Próbál feltűnés nélkül közlekedni - azaz egy ruszki torpedóromboló kecsességével kúszik le az udvarra.
- Hol is vagyok?... - teszi fel a banális kérdést immár sokadszor mai nap folyamán, miközben átlépi a kis boltíves ajtót a folyosó végén, és egy puccos botanikus kertben találja magát.
- Ach, du heilige Scheiße, itt meg mi történt?! - szalad fel a szemöldöke a homloka közepére, amitől rögtön egy dülledt szemű cickányra hajaz.
Ez a hely pont úgy fest, mintha felrobbant volna egy virágbolt, meg két kertész. De há' végül is nem mindegy? A lényeg, hogy kevésbé legyen szem előtt, mint a tantermek közepén vagy az ebédlőben.
- Szia, creepy szobor - csalinkázik el a szökőkút mellett zsebre dugott kézzel. Az aprólékos kőfaragás során nagy gondot fordítottak arra, hogy a központi alak roppant bölcs és tiszteletet parancsoló varázslónak nézzen ki. Ezért aztán Ricsi gyorsan felvési gondolatban a bakancslistájára, hogy alkalomadtán tanga bugyit húzzon az ipse fejére. (Előtte még kell szereznie valahonnan egy tanga bugyit.)
A retinaszaggató virágkavalkád ellenére éppen egy ilyen helyet keresett. Szabadtér is, meg nem is, és meg lehet húzódni a bokrok alatt anélkül, hogy egy prefektus az arcába állna korcsolyával.
Beleszimatol a levegőbe, és elmosolyodik. Oh-hohó! Van itt már más rendbontó is. A cigarettafüst jellegzetes illatát követi, mint a róka, és két sövény között kipenderülve egyenesen egy idősebb leány elé toppan.
- Helló! - köszön lelkesen. - Ez itt a kijelölt dohányzó részleg, ugye?
Választ sem várva a kapucnis pulcsija zsebébe kotor, és előránt egy szál cigarettát, ami minden bizonnyal nem a gyárban készült, mert gyanúsan pufók és girbegurba.
- Adsz tüzet? - biccent a lány kezében tartott öngyújtó felé. A huncut pofázmányán még mindig (vagy már megint) éktelen sárgáslila zúzódás virít, de mivel vigyorog, mint a torkosborz, nem úgy tűnik, mintha zavarná a dolog.

Elkapja a felé dobott öngyújtót, mint a vércse, és egy rutinos kattintással rápöffent.
- Mér'? - kérdezi reszelősen, lenntartva a füstöt. - Van jelentősége?
Visszadobja a gyújtót, majd pár másodpercig kíváncsian méregeti a csajt. Jó feszkósnak tűnik, szinte vibrál, és ordít róla, hogy elege van az egész világból. Vagyis még egy okkal több, hogy Ricsi a vérét szívogassa szegénynek. A felborzolt kedélyállapot a provokáció legjobb táptalaja. Freak-YESSZ!
- A biológiai kor önmagában nem tesz bölcsebbé, csak tapasztaltabbá, de ha hülye vagy ahhoz, hogy az élettapasztalataidból levond a megfelelő konzekvenciákat, akkor így is, úgy is rácsesztél, sz'al ezért van az, hogy messze nem minden öreg ember bölcs, sőt mondhatni, ostoba - hadarja egy szuszra, miközben kiengedi az orrán az égésterméket, mint egy sárkány. Vicces, amikor ilyen Lakatos Koelhói sufnibölcsességek esnek ki a cickány pofáján.
- Tizenhat vagyok - feleli aztán, majd kisfiúsan félrebillenti a fejét. A felsőbb évesnek az arcára van írva a kétely, meg hogy ezt tutira nem kajálja be, úgyhogy hozzáteszi:
- Tizenöt... Na jó, tizennégy. ÉS FÉL!
A cigijének gyanúsan őszi gazégetésre emlékeztető szaga van, és persze szemtelenül fújja a füstöt a lány szemgolyóiba a következő pöffentésnél.
- Richárd vagyok egyébként - mutatkozik be előzékenyen, mert azért volt gyerekszobája. (Még ha fel is robbantotta párszor.) - A barátaimnak Ricsi, anyáméknak "KoppányRichárd-mitműveltél-mármegint?" - mutat macskakörmöt a levegőben a bal keze mutató- és középső ujjával, a muterja ideges hanglejtését utánozva.
- Kérsz? - nyújtja aztán a másik felé a parázsló csikkét. - Ettől lelazulsz ám. Jobb, mint az a szar, amit zsinórban szívsz - biccent a csaj második szál cigarettája felé.

- Kacc! - kommentálja vidáman, mikor a lány átveszi tőle a csikket. - Pedig hercegnőnek tűnsz.
Voltak kételyei felőle, hogy a Zsófi névre keresztelt tiptop kis bige elfogad egy szál herbált, de vagy nagyon le van strapálva agyilag, vagy ahogy a mondás is tartja: alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
- A johannesburgi állami kincstár nyitókódja nem kéne? - hunyorog szemtelenül arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a cuccot. - De a jó hír, hogy van még, és egészen olcsón megszámítom neked.
A pillantása pofátlanul a lány mellső domborzatára téved. Bár egyáltalán nem kihívó az öltözéke (KÁR!), ám a talárja a táskájára dobva hever a földön, úgyhogy nincsenek nehézpáncélzat mögé rejtve a nőies formái.
- Adok mondjuk... - méregeti hümmögve a kínálatot. - Hat százalék kedvezményt.
Elégedetten szusszan. Hármat-hármat megér a kilátás, és most nagyon jófejnek érzi magát, mert egyébként nem szokott alkudozni.
A második slukk után jelezte volna, hogy annyi elég lesz, de a csaj magától is tudja, és visszanyújtja a csekkát. Ricsi elismerően biccent, miközben átveszi, és a szája sarkába dugja.
- Öt perc múlva sokkal jobban fogod magad érezni - jelenti ki határozottan. - Addig is elmesélheted, hogy min feszültél be ennyire.
Mivel természeténél fogva kiközösíti a társadalmat, Ricsi számára a bizonyítási és megfelelési kényszer miatt érzett szorongás ismeretlen fogalom, és bár megérteni valószínűleg nem fogja, de cserébe elpofázni sem.
- Hallod, Zsófi? - pöffent ki egy kövér, fehér füstpamacsot. - Beszélj róla, különben megmérgez, és beteg leszel.
Kis szünetet tart, közben megvakargatja a bal mutatóujjával a jobb orrcimpáját.
- Ha nem nekem, akkor másnak.
Az totál érthető, ha az ember nem zúdítja minden kínját egy idegen nyakába, még ha ez az idegen érdeklődő is. Az viszont nem oké, ha teljesen magába fojtja.
- Hidd el, tudom, miről beszélek. Faterom badass pszichiáter, ami rajtam mondjuk nem látszik - horkan fel cinikusan. - De attól még figyelek ám.
Ami azt illeti, másra sem figyel, csak az emberi pszichére. Meg hogy aktuálisan mivel csaphatná szét saját magát.

- Oké királylány, te tudod - hagyja annyiban a visszautasított ajánlatot. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kopogj be a szobámba. Ja, és nyugodtan mondhatod a megbízható barátaidnak, hogy négyezer per gramm.
A megbízható szót rutinból megnyomja, holott zsigerből érzi, hogy Zsófi nem fog az első prefektushoz szaladni az infóval. Ha ennyire nyámnyila lenne, akkor a spanglit sem fogadta volna el ilyen lazán.
Békésen szívogatja a maradék csikket, s közben csalódottan veszi tudomásul, hogy a szép gömbölyű idomokat egy elutasító karmozdulattal védvonal mögé rejtik a kíváncsi szemei elől.
- Hajj... - sóhajt lemondóan, aztán rálegyint. Úgyis túl fiatal hozzá a csaj. A cickány pillantása ritkán akad meg olyan nőn, aki 1.) nem Billie Eilish 2.) nem idősebb nála legalább húsz évvel.
- Hát nem vagyok a téma szakértője - vonja fel a fél szemöldökét -, de amiket most felsoroltál, azok egyáltalán nem tűnnek áthidalhatatlan akadálynak. Éppen nincs nálam a Bölcsek Köve, mer' a másik nadrágom zsebében hagytam - vigyorog pimaszul -, viszont azt látatlanba megmondom neked, hogy a problémák többsége idővel magától megoldódik. Akkor is, ha görcsölsz rajtuk, meg akkor is, ha nem.
Nyögve lezuttyan a lány mellé, és szétdobja a lábait. Filléres teszkós tornacsukát visel, ami eredetileg fehér volt, de most az alkoholos filctollak összes elképzelhető árnyalatában pompázik. Mindkét cipőfűzője kibomlott, és slendriánul csüng a földre. (Az egyik piros, a másik ciánzöld.)
- Mugli, ja aha - horkan fel vidáman. - Mégis mi a hóhérmákját keresnék itt akkor, te Zsófi? - sandít a lányra huncutul hunyorogva. Amaz láthatóan kezd ellazulni. Végre nem tűnik olyan merevnek, mint egy sarokba ültetett játékbaba.
- Sárvérű vagyok. A családom egyetlen varázshasználó tagja.
Kiveszi a szájából a csekkát, és lepöccinti a hamut. Elgondolkodva megforgatja az ujjai között, mielőtt visszadugja. Nincs pazarlás, a herbált csutkáig illik szívni.
- Az ösztönös mágiám bitang erős, de közben meg sokszor abban sem vagyok biztos, hogy melyik végén kell megfogni a pálcát - vonja meg a vállait. - Na és te mi leszel, ha nagy leszel? Mert gondolom, nem a "VAV-család-mindennapicirkusz" dönti el helyetted - mutat macskakörmöt a levegőben az ujjaival, miközben a lány szavait idézi.