Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

A kelő Nap sugarai már ébren érték Sárát, lent az udvaron. Szörnyű éjszakája volt. Nehezen aludt el, fél óránként felébredt és alvásában semmi pihentető nem volt. Megvárta az öt órát, azért bajba kerülni nem akart már korán reggel és csak utána indult útnak. Sejtette, hogy odalent az idő csípősebb, mint amire számítana, így sebtében felkapott fehér garbóját egy vastag kötött pulóverrel egészítette ki. Alaposan belebugyolálta magát a pulcsiba, lábaira bakancsot húzott és nekivágott az udvarnak. Arra gondolt, hogy megnézi a napfelkeltét, ha már ilyen jó időben sikerült felébrednie.
Az egyik padra telepedett le, lábait felhúzta a mellkasáig és átkarolta őket. A vastag kötött holmi sem volt képes megvédeni a hajnal hidegétől. Csontjaiban érezte a kora reggeli jeges szellőt, de nem zavarta. Kifújta fejéből a zavaró gondolatokat, végre, egy hét után csendet és békét teremtve elméjében. Lelassult, elkezdte értékelni az apró dolgokat, ami mellett egy átlagos hétköznap csak úgy elsétált volna. Észrevette, hogy a fák nemsokára virágzásnak indulnak, hogy milyen szépen csillog a reggeli harmat a füvön és hogy valahol a közelben kismadarak énekelnek.
Már nem látta olyan borúsan a dolgokat, még a Zsombor téma sem nyomasztotta annyira. Mosolyogva gondolt vissza a kis kalandjukra és engedte, hogy felszínre törjön benne az eddig elnyomott vágyakozás. Vágyott arra, hogy újra hallja a hangját, hogy lássa a mosolyát és újra megérintse. És végre nem félt a vágytól. Nem akarta újra elnyomni, hagyta hogy agyában szétáradjon a rózsaszín köd, ajkaira bárgyú mosoly költözzön és egy pillanatra belegondoljon, mi lenne ha. Nem létezett az az opció, amelyben ők ketten nem találkoztak újra és nem történt valami világmegváltó. Előjött a végtelenül romantikus énje, aki hisz a csodákban és a szőkehercegben, és csak arra vár, hogy megmentsék. Túl hamar? Talán. De nem bánta.
Hátravetett fejjel, lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap első sugarai arcát simogassák. Eddig is csak erre volt szüksége és csodálatosan érezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=801342#post801342][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.28. 13:46[/b][/url]

A kelő Nap sugarai már ébren érték Sárát, lent az udvaron. Szörnyű éjszakája volt. Nehezen aludt el, fél óránként felébredt és alvásában semmi pihentető nem volt. Megvárta az öt órát, azért bajba kerülni nem akart már korán reggel és csak utána indult útnak. Sejtette, hogy odalent az idő csípősebb, mint amire számítana, így sebtében felkapott fehér garbóját egy vastag kötött pulóverrel egészítette ki. Alaposan belebugyolálta magát a pulcsiba, lábaira bakancsot húzott és nekivágott az udvarnak. Arra gondolt, hogy megnézi a napfelkeltét, ha már ilyen jó időben sikerült felébrednie.
Az egyik padra telepedett le, lábait felhúzta a mellkasáig és átkarolta őket. A vastag kötött holmi sem volt képes megvédeni a hajnal hidegétől. Csontjaiban érezte a kora reggeli jeges szellőt, de nem zavarta. Kifújta fejéből a zavaró gondolatokat, végre, egy hét után csendet és békét teremtve elméjében. Lelassult, elkezdte értékelni az apró dolgokat, ami mellett egy átlagos hétköznap csak úgy elsétált volna. Észrevette, hogy a fák nemsokára virágzásnak indulnak, hogy milyen szépen csillog a reggeli harmat a füvön és hogy valahol a közelben kismadarak énekelnek.
Már nem látta olyan borúsan a dolgokat, még a Zsombor téma sem nyomasztotta annyira. Mosolyogva gondolt vissza a kis kalandjukra és engedte, hogy felszínre törjön benne az eddig elnyomott vágyakozás. Vágyott arra, hogy újra hallja a hangját, hogy lássa a mosolyát és újra megérintse. És végre nem félt a vágytól. Nem akarta újra elnyomni, hagyta hogy agyában szétáradjon a rózsaszín köd, ajkaira bárgyú mosoly költözzön és egy pillanatra belegondoljon, mi lenne ha. Nem létezett az az opció, amelyben ők ketten nem találkoztak újra és nem történt valami világmegváltó. Előjött a végtelenül romantikus énje, aki hisz a csodákban és a szőkehercegben, és csak arra vár, hogy megmentsék. Túl hamar? Talán. De nem bánta.
Hátravetett fejjel, lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap első sugarai arcát simogassák. Eddig is csak erre volt szüksége és csodálatosan érezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=801477#post801477][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.03.29. 16:10[/b][/url]

Mostanra visszaállt a ritmus, amit még évekkel ezelőtt szokott meg - sötétben ébredni, felöltözni és elindulni futni, hogy lerázza magáról az éjszaka maradékait. Mióta Feather is csatlakozott hozzá, alig akadt olyan reggel, amikor kihagyta volna ezt a rituálét, amiről a legtöbb kastélylakónak valószínűleg sejtelme sincs, hiszen mire ők feleszmélnek álmukból, Seth már rég megjárta reggeli körútját. Általában három-négy csapást váltogatott, hogy egyikük se fásuljon bele, a kutyát gondosan pórázon tartva, hogy ha állattal vagy varázslénnyel találkoznának a szürkületben, nehogy utánuk iramodjon - inkább az eb épségét féltve, mintsem a bestiákét.
Gondolatai el-elkalandoztak, ahogy a ritmusra és a légzésre már nem kellett figyelnie. Diákjai, de még volt kollégái is alighanem hitetlenül merednének rá a melegítőben, mely minden ízében elüt szokásos megjelenésétől; ugyan kinek jutna eszébe elképzelni őt bármi laza, hanyag és kopott holmiban? A családjának eskü alatt vallva sem mindenki hinné el, hogy nem öltönyben alszik, reggelente tökéletesen élére vasalva pattanva ki ágyából. Erre itt van ő, az erdő közepén, nyakig sárfoltosan (köszönhetően Feather kényszeres dagonyázásának), kócosan és borostásan, derűsen kocogva, míg a kastély maradéka épp a másik oldalára fordul.
Ahogy világosodik, visszafordulnak és nagyjából akkortájt bukkannak ki az erdőből, amikor a nap eléri a horizontot. Legalább van miben gyönyörködni, amíg nyújt -- s hogy ne rántsák közben orra, szabadon engedi a kutyát.
Így esik, hogy a padon ücsörgő lány arra tér magához, valaki teljes beleéléssel szimatolja a lábát, lelkes farkcsóválással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=801549#post801549][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.29. 19:55[/b][/url]

Szórakozottan játszott a nyakában lógó pengetővel. Mióta a tulajdonába került állandóan ezt csinálta, mint egy pótcselekvésként. Valamelyest saját maga megnyugtatásaként, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig a fiú jutott eszébe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogy a csudába férkőzzön újra a fiú közelébe. Azt sem tudta, melyik házba jár, bár ezt valószínűleg egyetlen kérdéssel kideríthetné. De mit mondjon? Túl sok kérdés merült fel és túl sok tervezést igényelt a terv kidolgozása, így inkább az egyre melegedő sugarakra koncentrált. Ezekért a pillanatokért is imádta a tavaszt. Kellemes napfényes idő, virágzó fák, hosszabbodó nappalok. Nagyokat lehet sétálni, érezni a tavasz félreismerhetetlen illatát a levegőben és elérkezik a csinos, lenge darabok ideje. Erre várt már mióta. Szerette a vastag pulcsikat, mint amilyet ezen a reggelen is viselt, de a tavaszi és nyári ruhákkal nem szállhattak versenybe.
Ez a béke és nyugalom leragasztotta pilláit. Majdnem elszenderedett, mikor meghallotta a csaholást és megérezte a lábánál a szimatoló kis orrocskát. Ez azonnal visszarántotta az éberségbe, vidáman hajolt le a kutyához.
- Szia kihaver, hát te? - vakargatta meg a kisállat füle tövét. Egy-egy cuki kiskutya vagy kiscica vagy bármi féle állat aminek nagy lába van és szőrös bármikor le tudta venni a lábáról.  Már csak azt kellett kitalálnia, kihez tartozik az eb. Kezét le nem véve az állatról felemelkedett egy félig ülő helyzetbe és körül kémlelt az üresnek látszó udvaron, hátha megtalálja a gazdit is. Mert egy ilyen szép állat biztosan nem kószálhat csak itt így gazdátlanul és nem szeretett volna félreértésekbe keveredni a tulajjal. Addig is, míg várakozott a gazdi felbukkanására alaposan megdögönyözte kisfiút - vagy kislányt, első ránézésre ebből a szögből nem tudta megállapítani. Az viszont úgy tűnt, hogy az állta élvezi a törődést és nagyon hálás a kis figyelemért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=802967#post802967][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.04.03. 11:44[/b][/url]

Abból, ahogy az állat eliramodik, sejti, hogy szagot fogott - elnéz arra, amerre a csaholás tart épp és egy diákot pillant meg, aki a padon ülve sütkérezik. Ennyi elég is, Feather van olyan okos, hogy ne abajgasson olyat, aki esetleg fél tőle, legfeljebb nehezebb elhessegetni, hallás híján.
A közepes termetű szőrmók ezalatt első vakargatását gyűjti be, s hogy jobban elérjék, sáros mellső mancsaival a padra támaszkodik, hogy fejét Sára ölébe tehesse. Na meg a lány pulcsija is legalább olyan érdekes, mint a nadrágja szára, okvetlen muszáj megszimatolni és megböködni orrával, hátha akad benne valami nasi vagy egyéb érdekesség. A dögönyözéstől szabályszerűen nevetésre húzódik a szája, nyelvét enyhén kilógatja, úgy élvezi, még csóválni is elfelejt egy időre. Nem is szabad abbahagyni a simit, vagy megeshet, hogy a loncsos mancsot Sára nadrágjára pakolják, hogy folytatást követeljenek.
Seth nyújtás közben oda-odakapja tekintetét a párosra, de mivel aggodalomra nem lát okot, nem siet; előbb befejezi a gyakorlatokat és csak utána indul a kutya után. Menet közben egyszerűen zsebre vágja kezét, s így akár még túlkoros mestertanoncnak is beillene, eltekintve valahogy túl egyenes, szép tartásától.
Van, amit az ember nem vetkőzik le.
- Jó reggelt,-*üdvözli néhány lépés távolságról az ismeretlent, s most először kerül elő valahonnan pálcája, hogy szótlan pöccintéssel (nagyjából) sártalanítsa az ebet, amiről ezen a ponton kiderül, hogy javarészt fehér egyébként. Amennyiben a leányzó ruhája is elszenvedett ezt-azt, külön kérés nélkül folytatja a foltokkal, hogy azok szépen elváljanak az anyagtól és visszatérjenek a földre.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=803803#post803803][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.04.07. 15:35[/b][/url]

Először nem látott senkit. Talán a szembetűző nap, vagy a szimpla figyelmetlenség miatt kerülte el a figyelmét Seth távoli alakja. Végül aztán harmadik nekifutásra szemei megakadtak a nem túl messze nyújtó férfiún. Messziről nem tudta volna megállapítani, hogy egyidősek, vagy mestertanonc, vagy esetleg felnőtt lehet az illető, de a kutya mihelyst egy pillanatra is abbahagyta a szeretgetést azonnal visszakövetelte a figyelme minden cseppjét. Szóval ahelyett hogy ilyen távolról megpróbálta volna kielemezni a gazdit inkább gügyögött az állattal és igyekezett annyira megszeretgetni, hogy ne legyen problémája. Az eb hátradobta magát, így Sári lehajolt, hogy megvakargassa a hasát és csak akkor emelkedett vissza eredeti pozíciójába, mikor szeme sarkából meglátta a közeledő alakot. Mégiscsak tiszteletlenség lett volna úgy fogadni, hogy rá sem néz, hanem félig a földön lóg.
- Jó reggelt - köszönt vissza tündöklően vidám mosollyal. Valahogy ez a reggel túl jól alakult. Még nem tudta, hogy mi lesz a napja elrontója, de kellett valami, mert ilyen szép napja nem lehetett csak úgy. Vagy ki tudja, talán mégis.
- Ohh igazán köszönöm, bár nem kellett volna - pillant fel az idegenre, miután eltüntette ruhájáról a foltokat. Eddig észre sem vette, hogy a kutya is, meg a pulóverje is tiszta mocsok. Annyira fókuszált a simizésre, hogy ez az apróságnak éppen nem nevezhető hatalmas sárfolt simán elkerülte a figyelmét.
- Hogy hívják? Kislány vagy kisfiú? - érdeklődött kíváncsian. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerültek az ebbel, akkor legalább ennyit illendő volt megkérdeznie. Most hogy a gazdi felbukkant a kutyus érdeklődés iránta megcsappant és inkább a férfi lábához dörgölőzött. A gazdi mindenek felett ugyebár.
Sári elkerülendő az újabb támadást megelőzendő felült a pad háttámlájára. Régen gyakran csinálta ezt, mert azt hitte, ettől lazának és menőnek tűnik, holott igazából nem. Azóta inkább csak kényelemből tette ezt, jobban szeretett a vékony deszkán ücsörögni, még ha néha össze is sározta az ülőlapot cipője talpával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=804609#post804609][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.04.11. 15:09[/b][/url]

- Semmiség,-*biccent, apró mosollyal viszonozva az ismeretlenét, vonásaiban árnyalatnyi fáradtsággal. Összehúzza magán a vékony pulóvert, aztán a nap felé fordítja arcát, lehunyt szemmel melegedve. A kérdésre udvariasan visszafordul.
- Feather, szuka lenne. De többnyire ördögfióka,-*néz le az épp lábszárának támaszkodó ebre, aki szemlátomást nem fáradt el a reggeli futtatásban és épp teliszájjal vigyorog felfelé rá. Szerencsére lehet ezt az energiatúltengést orvosolni; zsebébe nyúlva apró tárgyat vesz elő, aztán egyet pöccint a pálcával, hogy életnagyságú frizbi legyen belőle. Ennek láttára a kutya nagyjából gumimacivá változik, pattog és furcsán magas hangon vakkant. Seth szigorúan a magasba emeli a játékot, szabad kezével jelelve az állatnak, mire Feather fenékre huppan, bár alig bír rajta megmaradni. Amint eldobják neki a tányért, rakétaként lő ki utána, egészen a rét másik végéig üldözve, hogy a levegőbe szökkenve elkapja és büszkén galoppozzon vissza vele.*
- Van kedved kipróbálni?-*kérdezi Seth a leányzótól, mert bár sok ember messziről sem szeretne ilyen nyálas játékot látni, ez a kishölgy nagyon lelkes kutyásnak tűnt. Feather közben visszaér és megvárja a neki járó dícsérő integetést, mielőtt odaadná a tányért, startpozícióba vágva magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=804844#post804844][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.04.12. 20:53[/b][/url]

Jót kuncogott a férfi válaszán. Neki sajnos nem lehetett kutyája, macskája, aranyhala vagy tengerimalaca, vagy igazából bármilye, ami élt, mozgott és állatnak volt tekinthető, mert az anyja kategorikusan kijelentette, hogy elég neki három gyerekről gondolkodni, nem kell még plusz pereputty. Persze akárhogy bizonygatták, hogy na majd ők ellátják, meg gondosokodnak róla csak nem lehetett meggyőzni.
- Ó persze, ezer örömmel. - Amennyiben a férfi megdícséri és a kutya is együtt működik vele kiveszi a kutya szájából a játékot. Incselkedett kicsit az állattal azzal, hogy a frizbit jobbra-balra húzogatja az orra előtt. Nem akarta szegényt kiidegelni, így hamar eldobta a lapos játékszert a lehető legmesszebbre. Sosem volt egy dobó tehetség, így nem ment túl messzire a frizbi, de azért Feather lelkesen loholt utána. Amint visszaért alaposan megsimizte és gügyögött neki. Rossz szokás persze, hogy még a kutyával is így beszélt, de sajnos már hozzászokott, hogy a megrögzött kutyagazdik példája alapján ő is így tegyen. Amennyiben nem volt másegyéb ellenvetés ismét elhajította a játékot, ezúttal kicsit messzebb sikerült egy bokor tövébe, így szegény kutyának kicsivel több munkájába és idejébe került visszahoznia a tányért.
- Hogyhogy ilyen korán már itt? Rendszeres vagy csak kivételes alkalom? - Igyekezett megtörni a csendet. Az olyan kínos lett volna, ha csak ülnek-állnak ott egymás mellett, néma csendben.
- Jujj tényleg, nem szeretne leülni? Mert szívesen odébbcsusszanok, meg lemászok, hogy ketten is elférjünk. - Szavait követően meg is cselekedte, amit az előbb mondott a férfi válaszától függetlenül. Végülis, fontos az illem meg az ilyenek, nem ártott volna ha hamarabb is megkérdezi. De végülis jobb később, mint soha, tartja a mondás, szóval gondolta, talán így sem lesz annyira gáz, mintha meg sem kérdezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=804859#post804859][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.04.12. 21:42[/b][/url]

A lány elfogadja a felkínált lehetőséget és Seth némán figyeli a heccelést, majd frizbihajításra tett kísérletet, kommentár nélkül hagyva annak sikerességét. Ha a legtöbb férfi készségesen rohan is ilyenkor megmutatni és elmagyarázni, hogyan kell ezt csinálni, ő ezt szemlátomást nem tartja szükségesnek. Amikor viszont Sára gügyög a kutyának, mégis kihúzza a zsebéből a kezét.*
- Ha meg szeretnéd dícsérni, így tudod,-*mutatja, széttárt ujjakkal csuklóból megrázva kezeit - ezt nevezik siket tapsnak és nagyjából a jó/ügyes kutya megfelelője.*- Nem hall téged, bár a simit biztosan érti.-*Valóban, erre a jelre Feather szája vigyorra húzódik és a szemei résnyire szűkülnek közben, elégedetten-izgatottan lihegve. Közben készül a következő dobásra, türelmetlenül csóválva farkát és lesve Sára minden mozdulatát, amíg a kezében van a játék. A gazdája is leginkább a hajszát figyeli, bár tekintete meg-megáll a lányon, nem annyira végigérve, mint futólag egy-egy pillantás erejéig időzve. Díszletnek is elmenne csendes, szinte mozdulatlan alakja.
- Ilyenkor szoktam futni. Szeretem a hajnal hangulatát és nem alszom annyira jól. Feathert is le kell fárasztani, hogy kibírja veszteg, amíg dolgozom,-*bök állával finoman a rakétahajtású négylábúra, aki lelkesen hordja a tányért tovább, váltogatva, melyiküknek is szolgáltatja vissza. Seth gyakorlott mozdulattal, biztos kézzel küldi a frizbit hosszú, egyenes pályára, épp csak olyan magasra, hogy a kutyának ugrania kelljen a végén.
- Miért ne? De nem szükséges magázódni. Seth vagyok,-*biccent, miközben a padhoz lép és letelepszik, bár inkább csak támaszkodik a támlán, semmint ténylegesen ül rajta, egyik lábát a talajon hagyva.*- Kijöttél megnézni a napfelkeltét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=805151#post805151][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.04.13. 20:35[/b][/url]

Érdeklődve oldalra billentette a fejét, mikor a férfi megmutatta, hogy is kéne csinálnia rendesen. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ő ilyen lelkesen beszélt a kutyához, aki még csak nem is hallja, de persze erről az állat nem tehet, Sári meg nem tudhatta. Végül is nem himbálózott a nyakában egy hatalmas tábla a felirattal, miszerit nem hall, így tényleg nem kellett volna zavarba jönnie.
- Valahogy így? - Leutánozta a férfi mozdulatát és úgy tűnt, jól csinálta, mert a kutya közel olyan lelkesedéssel csóválta farkát, mint gazdájának. Ez magabiztos vigyort eredményezett a lány ajkain.
- Á, futni. Ha én ilyenekre rátudnám venni magam főleg ilyenkor, korahajnalban... - Halk kuncogás kíséretében reflektált Seth szavaira, az viszont sosem derült ki, hogy mi történne, ha képes lenne ennyire korán felkelni pusztán egy kis testmozgásért. Az már azért jobb magyarázat volt, hogy a férfi nem túl jó alvó és így ráér ilyenkor lefárasztani a házikedvencét. Látva Feather végtelen mennyiségű energiáját nem is csodálkozott, hogy muszáj reggelente lefárasztani, hogy napközben bírja nyugton.
- Sári - mosolyog fel. Nem értette, mi lelete a felnőtteket. Eddig a volt a baj, ha nem magázódott, mostanában meg mindenki kikéri magának, hogy ó ugyan már, ő még közel sem olyan öreg, hogy szükséges lenne ez a társalgási forma. Ez kissé aggasztotta Sárit, mert erőteljesen arra utalt, hogy bizony öregszik. Abba bele sem gondolt, hogy lehet, hogy csak az élet sodorta össze olyan közvetlenebb felnőttekkel, akiknek nem okozott mindez problémát, valahogy túlzottan lefoglalta az öregedés-pánik.
- Igazából csak nem tudtam aludni, szóval gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és kiszellőztetem a fejem. - Amúgy is van min gondolkodnom, tette hozzá magában. Jól jött ki a lépés ezzel a kellemes idővel és remek társasággal, nem bánta, hogy az álommanók elkerülték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=805448#post805448][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.04.14. 22:56[/b][/url]

Helyeslően bólint, bár nincs is rá szükség - Feather magától jelzi, hogy bizony jó kutyának érzi magát és egyetért Sára dícséretével. Aztán persze azonmód elrohan, amint reptetni kezdik játékát, ámokfutóként süvítve a nyomában (Merlin irgalmazzon bárkinek vagy bárminek, ami útjába akad, mert szó szerint sehall-selát üzemmódban robog.*
- Óvatosan a nagy lelkesedéssel,-*mosolyodik el a vallomáson, nem puffogtatva közhelyeket, miszerint nem mindenkinek való ez. Nem érzi magát feljogosítva, hogy tanácsokat osztogasson, inkább csak némi humort igyekszik csempészni az álmatag reggelbe. *- Ha nincs, ami kényszerítsen, csak élvezd ki,-*nyújtózik, s mivel most rajta a sor, elhajítja a tányért, követve tekintetével a vágtázó ebet. Visszafelé mintha már kicsit lassabban ügetne. Neki ez maradt, meg a tudat, hogy alvás előtt hiába is róná köreit - ha az agya nem fáradt el, úgyis zakatol tovább, míg tagjai sajognak.
- Jó ötlet. Ilyentájt ideális fejet szellőztetni, amíg mindenki alszik. Nemsokára több lesz a madárdal is, ha megjönnek a fülemülék és a sárgarigók. Nyáron még szebb a rét, ha elég korán jössz, találhatsz a növényeken alvó szitakötőt, szárítkozó méheket.-*Szeme lehunyódik, ahogy sütteti az arcát, belesüppedve a hajnal neszeibe, s jóformán csak halkan mormolja mindezt, elkalandozva.*
- Esetleg kávét?-*veti fel, ki sem nyitva szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=805562#post805562][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.04.15. 16:33[/b][/url]

- Élvezem is, de azért néha némi plusz testmozgás nem ártana, formában kéne magam tartani a tánchoz - mosolyodott el. A kardió edzések és a nyújtás nem segített annyit, mint mondjuk a futás segített volna, de nem szeretett futni, legalábbis egyedül nem, mert halálra unta magát, ráadásul rengeteg értékes időt elvett a napjaiból. Persze, ha lett volna egy társa, akivel mondjuk nem ilyen embertelen időben, hanem inkább esténként, levezetésként futhatna néhány kört, akkor lehet megváltozna a véleménye, de egyelőre megragadt ott, ahol addig is volt.
Csodálkozva hallgatta a férfi szavait. Úgytűnt, Seth sokkal többet tud a kora reggeli csodáról, amit a természetben folyik, mint azt gondolta volna. Itt jött rá igazán, hogy mennyi mindenről maradt le csak azért, mert szeretett sokáig durmolni. Megfogadta, hogy legalább néha megpróbál korábban elaludni, hogy korábban kellhessen és csodájára járhasson ő is ennek. Világ életében vonzotta a természet, főként tavasszal és nyáron, mikor a Nap nem csak szépen, de már melegen is sütött.
- Nem szeretem a kávét, sokkal inkább teás vagyok. - Ajkai keserű fintorba húzódtak, mintha a szájában érezné az ízét már csak az ital említésére is. Először két és fél éve találkozott a kávéval, mikor a barátnőjével beültek egy aranyos kis helyre pletyizni kicsit. Akkor még nem volt annyira erős benne az ellenszenv, de nem szeretett bele a keserű ízvilágba. Aztán egyre többen kínálgatták és kísértették meg a gondolattal és minél többször kóstolta meg annál inkább megutálta az ízét és mostanság már a szagát sem bírja valami jól. Menekül, ha valaki kávézni kíván a közelébe, pont ugyanúgy, mint ahogy a cigifüst elől is.
- Sőt, igazából kifejezetten rosszul vagyok a kávétól - tette hozzá némi hallgatás után, hátha ezzel arra ösztönzi a férfit, hogy ne mellette kezdje el elfogyasztani a mások számára elengedhetetlen reggeli nedűt.