hogy aztán a nyakát karolhassa át. Igen tudja, épp csak pontosan annyira érdekli ez jelenleg, mint a másikat.
Elmosolyodik, olyan őszintén és lágyan, semmi vészjósló nincs ebben, csak... megkönnyebbülés talán, aztán ráncolni kezdi a homlokát.
- Szabit kell kérnem a főnökömtől - így már könnyebb neki, elviccelni a dolgot, pedig nem az.
- Nem kellenek a levendulák, majd... nézünk egy kis házat közel a vízhez - mert bármennyire is hihetetlen, a rellonos igazából nem is vágyik többre. Nem kell neki wellnes meg giccs, csak egy nyugodt hely, ahol figyelő tekintetek nélkül lehet a férfivel. Na, nem mintha a figyelő tekintetek annyira meghatnák, őt nem érdeklik, csak mi van, ha Thomast igen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684902#post684902][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 18:26[/b][/url]

Szó szerint elgyengülnek a térdeim, ahogy átkarolja a nyakam. Fél kézzel még tartom őt, ám a másikkal már a falat támasztom. Nincsenek rám jó hatással a nők, különösen a fiatal, szőke, kékszemű egyedek, akik túl határozottan közlik velem, hogy mit akarnak. Mindig a határozott nők vonzottak, valószínűleg, mert én az a fajta fickó vagyok, akit egy kicsit terelni kell.
- Remélem, hogy elenged. A főnökök elég bunkók tudnak lenni.
Reagálok a megjegyzésére, és próbálok némi humort én is belecsempészni. Eléggé zavarodott vagyok, leget, hogy az egész tök bénán hangzik és igazából inkább be kéne fognom a számat. Teljesen béna vagyok az ilyenben. Nyomok inkább egy puszit a homlokára. Nem, nem fogom megcsókolni, én nem olyan ember vagyok, aki egyből így indít.
- Azért össze lehet kötni a kellemeset a hasznossal.
Ha már odamegyünk, legyen némi informatív része is a dolognak. Szeretem új ismeretekkel bővíteni a már meglévőket, de ez majd úgyis ott dől el, a ház gondolata nem rossz, viszont tudom, hogy ezt most nem szabad tovább. Lassan, de biztosan elengedem őt.
- Lejárt a munkaideje, kisasszony.
Közlöm határozottan. Finoman elengedve őt. Lassan ellépek tőle, az ajtóhoz sietek és kinyitom. Előbb ő, majd nem sokkal később én is távozok.