ágostóón.

Soha nem szerettem a Halloweent igazán, sőt, semennyire sem szerettem a halloweent, mert míg kicsi voltam, csak akkor jött szóba nálunk, amikor apám ijesztgetni akart valamivel. Egyébként a családunk ilyen törvény és hagyománytisztelő família; szórakozás helyett a temetőkbe jártunk, virágot vittünk a már elhalálozott szeretteink sírjára, meg... meg ilyesmi. Gyászoltunk és rimánkodtunk, meg imádkoztunk istenhez, hogy minket ne vigyen el olyan hamar, mint Borbála nénikémet, vagy a nagybátyámat, Örsöt. Vagyis én nem csináltam, hanem a szüleim csinálták, mi meg hallgattuk a tesóimmal, az unokatesóimmal, és minden rokonnal, aki kicsit is fiatalabb volt, mint az előttünk lévő generáció - tulajdonképpen ez volt az az esemény, ami kicsivel közelebb hozott bennünket egymáshoz a tesóimmal. Mást nem is nagyon tudnék felhozni.
Most sem érdekel igazán. Ez az egész tökös, zombis, hullás akármi... De mintha megszólalt volna bennem valami, ami titokban nagyon, de nagyon kíváncsi; összeszedtem magam, mindenféle jelmez és egyéb kiegészítő nélkül, mintha csak tévedés lenne az egész, mintha sosem meg sem történt volna... na mindegy. Szóval kiesz a fene a rétre, és nem, nem tévedtem le, senkinek még csak nem is fogom ezt füllenteni, mert most már tudom, mi merre van, s erre nagyon is büszke vagyok.
Büszkén lépek be a kapunk, büszkén nem veszem a hülye töklámpást, amit mindenáron rám akarnak tukmálni, majd büszkén... tulajdonképpen nem csinálok semmit. Zsebre tett kezekkel ácsorogok mindennek a közepén, fintorogva nézek körbe és körbe, hátha látok valami olyat, ami miatt érdemes volt lejönni, de igazából... akármennyire szeretném azt mondani, hogy ez az este majd mindent megváltoztat, egyelőre nem látok mást, csak egy, azaz egy ismerős arcot. Lehet, hogy ennél többre nem is kellene várnom?
Továbbra is zsebre dugott kezekkel elkezdek felé lépkedni,  s mint aki csak úgy véletlenül - igen, itt meg is dőlt az, hogy nem füllentek arról, hogy kerültem ide - vetődött a közelébe... szóval ráköszönök.
- Hello - nyögöm ki magamból, szinte megszenvedtem ezzel az egy szóval. A szociális kapcsolataim némiképp javításra szorulnak, bár mielőtt javítgatni kezdem, azt hiszem, ki is kellene őket építeni. Nem gondolom, hogy ez a legremekebb kezdet rá, de legalább valamilyen.