A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól feketéllő körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827746#post827746][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 10:38[/b][/url]

Tücsök csak holnaputánra vár, mondjuk én is csak holnaputánra vártam magam, de úgy alakult, hogy a gyakorlatvezető idejekorán lefújta az erdélyi akciót, és felesleges magyarázkodás nélkül szélnek eresztette az egész népet.
- Ühm-nyühm-nyühm - halk piszmogással harapdálom a számat, míg közelebb hajolok az órám karcos lapjához, és sártól feketéllő körömmel megkocogtatva azt próbálok rájönni, vajon időben érkeztem-e, vagy Tücsök már rég otthon itatja az egereket, mert úúúgy hiányzik neki kedvenc bátyuskája.
Aztán, mintegy merlini sugallatra felemelem a fejem, és az előkészítő bejáratánál megpillantok egy arcot. Tekintetem rajta ragad, fel sem tűnik, hogy egyszerre megfeledkezem magamról, és kezemet leengedve, a távolból kezdem figyelni őt. Ismerem.
Láttam már korábban, zsigeri szinten tudom, de hiába hunyorgok erősen, hiába keresem nevét emlékeimben, az nem ugrik be. Lelkiszemeim előtt azonban feldereng a kép, ahogy rám mosolyog, érezni vélem, ahogy végigsimít a karomon, majd arcát egy másik srác felé fordítja. Még visszapillant ugyan, de...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827747#post827747][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 10:47[/b][/url]

Muszáj beszélnem Hegével. Tudom, hogy ez a dolog nem várhat tovább, mert szépen lassan elemészt, és fun fact, most nem arról beszélek, hogy érzelmeim nem várt módosulása következtében azt a bizonyos sz betűs dolgot érzem iránta. Szerelem. Szenvedély. Szenvedés. Bekaphatja az összes sz betűs szó jelenleg. Nem szeretem, ha nem én irányítok, márpedig újabb fan fact, nem én irányítok. Sem a lelkem, sem a testem, sem az agyam nem tudom úgy irányítani, ahogy én szeretném, és ez szörnyen frusztrál.
A másik, engem sokkal jobban érintő dologról kell vele beszélnem. A pyromágiáról. Tehát határozottan nem egy sz betűs, de ugyanúgy ki vagyok miatta akadva. Remek, igazán remek Zsófia. Egy ember miatt elaludt, egy meg előhozta. Mennyire utálom én, hogy ez a két férfi ekkora hatással van rám! Ráadásul emiatt állandóan morcos is vagyok, és hát az van, hogy a gyerekek megérzik, ha a szüleik nem éppen vannak zenben, és az én gyerekem, túl azon, hogy a zsarolási képességeivel egy nap még miniszter is lesz, nagyon érzelmes kiskölyök. NEm akarom, hogy rossz legyen neki, hiszen éppen azért van nálam, hogy az élete csodálatos és cukormérgezésben gazdagon telő legyen.
Szusszanva kanyarodok be az előkészítő felé, és akkor, amikor már egészen közel érek hozzá, jön az érzés. A bizsergető, amit érezni szoktam, ha magamfajtával van dolgom. Kizárt. És mégis. Nem ismerem ezt a férfit. Nem hiszem, hogy a lányom osztályába jár a gyereke. De... finoman végigpillantok rajta, de amennyire az én jelem nem látható, talán az övé sem. Remek.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827748#post827748][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 10:51[/b][/url]

Tekintetem rendületlenül követi őt; baljával egy kislány után nyúl, jobbjával közben beletúr egy kissrác szőke hajába. Habár nemcsak nézem, de látom is őt, mozdulataiban mégis felsejlik a kávézó félhomálya, hallom a pult mögött álló fiatalok vidám csevegését, kiértem az elhangzó angol szavakat, és az emlékben végül megérzem Amerikát.
Emlékszem rá, tisztán látom a tekintetét, ahogy rám néz, és akaratom ellenére is megborzong a testem - mintha csak most nézne rám, és nem egy tíz évvel ezelőtti emlékben tenné.
A közvetlen közelemben felcsendülő hang ránt vissza a valóságba; az emlékképek, mintha rajtakapták volna őket, azonnal szétrebbennek, és én erősen doboló szívvel, homlokráncolva fordulok az anyuka felé.
- Hááát... - szólalok meg nevetősen, és a karomat közénk emelve mutatom neki a márkás, ámbár csúnyán karcos órát. Hajrá, anyuka! - Négy lesz? Attól függ, te hányra jöttél.
Kiszélesedő mosollyal fordítom arcomat felé, de nem vagyok benne biztos, hogy viszonozni fogja a gesztust. Az első pillanattól kezdve furcsán zavartnak érzem, mintha... nem is tudom, mintha komolyan küszködne valamivel. Pedig a külcsín rendben van, ezt még a vak is láthatja, mégis... valami nem stimmel vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827750#post827750][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 11:44[/b][/url]

Megszólítom, mert, miért is ne tenném. Nem igazán vagyok olyan, aki ne tenné ezt meg, kivéve, ha Hegéről van szó, és arról, hogy mi a csuda történt velem. Minden más teljesen rendben van. Ezért is tudok olyan sok mindent, hiszen jobbra-balra szervezkedek, építem a magam kis birodalmát, szerzem meg az információimat. Muszáj mindenről tudnom, ami itt történik, hiszen csakis így védhetem a polgármestert. Szép húzás volt a nejét hadba küldeni a maffia ellen, mert rajta keresztül sokkal többet megtudhatok én is. Ő eleve túl jó ahhoz, hogy bármi mást feltételezzen, engem viszont már nem szeretnek a nénik, így - nagyon helyesen - a fejesebbek távolságot tartanak tőlem. Persze Erzsike és Bözsi így is van, hogy elmond ezt-azt, de Jolánig nem jutok már el.  
- Négyre, ha a lányom nem követett el semmilyen bűntettet ma, négy tízre, ha csak édességért zsarolt, és ötre, ha verekedésbe keveredett. Ez utóbbi esetén igénybe venném a szolgáltatásaidat, és beállnék mögéd.
Szülők egymás között. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen az, amikor a gyerekünk miatt raportra vagyunk hívva. És én rendszeresen ott találom magam, köszönjük Erika.
- Fiú vagy lány? Akiért jöttél.
Nem is tudom, hogy miért egészítem ki magam, hiszen láthatóan nem kedvtelésből áll itt és várakozik, sőt, mintha az előbb látta volna őt, csak megzavartam. De ő is megzavart az érzéssel. Lopva pillantok végig rajta, de nem látom a jelet. Lennie kell, de... merre?
- Um, van tüzed?
~ Hülye, és mégis mit akarsz meggyújtani? ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827751#post827751][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 11:49[/b][/url]

Mellkasom előtt összefont karjaim fölött, megrázkódó vállakkal nevetek fel az anyuka kissé ugyan pikírt, mégis eltagadhatatlanul jófej válasza hallatán, majd jobb szemöldökömet felvonva, pimaszul sandítok le rá.
- Nem lehet, hogy ugyanazért a kölyökért jöttünk? - jegyzem meg költőin, és bár a magyarázatot inkább elhagyom, magamban igencsak jót derülök rajta, hogy az iménti leírás tökéletesen ráillik Tücsökre is. Édességért eszközölt zsarolás, verekedés... ismerős páros, egyedül az hibádzik, hogy ő a pulpitus másik oldalán rosszalkodik. Jaj, Tücsök, Tücsök...
- Lány - mondom némileg megkésve, miután égnek emelt tekintettel, a fejemet ide-oda billegtetve elgondolkodok Catherine - amúgy megkérdőjelezhetetlen - nemi identitásán, illetőleg azon, hogy férjes asszonyként - férjnél van még egyáltalán? - mennyire fér bele a lány kategóriába.
Pillantásom időközben észrevétlen is visszatalál az előkészítő bejáratához, de már nem leli akit keres. Se ő, se az őt körberajongó gyermeksereg. Pislogok egyet, kettőt, hátha a következőre ott lesz, de hiába, nincsenek többé. Alig hallható sóhajjal fordulok vissza az anyuka felé, és derűs arccal nézek végig rajta.
- Miért is nem használod a sajátod? - kérdezem egyszerűen, tekintetemet az övébe fúrva. Adhatnék, merthogy éppenséggel akad, csak hát az van, hogy azt is pont tudom, hiszen érzem, hogy a csinatos kis ruhája alatt az ő testét is áthatja a lángolni vágyó nyers erő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827752#post827752][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:22[/b][/url]

- Nos, az szülne némi pletykát, úgy vélem.
Nem mintha az, hogy itt álldogálunk, és beszélgetünk, ne szülne. Mert fog, rengeteget. Édes Merlin, egyáltalán nem várom, hogy az Edictumban ott virítson lángoló kapcsolatunk. Valahogy mindig olyan érzékletes címeket találnak, ha valakit kellemetlen helyzetbe kell hozni. Csak remélni merem, hogy jön egy nem várt ikerterhesség vagy megbotránkoztató házasság, ami felülírja azt, hogy rólunk kellene pletykálni. Elég volt nekem, hogy csak mert Edmunddal beszéltem, máris a háreme egyik neve lettem. Bosszant, pedig tudom, hogy se neki nincs háreme, se, hogy én oda lennék sorolható. Nem tenné ezt a barátja... hát legjobb barátjával, aki nem hivatalosan bele van esve.
Halvány mosollyal pillantok fel rá - vegyük jegyzőkönyvbe, ahogy magassarkúban is alig vagyok 169 centi -, és, amikor visszakérdez, muszáj elnevetnem magam. Mostanában olyan keveset nevetek, de ez kifejezetten jól esik, néha szeretek egészen emberszerűnek tűnni, vagyis, nyilván jobb lenne, ha többször lennék az.
- Mert szörnyen béna és kezdő vagyok. Egyelőre minden elemista közelében úgy érzem magam, mint egy gerjedő kanos tizenéves, aki, ha melleket lát elveszti az eszét.
A bőröm, minden újdonságtól mentesen, szeplőim alatt elrózsaszínesedik, még úgy is, hogy normális réteg alapozó fedi. Úgy tűnik egy márka se fed rendesen pyromágia ellen. Csodás. Mondjuk annak örülhetek, hogy a hajam nem lángol úgy, mint Hádészé. Ó igen, mostanában elég nagy fangörccsel vagyunk Herkules iránt, szóval olyan harminckilenc és félszer láttuk. Egyszer bealudtunk, de mivel nem tudtuk meghatározni, hogy hol, újrakezdtük.
- Ne haragudj, nem kikezdeni akarok veled, mielőtt a barátnőd és/vagy feleséged meggyilkolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827753#post827753][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:29[/b][/url]

Horkantva nevetek fel, és azt hiszem, ha most nem mondanék semmit és így, ennyiben állna meg a válaszom, az anyuka akkor is tökéletesen tisztában lenne a véleményemmel. Már ami a falut és a pletykákat érinti. Csak hát kifejezetten erős a gyanúm, hogy ma nem fog ennyiben megállni.
- Mühmhm - morgom az orrom alatt kezdésnek, aztán két ujjammal csavargatni kezdem a szakállam. - Rendesen sajnálom a faluban élő nőket. Veletek sokkal kegyetlenebbek a Pletykanénik. Velünk valahogy elnézőbbek, meg hát... engem csípnek is. Minden találkozásnál elmondom nekik, hogy ők a kedvenc hazai sárkányfajtám, aztán megy a kacagva legyintgetés meg a zavart pironkodás.
Megvonom a vállam, igazából nem érdekel, mit mondanak - rólam egyébként sem tudnak sokat. Mit? Hogy heteket töltök Erdélyben, és mikor országhatáron belül tartózkodok, akkor is Pécsen vagyok az egyetemistákkal? Nővel engem nem látni. Még a saját húgom se, nemhogy ők.
- Dehogy vagy béna - felelem nevetősen. - De kedvelem a hasonlataidat, nagyon találóak. Mondjuk, ha már itt tartunk, jobb ha tudod, nem mindenki növi ki az eszétveszítiamikormelletlát példát.
Öhm, hát igen, most így hirtelenjében nem igazán tudom, hogy ezzel pontosan mire akartam célozni, vagy hogy hova akartam kilyukadni, így saját magamon megütközve, kissé zavart hunyorgással fordulok a többi várakozó szülő felé, és az alsóajkamat beharapva próbálom visszafogni a kitörni kívánkozó röhögést. Merlinem! Ez nem épp úgy hangzott, ahogy... ahogy gondoltam? Szent ég.
- Oké, mondd, hogy ezt most elengedhetjük... - érkezik a félhangos javaslat az előbbi szörnyen béna kijelentésem okozta kínos helyzet megoldásaként, miközben a magányosan lengedező hintát bámulom, és egyre több ránc karistolja a homlokom. Végül egy árnyalattal színesebb arccal visszafordulok hozzá. - Bííííp - utánzom a kvízjátékokból jól ismert Nem talált! hangot, és kedélyesen folytatom. - Ma inkább ne vegyél lottót. Viszont, minden kikezdés nélkül, szívesen segítek az elemeddel. Persze, csak ha nem vár rám a férjed által levezényelt kínhalál. Azt lehet kihagynám.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827754#post827754][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:37[/b][/url]

- Istenem, még nekem is kedvem támadt erre kuncorászva legyinteni.
Elfordulva pillogok párat, mert valljuk be, még ha kicsit sértő is, rendesen édes valamilyen formában ez a kijelentés. Nekem pedig igen kevés a romantikus interakció az életemben, így a mímelt is jól esik. Nagyon is, ez is valami olyan, amibe az ember egészen belefeledkezik magányos óráiban, elképzeli, hogy milyen jó is volt, és képes napokig kuncogni azon, hogy ilyen elhangzott neki címezve. Ezért jó nőnek lenni, napok, hetek, sőt olykor évek múltán is képesek vagyunk örülni. És ez, csodálatos.
- Szóval sárkányokkal foglalkozol. Akkor biztos nagyon fog örülni a lányka, hogy viszontláthat.
Pedig, ha tudnám ugye, de nem tudom. Lelki szemeim előtt, egy borzas hajú kislány él, aki hamarosan felbukkan, és nevetve szalad az apukájához. A lányok azt mondják az apjukra, míg a fiúk az anyjukra hasonlítanak. Úgy tűnik, nálunk megdőlt ez az elmélet, mert én teljesen úgy nézek ki, mint az édesanyám. Jobb is ez így mindenkinek, nehéz lett volna, ha a vonásaimban fel-felidéződik Richárd.
- A nők se szokták kinőni a dejóseggedvan korszakukat, csak ceruzaszoknyára és  törpesarokra cserélik a bőrcuccokat és a tűsarkút.
Vonom meg a vállam vigyorogva, szusszanva nézve a bejáratot. Mindjárt négy. Vajon felbukkan-e a szőke nőszemély, vagy esetleg készülhetek egy komolyabb elbeszélgetésre? Semmi kedvem ehhez, habár az előbb kaptam egy nagy adag boldogságlöketet.
- Normális párkapcsolatom se volt soha életemben, nem, hogy valaki a férjem akarjon lenni.
Felelem nevetve, de aztán végiggondolva, hogy a lányomat várom itt, ez elég rosszul hangzik. Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell magyaráznom.
- Umm... örökbefogadtam, nem megestem. Viszont, azt hiszem, a segítségnek örülnék. Melyik utcában laksz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827756#post827756][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:42[/b][/url]

Ó, igen. A családom körében - Jeannie után - Tücsökkel a legszorosabb a kapcsolatom, aki minden egyes találkozásunkkor úgy örül nekem, mintha akkor látna életében először vagy éppen utoljára.
- Asszem az ajándék teszi - jegyzem meg összeszaladó szemöldökökkel, tűnődő pillantással fordulva hozzá. - Ha én szerencsésen hazaérkezek, nagy az esély, hogy az ajándék is. Hé! És ez csak most jut eszembe?! Nemár! Kiábrándító felismerés.
Mímelt duzzogással csóválom meg a fejem, de csakhamar vigyorognom kell, hiszen ezúttal napos mennydörgőürüléket csempésztem át a határon - mélytisztító arcmaszknak álcázva. Zseni.
- Úgyhogy jahm, exterminátorként dolgozok, szabadidőmben meg az egyetemen tömöm sárkányosdival a hallgatóság fejét. Te pediiig... - nézek végig újra a megjelenésén, hátha kitalálom, mit takarhat ez az elegáncsos csicsamicsa, amiben kizárt, hogy úgy tényleg jól érezze magát. - Fogadni merek, hogy a polgármester titkárnője vagy.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy hülye, inkább, hogy túlöltözött ehhez a peremvidéki, rozzant kis faluhoz. Főleg így, éppen mellettem álldogálva.
- Hah! Na nézz oda... - vigyorodom el szélesen, és én is az előkészítő felé fordítom tekintetem. Bírom a szókimondását meg azt is, hogy kész káosznak tűnik. Selyembe bugyolált bolondság.
- Engem az sem zavarna, ha megestél volna - sandítok le rá féloldalasan, aztán meglátom Tücsköt, amint majd' átesik a bejárati ajtó nem létező küszöbén, mire hangosan röhögve elindulok felé. Még megfordulok, hogy szembe kerüljek Anyukával, és úgy, hátrálás közben mutatok át a vállam fölött, Catherine felé. - Érte jöttem, szóval... megyek, mielőtt felesik a libikókában. Nagyon örültem, örökbefogadtam, nem megestem Anyuka. Tündérmanó 21. Holnap este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827757#post827757][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.03.17. 12:49[/b][/url]

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827758#post827758][b]Jason Henry Payne - 2021.03.17. 12:51[/b][/url]

- Jó, az előbb lehet túloztam egy kicsit - idilli hangú visszakozásba kezdek, aztán a beszélgetésben beálló rövid csend - amolyan direkt hatásszünet - után komolytalan horkantással elnevetem magam, és úgy, a fejemet ingatva teszek egy kiegészítő vallomást. - Mondanám, hogy a családom magamért szeret, de az igazság az, hogy a kisebbeket is leginkább a hajam és a tüzeskedés érdekli, a nagyobbak meg kivétel nélkül az erdélyi sörömért járnak át.
Cserébe persze rendszeresen kirámolom a hűtőjüket, de ezt jobbnak látom nem nyilvánosságra hozni, még a végén Anyuka azt hinné rólam, hogy valami ingyenélő mihaszna jószág vagyok, pedig annyira nagyon nem is. Szavak helyett végül vonásaimban felhőtlen derűvel megvonom a vállam; érezhető, hogy egytől-egyig, legyen szó a legpindurkábbról vagy a legráncosabbról, én a családom minden tagját rajongásig szeretem.
- Áh, szóval eltaláltam - jegyzem meg kiszélesedő vigyorral, s közben hátrálni kezdek Tücsök felé. Nem gondoltam, hogy elsőre összejön a bingó, hiszen simán lehetne bíró vagy valami fenszi gyógyítóféleség is, de evvan, helyette ma én megyek lottószelvényt feladni.
- Ööö, ezt ho... - hőkölök hátra a nevem hallatán, miközben összeszűkülő szemekkel nézem az arcát, hátha leolvashatok róla valami bennfentest, de a következő pillanatban aztán már tiltakozólag magam elé emelt kézzel lépegetek, és tempósan rázom a fejem. - Tudod mit, hagyjuk, nem fontos, nem érdekel, nem akarom tudni, tartsd csak meg az infót, honnan tudod ki vagyok.
Végül az orromat felhúzva elvigyorodom, és a neve hallatán színpadiasan, hasamra tett kézzel eszközölök egy príma meghajlást, majd elfordulva tőle még felemelem a kezem, hogy a helyszínhez méltóan, hercegnősen integethessek neki.
- Majdnem elfelejtettem! - mutatóujjamat a levegőben felejtve fordulok még egyszer felé. - Jöhet Törpilla is. Imádnám ismerni az iskola legmenőbb kiscsaját!
Fülig érő vigyor, Jason kijelentkezik.