Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

A kellemesen meleg napsütés simogatta a bőröm már abban a percben, ahogy kiléptem szöszke barátnőmmel együtt a bejárati kapun. Megbeszéltük, hogy a két elmaradó átváltoztatástan óra helyett kimegyünk a rétre kicsit és kivételesen engem se hagy ellógni a délutáni bájitaltanokról. Igaz, hogy nagyokat fintorogtam és sóhajtoztam, de belementem, amúgy se nagyon kéne elcsászkálni, hiányoztam már idén eleget sajnos. A táskám cipzárján lógó kis kaktuszt piszkálgattam, ahogy mosolyogva egy távolabbi, napsütéses részre sétáltunk, ahol aztán nem vártam sokat és egyből le is dobtam magam a földre. A napszemcsim feltoltam a nózim hegyéről, mert lecsusszant a lábaimat pedig kinyújtva támaszkodtam meg a kezeimen a két oldalamnál. Alízt figyeltem, mert ma meglepő módon még szünetekben is leginkább csak én beszéltem. Kicsit furcsa volt, mintha odabent valamit nem akart volna elmondani, pedig éppen minden olyan szép volt, tényleg.
- Van valami baj? - Nem bírtam valami sokáig, hogy szembesítsem az aggodalmammal, közben a táskámat arrébb tolva mögöttem, mint egy párnának használtam ahogy eldőltem. A kezeim összefűztem a pocimon úgy fordultam felé. Szeretem a nyarat, ez a kis napozás meg bárkinek jót tesz. Vitaminok, friss levegő…
- Te mész erre a kirándulásra? A gazosra, tudod. - Gyógynövénytan. Majdnem eszembe is jutott, de végül nem, lényegtelen. Aztán csak kuncogva folytattam - mibe fogadunk, hogy valami balhé úgyis lesz? Mármint... ismerjük a többieket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687828#post687828][b]Maja Bojarska - 2017.06.29. 22:57[/b][/url]

A kellemesen meleg napsütés simogatta a bőröm már abban a percben, ahogy kiléptem szöszke barátnőmmel együtt a bejárati kapun. Megbeszéltük, hogy a két elmaradó átváltoztatástan óra helyett kimegyünk a rétre kicsit és kivételesen engem se hagy ellógni a délutáni bájitaltanokról. Igaz, hogy nagyokat fintorogtam és sóhajtoztam, de belementem, amúgy se nagyon kéne elcsászkálni, hiányoztam már idén eleget sajnos. A táskám cipzárján lógó kis kaktuszt piszkálgattam, ahogy mosolyogva egy távolabbi, napsütéses részre sétáltunk, ahol aztán nem vártam sokat és egyből le is dobtam magam a földre. A napszemcsim feltoltam a nózim hegyéről, mert lecsusszant a lábaimat pedig kinyújtva támaszkodtam meg a kezeimen a két oldalamnál. Alízt figyeltem, mert ma meglepő módon még szünetekben is leginkább csak én beszéltem. Kicsit furcsa volt, mintha odabent valamit nem akart volna elmondani, pedig éppen minden olyan szép volt, tényleg.
- Van valami baj? - Nem bírtam valami sokáig, hogy szembesítsem az aggodalmammal, közben a táskámat arrébb tolva mögöttem, mint egy párnának használtam ahogy eldőltem. A kezeim összefűztem a pocimon úgy fordultam felé. Szeretem a nyarat, ez a kis napozás meg bárkinek jót tesz. Vitaminok, friss levegő…
- Te mész erre a kirándulásra? A gazosra, tudod. - Gyógynövénytan. Majdnem eszembe is jutott, de végül nem, lényegtelen. Aztán csak kuncogva folytattam - mibe fogadunk, hogy valami balhé úgyis lesz? Mármint... ismerjük a többieket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687869#post687869][b]Széplaki Alíz - 2017.06.30. 11:52[/b][/url]

Sajnáltam, hogy elmaradt az Átváltoztatástan óra, mert mindig is kedveltem ezt a tárgyat, a tanár pedig rendkívül jól magyarázott, a tanmenet is érdekes volt, de az vigasztalt, hogy Majával tölthettem el ezt a kis időt helyette. Bár nem volt felhőtlen a boldogságom, mert néhány napja pont vele álmodtam, mégpedig nem éppen kellemes dolgot. Ha valami pozitívat álmodtam volna meg vele kapcsolatosan, akkor én lettem volna a világ legboldogabb embere, de sajnos nem így történt... Life is shit... Sajnos az érzelmeim általában az arcomra voltak írva, nem igazán tudtam palástolni őket. Mindig is irigyeltem azokat, akik képesek voltak mást mutatni, mint amit gondoltak, mert kevésbé voltak sérülékenyek és csak magukkal kellett elszámolniuk... Persze ez sem volt túl egészséges állapot, de hát én pont az ellenkezője voltam ennek, amely által eléggé sebezhetőnek éreztem magam. Nem igazán szerettem volna elszontyolítani a lányt a jóslatommal, úgyhogy inkább csendben maradtam, bár egy idő után tudtam, hogy kiszúrta, hogy nem igazán stimmel velem valami. Amiatt nagyon égett a fejem, hogy pont neki nem beszéltem bővebben a "tehetségemről", még Sheela-nak is előbb árultam el az aggályaimat ezzel kapcsolatban mint neki. Persze tudta, hogy jóstanonc vagyok, az álmodásaimmal kapcsolatosan is csak felszínes információkat tudott, mivel valahogy sose veséztük ki ezt a témát, inkább általános dolgokról beszélgettünk, meg olyasmikről, amikről a barátnők szoktak. Amikor kiértünk a rétre, jól eső érzés fogott el, végre a természetben lehettem, és rögtön a fűbe vetettem magam törökülésben. Épp kezdtem élvezni a jó levegőt, a fű illatát, a madarak csicsergését, amikor a barátnőm megkérdezte tőlem, hogy mi a bajom. Csak bámultam magam elé, rá se mertem nézni, csupán ennyit tudtam odanyögni:
- Semmi... vagyis talán jobb, ha nem tudod... vannak bizonyos dolgok, amiken nem lehet változtatni...
~ Hú, hát ez totál rejtélyes volt, biztos út a pokolba... ha idáig nem is, de most sikerült felkeltenem az érdeklődését és tuti, hogy tovább fog kérdezősködni... szegény Maja! ~
Ezután gyorsan témát váltottam, vagyis válaszoltam a következő kérdésére:
- Igen, gondolkodtam rajta, hogy megyek... de még nem tudom, hogy ki jönne el velem. Passz... Egyedül nem buli - folytattam sajnálkozva, bár tudtam, hogy nem dől össze a világ, ha nem megyek, de ez még tetőzte az alapból is a béka popsija alatt lévő fergeteges hangulatomat. Most már tényleg elég ramatyul éreztem magam és sikerült Maját is jól összezavarnom. Bravó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687930#post687930][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 18:03[/b][/url]

Valószínű, hogy kettőnk közül engem hatott meg legkevésbé az, hogy elmaradt az óra, ennek ellenére legalább egy nagyon kis lelkességre talán számítottam volna a barátnőmtől. Ez azonban egy ideje elmaradozik. Nem feltétlenül vagyok ettől boldog, sőt, inkább aggódom. Nem szokott köztünk nagyon titok marad, ha valami bántja a másikat, az így vagy úgy de előkerül, és ha kell segítünk megoldani azt. Ezt teszik a jó barátok azt hiszem. Néha mondjuk úgy érzem, rettenetes vagyok még ebben is és lenne mit tanulnom. Na, erre most is ráébredtem, ahogy szegénynek csak úgy odalöktem a kérdést. Talán finomabban körbekeríthettem volna, de tudja, hogy őszintén érdeklődöm és ezt tartottam helyesnek a további kerülgetés helyett. Segíteni akartam, de csak az Isten tudta miben is. Sejtésem sem volt, mi lehet a dolgok mögött és nem tudtam, hogy ez ilyenkor mennyire jó vagy rossz.
- Ez nem úgy hangzott, mint ami egy semmi. Látom, hogy nincs tőle sok kedved, és ez nagyon nem jó. Tudok segíteni? - Persze a felajánlásom kimondatlanul is élt eddig is, Alíz azon kevesek egyike, akiktől szó nélkül fogadnék kéréseket. Jó, esetemben talán másoknak is elég lazán segítek, de most a komolyabb és őket érintő dolgokra gondolok. Ahogy a fejemmel felé fordultam lebiggyesztettem az ajkaim pár pillanatra, de még mielőtt rátértem volna a gazokra a kezemmel az övé után nyúlva finoman és bátorítóan megszorítottam. - Itt vagyok ám, néha jobb, ha kibeszéled magadból.
Azt hiszem én sem igazán voltam elememben, leginkább mert nem mondanám, hogy sok titok lenne köztünk, ami úgy komolyabban érinti a barátságunkat, ez most mégis fura volt, felkeltette bennem is a gyanút és ez olyan, ami idővel gyomorgörcs formájában bököget belülről, hogy hé, deríts már ki.
- Igen, az a baj, hogy én végig nem is tudnék ott lenni a tánctábor miatt, mondjuk, ha mennék, valószínűleg öt perc után haza is küldene a tanár, mert valami olyat csináltam. Például elaludtam a cuki, puha, simis virágokon. Azt nem szeretné. - Miközben ezt megosztottam vele még el is vigyorodtam. Nem akartam a napunkat borúsabbá tenni, ha már a fénysugarak is nekünk ragyogtak éppen, élvezzük ki egy kis vidámsággal is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687934#post687934][b]Széplaki Alíz - 2017.06.30. 18:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687947#post687947][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 20:24[/b][/url]

Ha eddig minimális volt az aggodalmam, most határozottan megijesztett. A leglehetetlenebb dolgok szaladtak ét egy pillanat alatt a buksimon, és nem olyan aranyos dolgok, mint az, hogy miként nőhet színes sörénye egy póninak, sokkal inkább azok, mit láthatott vagy hallhatott, ami nekem rossz lesz. Vagy ennél is több, fájhat. Persze kicsit máshogy vagyok bekapcsolva, mint a legtöbben és jelenleg más dolgoktól szaladnék ki a világból, mint egy átlagos diák, mégis próbáltam kevésbé kétségbeesetten nézni rá. Neki se esik tuti jól, ha már ketten nyűgünk rajta, ezt nem akarhatom.
- Velem? Történt valami? Vagy hallottál valamit? - Nem nagyon szoktam kapcsolni a célzásokra és nehezen rakom össze a kirakóst is, hogy esetleg köze lehetne a képességéhez az egésznek. Nem akartam, hogy kényszernek érezze, és azt se, hogy tehernek. Feltámaszkodtam, majd felülve közelebb csúsztam, hogy átkarolva őt oldalról a buksim a vállának döntsem. Próbáltam még rá is mosolyogni közben. - Hé, bármit elmondhatsz. Sokszor van, ami nem olyan jó, de talán jobb tudni, nem?
Lehet nem volt egyenes a válaszom, de ha azt se tudom miről van szó, nehéz lett volna igent vagy éppen nemet mondanom. De úgy éreztem, ha elmeséli ő megkönnyebbül, vagy legalább megosztja ennek a terhét és mindenki sokkal könnyebb, vagy ketten cipeljük és mégiscsak egyszerűbb onnan, nem?
- Igazad van, még azért elég messze van legalább, lehet még rá aludni. - Éreztem, hogy nem lelkes, pedig ő szereti ezeket meg a sulis dolgokat, emlékszem egy LLG-s kirándulásra is, amiről olyan nagy örömmel mesélt utólag. - Hát nem. Kérsz egy kis csomagolt boldogságot?
A táskámból kis matatás után egy szelet csokit húztam ki és nyújtottam át. Én kaptam, de úgysem ehetem meg, és ettől az emberek hangulata is javul, vagy én legalábbis hiszek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=687948#post687948][b]Széplaki Alíz - 2017.06.30. 21:18[/b][/url]

Láttam Maján hogy megijesztette a gondterheltségem, sajnáltam is érte, hiszen nem állt szándékomban megrémiszteni őt. Most már biztos voltam benne, hogy választ kell neki adnom, mert ha nem mondok semmit, akkor csak rosszabbodni fog az amúgy sem éppen fényes helyzet... sajnáltam, hogy rossz hírt kellett vele közölnöm, de muszáj volt megmondanom neki azt, amit megálmodtam vele.
- Sajnálom, de megálmodtam a jövőd egy részletét és nem éppen fényes... szóval... - haraptam be az ajkaimat, miközben aggodalmasan néztem a lányra.
- Tudom, hogy furán hangzik, de tudod, megálmodok bizonyos dolgokat bizonyos emberekkel kapcsolatban és sajnos ezen képtelen vagyok változtatni... idáig mindig minden úgy történt, ahogy megálmodtam - folytattam tovább, miközben a tekintetét fürkésztem.
- Szóval, sajnos nem fog első nekifutásra sikerülni a művészeti felvételid... meg fogsz bukni. Sajnálom... - mondtam neki őszintén, hiszen örültem volna, ha jobb hírekkel szolgálhatok neki, de nem így történt. Persze álmodhattam volna rosszabbat is, de ez se volt túl kellemes hír, de legalább kimondtam, ami kikívánkozott belőlem.
Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de reméltem, hogy nem fog hülyének nézni... talán viccnek fogja fel az egészet, de az is elképzelhető, hogy halál komolyan veszi... azt pedig bölcsen tenné.
Jól esett, hogy ott állt mellettem és tudtam, hogy mindig számíthatok rá, ezért is gondoltam, hogy nem veszi félvállról ezt a baljóslatot.
- Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fog sikerülni - tettem hozzá gyorsan megnyugtatásul.
- Köszönöm - vettem el tőle azt a szelet csokit, amit éppen átnyújtott, most pont rámfért egy kis boldogsághormon növelés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=688309#post688309][b]Maja Bojarska - 2017.07.03. 23:15[/b][/url]

amikor elkezdtem bámulni a fűben egy kisebb hangyavonulást teljesen elfeledkeztem a tényekről, amikre rákérdeztem. Persze sok rossz megfordulhatna és szokott is a fejembe, de még nem hallottam, mi is lehet a gond, nem akartam túlságosan belemászni semmibe. Amikor kibökte a barátnőm, hogy bizony velem kapcsolatos azért nyeltem egy nagyot és éreztem, ahogy izzad a tenyerem és kicsit idegesebb is leszek, magam sem értettem miért. Talán az, hogy nem akarta elmondani, még nem faggatóztam kicsit - nekem annak tűnt -, vagy inkább amit mondani fog, de előre feszélyezett.
- Ezt hogy érted? - Kicsit értetlenül álltam a dolog felett, nem voltam vele teljesen képben, hogy miként működik Alíznál ez. Álmok, valami jóslás. Tudtam hogy tanul és készül, na meg, hogy van ilyen tehetsége, de nekem ez egészen távoli volt. - Igen, említetted már. Ezek csak úgy megtörténnek? Vagy mindig ilyeneket álmodsz?
Nem nagyon tudtam hova tenni azt, ahogy elhúztuk a témát mindaddig, még az érdeklődésemet követően végül el nem kezdte mesélni, mi is fog szerinte történni. Vagyis azok alapján, ahogy elmondta, nem csak elképzeli, hanem tudja, hogy igenis ilyen módon alakulhat majd a jövőm. Elhallgattam, amint a szemeibe néztem, majd a fűben matató kezeimre siklott a tekintetem. Nem tudtam, hogy pótcselekvés vagy kicsit mérges és ideges reakció gyanánt, de belemarkoltam a gyepbe és azt szorongattam. Nem tetszett persze amit hallottam, de elsőre egészen még fel sem fogtam ezt. A fejemből teljesen elpárologtak az addigi gondolatok milyen rosszat tudhat, amit nem akart elmondani. A szavait, aztán az azokból összeálló mondatokat próbáltam rendezgetni. A szöszire pillantottam, akit korábban átkaroltam, az arcom hamar elég komorba fordult, nyitottam a szám, de hang ne nagyon jött ki, nem tudtam mit mondani. A sajnálkozást pedig nem igazán tudtam tudatosítani.
- De ez biztos? - Talán valahol még reménykedtem, hogy jön egy csattanó, és csak valami kisebb miatt volt ilyen rossz közérzete, ezzel pedig oldani akarta a helyzetet. De mindketten tudjuk, hogy nekem ez mennyire fontos és azt is, hogy nem képezi viccek alapját. - De...
Azt hiszem mostanra ért el teljesen a tudatomig a sikertelenség minden fokozata, ami érhet ott, és ezek szerint fog is. Hiszen megremegett a szám, éreztem, ahogy elhomályosodik a látásom, mert könnyek szöktek a szemembe, de még csak ültem ott és vártam valamit, valami többet vagy inkább kevesebbet.
- Mit csináljak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=688351#post688351][b]Széplaki Alíz - 2017.07.04. 19:15[/b][/url]

Nagyon sajnáltam Maját, hogy ezt a rossz hírt így kellett közölnöm vele, pontosabban, hogy neki kellett kihúznia belőlem... Most még kellemetlenebbül éreztem magam ezáltal, mintha semmit se mondtam volna neki, de tudtam, hogy muszáj volt megválaszolnom ezt a kényes kérdést, ha már egyszer belekezdtem a mondandómba. Az álmodásos jóslást most inkább átoknak éreztem, mint áldásnak és hirtelen az villant át az agyamon, hogy talán jobb lenne, ha nem rendelkeznék ezzel a képességgel, mert állati kellemetlen volt a rossz hír közlése számomra, Maját pedig sikerült egy perc alatt teljesen elkedvtelenítenem mindentől. Persze legbelül tudtam, hogy a képességemnek nem mindig fogok örülni és azzal is tisztában voltam, hogy nem csupán pozitív kimenetelű dolgokat fogok közölni másokkal, de a gyakorlatban mindez sokkal impulzívabb és nehezebb volt, mint azt valaha is gondoltam volna...
- Nagyon sajnálom, nem tehetek róla, hogy ezt álmodtam meg neked... eszem ágában sem lett volna ezt tenni, de nem én irányítom az álmaimat egyelőre... ez nem azt jelenti, hogy ne az igazat álmodnám meg, ha már teljes körűen tudnám kontrollálni az álomképeket, csupán azt, hogy másképp tudnék szelektálni... szóval... áh bonyolult. Nekem se egy leányálom ez, de ha már megjelent ez a képesség, akkor nem szeretném a szőnyeg alá söpörni. Ne sírj! - nyújtottam át neki egy zsepit, közben úgy éreztem, hogy mindjárt a föld alá süllyedek szégyenemben, mert sikerült szerencsétlent megríkatnom. Pedig nem ezt érdemelte volna. Pláne nem tőlem. De nem tehettem róla, ezt meg kellett értenie. Az sem lett volna jó, ha elhallgattam volna előle.
- Ezt próbáld meg baráti óvásnak venni... nem azt jelenti, hogy mondjuk másodjára ne sikerülne, de sajnos elsőre nem fog... de ez ne tántorítson el az álmaidtól! - néztem mélyen a szemébe, miközben a megfogtam a vállát és nagy komolysággal, buzgósággal, hangsúlyosan beszéltem hozzá.
- Szóval tudom, hogy elsőre lelombozó az egész, de kérlek ne add fel. Ha kell, próbáld meg újra és újra, amíg nem sikerül. Erős lány vagy, tudom én! Ami nem öl meg, az erősít... - próbáltam lelket önteni belé és reménykedtem, hogy komolyan vette, amit most mondtam neki, hiszen nem az volt a célom, hogy eltántorítsam ettől az egésztől, hanem az, hogy igenis harcoljon az álmaiért. Nagyon rossz volt látni az arcán azt a lehangoltságot és csalódottságot, amit okoztam neki, reménykedtem benne, hogy nem utált meg emiatt, de muszáj volt őszintének lennem vele, hiszen ezt véltem helyesnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690383#post690383][b]Maja Bojarska - 2017.07.14. 13:35[/b][/url]

Hirtelen elég rosszul éreztem magam és nem a hallottak vagy Alíz feszélyezett, hanem az, hogy így direktbe kérdezgettem, és láttam, hogy neki is nehéz. Nem akartam mindkettőnket így megzuhanni hagyni, mégis sikerült. Azt hiszem továbbra sem vagyok túl nagy bajnok a rossz hírek, vagy változások kezelésében. Annak idején Vincére is nagyon rosszul reagáltam, Lewyt újévkor nem említve, most pedig ez. Bár határozott javulás, hogy csak kicsit megremegtem és kiült az arcomra a csalódott szomorúság. Tartottam magam, mert szerintem ígyis többet sírok, mint lehet kellene, pedig nem szeretem, az szomorú dolog. Mikor esik, akkor is a felhők sírnak, ezért szeretem azt az időjárást, ami az eső után marad, mikor érzed azt a hozzá párosuló illatot, de újra elvonul a ború és valami szebb jön.
- Ne haragudj, Szöszi. Nem úgy értettem, nem haragszom rád, sőt, örülök, hogy azért elmondtad, ne érezd magad rosszul. Tudom, hogy nem te szeretnéd, hogy ez történjen velem. Tuudom, csak… nem jó.
Nem tudtam elmagyarázni, hogy aztán miért kezdtem könnyezni és hüppögni. Az agyam értette, de a szívecském még lázadt, hogy valami, amit szeretek ezek szerint rosszat is hozhat. Buktam már nagyokat versenyeken, mind megviselt, még a kis területiek is, nem csak a nagy téttel bírók. Azt hiszem az a bizonyos felvételi is ilyen lenne. Nem akartam mélyen beleásni magam, de sikerült. Ami már csupán a saját hibám. A zsepit elvéve törölgettem le a pofim kicsit, majd vettem pár nagy levegőt, ahogy a füvet bámultam.
- Persze, értem én. Köszönöm, hogy elmondtad… - Tényleg értékelem, hogy nem akart nekem rosszat. Ettől még próbáltam tudatosítani azt, hogy igaza van, ez nem kéne a világ vége legyen, de már most ott tartottam, mint a fellépések végén szoktam: mi sikerült félre? Hol csúszott el a dolog vajon? Még a három számomból is csak kettőt döntöttem el, az utolsó helyért másik kettő jól betanult verseng, amik eddig tök jól mentek. Csak karácsony előtt lenne az első forduló, addig minden a helyén lenne, eddig úgy gondoltam. De most igazából gombóc van a gyomromban, könnyek a szememben és nyugtatom magam.
- Sokszor vesztettünk már dobogós helyet, hibáztunk, én is egyéniben. Az általános iskola előtt a művészetis felvételin olyat estem, hogy kiesett a fogam. Pont a zsűri előtt, mikor bementem. De utána letáncoltam, és a legjobbak közt kerültem be.
Igen, erre büszke voltam és nem sok mindenkinek meséltem el, mert valahol nagyon ciki is. De gondoltam itt van az ideje. Alízban egyébként is bízom, és azt hiszem erre gondolt azzal, hogy ezután se hagyjam annyiban. De pontosan emlékszem milyen nehéz volt ott felállni és középre sétálni, majd táncolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=690605#post690605][b]Széplaki Alíz - 2017.07.15. 13:54[/b][/url]

zárás

- Persze, tudom, a rossz híreknek senki sem örül, ez természetes reakció részedről - mondtam ajkaimat harapdálva a lánynak, még mindig rém cikisen éreztem magam. Viszont részben fellélegeztem kicsit, hogy elmondtam neki az igazságot, hiszen így éreztem helyesnek.
- Tudom én, hogy erős vagy és fog az menni neked, ne is add fel soha! - válaszoltam neki bátorítóan. Éreztem, hogy végre kezdek kicsit megnyugodni, örültem, hogy viszonylag egész pozitívan fogadta a dolgot, már amennyire lehetett. Megértettem, hogy valamelyest kifakadt, hiszen én is ezt tettem volna a helyében, de láttam, hogy utána sikerült egész jól összeszednie magát. Sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, de végül a körülményekhez képest nem lett olyan rossz, mint amire számítottam... szerencsére. Talán annyiból "jó" volt, hogy elmondtam neki az álmom jóslatát, hogy nem fogja váratlanul és felkészületlenül érni az első kudarc. Erőt meríthet ebből és nagyobb energiabefektetéssel jó eséllyel sikerülni fog neki második nekifutásra. Most nagyon rossz neki, de ha most feldolgozza ezt, akkor könnyebben vághat bele a második "fordulóba".
- Úgy hiszem, hogy sikerülni fog másodjára, ebből most erőt meríthetsz - biztattam kedvesen, majd megöleltem és elkezdtem másra terelni szót. Nem szerettem volna többet ma már erről a témáról beszélni, mert már kiveséztük és nem akartam, hogy ezáltal fokozzam a rossz hangulatot, inkább másról kezdtem el vele csevegni, egy olyan témával rukkoltam elő, amitől bizonyára jobb kedve lesz. A szívem mélyén pedig éreztem, hogy helyesen cselekedtem, azzal pedig ő is tisztában volt, hogy mindig számíthat rám, bármi is történjék.