32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 8. 00:02 | Link

Lily

Gitár. Ez volt az első gondolatom, ahogy kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Szinte már magam sem emlékszem, hogy mikor vettem utoljára a kezembe a hangszert, hogy egy kicsit gyakoroljak. Pedig régebben annyira szerettem, hogy szinte naponta 2-3 órát csak azzal töltöttem, hogy zenéljek. Most meg valahogy mindentől elment a kedvem. Az elmúlt néhány hónapot igazi mélypontnak vehetjük az életemben. Se zene, se közösség, se kapcsolatok, se vidámság. Többnyire a szobám négy fala között töltöttem az időt a könyveim társaságában. Mondjuk meg is volt az eredménye, mert a vizsgáim is egész jól sikerültek és a másodikos tananyaggal is jól állok, csak közben elvesztettem önmagam. Hiszen én nem ilyen vagyok! A barátaim szerintem egyenesen kiröhögnének, ha elmesélném nekik, hogy a kedvenc hobbim mostanában a tanulás volt... Jesszusom... Itt az ideje, hogy visszatérjek az igazi Dávidhoz, akinek sokkal fontosabb, hogy jól érezze magát és szórakozzon, mint hogy tele legyen jó jegyekkel és ő legyen a tanárok kedvence.
Így hát ebéd után még gyorsan fölszaladtam a szobámba a gitáromért, majd elindultam ki a levegőre. Ilyen szép időben sokkal jobb kint lenni, mint bent ülni a fülledt szobákban. Úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit a Rétre, úgyis olyan ritkán járok arra, pedig nagyon szép hely.
Mindenhol diákok ülnek, játszanak, beszélgetnek, de ez engem egy csöppet se zavar. Keresek egy nagy fát, ami alá beülhetek az árnyékba. Ez itt tökéletes! Nincs se túl meleg, se túl hideg, hanem olyan kellemesen langyos a levegő. Kényelmesen elhelyezkedek, majd előveszem a hangszert a tokból. Megpengetem a húrokat, de rögtön el is fintorodom, ahogy meghallom a gitár hangját. Szörnyen elhangolódott azidő alatt, amíg nem használtam. Gyorsan behangolom, majd lefogom az első akkordot ami eszembe jut és így kezdek bele az egyik dalba.
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 8. 22:00 | Link

Dávid

Reggel az ablakon beáramló fényes napsütésre ébredtem. Fölkeltem az ágyból, és a hatalmas ablakon keresztül újra meg újra megcsodáltam a kastély mellett elterülő vidéket. Még ennyi idő után se lehet betelni a birtok feledhetetlen látványával.
A délelőtti órák után, úgy gondoltam, megérdemlek egy kis sétát a réten: az idő is szépnek ígérkezik, és a házi feladatok is ráérnek egy kicsit.
A tanítás végét jelző csengőszó után a szobámba mentem, és a talárt átcseréltem egy kényelmes pólóra és farmerra. Fölkaptam a könyvemet, és ugrándozva leszaladtam az udvarra.
A réten vidám hangulat uralkodott. Amerre néztem, élénken cseverésző diákokat láttam, valaki éppen szorgalmit körmölt, de akadt elvétve egy-két turbékoló szerelmespár is.
Ahogy eltávolodtam a nagy barna ajtótól, egy szép melódia kúszott be a fülembe, én pedig automatikusan a hang irányába fordultam. Gyönyörű dallam volt. Aztán megláttam őt is: az egyik fa árnyékában egy barna hajú fiú ült gitárját pengetve.
Megtorpantam; a dallam egyre szebbnek tetszett a fülemben. Vagy egy percig így állhattam, de a zene megbabonázott. A lábam önszántából elindult a srác felé, de néhány méterre tőle sikerült megállnom.Nem ronthatok rá csak úgy! Fegyelmezd magad Lily!
De mivel nem látszott sokkal idősebbnek nálam, legyőzve félelmemet és félénkségemet közelebb merészkedtem, és ráköszöntem a fűben ülő fiúra.
-Szia! Nagyon szépen gitározol!-Ennél gagyibb sablonszöveget ki se találhattam volna.
Nem gyakran elegyedem szóba idegenekkel, de a srác megbízhatónak tűnt, és ez a zene…
Bár a gyomrom a szívem körül ugrándozott, egy félszeg kérdést sikerült kipréselnem magamból.
-Leülhetek ide melléd?
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 9. 18:37 | Link

Lily

Nagyon jól érzem magam itt kint a réten és szívem szerint az egész hetemet így tölteném. Sajnos ezek csak mélyről feltörő ábrándok maradhatnak, hiszen az idő nem áll meg, attól, hogy Varga Dávidnak épp milyen kellemes elfoglaltságai akadtak. Persze lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy az elmúlt pár hónapban is rendszeresen kijárok a levegőre és akkor talán most nem érezném úgy, hogy a napsütés nélkül nincs élet. Najó, azért egy csöppet túlzásba estem, de való igaz, hogy el tudnám viselni még egy jó ideig ezt a helyzetet. 
Épp egy terbélyes fa alatt ücsörgök, amikor eszembe jut egy régi dallam, amit már sok éve tanultam, de még mindig tisztán emlékszem minden egyes hangjára. Elkezdtem játszani a darabot és már az első perctől magával ragad a zene és teljesen beleélem magam a játékba, egészen addig, amíg egy hirtelen ismeretlen hang ki nem zökkent a koncentrációból. Annyira megijedek, hogy véletlenül félre is fogok egy hangot és akkor már lőttek a dalnak. 
- Öhm.. hello! Köszi, bár pont azt hallottad, amikor elszúrtam! - mondom neki durcásan, majd kicsit megenyhül a hangom és még egy mosolyt is varázsolok az arcomra.
- Igen, persze, leülhetsz. Tudod, szabad országban élünk. - Az utolsó mondatom után rákacsintok a lányra, majd arrébb csúszok, hogy ő is nekidőlhessen a fa törzsének.
- Amúgy Dávid vagyok. - mutatkozok be vigyorogva és a kezemet is kinyújtom a lány felé, hogy legalább az első benyomása pozitív legyen rólam. Más külömben nem mindig vagyok az a nagyon udvarias srác. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy javíthatatlanul lusta tudok lenni és olyankor nincs se kedvem, se energiám az idióta formaságokhoz. Remélem ez a szőkeség nem abból a fajtából való, aki megköveteli, hogy egy fiú minden illemszabályt betartson, mert ha mégis, akkor úgy érzem, hogy nem lesz túl hosszú életű a kapcsolatunk. 
- Na és te játszol valamilyen hangszeren vagy csak szimplán szereted a zenét?-
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 10. 23:07 | Link

Dávid

Ahogy megszólítottam meg is bántam, a hangomra megijedhetett, és így elrontotta dallamot. Láttam rajta, hogy haragszik kicsit emiatt, de arcán a morcos kifejezést hamar fölváltotta az érdeklődés.
-Ugyan már! Alig tűnt föl.
Letelepedtem mellé a fűbe, és nekidőltem a fának. Következő mondata mintha enyhe gúnnyal hangzott volna el, de kacsintására, hogy nem gondolja teljesen komolyan, feloldotta bennem a picit negatívnak induló véleményemet.
-Én pedig Lily, és a Levitába járok. Hát te? – Elfogadom a felém nyújtott kezet, és lazán megszorítom. Nagyon örülök, hogy úriemberként viselkedik, de látom, hogy picikét kényszeríti magát, hogy illedelmes legyen. Biztosan az első benyomás miatt. Nem is baj, nem szeretem, ha egy fiú minden illemszabályt túlságosan betart. Az túl nagyképűvé tehetné őt. Ezért hát nem is erőltetem tovább, és igyekszem lazábbra venni a beszélgetést.
-Igen, játszottam, amikor még otthon voltam. Míg a mugli gyerekek az általános iskola padjait koptatják, nekünk ugye nincs suli, így anyáék elvittek Egerbe, egy zeneiskolába, ahol zongoráztam, és mellette szolfézst tanultam.
Egy pillanatra visszagondoltam a zenesulira. Mennyi hangszer, milyen változatos zene. Rengeteg hangszert megismertem, és hallgathattam. Nagyon hiányzott a hangszertanárom, a zongorázás, meg a fellépésekkel járó idegeskedés is. Furcsa. De pillanatnyi gondolatmenetemből visszarángattam magam a jelenbe, és újra megszólaltam.
-És te mióta gitározol? Hol tanultál meg rajta játszani?
Nekem is álmom volt a gitár, de lehetetlen lett volna egyszerre több hangszeren is tanulni a többi különóráim miatt.
-Neked van testvéred? Ők játszanak valamilyen hangszeren, vagy csak a te hobbid a muzsika?
Utoljára módosította:Lily Brown, 2013. május 12. 11:21
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. május 11. 15:07 | Link

Lily

Először kicsit morcosan reagáltam, hogy megzavartak, de végül összeszedtem magam és előveszem egy kedvesebb arcomat. Szegény lány nem tehet róla, hogy pont vele  futott össze, bár lehet, hogy ezt később még bánni fogja. Minden esetre én megpróbálom most az egyszer a lehető legjobbat kihozni magamból.
- Kedves, hogy ezt mondod, viszont én hallottam elég rendesen. -Felelek határozottan. A zenével kapcsolatban mindig próbálok pontos lenni, ami elég nehezen megy, mert amúgy szörnyen szétszórt vagyok. Nem is tudom, hogy miért van türelmem a hangszerekhez. Szerintem ez ilyen első látásra/hallásra szerelem dolog.
- Én büszke Rellonos vagyok! - Mondom vigyorogva, majd a hatás kedvéért még meg is ütögetem a mellkasom. Vicces, hogy az embereknek mindig meg van a véleményük a rellonosokról és rögtön be akarják skatulyázni őket. Tudom, hogy vannak sokan közülünk, akiket ez nagyon zavar, de én nem igazán szoktam vele foglalkozni. Nekem is megvan a véleményem egy-két emberről, hát akkor nyugodtan gondoljanak rólam is azt amit akarnak. Bár szerintem elég szemétség úgy véleményt mondani, hogy nem is ismerjük a másikat, de ez mindenkinek a maga dolga.
- A zongora az nagyon jó! Én is játszottam, amíg otthon laktam. Itt sajnos nem nagyon van rá lehetőségem, meg nincs is szerintem zongora. Amúgy énekelsz is?-Rögtön lelkesebben figyelek a lányra, amikor elárulja, hogy zongorázott. Ráadásul ő biztos nagyon profi, hiszen zeneiskolában tanult. Nekünk sajnos soha nem volt erre pénzünk, de a zeneimádatom miatt mindig megoldottam valahogy a képzésemet.
Úgy látom Lilyt is érdekli ez a téma, hiszen eddig minden megszólalása a zenével kapcsolatos volt.
- Igazából nem nagyon tudom ezt pontosan meghatározni, de szerintem körülbelül 3-4 éve és nem tanultam sehol. Magamtól kezdtem el, aztán könyvekből meg hallás alapján képeztem magam. Persze ez nem olyan jó, de nem nagyon volt más lehetőségem és gitározni meg mindenképp meg akartam tanulni. -
Mindig nagyon sajnáltam, hogy a szüleim nem biztosítanak nekem lehetőséget arra, hogy rendesen megtanuljak játszani, de ennél sokkal erősebb volt bennem a kíváncsiság és az elhatározás, hogy márpedig én gitározni fogok!
- Na és te mióta zongorázol? -
A következő kérdésével elég érzékeny pontot sikerült eltalálnia, de megpróbálom leplezni. Remélem nem nagyon fog feltűnni neki, hogy elbizonytalanodok, mert utálok erről beszélni.
- Nem... nincs testvérem. Neked?-
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 19. 22:44 | Link

Dávid

Válaszára jót vigyorgok magamban. Én is voltam ilyen, ha a zenéről volt szó, de mára megtanultam, mindenki emberből van.
-Látom, nagyon makacs vagy. Nyugi, zeneileg régen én is ilyen voltam. – mondom ki hangosan előbbi gondolataimat. – Tényleg hallottam a bakit, de ez a kis hiba eltörpül a zene mellett, úgyhogy ezért nem kell bosszankodnod. – A zenesuliban sok koncerten vettem részt, ahol a lámpalázas fellépők rontásait hallgattam, de én mindig fel tudtam fedezni benne a szépséget, még úgy, hibásan is.
Mellveregetésével kicsit meglepett, de persze csakis pozitívan.
-Nagyon örülök, hogy büszke vagy a házadra – mondom mosolyogva -. Tudom, hogy sokan elítélik a rellonosokat, de szerintem nincs okuk rá. Az már ugyan más, ha megismeri őket személyesen az ember lánya, de nekem még eddig nem volt alkalmam találkozni velük, rajtad kívül. Én nem olyan vagyok, aki első benyomásra, vagy anélkül ítéli meg az embereket. - Soha nem voltam előítéletes. Szeretem jól megismerni az embereket, és akkor döntöm el, hogy megbízhatok-e bennük.
-Eddig még én se botlottam bele egy zongorába se, de ha esetleg mégis, első leszel, akinek szólok. De te is szólsz majd nekem, ugye? - mondom mosolyogva. Lelki szemeim előtt megjelent egy kép, ahol éppen a tanárokat üldözöm, hogy hozzanak a suliba zongorát. Erre a gondolatra még szélesebb lesz a mosolyom. De persze ez szinte lehetetlen, hiszen nagyon drága hangszer, nem engedheti meg magának az iskola. A következő kérdésre kicsit megszeppentem, hiszen nem annyira erősségem az éneklés.  – Én csak szolfézson énekeltem, nem jártam külön magánénekre. ahhoz nem volt elég jó a hangom. Az órákon énekgyakorlatokat vettünk, szolmizáltunk, és egyszerűbb egyszólamú és kétszólamú dalokat, népdalokat énekeltünk. – Remélem nem föltűnő az enyhe ijedtségem az éneklés hallatán. Valamiért sosem tudtam közönség, vagy akár a csoport előtt énekelni. Szerintem nincs önbizalmam. Mások mindig azt hajtogatták, hogy nekem ennyire meg annyira jó hangom van, de általában csak a zuhany alatt énekelgettem magamnak.
-Akkor te nagy tehetség vagy. Nem sokan tudnak maguktól megtanulni gitározni. Öcsém is próbálkozott vele valamikor, de kitartás híján abba hagyta. – Eszembe jutott, mikor én is gitároztam otthon, de akkor kivették a kezemből, mondván, maradjak inkább a zongoránál. Nem is szeretem hangoztatni mások előtt, milyen béna vagyok.
-6 éves voltam, mikor anyu elvitt az egri zeneiskolába. Mivel akkor még nem volt otthon hangszerünk, csak szolfézsra kezdtem el járni, így meg tudtam tanulni a zenei alapokat. A következő évtől kezdve 7 évig jártam zongorára is. – Tényleg nagyon hiányzott a zongorám, bármikor szívesen leülnék mellé játszani.
Aztán eszembe jutott az egyik kérdés, amit meg akartam kérdezni.
-Milyen dalokat szeretsz? Van kedvenced?
Családjáról, mikor kérdeztem, kicsit habozott, így nem firtattam tovább. Mindenkinek lehetnek problémái a családjában, ami nem tartozik a másikra. Ezeket igyekszem tiszteletben tartani.
- Nekem van egy öcsém, Matt, ő egy évvel fiatalabb nálam.
Körül néztem a réten. A sok fiatal vidáman beszélget és nevetgél. Végre itt a jó idő, és ezt senki sem hagyhatja ki. Eszembe jutott a klubhelyiség: hányan ülhetnek most a fotelekben házikat, beadandókat vagy büntifeladatokat körmölve... Apropó, tanulás.
-Miket tanulsz? Mármint milyen tárgyaid vannak? Esetleg már tudod, merre szeretnél tovább menni, vagy ilyet még ne is kérdezzek?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék