Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808354#post808354][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.12. 19:02[/b][/url]

Szóval az úgy volt, hogy azt mondtam, hogy kell egy kis szünet. A mi barátságunkban ilyen amúgy sosem volt, és valljuk be, szenvedek, mint a kutya, de makacs vagyok, szóval nem megyek oda hozzád, hogy nem nagyon megy a szünet, nem, nekem eszemben sincs olyat csinálni, mert most még nem menne az, hogy csak Benő legyél. Szóval nem. Ne haragudj rám, kérlek, tudom, hogy nem vagyok igazságos veled, még akkor sem, ha ezt érted csinálom, sőt, ezt értünk csinálom, hogy a barátságunk ne menjen tönkre a dolog miatt.
Viszont hiányzol. Vajon én is hiányzok neked, Benő? Mármint gondolsz rám? Ha igen, hogyan? Máshogyan mint én vagy éppen ugyanúgy? Ha ugyanúgy, akkor azért hagyod, hogy teljenek a napok, mert te sem tudsz mit kezdeni ezzel? Hiányzol.
Hátam a fának vetve, távcsővel a kezemben nézem, ahogy megint Morcossal játszol. Az a hülye kutya állandóan ugat, mert baja van a világgal, és szerinted ez így teljesen rendben van. Még hogy rám hasonlít, ne nevettess, nekem fikarcnyi bajom sincs a világgal. Na jó, csak egy kicsi. Meg alacsony is vagyok, de mit csináljak? Nem Richárdra hasonlítok, hanem anyára. Külsőre nagyon. Belsőre? Azt hiszem, az Richárd. Majd elválik, talán. Szóval állok a fánál, hogy ez a lényeges dolog végre napvilágot lásson, hosszú vörös hajam felfogva, hogy ne vehess észre, a tarkómon szigorú kontyként pihen, és megpróbáltam úgy öltözni, mint egy diák, pedig hat éve elballagtam. Nem ez az első nap, hogy így figyellek, de nem is az utolsó. Még nem. Nem tudom, hogy a diákok öltöznek-e így szabadidejükben manapság, de a százhatvanegy centim, meg a csupa szeplő bőröm, amit nem fedtem semmilyen kozmetikummal, megfiatalít. Lehetnék diák nem? Maximum, ha egy tanár kérdezi, akkor az ő órájára nem járok. Szemeim elé emelem a távcsövet, és irigykedve nézem Morcost, ahogy magadhoz öleled. Rám gondolsz vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808470#post808470][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.14. 18:49[/b][/url]

Morcost bezzeg szeretgeted, nem mintha a te hibád lenne, hogy én nem vagyok ott, én döntöttem úgy, hogy nem akarok a közeledben lenni, mert... mert rendeznem kell magamban az érzéseimet. Ki hitte volna, ennyi év után beteszem a lábamat Bogolyfalvára, és olyan sok érzelemmel kell szembenéznem, aminek a huszada nem volt halandó huszonhárom évem során, és ebben benne van az is, hogy az én gyönyörű édesanyám örökre lehunyta a szemeit.
Néha fáj, amikor hosszan nézem magam a tükörben, és nem látok mást csak téged, anyukám, ahogy mintha rám néznél. Látom azt a kevés különbséget, ahogy szemeid körül a ráncok már kialakultak, ahogy ajkaid körül mélyebbek lettek az ívek, ahogy a vörös hajkoronába ősz szálak lopakodtak. Tegnap én is felfedeztem kettőt, és rájöttem, hogy nincs, akinek elmeséljem. Te már nem vagy közöttünk, Benőtől pedig távolságot kell tartanom. Maradt tehát Richárd, de hogyan mondasz olyat egy férfinak, akit még a közös génállományunk szerinti megnevezése szerint sem tudok azzal az A betűs szóval illetni, amivel kellene, hogy őszülsz? Sehogy.
Egyedül vagyok a világban, ami alapvetően nem riaszt meg, azonban a sok érzelmemmel egyedül maradni a világban, riasztó. Beszélgetni szeretnék, és az egyetlen ember, akihez mehetnék, a távcső másik oldalán egy olyan kutyát ölelget, aki szerinte engem idéz. Egy állandóan ugató-morgó zsebcirkálót, aki folyton idegbeteg. Felháborító a feltételezés is. Azonban tanultam én önvédelmet, így bár leköt az, hogy Benőt bámuljam, nem tudlak figyelmen kívül hagyni téged sem, közeledő lány a jobb oldalamon. Viszont, ha most elfutnék, fuccs az álcámnak, hogy én aztán csak egy diák vagyok. Meg amúgy is, én nem nagyon futok, csak ha muszáj, ha kergetnek, de akkor se mindig. Néha csak nézem a másikat, aki kergetne, és tudok nagyon csúnyán nézni.
- A vadőrt.
Felelem teljes nyugalommal a kérdésedre, mert mondhatnék bármit, a fán ülő cinegétől a lombok zöldességéig, semmiről sem tudnék olyan részletes indoklást adni neked, mint róla. Így hát, oldjuk meg gyorsan és fájdalommentesebben. Végignézek rajtad, kedves, mókás kinézetű, szimpatikus lány, és megállapítom, hogy vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul olvadtam bele a környezetbe.
- Tetszik a pulcsid, édes.
És tessék, meg is van az a bizonyos kapcsolódási pont, ahogy én az emberekhez kapcsolódni tudok, bénán. Intek, hogy gyere közelebb, és közben feléd nyújtom a távcsövet.
- Szeretnéd kipróbálni? Elég szép az új vadőr, de ha nem szereted a fiúkat nézni, bármi mást is nézhetsz.
Mentségemre szóljon, kedves édi pulcsis, hogy nincsenek testvéreim és lövésem sincs, hogy vajon tizennégy vagy húsz éves vagy-e. A saját koromat is nehezen mondom meg, főleg, mert gyakran elfelejtem. Már ihatok legálisan alkoholt az egyesült államokban. Nem mintha olyan gyakran, vagy inkább valaha is jártam volna már ott.
- Zsófi vagyok, levitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808803#post808803][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.18. 13:09[/b][/url]

Mondjuk, azt én sem szeretném, ha a vadőr bácsit nézegetnéd, valljuk be, a legjobb barátom, és nagyon féltékeny lennék rá, ha tudnám, hogy bárki nézegeti. Voltak barátnői, hosszabb-rövidebb ideig, azok nem zavartak különösebben, de most a gondolat, hogy te kicsi lány, akiről süt, hogy kedves vagy és őszinte, zavarnál. Nem tudom miért, talán mert sok minden más most, mint az elmúlt tíz évben. Talán túl sok mindent tettünk kockára Benő, amikor nem mentél el. Ennél a mostani helyzetnél talán még az is jobb lenne, ha tényleg megpofoztál volna. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nagyon utálok lány lenni, és ez nagy szívás mind a kettőnknek.
- Nyugodtan nézhetsz vele bármit. Egy Richárd nevű bácsié, és ő egyáltalán nem fog megharagudni rá, ha te is belenézel.
Csak most gondolok bele, hogy mennyire furcsa lehet másoknak, akik nem tudják, hogy mi van, hogy én időről időre beszélek egy Richárd nevű férfiről, akivel nem mellesleg együtt is élek. De ha te ezt tudnád, kicsi lány, akkor nyilván te is azt kérdeznéd, hogy miért nézem a vadőrt, ha Richárddal élek. Nem vagyok boldog? Boldog vagyok? Nem tudnám amúgy megmondani, márt azt, hogy boldog vagyok-e, a szélsőséges érzések nálam olyanok, mint a parázs, egyszer csak lángra kapnak, és aztán beborítanak mindent. És, hogy mit mondanák Richárdra? Vállat vonnék, mert képtelen vagyok kimondani, hogy a szülőm. Nem megy az a betűs szó még mindig, és egyéb szinonimái sem, képtelen vagyok annak hívni, ami, és tudom, hogy emiatt a te szemedben is, meg az ő szemében is, meg a világon mindenki szemében is, hálátlannak tűnök, de megtettem az első lépést, huszonhárom év után otthont kértem.
- Szóval levitás vagy te is.
Hát ez kínos kicsi lány, biztosra vettem, hogy navinés vagy, vagy eridonos, de, hogy pont levitás legyél, én meg olyan legyek, aki nem hazudik, na ebből most akkor hogyan is mászok ki? Ugye? Jó kérdéseim vannak nekem is, és tudom, hogy vizslatsz, ó, miért is nem mondtam, hogy rellonos vagyok? Bár, amilyen szerencsém lenne, akkor bármilyen aranyos is legyél kicsikém, biztos, hogy te is rellonos lennél. Köszi karma, de tényleg.
- Nem lakok a kastélyban és azért nézem őt, mert a legjobb barátom, de most éppen fasírtban vagyunk, főleg miattam, szóval még nem nagyon jutottam el odáig, hogy a közelébe menjek, de azért eléggé hiányzik, így ránéztem, hogy jól van-e.
Végül is, ez teljesen igaz, szóval egyelőre még fen tudom tartani a látszatot, és remélem ez kitart mára. Taktikát kell váltanom viszont, ha látni akarlak Benő, leginkább azt, hogy elmenjek hozzád, de nem megy, most még nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=809126#post809126][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.21. 13:21[/b][/url]

- Nagyon jó holmi, amikor megtaláltam egyből elkértem.
Vagyis, azt mondtam Richárdnak, hogy szükségem van rá a héten, és ő szerintem inkább nem ellenkezett, de neked, Lili, aki túlontúl aranyos vagy ahhoz, hogy megértsd mit is jelent egy hisztérikus drámakirálynő lelkivilága, erről nem kell tudnod. Mert ez van, sajnos. Egy hisztérikus drámakirálynő vagyok, aki káromkodik, és amit elkáromkodik az megtörténik vele, hogy aztán most oda jusson, hogy azzal, akivel megtörtént, csak egy távcső két oldalán tartsa a kapcsolatot. Tudom, tudom, ez nem kapcsolat, de basszus Benő, nekem most nem megy több, pedig annyira szeretnék újra ott lenni veled, érezni téged, a barátodnak lenni. Az a legnagyobb bajom, hogy azt hiszem valami megváltozott bennem az eset óta, és ez bizony nem jó. Nem jó és nem helyes, és sajnálom, hogy így alakult. De remélem, hogy egy nap, valamikor a jövőben, majd megint olyan leszek, mint régen. Szeretnék olyan lenni, mint régen. Csakhogy az a legnagyobb baj, hogy szeretném, ha azt mondanám, amit akkor, és te megtennéd. Ez viszont ugyebár túlnyúlik a barátság fogalmán, ami nekem nem baj, de neked viszont nem fér bele. Na most ilyenkor mi van, ugye?
- Ugye? Én sem értettem soha, de bevallom őszintén, a brokkolit nagyon szeretem, ellenben a tökfőzeléket utálom, szóval mit szólnál, hogyha mi így mondanánk? Tökfőzelékben vagyok éppen a vadőrrel.
Nekem tetszik, és szerintem tökéletesen leírja, hogy mi is most a helyzet közte és köztem, és bár nem éppen kellene ezen mosolyognom, kicsit azért jobb kedvre derít a tény, hogy azt mondhatom, tökfőzelékben vagyunk egymással. És valóban, ez így nagyon pocsék, de mégis valahol legalább a kifejezés olyan, ami átadja azt, hogy mit is érzek most. Nem lenne ez rossz, csak ne lenne benne kapor és tök. A főzelék eléggé bejön. Ciki.
- Ne, kérlek. Akkor tutira tudná, hogy én vagyok, mert eléggé okos. Mármint nem olyan okos, mint mi, de azért eléggé, kilogikázná, hogy én akarom tudni, hogy hogyan van, és akkor elkezdene figyelni, és meglátna. Sajnos eléggé feltűnőre sikerültem, biztos ezért jöttek össze a szüleim is.
Valószínűleg, mert anya csodálatos nő volt. A kinézete, a kisugárzása, a személyisége, ő egy csoda volt, mindig is úgy tekintettem rá, mint egy csodára. Nem szenvedett soha, igaz anyukám? Az utolsó napon is csupa báj és kedvesség voltál. Mosolyogtál és veled mosolyogtam a könnyeimen túl én is.
- Szeretsz a kastélyba járni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=809459#post809459][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.24. 15:58[/b][/url]

- Köszönöm, az édesanyámtól örököltem.
Egy pillanatra eszembe is juttatod anyát, és rájövök, hogy mennyire nagyon hiányzik. Olyan nagyon szeretem őt, hogy arra szavak sincsenek, és még mindig érzem a jelenlétét, érzem azt is, hogy örül neki, hogy Richárdnál vagyok, hogy végre a közelébe jöttem. Ha nem lennék földhöz ragadt, azt mondanám, anya intézte úgy, a mennyből, hogy ne vegyenek fel, hogy eljöjjek Richárdhoz, hogy talán kialakuljon közöttünk valami, túl azon, hogy ő a férfi, aki közreműködött, amikor én lettem. Hogy ki tudjam mondani az A betűs szót rá is, hogy tudjam használni ezt a szót. Te voltál, ugye, anya?
- Meg egy csomó pletykás festménnyel.
Volt időszak, amikor még a festmények is össze akartak hozni minket, ugye Benő? Amikor folyton olyan dolgokat mondtak, ami arra utalt, hogy a másik szerelmes belénk, és mi nem tudtuk már hogyan hárítani a dolgokat. Nem szabad a festményekre hagyatkozni, és remélem, hogy ezt te is tudod, Lili, mert ha rájuk hagyatkozol, akkor bizony csúnyán megütheted a bokádat, és az senkinek sem jó.
- Igen, leginkább a csillagvizsgálót szeretem.
Illetve a tanulószobát, de hát nem akarom mondani neked, hogy mekkora egy kocka vagyok, mert valljuk be, egész gyerekkoromban, sőt, egészen mostanáig is, mindig a tanulásnak éltem. Annak, hogy több mindent tudjak, hogy okosabb legyek, tájékozottabb, jobb stratéga, jobb munkaerő, jobb diák. Folyton felül kellett kerekednem és le kellett győznöm mindenki, és most, most az van Lili, hogy te legyőzöl engem, és észre se veszed. Igazán kezet foghatsz Benővel, mert ő is pont olyan, mint te. Legyőztetek. Ugyanis hogyan is mehetnék én vissza a kastélyba, ha egyszer már nem járok ide? Szép, nagyon szép. A birtokra bejöhetek, hiszen Benő felírt arra a listára, de tudod, a kastély nem tartozik az engedélyek közé. Talán, ha a polgármester úr küldene valamivel, de éppen ma, éppen így, mivel küldene? Az álcámnak is vége lenne.
- Óóó! Meglátott!
Nem igaz, ne haragudj Lili, nem szoktam hazudni, de most hazudok. Benő ugyan felnézett, de csak mert Morcos nekiállt ugatni. A kutya vett észre engem igazából, és nem a férfi, de Lili, nem bukhatok le, és nem mehetek be a kastélyba, mert akkor tudnád, hogy már nem vagyok levitás, és vissza akarok még jönni. Így hát, hogy elmenekülhessek a bemeneteltől, futni kezdek a kapu felé, de még visszapillantok rád:
- Szia!
Intek is egyet, és szaladok, miközben érzem, hogy a hajam is kibomlik, és a vörös tenger libbenve ölel körbe. Ne haragudj rám, amiért hazudtam, bár nem mondtam, hogy Benő látott meg, szóval ez nem hazugság, csupán hiányos információközlés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=885709#post885709][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.01.18. 07:20[/b][/url]

- Ízesített pillecukor? Rendben, határozottan főnyeremény vagy. Ha Avával nem jön össze a dolog, én hiszek az elrendezett házasságban, és kijárom a szüleidnél, hogy Erika férje legyél. - Vigyorgok rá, ahogy átveszem a dobozt, aztán a szemöldökeim feljebb szöknek, és elnevetem magam a megjegyzésére. - Jól van, Cupido, ügyesen lövöldözöl az önismeret szorgalmikkal. - borzolom össze a haját, mielőtt sétára invitálnám. Fura lenne csak itt egyhelyben topogni egy doboz pillecukorral. - Köszönöm szépen! - emelem meg kicsit a dobozt, és halványan elmosolyodok. Én nem vagyok nagy édességkedvelő, de azért az a málnás nagyon izgatja a fantáziámat, de nem fogok itt nekiállni habzsolni.
- Minden menjen csak természetesen. Anélkül, hogy túl természetellenessé tennéd a környezeti változásokat, miközben beszélgetünk cselekedj. Nem azt szeretném látni, hogy koncentrálva mit tudsz elérni, hanem azt, hogy ha többfelé megy a figyelem, akkor mit. - miközben beszélek, rá nézek, de a kinyújtott tenyeremben megjelenik egy láng, ami táncolva lassan egy női alakot ölt. Fordul párat, szárnyakat növeszt, főnixé változik, majd elrepül, és végül elveszik a semmibe. Csak egy kis játék, mégis, fontos, hogy úgy legyen jelen a mágiája, mintha az valóban természetes volna. Annak kell lennie.
- Az ásványos ismerete nagyon hasznos, és jól övezhető a gemmológiával, hiszen a gyógyítás ezen ága is igen hasznos. Örülök, hogy ennyire előrelátó vagy. - ez tetszik, és tényleg örülök neki, hogy így cselekedett, mert ez bölcs gondolkodásra vall. - Ava okos lány, és nem rossz az ötlet. Sok terromágus van a környéken, Ezra azonban most a kutatásának szeretne élni, amiben szeretném támogatni. Ezért jó ötletnek tartanám, ha segédoktató lennél. - belegondolva, szinte természetes, jó és megnyugtató érzés egyszerre, hogy ilyen tervei vannak. Nekem nagyon jól jönne egy megbízható segítség, és Aurél határozottan az. - Én párhuzamosan tanultam az oktatás mellett, így a gyakorlati idő is menet közben meglett, nem kellett plusz évet rááldozni. Szerintem, ha befejezted a tanulmányaidat elemi terén és eléggé meggyőző a vizsgád, nincs akadálya annak, hogy segédoktatóvá válj, ott úgyis az a legfontosabb, hogy az elemeddel való viszonyod és annak megértetése másokkal, működjön. Láttam, hogy sokat segítesz a többieknek is, ígéretesnek gondolom ezt. Ehhez elég az itteni oktatás is, nem kell feltétlenül az AMS-re menni. Mellette tanulnál valami mást is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=886393#post886393][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.02. 07:56[/b][/url]

- Ez igaz, azt a tizenkét háznyi akadályt meg nagyon gyorsan le tudom küzdeni. - szélesedik ki a mosolyom, hiszen nem csak, hogy a faluba költözött, de konkrétan még az utca is stimmel. Igaz ők a jó felén laknak, az érzelmileg megterhelt oldal már nálunk van, ahol mindenféle szívdráma zajlik állandóan. De remélem, hogy most már lassan elcsitulnak a gondolatok.
- Széljegyzetekkel és kiegészítő javaslatokkal. Az az egész iromány olyan, amit egy kis kézikönyvként ki kellene adni, és hidd el, nagyon sikeres lennél vele. - nálunk mondjuk Ezra volt az, aki visszajött, berúgta az ajtót, és nyomatékosította a szándékát, hogy nem kíván többé a barátom lenni, de a szorgalmi volt az, ami segített abban, hogy én is nyitott legyek és ki merjem mondani neki, hogy nem is akarom, hogy csak a barátom legyen. Aztán az utána jövő események már a történelem részét képezik. - Na most aztán! Az előbb menőzésen kapsz és máris kövér vagyok? Ejj te gyerek, én is fogok írni neked egy útmutatót a nőkhöz, mert Ava elemi is igencsak veszélyes. - de az tény, hogy jobban kikerekedtem, sőt, inkább mondjuk azt, hogy kikerekedtem, de ez láthatóan Ezrát egyáltalán nem zavarja, sőt… sőt. - Amúgy te is tudsz ilyet. Van kedved kipróbálni? Ez csak egy kis trükk, tény, hogy a víz és a tűz könnyebben dolgozik a formálással, de azért a föld is tud, sőt, a levegő is, csak másként. Nézd. - Felemelek egy darab földet, és  a kezébe nyomom. - Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de tudsz nagyobb mennyiséget mozgatni és formálni. Kőfalat építeni, egy dombot kialakítani. Ez egy precízebb folyamat lesz, mert itt nem a mennyiség, hanem a formaiság lesz a fontos. Elképzeled, ahogy a kívánt lény kinéz, majd szépen, lassan kezded el kidolgozni. Képes leszel mozgatni őt, de úgy, ahogy az én lényem, a tiéd is a semmibe veszik majd és rövid úton visszaalakul. - de gyakorlásnak jó az ilyen, a koncentrációt és az elemmel való együttműködést fejleszti, és bár Aurél nagyon jól áll ezzel, sosem árt gyakorolni. - Amúgy nagyon ügyesen megállapítottad a súlygyarapodást. Szépen érzékeled a változást. - dicsérem meg, hiszen tudom, hogy Aurél ezzel a ténymegállapítással is azt mutatta meg, hogy mennyire jó a terromágiában. Mondjuk abba nem gondoltam bele, hogy Ezra mellett nem lehetek igazi nő, nem hazudhatok a súlyomról például, mert rám néz, és a nézéséből tudom majd, hogy dekára pontosan tudja, hogy mennyi vagyok. Ez azért így nem fair kérem szépen! - Tényleg? Nem tudtam, viszont a tudás nem haszontalan, ha mondjuk magad készítenéd el azt a bizonyos gyűrűt, amihez egy kérdést is hozzá szoktak tenni. - szerintem nagyon romantikus lenne, ha így járna el, mert bár még fiatalok, a vak is látja, hogy közöttük olyan összhang van, amit nem sokan tapasztalhatnak ennyi idősen. Szerintem nekik meglesz ez a szerelem és örökkön örökké dolog.  
- Igen, nagyon édesek, és Farkasnál én is ezt érzem, hogy neki most a család inkább lenne az első, ezért is örültem annak, hogy felmerült benned ez a gondolat. Nem akarom kényszeríteni őt arra, hogy maradjon. Bármikor szívesen látom, ha vállalna diákot, de alapvetően nem kérném rá. Ezt mondtam is neki. Három kisgyerekkel bőven van dolga. Viszont az ikrek nagyon édesek, szinte vágyat ébresztenek az emberben, hogy terhes legyen, szóval vigyázz Avára. - nevetem el magam, mert tényleg, ahogy néztem őket, ahogy babusgattam és beszívtam a finom babaillatukat, utána hazaérve Ezra a konyhában volt, és azon gondolkoztam, hogy milyen jó kis genetikai kombót tudnánk mi összehozni. Ó igen, nagyon nagy mázli, hogy terromágus és nem legilimentor.
- Mi lenne, ha elkezdenéd a pedát, mellette a tehetséggondozót, és ha úgy érzed, hogy belefér, akkor egy év csúszással a sellőtant? A tehetséggondozó nagyon kevés kötelező órával jár, inkább a gyakorlatra és a mentorálásra megy rá, az idődet be tudod osztani jól, és ott elég rugalmasan is vagytok, kevés a tehetséggondozós diák elemin. Nekem főleg abban kellene a segítség, hogy legyen még, akivel gyakorolnak, és az kipipálja a mentorálást is. Ha pedig végzel, és szeretnéd ezt rendesen csinálni, én szívesen megosztom veled a tárgyat, akár az elméleti oktatás terén is. - lássuk be, azért ha minden megy előre az életemben, én nyitott vagyok arra, hogy ne csak örökbefogadás, hanem terhesség révén is anyukává váljak, és megnyugtató lenne, ha lenne egy-két olyan diákom, akiből tanárt lehetne faragni. Aurél erre abszolút alkalmas.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887003#post887003][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.16. 06:36[/b][/url]

- Tetszik a szakácskönyv ötlete, szerintem népszerű lenne. - én biztos, hogy vennék belőle, mert imádom azt, amikor egy kis személyes szál is van benne. Elképzelni egy nagymama konyháját vagy egy olasz vidéket mindig nagyon jó választás. - Tudom, csak viccelek, és ne aggódj, ez egy olyan boldogság, ami minden kilót megér. - tényleg, Ezra mellett minden olyan kisimulttá és tökéletessé vált. A legjobb, amit az élettől kaphattam az ő. Imádom a gyerekeimet, az elememet, mindent, de azzal, hogy ő jött, minden a helyére kattant, és annyira egybe van minden, hogy az már szinte undorítóan tökéletes. Még én is irigy vagyok saját magamra, és tudom, hogy ez a boldogság az, ami mindenkinek megjárna.
- Szerintem nem. Az elementál egy kicsit több összetevős, jobban rákoncentrálós. Legalábbis én így élem meg. Nekem még kellett anno, amikor tanultam, de jobbnak látom inkább Ezra rendszerét, és jobban szeretem azt továbbvinni. De ha vágysz rá, hogy elsajátítsd az elementált, akkor a további tanulmányaid remek lehetőséget nyújtanak majd rá. Amúgy az enyém egy női alak, és attól még, hogy képes változtatni a megjelenését, alapvetően nő. - aki nagyon sokat segített mindig abban, hogy érzelmileg stabil maradjak. A tűz nagyon rakoncátlan, és nekem anno a sok és intenzív elemi mágia miatt nagyon sok kontrollra volt szükségem, amit segített az elemi lényem és az elementálom is.
- Valóban? Nem. Azt hittem, hogy a malachit is gyógyító kő, ezért simán árulják. Mi történik azzal, aki mérgező követ birtokol? - kérdezem érdeklődve, mert tényleg nagyon érdekel a téma. Hobbi szinten szoktam utánuk olvasni, emellett most is a nyakamban lóg egy hegyikristály, amit még a születésemkor ajándékozott nekem az édesanyám. - Szerintem egészen jól viseli. Mondjuk eleve nem az az ideges fajta, de meglepően nyugodt, ami a létezésedet illeti. Lehet, hogy számításba vette a lehetőségeket, amik, ha magából indul ki a lányánál nem túl kecsegtetőek, aztán te olyan szinten váratlan és kellemes meglepetés vagy, hogy inkább mélyen hallgat, nehogy változzon a felállás. - legyünk őszinték, senki sem túl diszkrét a Volkov - szekcióban ahhoz, hogy ne tudja mindenki, hogy mi történik ott és hány emberrel történik. Az viszont tény, hogy egészen jól van kezelve, főleg, mivel véleményem szerint Damyan túl értékes ahhoz, hogy elveszítsék őt. Húzónév, ami nagyon nem rossz. Lepillantok a borostyánra, ami békésen tekeredik fel Aurélon, aztán a tekintetem az arcára siklik, ahol látható, hogy teljesen természetes a dolog, nincs benne semmi megerőltető a számára. Nagyon szépen fejlődik, tökéletes az összhang, ami közte és a természet között van. - Megegyeztünk, akkor a mestertanonci képzés alatt nálam maradsz, fejlődsz és fejlesztesz. Tökéletes. - kinyújtom a kezem, hogy kezet rázzunk erre a megállapodásra, hiszen ez a mai találkozónk legfontosabb pontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=887199#post887199][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2025.02.22. 05:28[/b][/url]

- Az biztos, igen virgonc kis kecske. - egy napig nálunk volt, mielőtt Ava érte jött volna, és eléggé élvezte a fűszernövények társaságát, kiszökött és bezabált, aztán meg csak elterülve élvezte, ahogy dögönyözik. Sosem hittem volna, hogy látom Lencsit, amit egy kecskét simogat a földön fekve. Pedig sok mindenhez hozzá vagyok már szokva.
- Szép kihívás, tekintve, hogy a föld olyan fagyott mindenhol, hogy esélyem sincs találni egy foltot. - de tényleg szép, majd a nagy kiolvasás után behajtom az adósságot. Viszont a téma terelődik, egy nagyon érdekes irányba, szeretem a köveket, mindenkinek vettem védelmezőt, mert szeretem bebiztosítani a hozzám közel állókat. - Hű, mondjuk a repedezés meg még necces is, mert avatatlan szem nem biztos, hogy érzékeli, és máris ott a baj. - és mondhatjuk, hogy nem mindenki mozog mérgekkel a környezetében, de ez ugye nem teljesen igaz, hiszen manapság észre se vesszük, hogy mennyi mérgező dolog vesz minket körbe. A muglik technológiai fejlődése itt is tért nyert, és máris megtörtént a baj.
- Szerintem ennek örül a legjobban. - kacsintok rá Aurélra, mert lássuk be, azért egy kviddicses apa pontosan tudja, hogy mi történik a profi öltözőkben, még én is tudom, hiszen van pár barátnőm, akik elmesélték már egy-egy kalandjukat, és legyünk őszinték, én se lennék nyugodt, ha egy olyan fiú mellett kötne ki a lányom, aki nyitott a beosonó lányok bevállalásaira. De Aurél egy napsugár, ami szerintem nagyon jót tesz a Volkov családnak. Aván abszolút érződik, hogy a helyére került, már el sem tudom képzelni azt az időszakot, amikor nem volt itt, és amikor Damy hivatalosan gyermektelen volt.
- Sokan ölni tudnának azért, hogy ennyire simán menjenek a dolgai, de megérdemled, Aurél, és nagyon örülök a döntésednek. - intek neki, hogy lassan induljunk vissza, mert mégsem jó itt kint megfagyni teljesen. Megnyugtató és csodás oktató fog belőle válni, ebben egészen biztos vagyok.