Benézet
Maszk

Komolyan nem tudom, mi ütött belém amikor beadtam a jelentkezésemet erre a random randira, vagy mire. Szeretném Cupidora fogni az egészet, de igazából tudom, hogy csak kíváncsi vagyok és talán sikerül valaki olyat kapnom partnernek, akit nem unok meg az első tíz percben.
Szerencsére napok óta nem futottam össze Kiliánnal, elégé nyugodtan tudtam így lemenni szinte az utolsó pillanatban a Leányálomba beszerezni egy csinosabb ruhát estére. Azt mondták, hogy mehetek akár farmerban is, az viszont túl slampos lett volna.
Az egyszerűséget részesítettem előnyben, egy fehér alapon fekete csíkos ruhát vettem, szandálom az volt fent a szekrényben. Alapos készülődés vette kezdetét már a délután folyamán, mégis annyira beleuntam az egészbe, hogy hajszárítás közben elaludtam az ágyamban. Arra ébredtem, hogy a szobatársaim már tipegnek ki az ajtón, én meg ott ülök törölközőbe csavarva és még sehol se vagyok. Utolsó pillanatban felkent sminkem lett, bár egyáltalán nem tűnt annak, a hajam simán kiengedve, a ruha...a ruha pedig ebben a fényben már kicsit máshogy állt. Az ajtón kiugrálva vettem fel a szandálomat, de persze a maszkot és a lakatot, amit bagollyal küldött a DÖK, azt ott hagytam az éjjeliszekrényen.
Futás vissza érte, aztán loholás le a Fénylő lelkekhez. A bejárat előtt fújtam ki magam, felraktam a maszkot és mintha mi sem történt volna, besétáltam, végigpásztázva a tömeget. A fények között jó pár maszkost láttam meg, már éppen azon voltam, hogy lelépek, mikor valahol középtájt megláttam valakit, aki szintén úgy nézett köbre, mint én. Nem mertem odamenni hozzá, a nyakamat nyújtogatva néztem, hátha elkapjuk egymás pillantását.

Benézet
Maszk

Az elején bántam, hogy eljöttem erre a rendezvényre, de végül is sikerült megtalálnom a partneremet. A maszkomat a táskámba süllyesztettem amikor már nem volt rá szükség, a sráccal egészen jól elszórakoztunk. Kicsit túl sok volt a fény, meg sok volt a romantika, nem is csodálom, hogy ő a végén már lelépett. Persze nem nehezteltem rá emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok még és megvacsorázok, ha már pincérek mászkáltak körülöttünk.
Az egyik félreeső kétszemélyes asztalnál tömtem magamba az ételt, mintha párral lettem volna, de kiment a mosdóba. Egy idő után már kezdtem kínosnak érezni ezt a helyzetet, de jól laktam legalább és még italt is szereztem a szomszéd asztalról.
Szusszanva keltem fel a helyemről és sétáltam ki a fénylő lelkek szökőkútjához. Már kezdtek elszállingózni az emberek, ez azonban nem zavart abban, hogy még ott leüljek az embereket pásztázva. Mivel a maszkomat már visszavettem a vacsora után, a két kis lyukon keresztül más volt nézelődni. Ismeretlen alakot pillantottam meg az oszlopnak támaszkodva, összevont szemöldökkel néztem rá. Azt hiszem szemeztünk egy kis ideig, de nem mondanám biztosra így, hogy kicsit messzebb is volt és még maszk is volt rajta. Rajta is!
Zavart mosollyal kaptam el róla a pillantásom, majd röpke sóhaj után felálltam a kút széléről, lassan céltalanul indultam meg a fények irányába. Lassan feltűnt, hogy a fények valahová vezetnek. Mentem egy hosszú, világítással teli alagútban, onnan pedig  szabadba jutottam.
- Hűűű - a szám is tátva maradt a csodálkozástól, én még nem láttam olyan szépet, mint az a velem szemben álló...hely.

Benézet
Maszk

Mi tartott vissza attól, hogy elhagyjam a fénylő lelkeket? Ó, bár tudnám! Nem mondanám, hogy rosszul éreztem magam, szép volt maga a hely és az emberek is érdekeltek, minek lépnék le olyan hamar? A partnerem lelépett, de én még...nekem van időm, hiszen az a mugli Pipicipő vagy hogy is hívták...ő is éjfélig lehetett a bálban.
Szemeztem valakivel, akinek igazából az arcának a háromnegyedét eltakarta a maszkja, így felismerhetetlen volt számomra. Nem tűnt fel, hogy utánam jött, csak amikor megálltam a rét előtti részen, kifelé menet az alagútból. A fények után a sötétben újabb hangulatos szépség tárult a szemem elé, ami hát...neki annyira nem tetszett. Elsőre a hangja alapján sem azonosítottam be, még mindig kicsit a hely okozta sokk alatt voltam.
- Nekem tetszik, nem túl sok - vontam meg a vállam, egy röpke pillantást vetve rá. Fejemmel visszafordultam a világítós pavilon felé, de vissza is kaptam a fejem a srácra. - Te mit keresel itt? - döbbenetemben csak nagyokat pislogtam rá, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy a düh öntött el, vagy zavarba jöttem.
Egy pincér haladt el mellettünk, kezében egy tálcával amin koktélok voltak. Kértem tőle egy színes italt, de kettőt nyújtott át. A egyiket nekem, a másikat Kiliánnak. Forgattam a szemem, nem voltam éppenséggel lelkes. Eléggé szégyenkeztem az egész miatt ahhoz, hogy bármerre is megmozduljak, inkább a poharamat emeltem felé. - Egészség - hangomban érezhette, hogy szintén nem kívánom a társaságát, mégis a csodára várva kortyoltam bele az italba.

Benézet
Maszk

Tetszett a randiest egészen amíg a szemezőtársamban fel nem fedeztem Kiliánt. Messziről nem ismertem fel, de közelről...ugyanaz a szájforma, ugyanaz a testtartás... Valahogy muszáj volt elviselnem legalább öt másodperc erejéig, így egy italhoz folyamodtam.
Csalódás ért, mert egy minimális alkohol sem volt benne, de azért ízre nem volt rossz. Sőt. Itatta magát, először csak kis kortyokban, aztán szinte egyben döntöttem le az utolsó cseppig. Hümmögve ráztam meg egy kicsit a fejem és arra gondoltam, hogy mégiscsak lehetett valami ebben az italban, mert ez a krumpli már nem is zavart annyira. őt...egészen tetszett, hogy utánam jött.
- Ööö...köszi - nagyon ledöbbentem amikor megdicsért. - Rajtad is jól áll a maszk, nagyon - bólogattam valami bájvigyorral az arcomon.
Szinte a szempilláimat rebegtetve néztem rá a rózsaszín ködön keresztül és annyira tökéletesnek tűnt...mintha rájöttem volna, hogy ő a nagy Ő. Nem volt tiszta a fejem, a biztos.
- Persze - nagy örömmel fogadtam a kérdést, bár egy kicsit gondolkodnom kellett rajta, mit is mondjak. Valahogy furcsa volt tőle ez a felkérés, de hát ez aztán nem számított. Bátran nyúltam a keze után, ujjainkat összekulcsolva húztam magammal a kupola felé. - Táncolj velem - olyan szépen mosolyogtam rá, ahogy csak tudtam, reméltem, hogy ezt nem utasítja vissza.

Benézet
Maszk

Jó lett volna tudni, mi ütött belém. Utoljára akkor éreztem így Kilián mellett magam, amikor gyerekek voltunk. Hét éves voltam amikor eltűnt köszönés nélkül. Azóta is van egy fekete lyuk a szívemben miatta, de ezt semmi pénzért nem vallanám be, nehogy még ő érezze jól magát miután megszökött, engem meg hátrahagyott...
Nagyjából két perc egymás mellett álldogálás után viszont minden a feje tetejére állt, elfelejtettem, hogy mennyire utálom őt és nem akarok a közelében lenni. Ennek ellenére én javasoltam a tánc ötletét, a keze fogása meg hát...jött magától, de azt hiszem ilyen tökéletes dolgot én még nem éreztem. A bőre kicsit érdes volt, de nagyon tetszett, el sem akartam engedni.
A kupola alatt nem volt rajtunk kívül más, a zene halkan szólt. Középen álltam meg, a mozdulatok innen már automatikusan jöttek. Eszembe jutott, hogy ilyet is csináltunk már. Azt hiszem hat éves lehettem, a szüleink táncórákra járattak minket, amit aztán nekem mással kellett folytatnom.
Elmerültem Kilián tekintetében, halvány lila gőzöm nem volt a világomról, meg arról, hogy melyikünk lépett először, csak ringtunk ott a zene ritmusára csendben.
- Kezdek fázni itt kint... - törtem meg a csendet. - Nem megyünk be a kastélyba? - úgy jött belőlem ki ez a kérdés, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy vele akarok maradni az este további részében.