A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=620734#post620734][b]Návay L. Viktor - 2016.09.21. 21:36[/b][/url]

Nem tudnám megmagyarázni, hogyan sikerült nem befejezni a legilimencia képzést annyi idő alatt, mint másoknak többnyire sikerül, de az vigasztal valamelyest, hogy nem én vagyok az egyetlen tanonc, aki még a padot koptatja és igyekszik belejönni a gyakorlatba. Meglehetősen elhanyagolhattam abban az utolsó tanévben, amikor be kellett volna fejeznem, de úgy tűnik, volt még okom elhanyagolni bármit is. Most azonban más a helyzet. Például nincs okom rá, hogy ne ilyesmire pazaroljam az időmet. Mi több, jó okom van rá, hogy befejezzem, mert az akadémián meglehetősen nagy előnyt jelent, nem beszélve a majdani alkalmazásról, amennyiben félúton nem szeretem meg a tanítást és mondok le az aurori pályáról. Ki tudja, mi lesz még. Pillanatnyilag azonban itt vagyok, és még azt is pozitívumnak könyvelem el, hogy nem valami idegen tanít majd, hanem olyasvalaki, akit már pár éve ismerek és tudom róla, hogy ért a dolgához. A macskáimat kissé nehezen sikerült lerázni, de sikerült. Bár érteném néha őket. A lényeg viszont az, hogy itt vagyok, nélkülük, mindössze egy tollal meg egy tekercs pergamennel, aminek a fele már tele van a valamikori tanórák anyagával. Még át is olvastam az egészet, hogy biztos emlékezzek mindenre, végtére is csak nem kezdünk mindent az elejéről, mégiscsak megtanultuk már egyszer az alapokat, én is, meg a még megmaradt tanonctársam is.
- Szervusz - köszönök, amint benyitok az SVK terembe, és meglátom a majdhogynem öcsémnek tekintett új tanáromat. Ez igazán érdekes lesz. - Ühm, a magázódás kissé nehezen menne, remélem, nem bánod - vigyorgok rá, aztán kiszemelve az ablakhoz relatíve közelebbi üres padot, helyet foglalok. - Ez elég fura egyébként, tekintve, hogy együtt kezdtünk - állapítom meg aztán még, miközben kisimítom magam előtt a pergament, aztán felkönyöklök, azt várva, hogy a tanonctársam is megérkezzen. - Na és milyen az asztalnak azon a felén ülni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=626136#post626136][b]Návay L. Viktor - 2016.10.07. 21:38[/b][/url]

Elvigyorodom, és egészen addig ki is tart ez a görbület, amíg szóba nem hozom én magam nagyon okosan, hogy valamikor még együtt kezdtünk, erre most ő a tanárom. Szájamat kissé elhúzva túrok bele a hajamba, majd tanácstalanul döntöm oldalra a fejem, magam elé pislogva.
- Inkább kínosnak mondanám, ha őszinte akarok lenni - helyesbítek először is, aztán vállat vonva pillantok fel.
- Amúgy nem tudom. Biztos tudnék kifogást találni, ha nagyon akarnám, de nem látom értelmét, szóval tényleg nem tudom, hogy miért hanyagoltam el és gondoltam úgy, hogy ráérek még erre - válaszolom végül, mellőzve a hebegést-habogást, amit ki nem állhatok. Biztos mire, kire fogni, de egyszerűen csak elhanyagoltam. Hogy kínos? Kellemetlen? Ez van, még mindig az én hanyagságom marad, szóval nem is ragadok le a témánál túlságosan, főleg, hogy azért vagyok itt, hogy behozzam a lemaradást, úgyis azt mondják, hogy sose késő.
- Rendben - bólogatok a kapott válasz hallatán, végül is jogos, hogy a második napon talán még nem tud erre igazán válaszolni, de majd máskor. Időnként az ajtó felé pislogok én is, hátha felbukkan a kollegina is, aki szintén nem siette el a tanonckodást, de még az órára sem rohan hanyatt-homlok. Lehet, hogy az emlékezetes bevonulások híve, amit mégsem lehet elsietni, ki tudja. A jegyzeteimbe is belepillantok futólag, reménykedve, hogy lassan belevágunk már ebbe az órába, de hiába várom, egyelőre még másik kérdést kapok. Kissé meglepetten pislogok először, de ha jobban belegondolok, ő talán még amúgy sem hallotta, hiszen, eddig nem ő volt a tanárom.
- Hmm... amikor aurortanoncnak jelentkeztem, még az volt a tervem, hogy majd terepen fogok dolgozni a különleges osztagnál, ahol az is teljesen reális eshetőségnek tűnik, hogy olyan áldozattal találkozom, aki éppen sokkban van például, és egyszerűen másképp nem tudom, mi is történt vele, mint ha belenézek az emlékeibe. Talán ezért sem fejeztem be, hogy egy idő után nem sokat gyakoroltam, mert annak nem látom értelmét, hogy csak úgy olvassak bárki gondolatai között, ha kell, ha nem - vonom meg a vállam ismét egy apró sóhaj kíséretében. Ez egy olyan képesség, amit vészhelyzetek esetére tartogatnék, már amennyiben sikerül annyira megtanulnom használni, hogy a Minisztériumnál is bejegyezzenek. A kijelentésre nem tudok mit mondani, csak bólintok, és kisimítom az előttem heverő pergament, arra várva, hogy valami elmélettel kezdünk netán, rákérdez, mit is tudok az egészről pontosan, de ehelyett úgy tűnik, máris a gyakorlattal indít. Általában minimális védelemmel is remekül elvagyok, nincsenek titkaim, mindössze annyinak látom értelmét, amiből érzékelhetem, ha valaki az emlékeim, gondolataim között akarna turkálni, tekintve, hogy azért mások rám bízott titkait mégiscsak szeretem biztonságban tudni az én dolgaim mögött. Rá emelem a tekintetem, miközben azon vagyok, hogy felhúzzam az ehhez szükséges védelmem, de addig is ott van még a ház, a macskáim, Matthew, ahogy Őrnaggyal játszik, amikor azt hiszi, nem látom, és ennyi. Kész. Bezárul az egész, én meg jó mélyre tuszkolom valahová az emléket, vissza a sötétbe, azt se tudom, hogyan jött elő. Talán csak mert ez is olyasmi volt, amit meg akartam érteni, de nem sikerült. Nem lényeg. Kifújom a visszatartott levegőt. - Lehet, hogy egy kicsit berozsdásodtam... még szerencse, hogy nem őrzök hadi titkokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=628316#post628316][b]Návay L. Viktor - 2016.10.15. 18:38[/b][/url]

Miután mondandóm végére érek, meglepetten pislogok elhangzó szavai hallatán. Úgy tűnik, nem éppen a kérdésére válaszoltam, és pillanatokon belül az is kiderül, miért is. Hümmögve veszem tudomásul, mire is gondolt egész pontosan, és megvonom a vállam.
- Azt hiszem, nem voltam elég elszánt - dünnyögöm félhangosan, többé-kevésbé a magam számára vonva le a következtetést, végtére is sose akartam én ezt annyira, hogy körmöm szakadtáig ragaszkodtam volna a gyakorlásához. Nem látom értelmét annak, hogy nyakra-főre használjam, és esetleg titkok között turkáljak akaratlanul is, vagy tudom is én. Jobban szeretem, ha beszélhetek az emberekkel, még ha meglepően gyakran is származik baj abból, ha a magam megszokott módján kommunikálok másokkal, előbbre helyezve a beszédet alkalomadtán a gondolkodásnál.
- Aha - bólogatok beleegyezően a pozitív cél említésére, hiszen mint azt éppen összefoglaltam, mégsem azért jelentkeztem a képzésre évekkel ezelőtt, mert annyira menőnek tűnt egy ilyen képességet megtanulni. Ki tudja, ha így lett volna, talán már bejegyzett lennék azóta, ezen elgondolkodni azonban a legkevésbé sem marad időm, mivel úgy tűnik, Sebby máris felméri gyakorlatban, hogy mire vagyok képes. Igyekszem gyorsan felépíteni a védelmem, amint észlelem, és minél előbb kizárni a fejemből. Valószínűleg mehetne ez jobban is, főleg, hogy még mindig auror szeretnék lenni. Tényleg úgy érzem, hogy berozsdásodtam és lehetnék gyorsabb is, ami a védelmem kiépítését illeti, vagy netán gondolkodhatnék előre és eleve erősebb védelemmel tenni be a lábam egy haladó legilimencia órára, így meglepetten vonom fel a szemöldököm ma már nem először, amikor kiértékeli a teljesítményem.
- Ööö... oké - pislogok, majd elvigyorodom, amikor tovább boncolgatja a hadi titkok kérdését. - Uhh, hát azt hiszem, kénytelen leszek gondosan megválasztani a pályámat. Különben ez a dinnyés hasonlat mintha kicsit morbid lenne - vakargatom meg a tarkóm még mindig féloldalasan vigyorra húzva a szám. - Na de szóval akkor ezek szerint gyakorolnom kellene a védelmet - vonom le végül a következtetésemet, és először rá se pillantok az elém tolt vázlatra, amíg nem közli, miről van szó benne.
- Állatokon? Ez komoly? Úgy értem, tényleg beszámít a gyakorlásba? Vagy egy éve az a bajom úgyis, hogy halvány lilám sincs róla, mi jár a macskáim fejében, de ez még soha meg se fordult a fejemben. Mekkora egy ökör vagyok - csapok a homlokomra, és magam elé húzva a vázlatot bele is nézek. - Hogy ez milyen nagyszerű ötlet. Zseni vagy - állapítom meg belebújva a jegyzetbe. Te jó ég, ha egyszer is leülök vele legilimenciáról beszélgetni az elmúlt években, mostanra már én is végezhettem volna, és Őrnagynak ezért még csak könyörögni sem kell, arról nem is beszélve, hogy nemet is aligha mond, és csak jobban megérthetem, ami az utóbbi időben jellemző elcsászkálásai fényében nem is ártana. Komolyan egy ökör vagyok, hogy ez sose fordult meg a fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=629371#post629371][b]Návay L. Viktor - 2016.10.19. 19:25[/b][/url]

- Ühümm - dünnyögöm bólogatás közben. - Bevallom, azt a részét az anyagnak elég felületesen olvashattam, mert éppen csak rémlik belőle valami - vakargatom meg a tarkóm. Szóval ezt alaposabban át kell vennem, még akkor is, ha eszem ágában sincs használni, végtére is a veszélyes lehetőségeket is ismernem kellene, hogy védekezni tudjak ellenük. Egy szusszanással túrok bele a hajamba, majd hátradőlve a széken az ujjaimat összekulcsolva kinyújtom a karom a padon. Ennyire eltunyultam volna itt? Ideje összekapnom magam, ha így van, és komolyabban venni ezt is, mint eddig tettem. Igaz, azt mondja, hogy a szintemnek megfelelőek a képességeim, de azért már ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ennél bizony lehetnék jobb, sokkal jobb, ha nem hanyagolom el az egészet.
- Rendben - veszem tudomásul a szavait. Szóval azért igazam volt abban, hogy ezt gyakorolni kell, végtére is nagyon jól tudom, hogy  nem igazán erőltettem meg magam már legalább egy éve. Pedig ha belegondolok, ez a tudás még az akadémián is jól jöhet. Akkor hét közben, nyolctól ötig. Jó, meg is jegyzem magamnak, majd a következő pillanatban már a magasba is emelem a kezem ösztönösen, hiába vagyok én az egyetlen diák éppenséggel.
- Ööö... keddenként egész nap az akadémián vagyok, de amúgy oké - jegyzem meg, visszahúzva a karom, amint tudatosul bennem, hogy most történetesen jelentkeztem. Valahogy szórakoztató a gondolat, főleg, ha onnan nézem, hogy még azon töprengtem útban ide, hogy fogom majd tanárként kezelni éppen Sebbyt. Az ötleten, vagy inkább már javaslaton  meglepődöm. Meglehetősen tetszik, még a végén a macskáim lelkivilágát is megérteném, csak hát erre a megoldásra eddig nem is gondoltam.
- Azt ugye nem gondolod, hogy tudnám bántani az én kis drágaságaimat - pislogok rá, amikor arról beszél, hogy állatoknak fájdalmat okozni etikátlan. Persze, tudom, hogy ezt el kell mondani, de ha valaki ismer, azt is tudja, hogy imádom a macskáimat, meg úgy mindent, ami él és mozog, viszont ahelyett, hogy erről tartanék kiselőadást, jobbnak látom, eleget tenni a kérésének és megmutatni, mit is tudok. Egészen régóta nem használtam ezt a tudást egyáltalán, hiszen nem éreztem úgy, hogy bárkin is kellene, vagy jó lenne alkalmaznom, az etikáról nem is beszélve. Megszabadulok a gondolataimtól, és a varázsige hangos kimondására azért már nincs szükségem, sem a pálcamozdulatra, de a biztonság kedvéért, meg némi bizonytalanságból fakadóan a szemébe nézek, majd a védelmének feszülök neki, amiről gyanítom, hogy bizonyára nagyon is erős, meghaladva jóval az én tudásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=630486#post630486][b]Návay L. Viktor - 2016.10.23. 21:02[/b][/url]

Kezdem úgy érezni, hogy ha évekkel ezelőtt is Sebby lett volna a tanárom, már rég bejegyzett legilimentor lennék én is, mert valahogy nem tűnik annak a megalkuvó fajtának, akinél lehet húzni az időt vagy kifogásokkal próbálkozni, arról nem is beszélve, hogy már most több feladatot kaptam az első órán, mint eddig együttvéve. Nem is rossz. Ha még ezt is be kell gyömöszölnöm az eddigi feladataim mellé a mindennapokba, akkor esélyem sem lesz ellustulni ezt az évet is, már csak azért sem, mert a sok teendő valahogy egyébként is felpörget. Mindig is tevékenyebb voltam ilyen esetben, mintha kevesebb tennivaló mellett maradt volna időm lógatni a lábam. Eszembe jut azért az is közben, hogy az akadémián is vannak azért óráim, és a keddeket teljes egészében ott töltöm, csak késő este érek vissza az iskolába, már bőven öt után, így fontosnak tartom jelezni, hogy olyankor nem érdemes keresnie. A karom ösztönösen lendül a levegőbe, mielőtt még megszólalnék, majd ahogy visszahúzom, amint ez tudatosul bennem, még én is kuncogással reagálom le a saját mozdulatom.
- Aha, végül is órán vagyok - vakargatom meg a tarkóm körbepillantva. - Az már csak mellékes apróság, hogy én vagyok az egyetlen diák jelen pillanatban - jegyzem meg aztán felkönyökölve a padra, és érdeklődve hallgatom, mit is tervez még mára.
- Igen, tudom és jogos - ismerem el aztán, hogy tulajdonképpen van abban valami, amit mond, bár ettől még mindig nem bántanám a drágaságaimat semmilyen módon sem. Szándékomban is áll megmutatni, hogy azért amit tudok, azt igyekszem jól használni, ha van rá lehetőség vagy éppen szükség, így eszem ágában sincs tiltakozni a feladat ellen, egyébként is ő kérte, ez nem önkényes gondolatolvasás, ami ellen minden porcikám tiltakozna a végsőkig, mint ahogy eddig is tette, és nagyrészt ezért sem vagyok még bejegyezve. A szemkontaktust tulajdonképpen igénylem is, nem feltétlen azért, mert anélkül nem menne, hanem mert mindössze ketten vagyunk, és furán érezném magam, ha a falat bámulnám, meg aztán némi bizonytalanság is társul ehhez, mégiscsak mondtam már, hogy kicsit talán berozsdásodtam az utóbbi időben gyakorlat híján. Ennek ellenére úgy érzem, egész jól megy, még ha látnom nem is sikerül semmit, ezt viszont nem is vártam, így a legkevésbé sem okoz csalódást, de még meglepetést sem, hogy meglehetősen hamar véget ér a gyakorlat. Azt hiszem, tulajdonképpen erre számítottam, nem többre, nem egyébre, és még meg is nyugtat, hogy nem botlottam bele semmibe sem.
- Na? Mit mondasz, használhatom, hogy megtudjam, Őrnagy hol lépett tüskébe és gabalyodott bele egy egész rétre való bogáncsba? - érdeklődöm félmosollyal arcomon, szemöldököm kissé kérdőn felvonva, amint vége a gyakorlatnak, és a válasza hallatán ki is szélesedik nyomban az a félmosoly vigyorrá minősülve át pillanatokon belül.
- Kösz - mondom a lehető legnagyobb lelkesedéssel, ami inkább az arcomon tükröződik, semmint a szavaimban, és egész elégedetten dőlök hátra. Lesz mit gyakorolni, de ez már akkor is jó. Mégse vagyok teljesen reménytelen eset.
- Nem, most nincs - rázom meg a fejem, még mindig vigyorogva, és összehajtogatom a pergamenjeim. - Akkor mára ennyi lenne? Hm, hát ha bármi eszembe jutna mégis, tudom, hol talállak. Jössz az Eridon felé? - érdeklődöm végül, mert ha egy irányba tartunk, és nincs más dolga, meg is várom még, aztán meg szaladhatok intézni megannyi teendőt, azt viszont már most tudom, hogy az estét rászánom a macskáim gondolataira. Úgy érzem, unalmas határozottan nem lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=635538#post635538][b]Návay L. Viktor - 2016.11.06. 18:06[/b][/url]

Azt hittem, lesz még időm megnézni, hogy egyben van-e még az Eridon, de tovább tartott a napom az akadémián, mint vártam. Hasznosnak érzem ezeket a túlélési, stratégiai, válságkezelési gyakorlatokat, többet tanulok közben, mint a könyvtárban ücsörögve könyvekből, a mai viszont továbbnyúlt a tervezettnél, és jóval fárasztóbb is volt, hogy az enyhén zúgó fejemnek jólesik a séta, amit a birtok szélétől még meg kell tennem az épületig. A toronyba fel sem megyek már, hiszen aztán a végén még egy párbaj közepén nyitnék be, ami se szép, se illendő, se szerencsés nem lenne. A diákjaimnak viszont év eleje óta ajánlgatom lelkesen ezt a szakkört már csak gyakorlásként is, mert azt édeskevésnek érzem, hogy a tantervbe sikerült begyömöszölnöm egy párbajokra és önvédelemre összpontosító, néhány órás gyakorlati tevékenységet. A legkevésbé sem elég gyakorlás az a rövid időtartamú foglalkozás a birtokon, és nem győzöm eleget mondani, hogy egy auror nem engedheti meg magának, hogy ne tudja kitűnően használni a pálcáját. Azt nem lehet kimagyarázni, ha nem tud átok ellen védekezni, vagy az ellenfelét lefegyverezni. Ma mindenképp látni szeretném, hogy vajon hányan fogadták meg a tanácsom, és jöttek el, és hogy állnak azok, akik eljöttek. A tanmenetben még nem tartunk ennél a fejezetnél, viszont addig is érdekel, hogy vajon hogy is áll e téren az új évfolyam. A folyosón már eléggé szedem a lábam, abban a biztos tudatban, hogy különben késve érkeznék, az órám azonban szerencsére mást mutat. Még van néhány perc, sőt, még diák is érkezik, akit aztán előre engedek az ajtónál, jómagam meg csendesen csukom be magam mögött, majd intésre emelem a kezem köszönésképpen.
- Nem sokat látok a diákjaim közül. Azt hiszem, szólnom kellett volna, hogy plusz pontot kapnak érte - pillantok körbe, szemrevételezve, hogy csak Annát meg Adriant látom itt, senki mást. Reménykedem azért, hogy befut még más is idővel, és nem csak feleslegesen jártatom egy ideje az óráimon. - Azt hiszem, kifújom magam és megtámasztom a falat kicsit, nem számítottam ilyen fárasztó gyakorlatra, de ha netán kellene beugró, számíthattok rám. Ma még nem szórtam ki elég átkot és rontást, hogy azt mondhatnám, elég volt - szólalok meg ismét féloldalas mosollyal arcomon, aztán megszabadulok a taláromtól, és kezeimet zsebre dugva felmérem a terepet. Talán nem is lenne rossz ötlet a tanóra helyett valami ilyen foglalkozást beszorítanom majd, amikor addig jutunk az anyagban, ha már ennyire sokan teszik tiszteletüket itt az aurortanoncok közül.