Kirának

Mikor vége az órának, Derek a lánnyal az oldalán távozik.
Egyiküknek sem lesz már több órája ezen a napon,és még vacsoráig is van idő, így úgy döntenek, sétálnak egy kicsit, mielőtt visszatérnek a klubhelyiségükbe evés előtt.
- Igen, az! - kontrázik rá a fiú. - Nekem eddig az összes tanár nagyon bejön, jó fejek, bár Kristóf, aki felhozott az iskola kapujáig, azt mondta, bájitaltanon lehet, hogy el fogok aludni. - vigyorog. - Kíváncsi leszek! Nagyon érdekel az az óra is!
Mikor kilépnek a kis udvarra, eláll a lélegzete egy pillanatra. A kastély mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál számára. Reggel például, nagy sietségében, majdnem átszaladt egy kísérteten, pedig Kristóf előre figyelmeztette rá, hogy legyen óvatos. De szerencsére elkerülte a bajt, és még egy pillantást is tudott vetni rá, az első rémület után.
- Csipet!
Kedves ismerősként köszönti a mókust, aki máris befizet nála is egy fülbogarászásra. Körbenéz Derek a kérdést hallva, és mosolyogva megvonja a vállát.
- Klassz hely, tetszik! Maradhatunk! Leülünk a szökőkút szélére? - kérdezi aztán, s ha Kira igent mond, akkor már ott is terem, ledobja táskáját a földre, és a csillámló, pénzérmékkel teli vizet bámulva leül a kőre, a varázsló szobornak háttal.
- Még nem beszéltük meg, szóval milyen volt az első napod? - kérdezi ismét a lányt, őszinte érdeklődéssel a szemében.

Kirának

Érdeklődve hallgatja meg a lány beszámolóját, aztán Derek módjára ki is bontakozik rendesen.
- Jajj, neked volt már repülés órád? De szuper, nekem holnap lesz, megnéztem az órarendemet! Nagyon izgulok miatta! De tanultam egy csomó klassz dolgot, például, ezt nézd!
Felpattan, előveszi a pálcáját, majd egy jól begyakorolt mozdulatot tesz.
- Alohomora!
Persze nem történik semmi, mert csak a levegőben csinálja. Nem is vág meglepett fejet, csak vidáman Kirára pillant.
- Jó, ennek nem sok értelme volt. De ez egy nagyon jó zárnyitó bűbáj, és már másodikra sikerült nekem! Minden zárt ajtót ki fogok ma nyitni! - mondja kissé csintalanul a nyilvánvalóan tanárok számára tett "fenyegetést". Visszahuppan a helyére, és bedugja a pálcáját a farmerjába.
- Hoppanálni? Ja igen, olvastam róla a klubhelyiségben! Az, amikor eltűnsz valahol, a másik helyen meg felbukkansz? Az engem is érdekel, de igen, azt hiszem tényleg csak 3.tól lehet tanulni. Viszont seprűzni már most is lehet! - mondja vidáman a nyilvánvaló tényt, és jelen pillanatban a kviddics jobban érdekli, mint holmi ide-oda tünedezés. Aztán eszébe jut valami.
- Tényleg, mondtad tegnap, hogy vannak iker húgaid. Hogy hívják őket?
Nem mintha ennek sok köze volna az eddig beszéltekhez.

Kirának

- De jó! Van róluk képed? Biztosan nagyon aranyosak!
Derek nem olyasfajta, akit bármi rosszul érinthet. Olyan, mintha sosem akarna kiveszni belőle a vidámság. Annyira ártatlannak és naivnak tűnik, hogy az szinte már vetekszik egy plüss mackó cukiságával. Csak kérdés, ez a későbbiekben mennyire fog változni, és ha nem, a lányok mit fognak hozzá szólni. Az általános megállapítások szerint a rossz fiúkat kedvelik, nem a humor bombákat.
- De jó, már én is akartam kérdezni a családodról! - lelkesedik fel a kérdés hallatán a fiú.
- Hát nekem apa üzletember. Egy jó kis cégnél van jó beosztáson, nem a legnagyobb főnök, de azért főnök. Azt hiszem valami jogi ügyekkel foglalkozik, de igazából ebben nem vagyok biztos. Anya meg művész. Mindenfélét csinál, de leginkább fest, és szerintem nagyon szépen! Bár nem él meg belőle rendesen, és a nagyi szerint csak időfecsérlés, de szerintem jó, hogy ilyen. - von vállat.
- Apukád művészeti alkotásokkal kereskedik? Milyenekkel? Akkor kicsit hasonlíthat anyára.
Fel sem merül benne a dolog, hogy ez akár kedvező is lehetne az ő, vagy édesanyja számára, egyszerűen csak érdeklődik. A fogorvos szóra kirázza a hideg.
- Fúh... nem szeretem a fogorvosokat. Ne érts félre, anyukád biztosan nagyon klassz, és aranyos! Csak úgy magát az egész dolgot nem szeretem. Egyszer megkínoztak kiskoromban. - mondja, még ezt is valamicskát mosolyogva. - Vagyis amikor még ennél kisebb voltam.
Aztán újabb és újabb kérdések merülnek fel feltérképezhetetlen agyában.
- És nálatok, hogy félvér vagy, milyen a családod? Vannak varázsló dolgaitok? Mindig ismerted a varázsvilágot? Különös és más a házatok? Láttál már sárkányt? Egyáltalán milyen egy varázslócsalád?
És még annyi kérdés, amennyit csak fel lehet dolgozni. Vagy nem.

Kirának

Mikor Kira előveszi a telefont, Derek elámul.
- Ilyet szabad ide hozni? - kérdezi végül. - Azt olvastam az egyik könyvben, hogy az elektromos dolgok nem működnek a varázsvilágban, én nem is hoztam magammal mobilt, meg van egy klassz baglyom is. - mondja máris a túláradó információt.
- De nagyon jó ez a kép! Nagyon aranyosak! - teszi hozzá végül, nehogy a lány azt higgye, hogy rosszat akart ezzel, amiket mondott.
Hallgatja Kirát, amikor pedig a lány elvicsorodik, felnevet. Majdnem beleesik a vízbe jókedvében, meg kell kapaszkodnia a szökőkút szélébe, hogy ez ne történjen meg. Épp mondani akarna valamit, amikor hirtelen megszólal a kőszobor, mire Derek majdnem kis híján ismét a vízbe esik ijedtében.
" Csak akkor maradhatsz talpon, ha mindig van egy kapaszkodód. "
- Kösz, ez nagyon bölcs tanács volt, majdnem tényleg hanyatt estem tőle! - vág vissza Derek a szobornak, majd elneveti magát. De a varázsló már ismét mozdulatlan, és nem szól semmit. Leporolja a kezét, és sóhajtva Kirára néz.
- Most nézd meg, és ne kapjak szívbajt ettől az egész újdonságtól! - vigyorog. Végre vissza is kanyarodnak a beszélgetéshez, Derek pedig nagyon érdeklődve hallgatja a lányt. Még egy kicsit félre is dönti a fejét közben.
- Fú, de király! - mondja végül. - Lehet ilyen varázsló házakat venni, vagy ezek csak örökölhetőek? - kérdezi végül. - Mert ha felnövök, én is tutira ilyen helyen akarok lakni! Anya imádná! És te mit szeretsz jobban? A varázsvilágot, vagy a mugli világot? Bár mondjuk hülye kérdés, én tutira szívesebben nőttem volna fel legalább félvérként, ha mondjuk anya vagy apa varázsló volna... tényleg, te mugli suliba jártál, vagy otthon tanultál?

Kirának

- Egy képkeret?
Ha lehet, a fiú még annál is jobban meglepődik, mint az előbb. Elismerően füttyent egyet. - Ilyet én is akarok, hol szerezted? És még mozog is!
Ám mielőtt teljesen belemelegedne a lelkendezésbe, megtörténik az említett incidens a kőszoborral. Nem hitte volna, hogy egyszer egy szoborral fog vitatkozni, totál messze az otthonától, egy varázspálcával a zsebében.
Miután alaposan kinevették magukat, Kira olyan kedvesen beszél tovább, hogy Dereknek szabályosan nincs is kedve egy ideig megszólalni, amíg hallgatja. Annyira jó mesélő a lány.
- Hogy érted, hogy komoly reményeket? Át kell venned tőle az országalmát meg a jogart a suli végén, vagy mi? - viccelődik.
- Én Angliában jártam suliba, de ugye mugli suliba. Mondjuk ennek örülök, mert így eleget megtanultam a muglikról is, most meg jöhet a dolgok másik oldala!
A fiú elmélázva nézi a szobron ügyeskedő mókust.
- Kíváncsi vagyok itt milyen lesz. Tényleg, te tudod, milyen varázsló szakmák vannak? - fordul a lány felé, ám ekkor egy kis csobbanás hallatszik, s mikor Derek odafordul, látja, hogy Csipet a vízbe pottyant. Megijed hirtelen, és máris az állatka után kap, de Kira gyorsabb, és kihalássza a vízből. Egy másodpercig mind a ketten rémülten néznek a másikra, aztán Kirából és Derekből is egyszerre kirobban a nevetés.
Nincs is jobb most ennél a pillanatnál. Annyira csodás, békés, és barátian közeli. Mi más hozhatná igazán össze az embereket, mint az igazi, őszinte nevetés?
Derek ugyan nem tudta, hiszen nem gondolt ilyenekre, de ebben a pillanatban dőlt el véglegesen, hogy ők már nem csupán ismerősök, hanem egyik pillanatról a másikra: barátok lettek.

Kirának

Az események után, és persze egy kiadós nevetés végével ismét beszédbe elegyednek a szökőkút szélén, miközben Csipet morcosan átköltözik egy padra. Derek magában még mindig jót derül a kis mókus kedvességén.
- Hogy érted, hogy mindenestül? - dönti félre a fejét kérdés közben, aztán átfut rajta a gondolat - Te... gazdag vagy?
Na, talán ezt nem éppen így kellett volna megkérdezni, elvégre őt aztán egyáltalán nem érdekli a pénz, de mint minden, ez is csak úgy kicsúszik a száján, mindenféle rosszindulat nélkül.
Aztán következnek a szakmák. Az auror egészen érdekesnek hangzik elsőre, de aztán valami felcsigázza a kedélyeit.
- Sárkánykutató? És lehetek... mondjuk szörny kutató is, vagy mi? - kérdezi gyorsan. - A muglik nem igazán érdekelnek úgy, köztük nőttem fel. - von vállat mosolyogva. - De ez a kviddics dolog nagyon érdekelne. Mondjuk, én mint sztár? Hát... nem hiszem. - csóválja a fejét kicsit szomorkásan, de továbbra is vidám szemekkel. Aztán kicsit közelebb hajol Kirához.
. Na és te mi akarsz lenni, ha majd elvégzed a sulit?

Kirának

-Áhááá! - vigyorog a lány válaszát hallva Derek. - Értem. Akkor tényleg lehet. Milyen üzletlánc? Az én apukám is főnök - de lehet, hogy már mondtam - de mi csak úgy élünk, mint egy tök átlagos család. Azért nekem jó így is. Úgy értem mindenem megvan. Csak kutyát nem tarthatok.
Mikor a lány legendás lények gondozásáról kezd beszélni, még jobban felvidul.
- Az nagyon szuperül hangzik! De mit csinál egy ilyen gondozó, meg milyen lények vannak? Tényleg, ezt lehet tanulni, vagy tanítani is? Mert ez tényleg érdekelne.
Aztán csak figyelmesen meghallgatja a szintén közelebb hajoló lány válaszát.
- Az engem is! Tényleg, milyen a bájitalkeverés igazából? - kérdezi érdeklődve, és várja, hogy érkezzen is a válasz.
Közben felpillant az égre, amely egyre jobban szürkül, s lassan jelzi is a vacsora idő kezdetét. Utána pedig jöhet a nagyszerű tanulás. Amit igazából valahol vár is, hiszen nagyon is érdekli, de mint mindenhol, itt is vannak már most, kevésbé érdekelt, számára valahol unalmasabb dolgok.

Kirának

- Az milyen, valami varázslós dolog? - érdeklődik a lány szavait hallva, és valahogy cseppet sem tűnik másnak, mint azelőtt, hogy megtudta, ennyire befolyásos ember újdonsült barátjának a nagypapája.
Aztán a varázslény felsorolást hallva izgatottan fészkelődni kezd, és majd kiugrik a bőréből.
- Ez nagyon jó! - mondja végül, a kelleténél talán kicsit hangosabban.
- Azt hiszem én szívesen foglalkoznék ilyen lényekkel, nagyon érdekelnek! Bár ez a bájitaltan dolog is érdekesnek hangzik... jajj annyira jó ez a varázsvilág, el sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok!
Mikor aztán Kira feláll, ő is feláll, és megfogja táskáját. Ebben a pillanatban hatalmasat kordul a gyomra. Fel is nevet rá.
- Igen, a gyomrom szerint is vacsora idő van! Csak kár, hogy mi nem ülhetünk egy asztalhoz. - húzza el a száját.
- Na jó, menjünk, mert éhen halok! Holnap pedig megint hosszú napunk lesz! De jó!
Látszik, hogy még nem vesztette el kezdeti lelkesedését. Majd belefásul egy idő után, ha majd a nyakába szakad egy rakás házi, de jelenleg... nem is lehetne boldogabb embert találni nála a világon.
Végül csak elindulnak lassan Kirával, míg fölöttük elsötétül az ég, s felbukkannak az első csillagok. Mire beérnek, már jócskán tele a nagyterem, így sajnos búcsúzhatnak egymástól, jó étvágyat, és talán jó éjt is kívánva, hogy aztán ki-ki a saját asztalához ülve - Derek tekintetével Meát megkeresve - elköltsék a vacsorájukat. Utána jöhet a házi írás a klubhelyiségben, majd a jól megérdemelt pihenés. Bárki bármit is mond, ez bizony egy remek nap volt!

Valentin nap, vagy mi a szösz
Meának és a Titokzatos Lánynak


Mi a francok keresek én itt?
Ez jár Derek fejében, amikor már a Fénylő Lelkek Udvarának bejáratánál áll. Eljött a hívásra, egyrészt mert nem tudta visszautasítani, mert nem tudta ki írt, másrészt pedig mert miért ne? De egyelőre senki nem megy oda hozzá. Ő pedig csak áll, azzal a nyamvadt színváltós rózsával a zsebében, amit a titokzatos, őt elhívó lánynak vett, amikor Lucyval ruhát vásároltak. Valószínűleg ugyanannyira kiakaszthatta a lányt vele, mint ő Dereket a ruhákkal. Akkor jött rá, hogy bizonyos dolgokat nem is szeret vásárolni. Például nagyon örül annak, hogy nem lány, és nincs ennyi macerája a báliruhákkal. Most is csak egy tök egyszerű, kissé elegáns felszerelésben van jelen.
Kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát. De a többieket elnézve, ahogy egy csomóan maszkban rohangálnak, legalább örül, hogy ő nem játszik Zorrót. Bár így a Naplementében sem fog ellovagolni a leányzóval, aki ki tudja ki, honnan, hogy, miért...?
Próbál nem is gondolni rá. És ekkor veszi észre Meát a csinos maszkban. Még így is rögtön felismeri, és nyomban eltol egy félmosolyt. Galád módon lopakodva és gonosz mosollyal elindul, beoson a lány háta mögé, és pár másodpercnyi magában vihogás után - mert ő ugyebár már tudja mire készül - hirtelen megragadja Mea két vállát hátulról.
- Huuuúúúh!
Aztán felnevet, és reméli, hogy nem pofozza le a lány ijedtében. Hátrébb is lép inkább egy sort, és ha Mea kidühöngi magát, amire nagy az esély, megszólal.
- Bocs bocs bocs! Mizu van? Hol a párod? Még nincs meg? - kérdezi zsebre dugva a kezét. - Csini vagy! Nekem még fogalmam sincs ki hívott el. - morfondírozik, a tömeget pásztázva a tekintetével. Majd Wolgin akad meg a szeme, és összevonja a szemöldökét.
- Az a maszk nem passzolna a tiédhez? - kérdezi a lányt Wolgira mutatva, majd leplezetlenül széles, huncut vigyorral néz vissza Meára.

Meának és... Kira?

Nem tudja abbahagyni a nevetést szegény Mea reakcióját látva. De szerencsére nem kapott egy fülest sem a lánytól, és a végén még ő is elneveti magát.
Legalább ennyivel is oldják a feszültséget. Mert Derek bizony elég feszült, még ha nem is látszik.
Amikor pedig Mea letuszkolja a karját, még jobban elkezd röhögni.
- Nyugi már! Mit számít? Inkább menj oda hozzá!
Látja, hogy a fiú, Wolgi, elindul valamerre, Derek pedig megragadja Meát és elkezdi alig feltűnően felé tuszkolni.
- Na, menj már! Nem állhatsz itt egész este! Jó lesz, meglátod! - lökdösi finoman előre a lányt. - Tényleg! Becsszó!
Reméli, hogy Mea végre elindul, és csinál valamit, akkor pedig elsuttoghat egy "hajrá!"-t, de ha nem így történik, akkor is hirtelen valami más köti le a figyelmét. Az pedig egy bazi nagy, lebegő aranyszív.
- Ez meg...?
De mielőtt végig mondhatná a meglepett kérdést, a szív hirtelen elindul, Derek pedig követi a tekintetével, és ekkor... a szíve hirtelen kihagy egy dobbanást.
Most ez... ez mi? Vagy... mi ez? Most, ez...
Kira áll ott, kissé távolabb tőle, álomszép ruhában, és olyan szép, hogy...
Derek megrázza a fejét. Annyira értetlenül áll a dolog előtt, hogy csak nagy szemekkel pislog a lányra, és elfelejt odamenni hozzá. Csak áll és nézi, és nem is tudatosul benne, hogy eközben milyen idiótán festhet. Tökéletesen össze van zavarodva. Kira hívta volna el?
Most... áh nem! Tuti nem! Pedig... ugyanakkor örülne is neki... vagy nem? Most mi is van? Tényleg nem ért semmit.

Mea és... tényleg Kira??? oO

- Dehogynem fair! Na, ne kelljen már a fogadat húzni! - röhög a fiú, aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra annyi minden történik, amikor igazából mégsem.
Vagyis számára történik csak sok minden, és szinte alig érzi, hogy Mea valahogy gyorsabban megy el a kelleténél. Szerencsétlen Dereknek fogalma sincs jelenleg semmiről.
Csak áll, mintha a földbegyökerezett volna a lába, és nézi a hozzá tündérien aranyosan lépkedő lányt. Ekkor elmondja Kirának, hogy mennyire örül, hogy itt van, hogy milyen szép, és mennyire kedves neki, hogy nem tudja mit gondoljon és mit érezzen, hogy alig akarja elhinni, hogy ő az a lány, és, hogy nem érti, hogy mindezt miért, de ezerszer is köszöni neki, amiért ő írta a levelet. Hogy megkönnyebbült, és hogy mennyire boldog.
Azaz, hogy azt hiszi, hogy mindezt elmondja, de igazából észre sem veszi, hogy mindez csak a fejében játszódik le, és még mindig totál némán áll, és bámul a lányra, mintha agyhalottá vált volna. Égő.
Valami mondatféle hangzik el, meg talán köszönés is...
- Miért?
Ennyi bukik ki belőle hirtelen, és ez egészen logikusan hangzana azok után, amiket fejben elmondott, de így, hogy csak magának beszélt, azért eléggé érdekesen jön ki a dolog.

Kira (még mindig hihetetlenül oO)

Ahogy ott áll előtte a lány, Derek pedig annyi mindenre gondol, amiről azt hiszi ki is mondja, annyira hihetetlen. Erre sosem gondolt volna, és arra sem, hogy ilyen rejtett képességei vannak, mint a fejben bőbeszélés.
Ő csak azt látja az egészből, hogy Kira vág egyre rémültebb arcot, ahogyan ő sorolja a dolgokat, és az fut át az agyán, hogy talán a lány időközben meggondolta magát, mert már megint túl sokat beszél. Aztán Kira egyszerre csak elneveti magát, Derek pedig zavarában szintén mosolyogva pislog a lányra. Annyi a különbség kettejük mosolya között, hogy Kiráé gyönyörű, és vidám, Derek pedig úgy néz ki, mintha rossz bájitalt adtak volna neki a gyengélkedőn.
Ekkor Kira meg is jegyzi burkoltan, hogy "hülye", Dereknek pedig hirtelen leesik a dolog, és bágyadtan megkérdezi:
- De hát én is szerettem volna, ha... de nem mondtam ki semmit?
Így már kezd érthetővé válni a helyzet. Végül is nem is hallotta a hangját úgy, mint szokta. Van belső hang? Vagy ő valami szuper tehetséggé fejlődött ma este?
-Ne-ne-neked is...
Na tessék, most meg dadog. És ráadásul elkezd szédülni is. Le kell ülnie, de gyorsan, mielőtt mindenki előtt - Te jó ég, mintha Ádámot is látta volna ráadásul! - elájul itt a fényesség kellős közepén...
- Üljünk le! - sürgönyözze a dolgot, és miközben érzi, hogy arca vészesen kezd vörösödni, gyorsan megfordul, és gyors léptekben szegény Kirát jól lehagyva szinte rohanni kezd egy szabad kétszemélyes asztal felé.

Kira (te jó ég... oO)

Néhány órával ezelőtt, amikor a szobájukban végre elkezdett hadakozni a ruhásszekrénnyel, hogy visszatömködje a rózsaszín, fodros, női fürdőruhát, amit az ajánlott neki aznapra, és valahogy kirángassa az ingét, nyakkendőjét és a szürke pulcsimellényét, még nem gondolta volna, hogy nehezebb dolga lesz az udvaron, mint akkor.
Amikor Mr.Mágikus könyvét olvasva a tükör előtt eredménytelenül próbálta megbűvölni kusza hajtincseit, vagy a zuhanyzóban háromszor szembe fröcskölte magát a rossz gombbal, és még az illat bűbáj sem működött a legjobban amit a 10 Tuti Randitipp Fiúknak rovatban olvasott egy újságban Valentin napra ( amiről nem akarja tudni, hogyan és miért került a fiúk zuhanyzójába ), már kezdte érezni, hogy valami egészen furcsa este vár rá.
Nem tudta mire számítson, nem tudta ki hívta el, miért nem személyesen tette ezt, és mindenek előtt, fogalma sem volt róla, mit kezdjen egy szerelmes lánnyal. Aztán amikor megjelent Kira, egészen érthetően felfordult benne a világ, meg talán egy kicsit az ebédje is, hiszen úgy elkezdett ugrálni a gyomra, mintha békákat tettek volna bele egy rontással.
Amikor végre sikerül leülni, és Kira feltesz egy kérdést, el telik néhány másodperc, mire eljut a tudatáig a dolog.
- Hogy mi? - rázza fel magát mélázásából, majd egy ideges mosolyt erőltet az arcára és mély levegőt vesz. Na jól van Derek, most már épp itt az ideje összeszedned magad!
- Öhm... - köszörüli meg a torkát, és hivatalosan összekulcsolja kezeit maga előtt. Nem tudja, hogy mosolyogjon, vagy komoly legyen, ezért a végeredmény valami totálisan fura, eddig felfedezetlen arckifejezés lesz.
- Nem akartam senkivel se jönni.
Na ez aztán baromira nem a legjobb válasz volt. Már érzi is, hogy ismét vörösödni kezd. Ekkora égést!
- Vagyis, hát... nem úgy gondoltam! Azaz, hogy...
Összevissza makog. Azt se tudja, már, hogy fiú e vagy lány.
- Nem gondoltam, hogy elakarnál hívni, vagy, hogy bárki is elakarna hívni, azt se gondoltam, hogy Te akarnál úgy, vagy másképp nézel rám, vagy csak poénnak gondoltad, igazából halvány lila gőzöm sincs ilyenkor mit kellene tenni, vagy mit kell csinálni egy lánnyal, vagy, hogy kellene viselkedni, és olyan szinten zavarban vagyok, hogy mindjárt visszafejlődöm hat éves szintre szóval iszunk valamit?
Végre, egy levegővétellel sikerült kipréselnie magából ezt az egészet, és most kifújva magát kezd kissé jobban lenni. Talán sikerült érthetően tisztáznia az ostoba fejét.

Kira

Végre kezd lassan rátelepedni, és aprólékosan szétfolyni körülötte a nyugalom.
Kinyögött pár mondatot, amivel tisztázhatta magát úgy ahogy, és a lányon is látszik, hogy némiképp megnyugodott ettől... amikor jön a következő zuhany. Hogy hideg e vagy meleg, az Derek se tudja.
- Teháááát... - kezdi nagyon lassan, és nem is a leghangosabban a tányérban lévő hattyúpárt a kezébe véve. - Akkooor... azt mondod, hooogy... Te másképp nézel rám?
Csavargatni kezdi az egyik szerencsétlen madár szárnyát, és közben félszegen fel fel pillant a mozdulatból Kirára, de huzamosabb ideig nem mer a szemébe nézni.
- Úgy értem... hogy... hooogy... - keresi a szavakat, hogy nehogy rosszat mondjon.
- Lehetséges volna, hogy... Te... meg én...
Hát ez elég furcsa így kimondva. Sőt mi több, hülyén hangzik. Na nem az, hogy ők ketten együtt, csak, ahogy kimondta... olyan... gyerekes? Nem. Nem is tudja megfogalmazni magában, hogy mégis hogyan.
A következő mondattal viszont Kira megkönnyíti a dolgát, amiért a fiú rettenetesen hálás.
- Akkor azt mondod, csináljunk úgy, mint eddig? Jó, az azt hiszem menni fog. - mosolyodik el, és közben véletlenül letépi az egyik hattyú szárnyát. Mire rémült arcot, vág, és gyorsan leteszi, mintha parázsba nyúlt volna, és imádkozik, hogy Kira ne lássa ezt a malőrt. Ami lehetetlen, tekintve, hogy vele szemben ül.
- Öhm... hát... akkor rendeljünk! - mondja zavartan, és ismét fülig vörösödve, majd int is a pincérnek, és kér két italt.
Aztán fészkelődik egy kicsit a széken, majd Kirára pillant.
- Na és... miiiiiilyen napod volt?
Remek indítás Derek, vállveregetés.
- Ó, tényleg! - kap a mellényzsebéhez, és kiveszi onnan a színváltós rózsát, amely kábé fél percenként a szivárvány valamely színében tündököl.
- Eeezt... neked hoztam. - nyújtja át Kirának a virágot, és próbálja titkolni, hogy remeg a keze. Reméli, hogy a lány ennek érdekében hamar elveszi tőle.

*** Valentin nap

Nos igen. Derek fel is nevet a kisgyerek jelzőn. Már amennyire fel tud nevetni.
Még mindig olyan szinten zavarban van, hogy azt se tudja, mit mondjon. Na meg a tény, hogy Kirával ül itt, most kezd benne tudatosulni. Tényleg Kira az? Tényleg ő hívta el? Ez tényleg nem poén? Tehát akkor nem barátságból, hanem... hanem, hanem hanem...
Aztán gyorsan lepasszolja a virágot, ami megkönnyebbülés számára, egyrészt, hogy egyáltalán eszébe jutott, másrészt, hogy addig is mondott meg tett valamit, majd Kira hálálkodását nézve ismét úgy érzi magát, mintha ólmot öntöttek volna le a torkán. És nem tud sehogy sem elmozdulni. Próbálna mondani valamit, de azt se tudja mit mondjon, vagy mit kellene csinálnia, amikor hála az égnek megjönnek a koktélok, ami azért elég jó indok arra, hogy végre kinyöghessen valami értelmeset.
- Áh, köszönjük!
Hát ez igazán bőbeszédű volt. És már issza is az italt, nem törődve semmivel, hirtelen lehúzza a hideg, finom, ananászízű itóka legalább felét. És hirtelen máris kezdi magát jobban érezni.
- Huh... ez tényleg finom... - tartja el magától a poharat és szemléli meg a dolgot. Olyan hétköznapinak tűnik a lötty, mégis valahogy sokkal finomabb és... hát ez meg mi?
- Szívek?
Hirtelen mintha szíveső kezdene rájuk hullani, de se nem hideg, se nem meleg, és eltűnnek a csillogó kis izék, mielőtt a földre érnének, de mégis... mintha szíveső esne! Ez most mégis micsoda? Nem meri kimondani amit lát, mert attól fél, hogy hallucinál, vagy tényleg valami nagy baja van. Így csak Kirára néz kerek szemekkel, és megint ott tart, hogy nem tud mit mondani. Ciki.

*** Valentin nap

Mikor Derek látja, hogy Kira is furcsa fejet vág, kezd neki is leesni a dolog. Még épp időben, mielőtt szélütést kaphatott volna attól, hogy teljes agymenésben szenved, leesik neki a dolog. Bájitalos koktél!
Hát persze! Ez a mágia nagyon klassz tud lenni, amikor épp nem ijesztgeti halálra az embert.
Kira kijelentésén, miszerint "koboldagy", nem tudja nem elröhögni magát. Végre teljes szívből nevet, és sokkal jobban is érzi magát ettől. Mintha megtört volna egy kicsit a jég benne. A lány annyira humoros és kedves, és Derek amúgy is csípi a sok, eddig sosem hallott varázslómondást meg szöveget, mint a "veszett seprű nyele", meg a "májusi boszorkánynak mugli lesz a férje" és a többi.
- Igen! Jesszusom, már azt hittem megkattantam! - mondja nevetve a lánynak, és alig bírja abbahagyni a dolgot.
- A koktél gondolom. - nézegeti az egyre gyanúsabbnak tűnő italt. - Szerinted ha iszok még, sokszorozódik? - vigyorog Kirára, aztán ahogy a lányt nézi, rajta felejti a szemét, és széles vigyora lassan mosollyá halványul, és valamiféle egészen különös tekintet keretezi. Meg egy elég furcsa érzés a mellkasában.
- Öhm. - köszörüli meg a torkát.
- Nem vagy éhes? Vagy mihez volna kedved? Sétálni mondjuk?
Egy fokkal talán bátrabbnak is érzi magát most. Ez a koktél, bármilyen vicces és ijesztő egyben, azért mégiscsak segített valamit. Még ha Kirát egy egész csilivili szívesőben is látja éppen.

*** Valentin nap

Dereknek is tovább kell nevetnie Kirával, mert a lány még ragozza kicsit a dolgokat, és tényleg elég vicces, ahogy így belegondol az egészbe.
- Aztán majd megfogjuk egymás kezét, és elrepülünk együtt Csodaroszágba a megagiga giccses szívhurrikánnal, mint Wendy és Pán Péter? - vigyorog lassan abbahagyva a nevetést. Aztán jön a számára nem is feltűnő, apróbb komorság, a furcsa mosollyal szája szegletében, és talán kissé mélyebb tekintettel... mintha tényleg béka kezdene el ugrálni a gyomrában, és furcsa szorongást érez a mellkasában. Nem tudja eldönteni, hogy ez az érzés most jó neki vagy rossz. Egyáltalán mi ez?
Inkább feltesz egy kérdést. Amire Kira válaszol is, hála az égnek, pedig volt egy pillanatnyi zavartság köztük ismét.
- Merre?
A mutatott irány felé fordul, és meglátja a csillogó alagutat, amitől úgy érzi, ki is megy az összes vér mindkét lábából. Na de most már nincs visszaút. Ő kérdezte. Erőt kell vennie magán!
- Hát... miért is ne?
Feláll a székből, és gyorsan elteszi az arany szívet is, amit a lány adott neki. Akármennyire is tetszik neki, most nem akarja látni, mert fél, hogy még jobban elgyengülne tőle. Kira mellé áll, és zavart mosollyal... segít neki felállni? Hát ez a dolog meg honnan jött? Most már mindegy. Ha minden igaz, lassan, de biztosan elindulnak a mutatott irányba. És egy jóval kellemesebb téma jön fel, a lánynak hála.
- Ja igen, tényleg! - kezdi vigyorogva Derek, és ezzel vissza is tér régi önmaga.
- Rábeszéltem, hogy jöjjön el, ne ücsörögjön ott a klubhelyiségben egyedül. Még nem derült ki, ki a partnere, Random Randizni jött, de szerintem Wolgi az, a levitából. - kacsint kaján vigyorral arcán Kirára. Megkeresné most tekintetével Meáékat, de már nem látja őket.
- Szerintem hasonlít a maszkjuk, és egész jól néztek ki egymás mellett. - vigyorog még szélesebben. - Bírnám, ha összejönnének! Akkor tulajdonképpen Mea valahol nekem köszönhetné, mert én vettem rá erre! De bárhogy is lesz, remélem jó lesz az estéje azért!

*** Valentin nap

- Szerintem is jó ötlet volt, bár ő nem igazán örült neki. Attól féltem, hogy el sem jön, és fel kell átkoznom magam a lányok hálókörleteibe valahogy. - vigyorog.
Aztán ahogy elkezdenek sétálni a rózsaalagútban - még mindig magukkal vonszolva a folyamatosan hulló szíveket - lassan előbukkan előttük a cél.
Dereknek most jut eszébe, merre is mennek, hiszen ő is részt vett a DÖKösök díszítésében, és lebegtette a különböző dolgokat ide oda, míg a helyükre kerültek, de annyira zavarban van, hogy teljesen kiment az egész a fejéből.
Igaz, így kész állapotban, és esti fényekkel sokkal szebb, mint akkor volt, mégis úgy meglepődik, mintha eddig nem is látta volna az egészet.
Kira nem is nagyon találja a szavakat, ő pedig egyszerűen csak nem tudja, mit mondhatna.
- Hát igen...
Nem is beszél inkább róla, hogy a zenekari ötletben nagy része volt. Nem gondolta volna, hogy ő is itt fog kikötni. Óvatos léptekkel felsétál a pavilon lépcsőjén, és a korláthoz megy a másik végéhez. Rákönyököl, és a homályos, szürke erdő sötétjébe bámul. Aztán a zenekar - akik különös mód vigyorogtak, amikor felbukkantak - hirtelen rákezd egy halk muzsikára, ő pedig kezd ismét zavarban lenni.
Méghozzá nem is alaptalanul, hiszen most totálisan kettesben maradtak a lánnyal.

*** Valentin nap

A csend egyre hosszabb, és lassan kínosnak mondható volna, ha Dereknek feltűnne. De annyira el van bambulva, és épp a semmi dobozába merülve agyilag, hogy észre sem veszi a dolgot.
Csak nézi a sötét, alig kivehető fatörzseket, amint előttük hullik konokul a csillámló szíveső. Vajon meddig tart még?
Aztán Kira megtöri a csendet, Derek pedig magához tér. A lány felé kellene fordulnia, így diktálja az illem, de most próbál ő sem elájulni a rémülettől, hogy ketten vannak ( na jó meg fél tucat ember a zenekarból ), így csak oda oda pillant Kirára miközben beszél.
Ahogy a zene megszólal, Kira a táncról kezd beszélni. Ezen nem is lepődik meg, a lányoknak valamiért mindig a tánc jut eszébe a zenéről. Miért szeretnek annyira táncolni? És Kira miért beszél most erről? Talán arra akar célozni, hogy táncolni akar? Aztán szóba jön Zoli, Derek pedig akarva akaratlanul is felhorkant. Nem a fiúnak szól a dolog, csak úgy... ki tudja minek.
- Kili... Zolira gondolsz? Eddig Zoli volt, nem Kili, ha jól emlékszem. Vagy már ilyen jóban lettetek?
Na, most meg mi baja van? Miért kérdezget ilyeneket? Talán féltékeny? És ha az, akkor miért? Elvégre Kira vele van most itt, nem Zolival. Nem kellene a lánnyal undoknak lennie. És ha ennyire idegesíti őt, hogy Kira Zolival volt, akkor miért nem tud normálisan viselkedni? Mondjuk felkérhetné táncolni.
- Nem szeretek táncolni.
Még mindig ez az odavágós stílus. Na, gyerünk már Derek, szedd össze magad!
Megköszörüli a torkát, majd kissé zavartan a lány felé fordul.
- Bocsi... csak...
Mit mondjon? Azt se tudja, hogy mi baja. Inkább csak felsóhajt.
- Igazából tudok táncolni, de ezt ne mondd senkinek. Általánosban anyáék beírattak társas táncra. Tudom... ciki... - forgatja meg picit szemeit, egy kissé elvigyorodva. - De minden percét utáltam...
Egy kicsit nézegeti a lányt, majd nagy levegőt vesz.
- Szóóóvaaal... akarsz táncolni? - a kérdés úgy hangzik, mintha magától kérdezné, nem a lánytól, és ez némiképp viccesnek hat.

*** Valentin nap

Szóval Zoli jó fej volt. Igen, Zoli tényleg jófej, mármint amennyit ismer belőle, ami sajnos nem sok, de az igazat megvallva neki is szimpatikus a srác... talán pont ez a baja. Hogy Zoli tényleg jó fej. És fiú szemmel nézve még nem is néz ki rosszul, már amennyire ezt Derek meg tudja ítélni a saját neméről.
- Kedves? Jah, aham...
Aztán kiszalad a száján a kérdés.
- Tetszik neked?
A francba már Derek, mi bajod van? Gyorsan el is tereli a szót a tánc dologgal, ami szintén nem egy jó választás a részéről. De már késő, mert Kira igent mond. Miért mondott igent? Miért nem mondta, hogy kösz, nem kell, vagy akármi? Mondjuk valahol örül neki... de pont tánc?
Na jó, ha már tánc...
- Szeretnél? Ó... azazhogy... oké... akkor... akkor táncoljunk.
Kirához lép, aki szemmel láthatóan valamiért ott ragadt egy helyben ahol állt. Most érzékeli csak, hogy vagy Kira ment össze az egy év alatt, ami nem valószínű, vagy ő nőtt azért elég sokat ahhoz képest. Nem csoda, hogy tombolnak a kamasz hormonok.
- Akkor... én most... megfogom a... a kezed... meg a derekad...
Mintha magát szeretné meggyőzni vele, hogy most akkor tényleg ezt teszi. Így nem tud már visszakozni, és végre kell hajtania a mozdulatot. Viszont amint megérinti a lány kezét, tökéletesen elfelejti az összes tánclépést, amit valaha megtanult. És nem segít a dolgon az sem, hgy a zenekar hirtelen egy lassú, nagyon romantikus dalt kezd el játszani. Derek pedig csak zavartan vigyorog Kirára, a kezét meg a derekát fogva, és teljes mozdulatlanságban bámulja a lányt, mintha azt se tudná, melyik bolygón van éppen.

*** Valentin nap

Ahogy ott állnak, és ráadásul egymáshoz érve, Derek valóban meg se tud mozdulni. Még a nyamvadt zene is segít abban, hogy tökéletesen leblokkoljon. De szerencsére Kira még észnél van, így neki hála lassan elkezdenek táncolni.
Ennek köszönhetően, ha Derek még nincs is egészen észnél, de a lábai és a teste automatikusan tudják, hogy mi következik, így átveszik az uralmat felette, és végre azt csinálja, amit évekkel ezelőtt még megtanult. Bár nem nagyon gondolkodik, mégis sikerül valamit összehoznia, ami azért közel sem botladozás.
Mikor valamennyire belejön a dologba, még egy pörgetést is belevisz óvatosan a táncba, hátha Kira reagál rá, és nem lesz annyira kínos a szitu. Aztán ismét egészen közel vannak egymáshoz, és nem tudja nem észrevenni a lány pirulását, és különös pillantásait.
Ő sem tagadhatja, hogy mennyire gyorsan ver a szíve, de ez az egész még annyira új neki, hogy ha tudná is, mi volna a következő lépés - no nem a táncban - valószínűleg akkor sem merné meglépni.
Egy ideig eltart a dal, ők pedig keringenek, aztán, ahogy váltana a zene, Derek hirtelen elengedi Kirát, és hátrébb lép vagy két lépést.
- Öhm... köszönöm a táncot. - mondja majd zavartan, elég feltűnően tördelve ujjait csak nézi a lányt. Olyan szép, és csinos és kedves... és neki annyira nincs gőze sem az egészről, ami most itt folyik. Lehet, hogy beszélniük kéne róla? De hogyan hozza fel a dolgot, hogy ne bántsa meg a lányt? Vagy egyáltalán mit mondjon, vagy miről beszéljenek?

*** Valentin nap

Ahogy Kira játékosan megköszöni a táncot, úgy, ahogy bizonyára az etikett megkövetelné, Dereknek muszáj mosolyognia. Majd a bókon is csak bárgyún vigyorog.
- Köszönd anyumnak. - mondja a lánynak. - Ő szerette volna. Apa szerint "nem férfias". - mutatja ujjaival az idéző jelet. Aztán kissé eluralkodik rajta ismét az izgalom, és agyalni kezd megint az egészen, de a lány megkérdezi, vissza mennek e.
Bólint, s mikor Kira nyújtja a kezét, nem tudja mit csináljon. Korainak érzi, hogy kézfogósat játszanak, de nem akarja elutasítani sem a lányt. Egyiket sem tartja most valami jó ötletnek. Micsoda dilemma!
Végül, oda sem nézve, némiképp talán el is pirulva megfogja Kira kezét, és nem is látja a vigyorgó zenészeket, amikor elindulnak vissza.
Csak folyamatosan az jár a fejében, hogy most biztosan totál úgy néznek ki, mintha össze jöttek volna. Pedig ez még nem így van. Még. Vagy... hogy is lesz ez? Nagy levegőt vesz, és ahogy a rózsaalagútba érnek ismét, úgy dönt, így, kézen fogva, belevág a dolgokba. Épp itt az ideje, bármilyen nehéz is a dolog.
- Kira...
Sokkal nehezebb ez, mint gondolta.
- Én nem tudom, hogy mi legyen most... - vallja be a lánynak elég nehezen. - Szerintem nem vagyok egy tök hülye gyerek, de most kicsit annak érzem magam... és ezt most egy kicsit gyorsnak...
Hallgat egy sort, és nyel egyet, mielőtt folytatná.
- Viszont... - kezdi nagyon lassan, továbbra sem nézve Kirára, de kicsit erősebben fogva a lány kezét, mint eddig. - Furcsa módon... hát... tudod, én nem gondoltam rád meg rám... így együtt... meg senkire... mert... még annyi minden van, amire gondolhatunk... a suli, amit még mindig nem ismerek eléggé, meg a kviddics... a kviddics az jó.
Most minek beszél a kviddicsről?
- Szóval a lényeg... nem akartam... barátnőt. Azt se tudom milyen az. És még a... hát... csókot se nagyon gondoltam végig... Te pedig a barátom vagy, hát persze, hogy nem gondoltam ilyenre...
Ismét nagy levegőt vesz.
- De... hát tudod, hogy tetszel... és nem akarok semmit sem elrontani...

*** Valentin nap

Ahogy Derekből feltörnek a szavak, és végre bezsélni kezd, egyre jobban érzi magát. Olyan, mintha egy nagy követ görgetnének le a szívéről, és kezd ismét oldottabb is lenni, habár a dolog azért még mindig feszélyezi.
Már majdnem odaérnek az alagút végéhez, amikor befejezi az eddigi mondatait, majd mély levegőt véve végre Kirára pillant, ahogy ő is mond pár szót.
De ahogy a lány arcát meglátja, hiába nem hallotta a szavaiban a szomorúságot, az arcáról mégsem törölheti le véglegesen azt a furcsa tekintetet.
Derek homlokráncol egy sort, majd inkább elengedi Kira kezét, ahogy szembe fordul vele. Úgy ítéli meg, ez talán nem egy kézfogós párbeszéd lesz, ha így megy tovább. Akárhogy is legyen, jobb túlesni mindenen.
- Én nem is azt mondom, hogy most rontottam, vagy rontottunk el bármit is... csak azt nem akarom, hogy ezután az történjen. - magyarázza, és egy fokkal bátrabbnak érzi most magát. Hiszen eddig ki tudta mondani a gondolatait, hát akkor ezután sem érdemes visszatartani őket.
- Mondtam, hogy tetszel Kira. - dönti oldalra a fejét, és most valahogy érettebbnek tűnik, mint eddig. A lány talán még nem is láthatta ilyennek eddig. Pedig néha előbukkan ez az oldala is a fiúnak.
- Szép vagy, okos vagy, vicces... szóval nem úgy tetszel, hogy csak csinos vagy, hanem úgy, ahogy vagy. - magyarázza, és egészen jó, hogy így el tudja mondani végre.
- Mea is szép lány persze, és végre bevallhatom neked, hogy őt tekintem a legjobb barátomnak, és tök jó, hogy ezt kimondhatom, mert most már nem veszed majd annak, hogy... hogy téged meg kevésbé szeretlek. Mert tudod ő a legjobb barátom, Te meg...
Szerelmem? De hát azt se tudja mi az! Vagy igen? Vagy barátnő? Vagy micsoda?
- Te meg más vagy.
Ez nála felér egy vallomással jelen pillanatban.
- Te Kira vagy. Téged nem lehet behatárolni ilyen dolgokba. És nem akarom, hogy ebből most így legyen valami esetleg... hogy így hirtelen... na meg... a fiúk dolga randira hívni, most azt akarod mesélni a gyerekeinknek, hogy Te voltál a menőbb? - neveti el magát zavartan, és próbál poénkodni egy kicsit, nehogy Kira teljesen rosszul érezze magát. Ő ezzel mind nem akar rosszat.
- Csak annyit akarok mondani, hogy... talán van olyan, amire várni kell. Ha nem is sokat. Mit gondolsz?

*** Valentin nap

Ahogy látja Kirán az ismételt változást, hogy egyre jobban felragyog az arca, és egyre - ha létezhet ilyen - gyönyörűbb, ismét ő is jobban érzi magát. A lány még poénkodik is egy kicsit, amin Dereknek is vigyorognia kell.
- Én sem tudom, hogy sikerült ezt így elmondanom. - vallja be végül a lánynak.
- De szerintem akkor beszéljük meg... hogy ha valaki randira hív minket, mondjuk azt, hogy van barátunk/barátnőnk, de még ne szaladjunk ennyire előre, és hát... menjünk el majd valahová ketten, ahová kivételesen én hívlak meg. - mosolyog, de a gyomra ugrik egyet a gondolatra.
- Aztán ott lesz majd a nyári szünet is, ahol lesz időnk gondolkodni, meg ilyenek, nem tudom, hogy megy ez. - vakarja meg a tarkóját elgondolkodva. Ez most olyan tárgyilagosnak tűnik. De valamiért így érzi helyesnek a dolgot.
- Végül is, még csak 15 éves vagyok én is... na de mindegy.
Fixírozni kezd egy rózsát, majd kis idő elteltével visszanéz a lányra.
- És mit mondunk Meának?
Na ez egy jóval kellemesebb és vidámabb téma, az biztos!
- Szia Mea... szóval Kirával találkoztunk Valentin napon, de nem járunk, csak randizunk? - adja elő a jelenetet most már ténylegesen vigyorogva.

*** Valentin nap

- Akkor ezt meg is beszéltük!
Derek most már leírhatatlanul vidám. Nem elég, hogy sikerült elmondania Kirának, amit szeretett volna, végre kezd tisztában lenni kicsit azzal, mit is akar, és az, hogy a lány ezeket mind megértette és elfogadta, sőt, látszólag neki is tetszik a dolog... még boldogabbá teszi.
Amikor Meáról kezdenek el beszélni, és arról, hogy mi lesz, Derek sem tudja elfojtani a nevetést, és igazából nem is akarja már. Most ismét megfogná Kira kezét legszívesebben, de nem akar úgy visszasétálni az udvarba. Így is lehet, hogy fognak rajtuk csámcsogni, nem kell még adni senki alá a lovat, mielőtt nem történik biztos.
- Igen, én sem hiszem. - mosolyog, majd lassan elkezd visszasétálni ismét, gondolva, hogy Kira is biztos elindul vele.
- Okés. És... - gondolkodik el egy picit elkomorodva, közben pedig kirázza a hideg. Kezd eléggé hűvös lenni.
- ...és szerinted nem lesz vele gondja? - kérdezi. - Mármint... hárman mentünk eddig mindenhová ahová együtt mehettünk, mint barátok... ha mi, két barátja... érted... akkor... szerinted... nem fogja rosszul érezni magát?
Ez a kérdés most kezdett el megfogalmazódni a fejében. Hiszen ha ő Mea helyében volna, biztos, hogy elkezdene aggódni amiatt, hogy elveszíti a barátait, és ez nem lehet túl jó érzés.
Ismét kirázza a hideg.
- Huh, hűvös lett... lassan talán... nem tudom... jó volt ez az este így, meg... furcsa. - mosolyog Kirára. - De lehet, hogy későre jár. És apukám mindig azt mondja, egy lányt illő még sötétedés előtt hazakísérni. Most pedig már sötét van egy ideje. - kacsint a lányra.

*** Valentin nap


- Oké, szerintem is örülni fog neki. - nyugtázza Derek, amikor látja, hogy Kira mintha kezdene kissé pánikba esni, még ha nem is mutatja ki annyira.
- Csak azt mondom, hogy... hát na... tudomásom szerint, mi ketten vagyunk a legjobb barátai... talán félhet attól, hogy így majd elveszíthet minket, mert ha... ha összejönnénk vagy valami... gondolom mennénk ketten mindenfelé... de hát én... én nem zárnám ki Meát, és tuti, hogy Te sem... csak belegondoltam magam a helyzetébe. És lehet, hogy megijedne ettől, nem?
Igen. Most így belegondolva, tényleg teljesen logikus ez, amit mond. Ahogy kimondta, még tisztábbá vált a dolog számára.
- Szóval... ha lesz valakije, ha nem... szerintem éreztessük vele, hogy nem hagyjuk magára, bármi is lesz. Ez szerintem fontos.
Neki legalábbis teljes mértékben, és biztosan Kirának is. Hiszen hárman szinte elválaszthatatlanok lettek, mióta az iskolába kerültek, és nem szabad, hogy ez barátok közt másképp legyen. Hiszen itt ők ketten olyanok Dereknek... mint a családja. Igaz, ebbe a kategóriába egy kicsit beletartozik a kviddics csapat is, meg a szobatársai, és még egy két ember. Mindent összevetve... tényleg szeret itt lenni, ezekkel az emberekkel.
Ismét megborzong, majd Kira "apukás" mondatára elnyom egy félmosolyt.
- Tud néha. - mosolyog. - Menjünk akkor. De hátul szökjünk be valahogy, úgy, hogy aki még itt van ne lásson. - lesz még szélesebb a vigyora. - Csak, hogy aki látott minket hátra sétálni, ne tudja még, hogy visszajöttünk. - kacsint kicsit gonoszul, majd ha mindne igaz, ezután a különös, de meglepően jól alakult este után, együtt sétálnak majd be a kastélyba, hogy aztán Derek egészen a rellon bejáratáig kísérje a ányt, és egy pirulós homlokpuszival búcsúzzon tőle, mielőtt bágyatag vigyorral arcán elindul a klubhelyiségük felé.