Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=840960#post840960][b]Nemes Balázs - 2021.12.26. 21:55[/b][/url]

Több hónapos továbbképzésem lejárt, s mivel az utóbbi időben az étteremmel is voltak gondok, a lehető legjobbkor sikerült visszatérnem Bogolyfalvára. Nem mintha nem bíztam volna az üzletvezető képességeiben, de az étterem sorsát a szívemen viseltem, féltem attól, hogy ha nem teszek valamit, becsődöl. Emellett azonban papi teendőimet is el kellett látnom, mert bizony, mióta Bogolyfalván éltem, kialakult egy kis közösség - ha nem is túl sokan - akik hiányoltak a heti találkozókat. Főleg Margitka, és a barátnői, na meg a kórus tagjai, akik ugyan összejártak énekelni, de mégis azt üzenték, hogy szeretnék, ha már velük együtt lennék.
Ami azt illeti, az üzlet és a munka mellett nekem is hiányzott a kis város, már megszoktam az itteni levegőt, a lakókat, az arcokat, a szomszédokat…Ahogy erre gondoltam, bevillant előttem egy szőkés hajzuhatag, s a hozzá tartozó vonások. Mióta hazajöttem, csak futólag láttam az ablakból, gondoltam rá, hogy átmenjek és köszönjek, szóljak, hogy visszajöttem, de aztán még sem tettem meg, úgy döntöttem, majd máskor, ha aktuális lesz. Már ha lehet ilyesmi egyáltalán aktuális a történtek után. Mert hogy bár rég volt, még mindig eszembe jutottak a történtek.
A gondolatokat elhessegetve készültem fel a jótékonysági estre, kiöltöztem, ahogy illett, és egy csekély kis összeget is borítékba raktam, ami még nem hiányzott az étterem kasszájából, de ahhoz elég volt, hogy ha egy kicsit is, támogassam az iskolát.
Odaérve meglehetősen sok ember cikázott jobbra-balra, egy kicsit meglepett, de jó volt látni azt, hogy ilyen sokan akarnak segíteni. Gondolhattam volna arra, hogy itt majd összefutunk, de ez egészen addig nem is tudatosult bennem, míg meg nem láttam egy kép előtt ácsorogva, egy ismeretlen férfi társaságában. Ez sem lett volna furcsa, ha nem simít végig a karján. Miért tette? Miről maradtam le? Annyira sokáig azért nem voltam távol.
Belém nyilallt egy kellemetlen érzés, zavaró nyugtalanság, ellenben azt is tudtam, hogy ez nem helyes, s próbáltam elhessegetni a gondolatot. Sőt, azon kaptam magam, hogy egyik lábam lendült a másik után, s néhány lépést követően, kikerülve egy szemből érkező, köpcös urat, sikerült leparkolnom mellette.
- Egészen jó ez a kép - szólaltam meg mellette, majd felé emeltem pillantásom és egy halovány mosolyt is megengedtem felé. Illata orromba kúszott, s ilyen közelségben a szívem is felgyorsult mellette, de csak nyugalom, talán nem zavar majd el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841560#post841560][b]Nemes Balázs - 2022.01.02. 17:12[/b][/url]

Mondhattam volna, hogy szia, rég találkoztunk, indíthattam volna ezzel is, de talán kellemetlen helyzetet teremtett volna közöttünk, ezért is voltam inkább spontán, ezzel feltérképezve, hogy vajon a nő hogyan is reagál. Nem vesztünk össze, az túlzás, de mégis történt , ami történt, azóta pedig egyetlen normális szót sem váltottunk, ez idáig.
Jó volt újra látni, kicsit ideges voltam mellette, mindennek a maga pozitív értelmében, tartottam attól, hogy majd mérges lesz, amiért a visszatérésem óta még csak át sem mentem köszönni neki, de nem így lett. Nem láttam rajta, hogy zavarná a jelenlétem, sőt, kedves is volt, ez pedig jót jelentett.
- Rengeteg, és ezekben a gyerekekben a jövő, remélem, hogy sikerül fenntartani az iskolát, és összegyűlik az a támogatás, amire szükségetek van - mondtam őszintén, majd felé fordítottam a pillantásom, s belefúrtam tekintetem az övéibe. Furcsa, de még ennyi idő után is ugyanazt éreztem a közelében, mint ott a tóparton. - Igen igen, ki nem hagytam volna, amint meghallottam, hogy ilyen eseményt rendeznek. Nem tudtam, hogy itt leszel - kezdtem bele, felé fordulva. - Nagyon… - mondtam volna, hogy jól néz ki, de épp ekkor lépett oda az a férfi, akivel már az érkezésemkor is megláttam. Magas, jó vonásokkal rendelkező alkat volt, látszólag még a modorával sem volt semmi baj. Ennek ellenére mégis roppant mód zavart a férfi jelenléte. Figyeltem kettősüket, ahogy Tánya rámosolygott, s ahogy a férfi felé nyújtotta a poharat. Mintha lett volna köztük valami. Vagy csak képzeltem? Ahogy ezen kattogott az agyam, s megcsapott a féltékenység szele, úgy nyújtózott felém az ismeretlen egy kézfogásra. - Üdv, Nemes Balázs - szorítottam meg a kezét határozottan, még egy mosolyt is kierőszakoltam magamból, de mögötte megbújt egy kis csalódottság. Elmentem egy évre, hogy kiverjem a fejemből a nőt, hogy az egyházra koncentráljak, s tessék. Ugyanott tartok, mint amikor útnak indultam.
 - Én akkor nem is zavarnék…további szép estét - köszöntem el tőlük egy mosollyal, búcsúzóul még hosszan Tányára néztem, aztán hátat fordulva elsétáltam tőlük, s ha megszólítottak, köszöntem, egy kicsit távolabb váltottam néhány szót az egyik hivatali emberrel. Közben egy pohár pezsgőt is elfogadtam, amivel kínáltak, beszélgetés közben néha azonban lopva Tányát kerestem a tömegben, nem tudtam kiverni őt a fejemből. Láttam, hogy táncol ezzel a Márkkal, elfogott az irigység, amiért ő forgatta, s nem én. Közben cserélődtek az emberek, egy kicsit meg is fáradtam a beszélgetésekben, s arrébb sétáltam, hogy keressek pár finom falatot. Meglepetésemre Tánya mellett kötöttem ki újra. - Bocs - kértem elnézést, mert majdnem előle happoltam fel az egyik fasírtgolyót. Rápillantottam, ott voltak a szavak a számon, csak nem tudtam megszólalni. Pedig ki tudja, mikor lesz lehetőségem újra beszélni vele, főleg ha ez a Márk talán már meg is kérte, jövőhéten meg adhatom őket össze. Ó egek…
- Tánya, beszélhetünk? - nyúltam karja után gyengéden,mielőtt még lelépett volna, s ha engedte, arrébb húztam egy félreeső sarokba, az egyik oszlop takarásában. - Mi…mi újság veled? Rég beszéltünk - tettem fel a kérdést, kicsit zavartan, miközben pillantását fürkésztem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841571#post841571][b]Nemes Balázs - 2022.01.02. 17:57[/b][/url]

Mosolya sem tudta elűzni zavaros gondolataimat, melyek nem hagytak nyugodni, különösen azóta, hogy megismerkedtem ezzel a Mark Darcy-val. Vagy tudom is én, hogy mi is volt a vezetékneve, azt sajnos nem sikerült megjegyeznem. Az viszont pontosan az emlékeimbe vésődött, hogy milyen jól érezték magukat a parketten.
- Igen, miért? Rég beszéltünk - vágtam rá először könnyedén, mintha tényleg csak erről lenne szó, de frusztrált annak a gondolata, hogy tényleg elveszíthetem. Pedig még csak nem is volt az enyém.
Érintése közben zavarba hozott, hangja hiába ébresztett bennem bizalmat, nagyon nehezen tudtam csak megszólalni, mert ez így nem is volt olyan könnyű, hisz pap voltam. Nem szabadott volna, hogy efféle gondolatok foglalkoztassanak, mégis kikívánkoztak belőlem. - Hozzá akarsz menni? Csak mert egy házasságot érdemes alaposan átgondolni, hogy biztosan jó döntést hozzatok. Rendesnek tűnik és normálisnak, de biztos hogy ezt akarod? - hadováltam össze-vissza, mert még mindig nem tudtam kibökni azt, amit valójában akartam, csak kerülgettem azt a forró kását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841574#post841574][b]Nemes Balázs - 2022.01.02. 18:28[/b][/url]

Ostoba voltam, hogy a bennem felmerülő kételyekkel tettem fel kérdésemet, ahelyett, hogy inkább nyílt lapokkal játszottam volna. Érződött is a nő válaszából a felháborodás, mindezt teljes joggal tette, s addigra már meg is bántam, hogy rákérdeztem. Igaza volt, még akkor is ha fájt, de semmi közöm sem volt hozzá, nem volt jogom beleszólni az életébe, mégis egy részem azt kívánta, hogy bárcsak ne menne hozzá ahhoz a férfihoz, hanem inkább lenne velem. Csak éppen ezt nem sikerült kimondanom, arra viszont jók voltak a szavaim, hogy magamra haragítsam. - Elnézést, ne haragudj - emeltem meg kezeimet védekezően, belülről már korholtam magam, de váratlanul Tánya olyasmit mondott, amivel már egészen új megvilágításba helyezte a történteket, s már én is másként láttam a helyzetet. - Úgy érted, hogy…? - meglepődtem, ugyanakkor, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Nem kellett több magyarázat, pontosan értettem azt, hogy a nő mire is gondolt.
- Akkor jó, akkor nincs is kapkodás, sem esküvő - zagyváltam zavart mosollyal, miközben a tarkómhoz nyúltam, hogy ezzel is csillapítsam a zavaromat.
- Na jó, én…nem tudok rád másként gondolni, mint ahogy a tónál. Hiába utaztam el ,  nem ment. Nem megy, és most is majd belepusztulok, hogy nem érhetek hozzád, hogy nem csókolhatlak meg - közben kezem megindult arca felé, de ujjaim nem érintették a bőrét, viszont ha tekintetembe fúrta az övéit, akkor pontosan tudta, hogy igazat mondok, hogy komolyan gondolom. Hiába voltam pap, ezek az érzések felülkerekedtek bennem, s hacsak nem húzódott el, akkor talán meggondolatlanul egy ilyen rendezvényen, de megcsókoltam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=844885#post844885][b]Nemes Balázs - 2022.03.25. 17:56[/b][/url]

Hülye egy szituáció volt ez, olyasmi, ami szökőévente ha egyszer fordul elő az emberrel. Csak álltunk egymással szemben, s miután kiderült számomra az, hogy ez a Márk nem a vőlegénye, és még csak nem is készül vele házasságra, akkor nem csak, hogy megkönnyebbültem, de bevallottam neki mindazt, amit éreztem iránta, s amivel az elmúlt időszakban küszködtem.

- Persze, hogy azt mondtam, mert nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet és…még most sem tudom igazán - vallottam be, de ezután nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg, s úgy tűnt, ebben legalább egyetértettünk, hisz bár szavaival azt mondta, nem akar választásra késztetni, csókja mégis másról árulkodott.

- Nem tudok tovább úgy élni, hogy azt mutassam, nem vagy más csak egy szomszéd, nem megy. Veled  akarok lenni Tánya. Csak mond, hogy Te is, és ott hagyom érted, biztosan meg fogja érteni - mélyen fúrtam pillantásom tekintetébe, miközben utaltam az urunkra, aki világunkat teremtette. Mindent látott és érzett, biztosan látta azt, hogy mi Tányával egymásnak teremtettünk, akkor pedig el kellene engednie.  - Mit mondasz? Lennél a feleségem, Tánya? - nem remegett meg a hangom, ott úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, közben kezeit is megfogtam. Hogy elsiettem-e? Egész biztos, de nem tudtam tisztán gondolkodni most, hogy újra viszont láttam.