Állia Szipenni


Tegnap végre megkaptam a várva várt levelet, hogy felvettek az iskolába. Nagyon ideges voltam, ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Vajon milyenek lesznek a tanárok és a diákok? Ugye nem lesznek nehezek a tantárgyak? Egész éjszaka forgolódtam. A gondolatok csak úgy pattogtak a fejemben. Reggel is, mikor felébredtem, csak egy szelet müzlit ettem. Egyszer csak, egy hirtelen gondolattól vezérelve  felvettem a dzsekim és elindultam felfedező útra. Gondoltam körbenézek az új suliban. Igaz, hogy hétvége van, de hátha összefutok valakivel, és beszerezhetek pár értékes infót. Végül megpillantottam egy parkot. Első pillantásra nem láttam senkit. Már majdnem visszafordultam, hogy nincs is itt senki. Ekkor viszont megpillantottam egy lányt, aki egy padon ült és szórakozottan hallgatta a madarak csiripelését. Léptem egyet előre, ekkor viszont megreccsent egy gally a lábam alatt. A lány megijedt, és hirtelen a hang felé fordult. Én gyorsan előléptem. Kedvesen mosolyogva bemutatkoztam.
- Szia, Anita vagyok. Most jöttem ide ebbe az iskolába. Bocsi, ha megijesztettelek, csak gondoltam körbe nézek. Reméltem, hogy találkozok valakivel, aki kicsit mesél a suliról. Hátha holnap nem leszek olyan elveszett.

Állia Szipenni


Tegnap végre megkaptam a várva várt levelet, hogy felvettek az iskolába. Nagyon ideges voltam, ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Vajon milyenek lesznek a tanárok és a diákok? Ugye nem lesznek nehezek a tantárgyak? Egész éjszaka forgolódtam. A gondolatok csak úgy pattogtak a fejemben. Reggel is, mikor felébredtem, csak egy szelet müzlit ettem. Egyszer csak, egy hirtelen gondolattól vezérelve  felvettem a dzsekim és elindultam felfedező útra. Gondoltam körbenézek az új suliban. Igaz, hogy hétvége van, de hátha összefutok valakivel, és beszerezhetek pár értékes infót. Végül megpillantottam egy parkot. Első pillantásra nem láttam senkit. Már majdnem visszafordultam, hogy nincs is itt senki. Ekkor viszont megpillantottam egy lányt, aki egy padon ült és szórakozottan hallgatta a madarak csiripelését. Léptem egyet előre, ekkor viszont megreccsent egy gally a lábam alatt. A lány megijedt, és hirtelen a hang felé fordult. Én gyorsan előléptem. Kedvesen mosolyogva bemutatkoztam.
- Szia, Anita vagyok. Most jöttem ide ebbe az iskolába. Bocsi, ha megijesztettelek, csak gondoltam körbe nézek. Reméltem, hogy találkozok valakivel, aki kicsit mesél a suliról. Hátha holnap nem leszek olyan elveszett.

Anita

Jól halottam, tényleg van itt valaki. Előre lép és bemutatkozik. Miközben hallgatom, felmérem. Elég fiatal, és zavarodottnak látszik, biztos új itt. Ebben meg is erősít az elbeszélése. Miután befejezte, rá mosolygok és válasz szolok.
- Szia, én Állia vagyok. Üdv az iskolában, szerintem szeretni fogsz itt.
Kicsit sajnálom szegényt, hogy most jött. Tavaly én vizsgaidőszak közepén jöttem és nem volt valami kellemes. Neki kicsit jobb a helyzete ugyan, de az ért vizsgaidőszakban nem az igazi kezdeni. Megpróbálok készséges lenni.
- Mit szeretnél tudni? Miben tudok segíteni?
Teszem fel a logikus kérdéseket. Közben pedig elgondolkozom; mit is tudok az iskoláról, második éve vagyok már itt. Már elég jól eligazodom, de van, amelyik újítást még nem ismerem teljesen, szóval remélem, hogy azokra nem kíváncsi részletesen. Észreveszem, hogy elhallgattak a madarak és minket figyelnek. Ez ért felállok és teszek pár lépést beljebb, hátra fordulva invitálom Anitát.
- Gyere, sétáljunk egyet, miközben segítek eligazodni.
Ehhez vigyorgok egy kicsit, majd visszafordulok és válasz nélkül elindulok.