Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=469213#post469213][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.01. 20:20[/b][/url]

Ez az egész dolog egy hatalmas nyálas és rózsaszín helyzet volt a számomra. Komolyan, hánynom kellett tőle... Egy nagy és mély lélegzetet vettem és az aktuális partneremre emeltem a tekintetem, aki ennek a helynek szépségét ecsetelte nekem. Én úgy ahogy magam elé morogva bólogattam mint egy hülye és próbáltam totál beleolvadni a környezetembe, sajnos kevés sikerrel. Az idő telt, a leányzó rájött hogy nem a szőke hercegét találta meg bennem, hanem egy igazán utálatos személyiséget aki nem bírt egyetlen kedves bókot sem kinyögni magából egész idő alatt... ez van. A végére annyira sikerült kiborítanom, hogy megmondta nem bírja elviselni ezt a stílust és lelépett, könnyezve. Na hát ha most lenne valami becsület bennem utánamentem volna, csak sajnos nincs. Szívás... Mivel egyedül maradtam úgy voltam vele, hogy jobb lenne elhúzni a fenébe és visszatérni a normális életemhez a normális gondjaimmal, ám nem tettem. Úgy döntöttem maradok és szenvedek még egy kicsit a nyáladzó és fülig szerelmes párok között, ezzel kínozva magam. Utáltam az efféle dolgokat, így hamarosan próbáltam valami számomra elfogadható iható dolgot beszerezni és amint megvolt azzal nekidőlve az első alkalmas dolognak ami szembe kerül a tömeget pásztáztam. Unottan szemléltem a nyáladzó és vidám népet azon törve a fejem, hogy mégis mire jó ez az egész. Valószínűleg páran összejönnek és minden totál lamour lesz, aztán meg majd jön nagy sírás a végén és veszekedés aztán szétlibbennek. Kinek kell ez... Ahogy a nagy tömeget pásztáztam, próbáltam rájönni a maszkos alakok kilétére. Mondjuk ahogy ők sem, úgy én sem bírtam rájönni ki lehet a maszkok alatt. Persze akik nem olyat vettek fel mint én azokét elég könnyű volt, hiszen egy-kettő alig takart valamit a másik arcából... Egyenlőre maradva úgy döntöttem a legjobb ha el sem mozdulok innen. Legalább nem kell egy lányt pesztrálnom és helyeselnem mint egy bólogatós kutya. Talán nincs is ennél rosszabb dolog a világon... vagy ha van akkor én biztosan nem kérek belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=470518#post470518][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.03. 21:21[/b][/url]

Ácsorogtam mint valami oszlop, de komolyan. Úgy éreztem mintha tök feleslegesen lennék itt, habár legalább azzal szórakoztattam magam, hogy bámultam a népet. Nem volt hosszú életű a dolog, de mi az? Volt egy két érdekes alkat, volt pár akiről megállapítottam, hogy még maszkban se szerez barátnőt... Ezzel kapcsolatban. Kiszúrtam hogy az egyik női egyén engem figyel, így én is ezt tettem. Egy ideig néztük egymást, de aztán ő elkapta a tekintetét és elindult előre. Mivel nem volt jobb ötletem, így utána kocogtam. Reméltem nem egy hisztis hárpiát sikerült elkapnom... Mondjuk nem láttam a fickót akivel jött, így vagy lekoptatták, vagy ő koptatta le... A második jobban bejött, mert az makacs jellemre adna okot, már ha nem sírva tette meg. Ahogy követtem nem sokat tudtam meg róla, átkozott maszkok. Ki volt az aki ezt a butaságot kitalálta... Lassítottam végül és a hűű miatt meg is torpantam. Ezeknek a lányoknak mégis mi az isten tetszik ebben? Nekem ez az egész totálisan idegőrlő volt és frusztráló. Sosem bírtam a puccos helyeket... mindig a szüleimre... Na igen. Megint egy olyan dolog aminek nem örültem. Miért kellett ennek most eszembe jutnia. Végül sikeresen továbbléptem a gondolatmenetemen és mellé sétáltam.
- Láttam már szebbet, de nem rossz. - mondom neki, habár magam sem értem minek is szólaltam meg. Áh, ez az egész hely olyan dolgokat hoz ki belőlem amire nem vagyok vevő... Átkozom a napot amikor kitalálták ezt a romantikus hülyeséget. A lány felé pillantottam és vártam. Vagy elküld melegebb éghajlatokra, vagy pozitívan fogadja a megjelenésem. Engem mondjuk egyik sem izgatott túlságosan, ha elküld akkor elhúzok a szobámba és végre megszabadulok ebből a rémálomból, vagy ha nem, akkor talán találtam valami normális emberi lényt aki nem a nyáladzással van elfoglalva. Kétesélyes volt a dolog, így nem is tehettem mást csak vártam, hogy az A, vagy a B terv lép majd érvénybe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=470601#post470601][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.03. 23:34[/b][/url]

Elég hamar eldőlt melyik lesz. Kiderült kivel találtam szemben magam és pont az volt, akivel nem kellett volna. Ez a sors csak nem akar nekem kedvezni... Szira kérdésére, miszerint mit keresek itt csak megvontam a vállam és ráhagytam. Hadd gondolkodjon rajta egy sort... Egy pincér jelent meg a színen és egy italt adott, így nem indultam el, hanem azt figyeltem vajon mi lehet ez, de kit is érdekel igazán.
- Hát akkor... Egészség. - mondom Szirának és talán ma ez az első normális szavam egy nőhöz. Lehúzom az italt, nem szórakoztam vele túl sokat. Nem volt alkoholos, így nem nyerte el a tetszésem, de hát... A lányra emeltem a tekintetem, majd olyat böktem ki, amit életemben soha, de soha nem hittem volna hogy megteszek. Te jó szagú....
- Igazán jól nézel ki ma, mármint... csinos vagy. - na ha most tudatában lettem volna mit mondok, akkor elrohanok a világ végére. Nem mintha nem tartottam volna annak, de kimondani és gondolni két külön világ. Mély lélegzetet vettem és próbáltam levenni róla a tekintetem, elég kevés sikerrel. Tuti volt abban az italban valami...  - Van kedved... - valaki üssön le, most. - Szóval mit szólnál ha együtt lógnánk? - kérdezem és még mindig őt nézem, mintha minimum belezúgtam volna. Mázli hogy ez a maszk takarja az ember képét ilyenkor. Totál úgy nézhettem rá mintha minimum kisiskolás lennék és belezúgtam volna. Jézusom... Reméltem hogy igent mond, habár magam sem értettem mi az isten történik velem, de egyik pillanatról a másikra nem akartam lelépni, ráadásul kedvem lett volna csak úgy simán itt szórakozni, vele és a legfurcsább az ebben az egészben, hogy iszonyatosan tuti csajnak ítéltem meg erre, ráadásul úgy éreztem mintha ő lenne a tuti befutó.
- Szóval? Mit szólsz? - kérdezem és nem semleges a hangom. Kérlelem, te jó ég én kérlelem....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=470772#post470772][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.04. 17:42[/b][/url]

Ez az egész helyzet ellenem volt. Az hogy megittam azt a löttyöt életem legnagyobb baklövései közé sorolandó... na persze csak azután, hogy nem ismertem meg lányt. Meglátszik egy kicsit felöntöttem a garatra a „szórakozásnak” titulált est előtt. Figyelemmel kísértem ahogy a lány is lehúzza a saját italát, majd hasonlóképp megváltozik mint én. Valaki nagyon meg lesz verve, ha ennek elmúlik a hatása. Életem talán második helyére behelyezhető volt az a bók, amellyel a lányt illettem, mert nem szokásom efféle dolgokat kiejteni a számon. Előbb húznék be magamnak kettőt... Nem csak magamat sikerült ledöbbentenem vele, hanem őt magát is, sőt egy bájvigyor kíséretében viszonozta azt. Ugye még nincs április?...
- Ööö... - olyan voltam mint aki elfelejtette a saját anyanyelvét. Totálisan és végérvényesen is sikerült csorbát ejtenem a saját egoizmusomon, de megint sikerült olyat mondanom amit sosem mondtam volna ki önszántamból. - Kösz a bókot. - ezt egy igazán kellemes mosollyal nyugtázom és  a hajamba túrva figyelem a lányt. De ez nem elég, következik az újabb lépcsőfoka annak hogy biztosan leírom magam magam és Szira előtt is. Megkérdeztem tőle, hogy nem töltené el velem az este további és egyben maradék részét. Most rohannék neki a falnak ha nem éppen azon törném a fejem, hogy tényleg mennyire jól áll a csajszinak az a maszk és mennyire kihangsúlyozza... Az istenit! Teljesen ledöbbentem volna, ha olyankor megy bele ebbe, mikor mind a ketten az eszünknél vagyunk. Most azonban örömmel fogadtam és megajándékoztam egy hálás mosollyal érte. Nem igazán tudtam mit tervezzek vele, nem voltam a randik mestere ha őszinte szeretnék lenni, gyűlöltem az ilyeneket. Most is csak merő unalomból jöttem el a csajjal, na meg mert röhögni akartam a sok nyáladzó párocskán. A kérdés amellyel a lány illetett eléggé meglepett, de mintha a nyelvem és az agyam között nem lett volna kapcsolat, olyan hirtelen vágtam rá a választ, hogy időm sem volt az átgondolására.
- Hát persze! - mondom és az ajkaira terelődik a figyelmem, de egy gyors fejrázással próbálva gátat szabni a gondolatmenetnek nyújtom felé a kezem. Ugyan nem tudtam mi lesz ebből, de abban biztos voltam, hogy valami nem stimmel, ám ezt csak valahol mélyen éreztem. Jelenleg ezt a furcsa érzést elnyomta az, hogy a lány kedvére tegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=470855#post470855][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.03.04. 19:26[/b][/url]

Talán mégsem annyira szörnyű... A valódi helyzet az volt, hogy magam sem tudtam miért élvezem, de mélyen miért utálom az egésznek a gondolatát is. Talán csak... Zavart hogy a lány azért kért fel mert megittuk azt a valamit, de az is lehet hogy semmi köze sem volt hozzá és magamat gyűlöltem. Nem tudtam elhelyezni egyik helyen sem, mert végig a lányon törtem a fejem, próbáltam értelmesen elkülöníteni a dolgokat egymástól, elég kevés sikerrel. Hirtelen a lány jelentette nekem az egész világot, habár régebben is így volt, gyerekkorunkban. Az érzés úgy köszönt vissza, akár egy régi jó barát a múltból. Kellemes érzés volt, régi és valóságos. Legalábbis most... Ha észnél lettem volna, akkor nem kapaszkodom belé, nem próbálok meg újra hinni benne. De most teljesen más volt a helyzet. A lány ajkai, a mosolya voltak azok, amelyek a világomat megmozgatták, boldoggá tettek. Kicsit sem zavart, hogy kiül az érzés az arcomra, nem féltem megmutatni őket neki és ez csak gyermekkorunk régi szép emlékeiben volt így. A lány felé nyújtottam a kezem, örömmel fogadva hogy nem csak áltatott, tényleg táncolni szeretett volna. A zene épp olyan volt, mint amelyekre régen együtt táncoltunk a szüleink kötelezésének hála. Jó érzés volt újra egy-egy pillanatra belefeledkezni a táncba, a lépések sokaságába. Teljesen felszabadultan, a régi időkre gondolva ringtunk, táncoltunk mintha minden nap ezt tennénk, pedig nem így volt. De ahogy tartják, a régi szokások megmaradnak, nem felejtünk. A pillanatot Szira szavai törték meg, ám a pillanatnyi rosszkedvet felváltotta az öröm. Örömöt éreztem azért, mert a lány nem itt hagyni szeretne, csupán a kastélyba szeretne menni. Rábólintottam, majd a kezét megfogva el is indultam arra, ám gondolva egyet megtorpantam és lerázva magamról a bőrdzsekim a vállára terítettem.
- Mehetünk. - tettem hozzá és elindultam, ám már a farmerem zsebébe süllyesztettem a kezem így a lány ha szerette volna, akkor nyugodtan zsebre vághatja a kezét a dzseki egyik zsebébe. Mondjuk találna benne egy doboz cigit is, ám nem igazán érdekelt most ez a tény. Ha eléggé megfigyelte, akkor tudná hogy szokásom rágyújtani, szintén a fejem lehűtése miatt. Na meg mert miért ne? Kit zavar.  A kastélyban is követtem a lányt, ő dönthette el hova megyünk, én most jobban el voltam foglalva azzal, hogy azon törjem a fejem mennyire jól áll neki ez a ruha és a dzsekim...