Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879679#post879679][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.18. 22:42[/b][/url]

Breagha

Elkezdtem összegezni az eddig szerzett információkat, ha már ragaszkodom ahhoz a kifogáshoz, hogy ez önismeret házi. Nem szeretek hazudni, hát megbeszéltem magammal, hogy meg is írom, aztán Zsófi legfeljebb csak elolvassa vagy el se olvassa, vagy ha éppen elolvassa, hátha talál benne valamit, ami arra motiválja, hogy végre színt valljon Ezrának, mert már Avával ketten tudjuk, hogy valami van köztük a levegőben, nem csak odaképzeltem. Tényleg szép pár lennének, és nem bánnám, ha ebben a közvéleménykutatásomnak is része lenne. Engem már amúgy is hozzásegített néhány felismeréshez, azt is beleértve, hogy meglepően hasonló elképzelésünk van erről az egészről Avával, és már biztosra veszem, hogy a tóparti séta inkább randi lesz, semmint egyszerű séta. Az egyik padot néztem ki magamnak egyébként, hogy sorba rendezzem az összes feljegyzésemet és kitaláljam, hogyan is lesz ebből valami sose kért szorgalmiként beadható összefoglaló. Felhúzom a lábam és az ölemben a paksamétával el is kezdem olvasgatni, ki mit mondott. Talán szednem kellene néhány szál virágot is, jut eszembe, hiszen olyan szép pipacsok virítanak a rét szélén. Sőt, nem is, inkább valami élőt kellene adnom, mondjuk valamelyik szépen virágzó kis növénykémet a szobámból, ami nem hervad el pár nap alatt. Elmosolyodom az ötleten, mert úgy vélem, nagyszerű a maga nemében, jobbat ki sem találhatnék, már csak azt kell kiderítenem, hogy nem allergiás-e valamire vagy éppen mennyire olyat kellene választanom, ami nem igényel sok figyelmet, mert kérdés, mennyire van jóban a növényekkel. Vajon az elemi mágiája is hatással lehet erre? Jó sok kérdésem lett hirtelen, és amíg ezen rágódom, egy kósza szellő egészen váratlanul fújja odébb a papírkupacom tetejéről a legfelső két lapot. A harmadikat is megpróbálja, de azt még éppen sikerül elkapnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879692#post879692][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.19. 22:47[/b][/url]

Breagha

Észre se vettem, hogy több lapot is sikerült elhagyni útközben, mintha csak morzsákat szórnék egészen a rétig, hogy nehogy ne találjak vissza. Jó, ez vicces, mert meglehetősen jól ismerem már az utat, végtére is ötödik éve tanulok már az iskolában, volt alkalmam rengeteg helyet felfedezni az oda meg onnan visszavezető útvonalakkal együtt. Mindenesetre ezt nem a madarak csipegették fel, hanem egy lány szedte össze, és egyáltalán nem tűnt fel, hogy a nyomomban van, annyira sikerült elmerülni az Ava körül forgó gondolataimban, egészen addig, amíg fel nem bukkan és még a két felröppenő lapot is begyűjti nekem. Milyen rendes dolog ez tőle, hiszen így fel se kell kelnem.
- Óh, fel de tűnt, hogy többet is elhagytam... hajaj, nagyon köszi. Meg bocsánat, szia - köszönök a mondat végére hálás mosoly kíséretében, miközben átveszem a lapokat és a paksaméta tetejére rakom. Most majd rendezhetem ismét újra az egészet, de ez legyen a legnagyobb gondom amúgy is.
- Csak önismeretre csinálom. Közvéleménykutatás arról, hogy mi is a szerelem - válaszolom, és már abban is biztos vagyok, hogy ha nem siet, mindjárt meg is interjúvolom őt is. El is kezdek keresni egy olyan lapot, amin még akad hely jegyzetelni, amennyiben válaszolna is, a tollat közben a fülem mögé tűzve átmenetileg. - Nem lenne kedved nyilatkozni egyébként a témában? Aurél vagyok amúgy, szerintem még nem ismerjük egymást. Dragomán Aurél, Eridon, idén végzek az alapképzéssel. Te mestertanonc vagy? Vagy csak nem eridonos és nem ötödikes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=880031#post880031][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.29. 23:06[/b][/url]

Breagha

Egészen hamar sikerül szereznem még egy alanyt, akit kikérdezhetek, hogy vajon szerinte mi is a szerelem. Minél több választ kapok, annál kerekebb lesz ez az egész közvéleménykutatás, az összefoglalóval együtt, amit meg akarok még írni Zsófinak minél előbb, majd pedig még beadás előbb széljegyzetelni kellene Avával. Csak hogy biztosan értsen a kedvenc tanárunk minden célzásértékű megállapítást is, ami hasznára válhat Ezrával kapcsolatban. Ez azonban egy másik történet, most maradok annál a változatnál, hogy pusztán egyszerű szorgalmiról van szó az önismeret óráimra, mert mégiscsak jó lenne jó jegyekkel végezni a VAV mellé, hogy majd mestertanoncnak is tudjak maradni azt követően. A visszakapott lapokat közben a kupachoz sorolom, majd később újra átnézem az egészet, hogy a sorrend mégiscsak ideális legyen, jelenleg azonban sokkal fontosabb egy üres oldalt találni, amire jegyzetelhetek, ha már Breagha Beth Gillins, mint megtudom, vállalja, hogy válaszol a kérdésemre.
- Á, akkor már értem. Bizonyára eléggé elkerüljük egymást, főleg ha nem is a kastélyban laksz esetleg. Vagy ott laksz? - érdeklődöm tovább barátságosan mosolyogva, miközben hol rá pislogok, hol meg a papírjaimra, mert még mindig keresem azt az üres oldalt. Amint megtalálom végre, ismét kézbe kapom a tollamat is, készen arra, hogy jegyzeteljek.
- Közben, ha készen állsz, csak az lenne a kérdés, hogy szerinted mi a szerelem? - teszem fel a kérdésemet is, hátra dőlve a padon, és várva, hogy meséljen, legyen mit leírnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=880254#post880254][b]Dragomán M. Aurél - 2024.07.10. 21:04[/b][/url]

Breagha

- A tó fele vagy a másik végén? A tó fele szerintem nagyon szép - reagálok is a kijelentésére lelkesen. Szerintem Bogolyfalva aranyos kis város, a tó meg egy igazán szép kis csücske, nem véletlenül tervezek Avával is ott sétálni a randinak nem nevezett talán randin. Legalábbis én nagyon remélem, hogy randi lesz, de majd kiderül, hogy ő mit gondol erről.
- Aha, az Eridon toronyban, mert amúgy Budanekeresden lakik a családom, a kertváros részében. Az is szép. Jártál már ott? - érdeklődöm. A Sámán-köz kifejezetten a szívem csücske, főleg a mi kis telkünk a szép nagy udvarral meg a házunkkal, aminél tökéletesebbet el se tudnék képzelni. Találok aztán némi keresgélést követően egy üres oldalt a pergamenjeim között, és jegyzetelésre készen a kérdést is felteszem, majd meglepetten pislogok a kiábrándítónak hangzó válasz hallatán.
- Óh... hát... nem hiszem, hogy hajkurászni érdemes, ha nem jön magától, de szerintem amúgy jönni fog előbb-utóbb mindenkinek. A nagymamám azt mondja, hogy akit az embernek szántak, attól meg nem szabadul, ha kell az ördög is utána viszi talicskán - közlöm egy kissé visszafogott mosollyal, hátha a nagyi sajátos humora kicsit kizökkenti ebből a gondolatmenetből. Persze, csak akkor, ha jól adom át ezt a humort én is, és ő meg vevő erre. Egyelőre nem is jegyzetelek inkább, csak figyelmesen hallgatom, mit mond még, aztán kicsit megrázom a fejem. - A beadandóhoz csak azt próbálom feltérképezni, hogy miből tudja az ember, hogy szerelmes... de amúgy... azt hiszem, értelek is, de nem is. Miért kell kompromittálódni? A cukormáz... na hát az tényleg nem igaz. Úgy értem, nem rossz a rózsaszín köd, de az életben minden kapcsolat munka... de a szeretve lenni részt értem, meg a támogatást is, az tényleg fontos. Sajnálom amúgy, hogy nem alakult jól, de akkor nem ő volt az igazi. Majd biztosan megtalálod vagy megtalált ő, és le se fogod tudni rázni. Fogadjunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=880782#post880782][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.05. 19:19[/b][/url]

Breagha

- Pfuuuh... - gondolkodom el meglehetősen hangosan a kérdése hallatán. - A Platánba szoktunk járni néha, olyasmi, mint a Pillangóvarázs, bár inkább étterem, mint teázó. Meg van még a környékünkön a Sánta unikornis, ami ilyen kicsit pub, kicsit meg teazó, és a forrócsokijuk is nagyon jó, illetve ahova még be szoktunk néha nézni a tesóimmal, az a Pöttyös cukrászba. A Zöld Bagolyról is hallottam, de ott még sose jártam - válaszolom. Budanekeresd azért nagyobb Bogolyfalvánál is, elég sok hely van ott, ahol még sose fordultam meg. A megjegyzésére válaszul csak bólintok. Szerintem amúgy is fontos az optimizmus, mert ha az ember elhagyja magát és mindig a rosszra számít, akkor az meg is fogja találni. Ez nem jelenti, hogy ne történnének így is olyan dolgok, amik rosszak, de úgy érzem, hogy amíg sikerül mindenben találnom valami jót, addig ezzel sincs semmi gond.
- Jó, igaz, úriember biztosra amúgy sem fogad - válaszolom egy mosoly kíséretében, és ha már sikerült pontosítani, mi is érdekel valójában, érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ahaa, szóval az az első, hogy bámulod. Akkor van további is? - érdeklődöm tovább, miután sietősen feljegyzem a pergamenre, amit éppen mondott. Ez érdekes. Azt hiszem, tényleg változó lehet ez mindenkinél, mert annyiféle választ hallottam már attól a néhány embertől, akiket végül sikerült kivallatnom a téma kapcsán, mióta Szalamantonban először feltettem a kérdést Titának. Most már egészen élvezem amúgy ezt a gyűjtögetést, és alig várom, hogy tényleg összeírhassam, hogy mire jutottam. - És mondd csak, ha nem indiszkrét a kérdés, te sokszor voltál már szerelmes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=881278#post881278][b]Dragomán M. Aurél - 2024.09.06. 23:47[/b][/url]

Breagha

- Majd egyszer megnézem a tesóimmal akkor - válaszolom, a biztonság kedvéért fel is írva a nevet az egyik pergamen sarkára, csak aztán el ne felejtsem közben, hogy mi is az a zöld bagoly és mit keres abban a félig üres sarokban. Kitartóan jegyzetelem aztán, amit éppen mond arról, hogyan alakulhat egy barátság szerelemmé, ami megint nem teljesen arra válasz, amit kérdeztem, de azért még egész hasznos információnak tűnik. Legfeljebb nem illesztem be a többi válasz közé, majd még eldöntöm, ha mindent átolvastam és rendszereztem. Arra is rátérek aztán, hogy kiderítsem, vajon mennyi tapasztalatra építkezve mondja azt, amit. Kettő. Az már nem rossz, állapítom meg gondolatban, és felvések egy kis kettest még a pergamenre. Nem sok, de nem is nulla.
- Én... huh... mondjuk úgy, hogy már többször hittem azt, hogy az vagyok, de eddig még mindig kiderült, hogy igazából nem is. Csak ilyen hirtelen fellángolás volt. Azt olvastam egy pszichológiai folyóiratban, hogy erre mondják, hogy kémia, mert a hormonok mindenfélét kiváltanak, csak aztán nem tart ki sokáig a hatásuk, de az igazság az, hogy nem értettem pontosan. Lehet, hogy meg kellene kérdeznem az iskolapszichológust is, hogy ő ezekről mit tud. Szerintem többet, mint én - foglalom össze nem túl röviden a választ, de azért nagyon mélyen se megyek bele. Az egész kutatás ebben gyökerezik egyébként is, hogy szeretnék biztosra menni és pontosan tudni, mit is érzek, mert most is úgy gondolom, hogy szerelmes vagyok. A kérdés az, hogy meddig tart ki, vagy kitart-e, mert nem akarom megbántani Avát. Inkább óvatosabb vagyok ezúttal a nagy kijelentésekkel, mielőtt még rosszul sülne el valami. - Köszi szépen, hogy válaszoltál. Mondtam már, ugye, hogy névtelen lesz az egész? És csak az önismeret tanárnőnek adom be. Volt, aki aggódott kicsit rajta, hogy ugye nem küldöm el az Edictumnak is, de eszemben sincs.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885613#post885613][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.14. 19:48[/b][/url]

- Hoztam egy kis házi pillecukrot. Málnás, epres meg almás - mondom köszönés helyett, széles vigyorral az arcomon nyújtva felé a dobozt, amiben az említett édesség kockái sorakoznak egymás mellett. Egész szombat délután ezzel dolgoztam, és az áfonyás pillanatok alatt el is fogyott, így nagy sajnálatomra abból nem sikerült már ebbe a dobozba még csak kóstolót se tenni, pedig nagyon finom lett. Mágikus hozzávalót is csak egy kis virágport szórtam a porcukorral, mézvirágból, amitől még egy icipicit jobb kedve lesz aztán mindenkinek, de éppen csak.
- Remélem, Ezra is szereti - jegyzem meg, egy pillanatra az ég felé pillantva, mintha a fejem fölül hiányzó glóriát keresném teljesen ártatlanul. Véletlen sem ezért széljegyzeteltem azt az önismeret beadandót tavaly, amit eleve önszántamból és saját ötletből fakadóan írtam, mert megpróbáltam rájönni, miből is lehet biztosan tudni, ha az ember szerelmes. Rajtuk egyébként is látszik. Már évek óta úgy kerülgették egymást, hogy kétlem, hogy ne tűnt volna mindenkinek, aki látta őket. - Na és mi lesz a mai program? Mutassam be, miket tudok? Mert most már egész jól megy. Képzeld, megtanultam felismerni végre a különféle ásványokat is. Nem ártott hozzá a gemmológiát is felvenni, hogy még jobban átlássam, de most már egész jól megy, és azon is elgondolkodtam... vagyis hát Ava vetette fel, és tetszett az ötlet, hogy szerinted egyszer lehetnék én is terro segédoktató? Bár nem tudom, mit kellene pontosan elvégeznem hozzá... gondolom legalább itt a tanárit, vagy inkább az AMS-en? - zúdítok rá mindent egészen hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885773#post885773][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.19. 15:42[/b][/url]

- Köszi, bár efelől azért nem aggódom. Édességet viszont bármikor adok szívesen amúgy is, és tudod, hol találsz - jelentem ki vigyorogva. Tudom, hogy csak viccelődik, nekem meg amúgy is Ava az igazi, ebben egyre biztosabb vagyok. Sütit, bonbont és mindenféle elképzelhető édességet meg szórakozásból készítek, abból bármikor bárkinek jut, aki csak megkóstolni szeretné. Lehet, hogy tényleg nyitnom kellene valami ilyen kis vállalkozást is, vagy éppen a cukrászdába jelentkezni és néha a jobban sikerült recepteket alkalmi különlegességnek bedobni a kínálatba. Még meggondolom, mert túl sok munka egyszerre nem feltétlen tűnik olyan nagyon jó ötletnek mégsem, ha szeretnék elég időt szánni mindenre az életemben. Elnevetem magam, amikor összeborzolja a hajam és Cupidónak nevez.
- Mi ez a többesszám? Csak egy szorgalmit írtam - jelentem ki, még a mutatóujjamat is feltartva, hogy azért nem vittem át túlzásba. Csak széljegyzet volt rengeteg, és abban Ava is segített, hiszen ez amolyan közös projekt volt már a kezdetektől fogva.
- Jó, hát az enyém sose lesz így látványos, na... most menőzöl, mi? - szólok be ártatlan arcot vágva, de csak elvigyorodom, közben zsebre dugva a kezeimet és elindulok mellette. Az a legjobb, amikor úgy tudom használni a képességem, hogy fel sem tűnik, hogy én teszem.
- Mintha a legutóbbi beszélgetésünk óta híztál volna. Jót tesz a boldogság - állapítom meg. Nem mintha olyan nagyon érdekelne a súlya, de nem olyan látványosan mégiscsak ilyesmiket tanulok és tudok éppenséggel terromágusként, és őt egyébként is inkább tekintem barátnak, mint olyan nagyon hivatalosan a tanáromnak. Ha tudnám, hogy vérig sértődne, akkor nem mondanék ki ilyeneket. - Tudtad amúgy, hogy a gemmológusunk képességkorlátozó varázstárgyakkal dolgozott egy időben a minisztériumnál? Most meg nagyon szép ékszereket készít megrendelésre? Fura pasi ránézésre, de jókat lehet vele beszélgetni, csak engem nem érdekelnek annyira az ásványok, mint őt - vallom be. Kicsit nehezen is tanultam meg ezt, viszont jó tanárom volt és türelmes, aki megvárta, amíg ráérzek a dologra, pedig időigényes vállalkozás volt a többi ilyen sajátos tudás megszerzésével szemben. Bólogatok arra aztán, amit mond, fülig érő szájjal. Ava szerintem is okos.
- Meg Farkasnak is van azért elég dolga az ikrekkel, azt hiszem. Találkoztál már velük? Örülök, hogy tanít, csak úgy látszik néha, hogy azért ha végzek, lehet nem vállal egy ideig másik tanoncot minden mellé - állapítom meg, egyáltalán nem csodálkozva ezen. Igazán hálás vagyok, hogy minden teendőjük tetejébe még az én mentorálásomat is vállalta.
- Aha... gondolkodom, hogy esetleg már jövőre nekifuthatnék a pedának amúgy a tehetséggondozó mellett is, és mondjuk távoktatáson, mint Regina ahogy csinálja, mert különben nem igazán maradna időm Avára... és azért az... - nem fejezem be a mondatot, csak széttárom a karomat. Fontossági sorrend, kéremszépen. Ava az első, aztán utána minden és mindenki más. Közben kicsit megmozgatom néhány fa ágait, amelyek mellett éppen elhaladunk, és előcsalogatok néhány kósza hóvirágot egy zöldebb fűfolt közepén. Még lett volna egy kis idejük előbújni, de most szépen virulnak. Majd megmutatom később őket Avának. - Mást... nem is tudom, a mermisztika ilyen visszatérő téma. Anyukám sellőül is tolmácsol, és szeretnék egyszer egy diplomát, hogy én is tolmácsolhassak majd, de talán annyira nem vágyom arra, hogy engem is bármikor berángassanak mindenféle hivatali ügyek miatt, mert a fordítóketyerékben nem mindenki bízik, ami érthető is... csak érted. Még alszom rá, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=886563#post886563][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.04. 19:42[/b][/url]

- Inkább szakácskönyvet írnék, majd abba belecsempészek pár széljegyzetet szerelmi bájital helyett - válaszolom vigyorogva vonva meg a vállamat. Nem vágyom különösebben nagy sikerre amúgy sem, legalábbis nem a hírnév értelmében. Nekem így is jó az élet, békében.
- Dehogy, a kettőnek semmi köze egymáshoz... vagyis de, én így menőzök - közlöm elnevetve magam. - Egyébként meg nem is mondtam, hogy kövér vagy, csak azt, hogy jól áll a boldogság. Érezni... tudod, így is - magyarázom neki még mindig széles mosollyal. Nem veszem ám magamra a válaszát. Avát úgyis tudom kezelni, úgy érzem, már megbeszéltük, hogy engem nem zavar az, ha heves, alkalmanként pedig egyenesen akaratos tud lenni, vagy hogy is mondta. Majd szólok, ha valami mégis sok, mert szerintem ez nem baj így. Kiegészítjük egymást, pont mint a föld meg a levegő.
- Ja, úgy tudom, persze... csak nem is tudom, nem érzem etikusnak. Én nem idézek így földet, mint te a tüzet, és mozgatni azt, aminek ott a helye, ahol... jó, a levegő is ilyen. Mi csak idomítjuk, és tudom, hogy ti se a semmiből idézitek, csak na... nem áll túl közel amúgy is az elementál-idézéshez, ha ilyesmivel szórakozom? - kérdezem. Nem igazán szeretnék egyébként. Homokkal például könnyű vagy sárral, de itt a réten úgy érzem, hogy mindennek ott a helye, ahol éppen van, és csak megbolygatnám a hely összhangját, ha elkezdenék alakokat életre hívni belőle. Szívesebben hívom táncra a fák ágait. Eszembe is jut, hogy Alicia nemrég azt kérdezte, hogy a fákkal táncolok-e az erdőben.
- Köszi. Nem erre használom amúgy, inkább csak felmérni szoktam az erdőben például, hogy mi vesz körül, szóval nem hangoztatom Avának, jobban örülök neki, ha gondtalanul eszi a sütijeimet inkább - válaszolom elmosolyodva, majd kissé megvonom a vállam. - A varázstárgykészítés nem nekem való. Nem értek a mikéntjéhez, de azt legalább meg tudom választani most már, hogy milyen kő ne kerüljön a gyűrűbe. Tudtad, hogy a malachit akármilyen szép, ha nincs jól kezelve, mérgező? - kérdezem, mert kifejezetten érdekesnek tartom a dolgot. Szórakoztató is, mert ki gondolta volna, hogy az ásványok egy jelentős részének még mágikus tulajdonsága is van. Ahhoz viszont, hogy a gyűrűt el is készítsem, meg kellene tanulnom ezekkel szakszerűen bánni. Egyébként meg nem kell tudnia, hogy már amúgy is megvan erre a nagyi rubingyűrűje, aki azonnal be is lebegtette, hogy nekem adja, amint először meséltem Aváról. Azt mondta, még a vak is látja, hogy mennyire szeretem, szóval ha eljutunk addig, mindenképp a családi ereklyék egyikét kapom meg hozzá.
- Jaj, még ráérünk. Nem akarom, hogy Volkov tanár úr idő előtt kapjon agyérgörcsöt - válaszolom, kicsit szerintem el is vörösödve, amiért arra céloz, hogy akár idő előtt is szülők lehetünk. Azt se akarom, hogy agyérgörcsöt kapjon úgy egyáltalán, majd minden meglesz szép sorban, előbb megkérem Ava kezét, ház, gyerek. Elég határozottan elterveztem, és bár szereti a dolgokat gyorsan letudni, mégis van, amiből annyira én sem engedek. Közben még mindig szórakozom azért a fák ágaival, sőt borostyánt is találok, ami elég mobilis tud lenni ahhoz, hogy félig-meddig engem is kövessen, és amikor megállunk, a lábamra tekeredjen. Meg is simogatom a leveleit. - Elgondolkodtam rajta, hogy következő tanévtől lehetne... még fontolgatom, hogy távoktatáson, a mermisztika meg kérdés. Nem biztos, hogy akarom annyira azért. Még alszom rá, viszont az elméletből biztosan nem túrnálak ki. Úgy érzem, nekem tökéletes ez a gyakorlati rész, Gertrúddal is egészen jól ment múltkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887019#post887019][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.16. 12:36[/b][/url]

Vigyorogva vonom meg a vállamat. Ezzel nem tudok és nem is akarok vitatkozni. Szeretem, hogy Ava szereti a sütijeimet például, és soha nem is akarnám, hogy a súlyán aggódjon. Az teljesen mellékes véleményem szerint, amíg az ember egészséges és boldog. Aztán kifejtem az aggályaimat azzal kapcsolatban, hogy miért is nem szeretném feltétlen a földet ilyesmire használni, mint amire ő a lángokkal könnyedén képes. Nem baj az, ha az én elemem nem ennyire látványos, nekem így is tökéletes.
- Nem, dehogy... nem szeretnék elementált, az umpo is pont elég különleges - válaszolom neki megrázva a fejemet. Megfontolom azért, hogy ha egy kisebb területen átmenetileg megváltoztatnám a talaj összetételét valami lazábbra és könnyebben mozgathatóra, akkor még bemutathatok én is valami menőt, de el is vetem. Továbbra sem érzem úgy, hogy csak azért, mert erre is képes vagyok, még rendben is van, elvégre megbolygatnám a természet rendjét itt egy minisivataggal csak a magunk szórakoztatására. - De tudod mit. Ha találsz nekem egy sárfoltot valahol, megpróbálkozom valami ilyesmivel - vetem fel aztán kompromisszumként, mielőtt folytatnám a listát, mi mindent is tanultam. Nem minden kifejezetten elemi mágia is, de így vagy úgy kapcsolódik hozzá, mint például a gemmológia is.
- Ó, ez egy érdekes téma. A hatását tekintve gyógyító kő, főleg lelki problémákra, csak alapvetően egy olyan ásványfajta, amivel óvatosan kell bánni. Olyan, mint a repedezett gyémánt. Az szerencsétlenséget hoz, mert sokszorosítja az átkokat. Ez meg magába szívja a mérgeket, ezért védőréteget szoktak rakni rá csiszolás után, attól olyan fényes. Ja meg érdemes figyelni, hogy ne érje víz vagy napfény - mesélem, mi mindent tudtam meg az egyik órán nemrég, pedig még nem is tartunk ennél az ásványnál, csak épp az említett gyémánt kapcsán merült fel, hogy nem az az egyetlen ásvány, ami gondot is okozhat, ha a gemmológus nem elég körültekintő. Azt gondoltam volna, hogy egyszerűbb dolog ez, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy megvannak a kis buktatói, ami eszembe se jutna, ha nem tanulnám a tárgyat.
- Ja, hát nem vagyok egy vad kviddicses, és már nem is leszek - közlöm felkuncogva. Kellene már egy új őrző a csapatba, mert nekem egyre kellemetlenebb érzés ez a repülés, még ha száguldoznom nem is kell a posztomból adódóan. Szívesebben ücsörögnék a lelátón, csak épp a védőfelszerelés miatt valahogy senki nem akarja olyan nagyon átvenni a helyem. - Szerintem azt abba is hagyom év végén, és jöhet az a pedagógia - jelentem ki röpke fontolgatást követően, ha már úgysincs kifogása, hogy visszatérjek majd segédoktatónak. Sőt, hízelgő, hogy  hagyna rám terromágusokat már most is. Fülig is ér a szám ekkora belém vetett bizalomtól, és megszorongatom a kezét.
- Úgy tűnik, a jövőm is megírja szépen magát. Mondom én, hogy minden kialakul és megoldódik - állapítom meg még vigyorogva, és visszairányítom a borostyánt a helyére, nehogy kitépjem véletlen, ahogy megmozdulok. Csak utána indulok el, hogy ha még akarna tőlem bemutatót látni, folytassam, ha meg nem, akkor visszatérjünk a kastélyba.