Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=620500#post620500][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.09.21. 17:25[/b][/url]

Bármennyire is volt furcsa eset a múltkori, még mindig nem verte nagy dobra, hogy az erejével egy picike sérülést okozott egyik diáktársának. Persze, a végén még bántalmazás miatt büntetőmunkára ítélték volna. Igazán nem akart ő bántani senkit sem, így utólag viszont már nem sok mindent tehet szerencsétlen rellonosért, az állapotára viszont nagyon kíváncsi volt, így küldött neki egy levelet, amelyben megérdeklődte, hogy a kedves él-e még, vagy esetleg már ispotályban ápolják. A fiú viszonylag gyorsan vissza is küldte a baglyot, így esett meg tehát, hogy ma ketten ők bizony találkozni fognak.
Heléna külsőleg egy kis átváltozáson ment keresztül, hosszú szőke haja most már csak a válláig ér, alja általában hullámosabb, hajpántként a napszemüvege funkcionál, mint most is. Egy egyszerű, sötétkék koptatott farmert, fehér trikót húzott magára, lábait tornacipőbe bújtatta, szemeit vékonyan kihúzta, feltett egy kis szempillaspirált, és tulajdonképp neki ennyi elég is volt a tökéletes megjelenéshez. Nem valami első randira illő, de hát ez nem is lesz az... Hova gondoltok. A megbeszélt időpont előtt indul el pár perccel, hogy még kényelmes tempóban leérhessen a fénylő lelkek udvarára, amit ő sem tudja, miért így hívnak, de nem is szándékozik belekötni. Annyi ideje még úgysincs itt, hogy bármilyen problémája lehessen az iskola területeinek elnevezéseivel. Wardci lila hátát gyorsan kiszúrja az egyik boltív alól, ma esti meglepetésvendégünk annak ellenére is halkan közelít felé, hogy körülöttük vannak még diákok, akik azért megalapozzák az alapzajt - de amúgy is, kizárt, hogy Wardci meghallaná, biztos valami nagyon fontos dologról gondolkozik. Való igaz, Heléna fejében megfordul a gondolat, hogy rá kellene ijeszteni szegényre, de a balesetre való tekintettel ezt most inkább elnapolja, és csak szépen lazán sétál oda, mintha mi sem történt volna.
- Látom nagyon unalmas életed van neked. Itt ülsz és bámulod a jó csajokat, hátha az egyik majd megelégeli és idejön pofont osztogatni? - az meg sem fordul a fejében, hogy Ward akár még amnéziás is lehetne. Neeem, amúgy nem ütött olyan nagyot ez a könyv, de ez a varázsvilág, lehetett egy bazinehéz varázskönyv is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=620529#post620529][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.09.21. 18:05[/b][/url]

Ha valaki egyszer az életben megkérdezné tőle, hogy milyen tulajdonságot gondol legjobbnak az emberekben, valószínűleg azt a tipikus vállvonogatós, nem tudom választ adná rá. Pedig nagyon is jól tudja, hogy mi az az egy tulajdonság, amit nagyon szeret másokban: az értelmet. Azzal, hogy Ward belement a kis játszmájába és szó nélkül kapcsolódott a viccelődésbe, bizonyította neki, hogy igenis megérte eljönni erre a találkozóra. Már csak azért is, mert így bizony láthatja, hogy Wardnak nincs se agykárosulása, se amnéziája, se nem bénult le és se nem lett néma. Szuper.
- Nem lehet mindenki egyforma. De szerintem az a barna ott nem fog beleverni a földbe - elhelyezkedik Ward mellett és futólag az említett lányra pillant, rá is mutat, mire az az mellett álló lány, valószínűleg a barátnője, sértődötten felhúzza az orrát és elráncigálja onnan az eridonos kiszemeltjét. - Francba - ez az összes reakciója erre a kis incidensre, rögtön vissza is fordul beszélgetőpartnere felé. Lábait keresztbe rakja egymáson, megigazítja fején a napszemüvegét, ide ugyanis pont nem süt a nap, ergo minek, a fején tökéletesen elvan és megvonja a vállát a neki szegezett kérdésre.
- Hát figyelj. Ezt nem itt akartam megbeszélni veled, de szükségem lenne a segítségedre - idegesen fészkelődni kezd egy picit, aggódó pillantást vet Wardra, majd folytatja a kis színjátékot. - Tudom, hogy egy csomó pletyka kering a rellonosokról és arról, hogy ti miket csináltok ott lent a pincében, szóval mondd csak, el tudnál tüntetni egy hullát? Csak egyről lenne szó és még fizetnék is érte, ha akarod, de a szobámban már nem tudom tovább rejtegetni, érted, meg fogják találni a szobatársam, szóval S.O.S. kéne a segítséged. Na mit mondasz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=620565#post620565][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.09.21. 19:29[/b][/url]

Az már egy bizonyos piros pontnak könyvelhető el, hogy most nem ijesztette meg a fiút, egyelőre nem dobott rá semmit - a szemben álló fa mondjuk elég csábító -, egyikük sem sérült, fizikailag vagy lelkileg terhelt, azonban mindig hangsúlyozni kell az egyelőre szócskát. Sosem lehet ugyebár tudni, mikor szakad rájuk az egyik boltív, na de remélhetőleg nem ma és nem abban az időpontban indul omlásnak, mikor a gerlepár itt romantikázik.
- Nem az eseted? Pedig... - vet még egy pillantást a gyorsan távozó párosra, még meg is billenti a fejét Ward felé, hogy végigtanulmányozza a lányokat. - Nem, igazad van, tényleg nem lehetnek az eseteid. Nem tudnak rád dönteni egy könyvespolcot.
Ward felé fordítja arcát, ajkai mosolyra húzódnak beszéd közben. Magabiztosan ki is húzná magát, mintha annyira büszke lenne arra, hogy ilyen nagyon veszélyes dolgokra képes és még csak baja sem lenne belőle, mármint azon kívül, hogy ezért talán akár még ki is csaphatnák, de nem teszi. Nem húzza ki magát, csak bájosan mosolyog Wardra, miközben az előző páros helyére egy másik lánycsoport települ.
- Hát tudod én arra gondoltam, hogy feljössz ma este és kicsempésszük valahogy, vagy kidobhatom az ablakon is, csak attól tartok, hogy onnan meg valami varázslat visszalökné. Tuti el van látva az egész kastély valami betonbiztos védelemmel, hogy a szuicid hajlamú emberek ne tudjanak kiugrálni az ablakon. Vagy tudja a franc, de ott nem hiszem, hogy sikerül majd kitaszigálni - kelletlenül elhúzza a száját, miközben felpillant a kastély azon részére, amit innen látni lehet. Kívülről ugyan nem látszik semmi, az iskola falai úgy állnak ott, mintha mindig is erre születtek volna, ápolnak és eltakarnak.
- Amúgy hogy vagy? Ugye már nem fáj a fejed? - ideje lenne most már végre rátérni a témára, ami miatt ideráncigálta a rellonost, mert arról még egy szó sem esett, amiről kellett volna.