Stephen ZimmermannMi?! Én vérfarkas?Pff...
na jó igen
...

A szertár bár látott jobb napokat, azért elég faszán nézett ki, meg sem látszódott rajta, hogy negyed órája egy katasztrófa helyszínéül szolgált. Ez valamelyest megnyugtja Rómeót, s bár még mindig színesnek látja a bőrét, legalább egy problémával kevesebb. Nem kellett hozzá se tanár, se ispotály. Remek kimenetel.
- Öhm, zsír, köszi - a felajánlásra csak bólogat, tulajdonképpen nem a szer volt a lényeg, csak, hogy bájital legyen, amit ő csinált. De nem akarja ezt bevallani Stephnek, hogy alapjáraton ekkora balek a bájitalok keverésében, úgyhogy inkább csak bólogat.
Szereti az udvart. Nagy, tágas és a szabadban van így nem is kérdés, hogy vigyorogva Követi a másikat, rá sem bagózva, hogy a levitás mit húz elő és dug a szájába. Nem zavarja őt az ilyesmi. Süt a nap, februárhoz képest egészen meleg is van, és ha jól érttette Stephen mesélni is fog neki a hegeiről, mert ő egy negyedvéla. Menő.
Mindaddig teljesen izgatottan és vidám, lila kis pofijával masírozott, amíg Stephen ki nem mondta a v betűs szót. Ekkor megáll lépés közbe, amitől kibillen az egyensúlyából és botladozni kezd. Az leesett neki, hogy a kérdésére a válasz az volt, hogy nem, de az eddig nem volt világos neki, hogy Steph a kérdésből kitalálta, hogy ő viszont igen.
- Ehehe...mi?? Hehe... - vörös fejjel túr hajába zavartan miközben leül a másik mellé. - Az is miatt? Bakker az is miatt - a homlokára csap. Naná, hogy az is miatt.
- Hát izé, na jó igen. Bár hősnek nem nevezném magam...sőt senki más se szokott minket annak hívni - nem véletlenül nem vállalja fel nyíltan. Sokan nem szeretik, mert lassan egy kvibli szintjére süllyed a varázsereje, viszont talán még így sem annyira elítélendő mint ha az is köztudott lenne, hogy minden teliholdkor szőrösen rohangál az erdőben.

Stephen ZimmermannMi?! Én vérfarkas?Pff...
na jó igen
...

Ég a pofája és már nem akarja ennél is jobban leégetni magát Stephen előtt így hevesen tiltakozni kezd.
- De, de tökre. A pálcám már koszos, meg minden, de majd elmegyek a boltba olyan lötyiért, az tényleg sokkal könnyebb úgy, meg a pálcámnak is jobb... - és meg is jegyzi magába, hogy majd látványos érdeklődéssel be kell mennie a pálcaboltba megvenni azt a lötyit, hogy ne leplezze le magát és  maradjon némi méltósága. Ezek után Steph kitalálja, hogy Rómeó vérfarkas, úgy tűnik a vélafi minden gyengeségét úgy szúrja ki, mint éjszaka a tüzet.
- Kösszi, jól esik, hogy nem félsz tőlem - mosolyodik el, beletúrva a hajába, majd körmeire pillant. Volt olyan pajtása akit amikor véletlen emberként megkarmolt borzalmasan megharagudott rá, mert azt hitte átadta Rómeó neki a vérfarkas kórt. Talán jobb zsebre dugni a kezeit mielőtt Stephent is megijeszti.
A kérdésre, miszerint ismeri-e az iskolát megrázta a fejét. Nem igazán van képben a többi iskolával, csak azokkal, amiknek túl nagy neve van ahhoz, hogy ne tudjon róla minden kis varázsló poronty.
Stephet is bántották? Kicsit megrökönyödik rajta a fiú. A másik olyan másnak tűnt mint ő, hogy lehet akkor, hogy hasonló a sorsuk?
- Nem hagytad magad? Ha sír az ember vagy összekuporodik általában elmennek - őt is bántják, leginkább varázslattal, mert túl nagy termetű ahhoz, hogy valaki kiálljon ellene. Magasabb is sokaknál, testesebb is, a pálca biztonságosabb megoldás volt a legtöbb bántalmazójának. De maradandót még sohasem okozott neki senki sem. Ezért gondolja, hogy Steph talán beleállt a dologba és küzdött.