BK Fórum - Az iskola kapuja

Liliana

Sállálláláááá! Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott! Na igen, szóval a folyosón megyek, vagy pattogok, vagy mi a szöszt csinálok. A lényeg, hogy haladok valami úti cél felé, amiről fogalmam sincs micsoda. Mióta megkaparintottam annak a mufurcnak a hegedűjét, azóta muzsikáltam is vele, amit így utólag végiggondolva lehet, hogy nem kellett volna… Igaz, hogy kezdetnek csak a teljes pohárkészlet tört ripityára a borzalmasan disszonáns hangoktól, de azt kell mondjam, hogy nem mertem még egyszer megkockáztatni a játék lehetőségét, mert az ablakok költségét már biztos nem bírtam volna fizetni... Így menekülve szobatársaim elől és, persze a rellonos fiú bosszújától, gondoltam elmasírozok a faluba. Ki is rongyolok a bejáraton, méghozzá olyan hévvel, hogy elsodrok egy bőröndöt, saját magammal együtt. Mondhatjuk, hogy mázlim van, mert én az ütközés erejét sípcsonttal tompítom, azonban az épp a csomaggal bíbelődő lány lehet nem gondolja hasonlóan. Szerencsére semminek nem lett nagy baja, úgyhogy diadalittasan állok fel.
- Ne haragudj, hogy majdnem elgázoltalak. Tudod, csináltam egy kis zűrt és hát… - felesleges volt magyarázkodnom, hiszen jelenleg is egy oltári nagy baklövésem volt. Jött egy gólya, gyanútlanul, ártatlanul, az első napja amúgy is horror, erre valami elmebeteg, hibbant tyúk letarolja. Így összefoglalva még rémesebben hangzik, mint ahogy én átéltem, így kötelességemnek érezem kiengesztelni őt, vagy legalább segíteni neki. Bár, ahogy látom, a kerekek kiszabadultak a fű fogságából, így máris könnyítettem a jövevényünk dolgán, de azért mégis marcangol a bűntudat. Amilyen nyomorult vagyok, még csak jópofizni is elfelejtettem, de már annyira lényegtelen ez is!
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem igazán kedvelem a bemutatkozó esteket, úgyhogy te Lucynak szólítasz én pedig téged… - eltöprengek egy pillanatra, de persze gondolkodásom jelzésértékű, mert a választ úgyis csak ő adhatja meg. Az erős kijelentés lenne, hogy eridonos vonás hülyének lenni – tekintve, hogy a többiek bohókásak, velem ellentétben -, viszont azt bátran mondhatom, hogy az egyik legközvetlenebb ház vagyunk a kastélyban. Remélhetőleg ezzel nem sültem fel ezúttal sem, mindenesetre egy bíztató, nagy mosolyt küldök a lány felé.