Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Cesare

Húsvét alkalmával a diákok egy része hazautazott a családjához, nekem azonban nem volt miért az otthonomat választanom, ugyanis az elmúlt hónapokban megfagyott otthon a levegő. Anyám és apám nem jöttek ki egymással, mi több, csatatérré vált odahaza minden, s már a válás is szóba került. Igaz ugyan, hogy nem vagyok már kisgyerek és felnőttem, ettől függetlenül még megviseltek ezek a dolgok. S mivel nem vágytam arra, hogy az iskolaszüneti napot vitában töltsem, inkább a kastélyban maradtam. Persze, az sem dobott fel, hogy a szobatársam elköltözött, de nem volt mit tennem, az ő élete is megváltozott, s ki tudja, mi ösztönözte erre a lépésre.
Jó ideig csak olvasgattam a szobámban, délután azonban úgy döntöttem, hogy lesétálok a faluba, megnézem a helybéli ablakok dekorációit, s talán még látok valahol néhány vadnyulat is. A sétám persze sikertelen volt, így egy idő után Bogolyfalván, a közeli tó partján álltam meg, s ott telepedtem le az egyik padra, hogy fükésszem a tó vizét.

Cesare

Húsvét alkalmával a diákok egy része hazautazott a családjához, nekem azonban nem volt miért az otthonomat választanom, ugyanis az elmúlt hónapokban megfagyott otthon a levegő. Anyám és apám nem jöttek ki egymással, mi több, csatatérré vált odahaza minden, s már a válás is szóba került. Igaz ugyan, hogy nem vagyok már kisgyerek és felnőttem, ettől függetlenül még megviseltek ezek a dolgok. S mivel nem vágytam arra, hogy az iskolaszüneti napot vitában töltsem, inkább a kastélyban maradtam. Persze, az sem dobott fel, hogy a szobatársam elköltözött, de nem volt mit tennem, az ő élete is megváltozott, s ki tudja, mi ösztönözte erre a lépésre.
Jó ideig csak olvasgattam a szobámban, délután azonban úgy döntöttem, hogy lesétálok a faluba, megnézem a helybéli ablakok dekorációit, s talán még látok valahol néhány vadnyulat is. A sétám persze sikertelen volt, így egy idő után Bogolyfalván, a közeli tó partján álltam meg, s ott telepedtem le az egyik padra, hogy fükésszem a tó vizét.

Őt sem töltötte el valami nagy lelkesedéssel a tény, hogy hazamenjen. Mégis megtette, mert a család azért mégis csak család. Ám a lehető legelső alkalommal lelépett, ami ma reggel adatott meg. Meg se állt a Bagolykőig. Itt legalább senki nem nézi mit, mikor és hol csinál. Liv el van foglalva az ivadékaival és egyre kevesebb ideje jut rá, aminek egészen tud örülni.
A csomagjait letéve rájött, hogy semmi keresnivaló a négy fal között. Így vette útját a falu felé, ahol a locsolkodás zajlott. Valahogy ez sem tetszett neki, így tovább állt. A tó felé haladt, emlékei szerint vannak ott padok ahol helyet foglalhat.
Jól emlékezett, még nyüzsgés sem volt. A túlparton valami embereket pillantott meg, de ennél tovább nem zavarta őket. Az egyik pad felé vette az irányt ahol csodák csodájára megpillantotta az Ildáját. Vagyis egyáltalán még az övé? Esetleg már másé és elfelejtette vele közölni? Kérdés nélkül huppan le melléje, hátha nem küldi el vagy löki bele a tóba.
- Nem hoztam semmi parfümöt, kölnit, akarsz fürdeni a tóba? -
Elvigyorodik majd rápillant. Persze az utolsó részt nem kell komolyan venni, nem szándékozik ő semmi ilyesmit tenni.

Cesare

A tóparton ücsörögve, jó ideig fürkésztem a tavon fodrozódó hullámokat, melyeket közeli vadkacsák heves szárnycsapásai okoztak. Aztán néha felemeltem a pillantásom, és a túlpartot fürkésztem, láttam is odaát néhány halovány alakot, de ahhoz túlságosan is messze voltak, hogy felismerjem őket. Némi sóhaj szökött fel belőlem, hogy egyedül kell töltenem ezt a napot, amikor legnagyobb meglepetésemre Ces tűnt fel mellettem.
- Te mit keresel itt? Ezer éve nem láttalak. - Talán némi gúnyt is kiérezhetett a hangomból, hisz jó ideje, hogy még csak nem is találkoztam vele. Túlságosan is elfoglalták az ismeretlen hölgyeka környezetében, amiért persze nem lehettem mérges,vagy féltékeny, hisz nem jártunk, de valamiért ez mégis bosszantott, és az érzést nem tudtam hová tenni.
- Köszi, de ahhoz már elég hűvös van. Mi szél hozott erre? - Tekintetem visszavezettem a tóra és a kacsákat fürkésztem tovább.

Tényleg, igazán gondolhatott volna a vadkacsákra és megrakhatta volna a zsebét kenyérrel. Csak, hogy tűnjön állatbarátnak. Ha már elment tüntetni az ellen, hogy ne fogadjanak örökbe nyuszit húsvétkor. Hiszen a menhelyen már van egy jó adag tapsifüles, akiktől megváltak. Igaz nem éppen ő a megfelelő személy akire rálehetne bízni, de azért elmegy és meglátogatja őket.
Azért ő sem az aki most szállt el a falvédőről és megérzi a gúnyt. Viszont nem tudja hova tenni ezt a lány részéről. Hisz nem esküdtek egymásnak örök hűséget, még azt se mondta neki, hogy a barátnője. Akkor mégis miért gúnyolódik?
- Megszülettek az unokaöcséim, megtanultam pelenkát cserélni. És te mit keresel itt? -
És azt a csomó mindent ami apróságok ellátásával jár. Csupán ő nem reggeltől estig, estétől reggelig csinálja, mint Liv és a drága sógora. Elég az amit kap néha napján, sőt ha beossza, hosszabb időre is elég. Azért felteszi a kérdést neki is amit kapott, hátha okosabb lesz az felől miért csinál vele így a lányt.
- A friss levegő a sok kölni, parfüm után. -
A kastély a szó szoros értelmében bűzlik, úszik és egyszerűen jó itt ez a csend. Ennél többet nem kell beleképzelni, mert nincs mit.

Ces

- Te és a pelenkázás? Ezt valahogy nem tudom elképzelni. - Bármennyire is éreztem némi dühöt az irányába, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek annak gondolatától, ahogy elképzelem, hogy ő pelenkáz kis kölyköket.Valahogy ez az egész nem illett hozzá.
- Én csak nagyon unatkoztam a kastélyban, a szobatársam is kiköltözött, szóval nem akadt társaságom. Meg jól esett csak úgy a séta.- Vontam meg vállaimat, miközben arrébb csusszantam a padon, hogy ha Cesarenak van kedve, akkor letelepedhessen mellém.
- Áh, akkor rád nem jellemző ez a locsolósdi, nem is baj, én sem kedvelem ezt az ostoba hagyományt. - Kisebb koromban előforult, hogy néha megöntöztek illatos vízzel, de mióta felnőttem, próbáltam elkerülni ezeket az eseményeket.
- Na és, mi a helyzet veled úgy egyébként? - Titkon azért érdekelt, hogy van-e valakije, vagy éppen most kit fűz, és ilyenkor mindig eszembe jutott az az este amikor én is beleestem a csapdájába, és aztán mintha mi sem történt volna, úgy viselkedett velem.

- Eljössz velem látogatóba? Akkor megmutatom neked. -
Mindenkinek furának tűnik elsőre, de ha tényleg ez történt miért nehéz elhinni? Igaz ő se gondolta volna, hogy ide jut, de mégis megtörtént. Most aztán hiába reklamál a gyártóknál, mert a végén Liv dühében lepörköli a szemöldökeit majd a haját, végül őt egészen. Ilyet nem akar megkockáztatni.
- Hova költözött a szobatársad? -
Bukik ki belőle a kérdés anélkül, hogy tekintettel lenne a tényre. Kíváncsiskodni nem szép dolog, még csak nem is illik. Így igazán elnézi a lánynak, hogy ha nem válaszol a kérdésére.
- Kedvelném a hagyományt ha nem csinálnának belőle ilyen hercehurcát. -
Nemes egyszerűséggel széttárja a karjait, próbálva ezzel az érzékeltetni amit a kastélyban tapasztalt. Hála az égnek nála senki se próbálkozott még viccből se, bár garantáltan nem úszta volna meg a találkozást semmilyen értelemben. Nem szereti ha ostoba tréfák találják meg célpontnak.
- Idén végzem, el kéne dönteni mit kezdek az életemmel tovább. Veled? -
Most már udvariasan kérdez vissza hiszen érdekli a dolgot. Egyébként rájött arra, hogy Ildát mi érdekli, de amíg nem fog kereken rá kérdezni, ő nem fog semmit se mondani. Elvégre semmi mesélni valója nem akad.

Ces

- Te most tényleg elhívtál magatokhoz látogatóba? - Szemöldököm azonnal a magasba szökkent, hisz egészen meglepő volt részéről ez a meghívás. Furcsának tartottam, már csak azért is, mert jó barátok nem voltunk, pusztán csak, volt köztünk némi kémia. Vagy valami olyasmi, azt hiszem.
- Ide a városba, az egyik régi barátnőmmel, de az okát nem tudom, hogy miért is. Azt hiszem hogy valami családi dolog történhetett. Tudod, velem sosem volt túl bizalmas ilyen témákban. - Vontam meg a vállam, hisz ez volt az igazság, hiába kedveltem Hajnát, ő nem igazán nyílt meg efféle témákban.
- Ne is mond, a sok csokinyúl és tojás, őrjítő - Nagyot sóhajtottam és már csak legyintettem a húsvétot illetően. Időközben besötétedett, a levegő is lehűlt, így magamra húztam a kardigánomat és összefűztem magam előtt a kezeimet.
- Tényleg, mindig elfelekezem arról, hogy te nem az én csoportomba jársz - Jegyeztem meg nevetve, és azt kezdtem észrevenni magamon, hogy a haragom egészen eltörpül a közelében.
-Velem nincs semmi, a szüleim válnak és a vizsgáim sem sikerültek sajnos - Sóhajtva adtam tudtára a tényeket.
- Mi a helyzet a barátnőiddel? Kivel futsz mostanában? - Tettem fel nyíltan a kérdést.

- Nem, a nővéremékhez hívtalak. Tőlük majd mehetünk hozzánk. -
Vigyorog, élvezi ahogy lereagálja Ilda a helyzetet. Ám egy percig sem árulja el, hogy a két ház egymástól óriási távolságra van. Livék a fiúkkal lent élnek a faluba, míg az ő szobája otthon van a szüleinél, Olaszországba. Egyszer úgy is elviszi oda Ildát, ha akarja a lány, ha nem.
Bátorításképpen paskolja meg kicsit a vállát a lánynak miután megosztotta, hogy miért költözött el a szobatársa. Valójában azt szeretné kifejezni, hogy számíthat rá ha úgy érzi egyedül. Aztán ki tudja mit is gondol valójában Ilda.
- Bár a csoki finom, a többi nem annyira. -
Nevet, mert rendesen megkóstolta és megízlelte a cukorkabolt termékeit még húsvét előtt, hogy biztos legyen mindenből. Még fel is vásárolt egy jó adaggal a sok csokiból, ott a szobájában.
Érzi ahogy hűl le a levegő, így indítványozza a lánynak, hogy esetleg térjenek vissza a kastélyba. Megpillantja a lányt ahogy magára húzza a kardigánját, megszólal benne a jó öreg szőke herceg fehér lovon, aki éppen a réten legelészik vígan és leveti a zakóját. Átadja Ildának aki készséggel elfogadja tőle, csak éppen egy kissé nőttére van. De legalább nem fázik már.
Csibész mosolyt engedve ajkaira kihúzza magát. Jól esik, hogy a lány mindig elfelejti melyik csoportba is jár. Ezért lehet fel se tűnik köztük a korkülönbség, ha mégis, reméli nem gondol rá sokat.
- Ha valami bánt vagy meg akarsz beszélni bármit, rám számíthatsz. -
Végre sikerül felállniuk a padról, így Ilda kezét fogja meg. Ebből kell érteni, hogy tényleg számíthat rá, bármi is történjék. Nem sokszor csinál ilyet, főleg nem lányokkal. Komolyan gondolja, ezért tér el az eredeti tervből és adja elő, hogy jó lenne ha a teaházban vacsoráznának.
- Nem futok senkivel se. -
Neveti el magát, egy utolsó pillantva a tóra és a vadkacsákra. Éppenséggel senkivel se fut, van elég gondja anélkül is. Az irányt kisebb megbeszélés után a teaház felé veszik, ahol sikerül eltölteniük kellemesen az időt. Megbeszélnek pár dolgot, valószínűleg olyasmiket amit eddig senkinek se mondtak el. Addig nyúlik el ez a kis csevej míg záróra lesz. Fizetés után a nagyobb biztonság érdekében a rezidenciában alszanak majd reggel térnek vissza a kastélyba.