36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szatmári Sára Liliana
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2014. május 15. 21:44 | Link


Tudjátok, én mindig is az a fajta lány voltam, aki mindig mindehova késve érkezett. Nem csoda hát, hogy egy hónapos csúszással esek be az új iskolámba, ami elvileg egy varázsiskola. Igen, amúgy elég furcsa tizennégyévesen megtudni, hogy azért furcsáztak le az elmúlt x évben, mert boszorkány vagyok. Kezdtem elhinni, hogy különleges vagyok, most meg bekerülök egy közegbe, ahol nemhogy furcsa, de érdekes sem vagyok, inkább ordítóan átlagos. Komolyan, mint amikor amellett a művész Szabi gyerek mellett próbáltam pacsmagolni valamit az ecsetemmel... rendkívül önbizalomromboló ez a szituáció, de hiába, így fogok fejlődni. Talán sikerül végre valamit kezdeni magammal, jobb is ez így, hogy ott hagytam azt a közeget, abszolút rossz hatással voltak rám. Két év múlva majd talán belátják, hogy nekem volt igazam, és megköszönik, hogy a végletekig kitartottam és hittem bennük, de most nem érdemes mártírkodnom, mert eredménytelen lenne. Így hát magamara koncentrálok mostanában, írogatok, meg festegetek, meg varázsolgatok.. vagyis azt még nem, de a héten már fogok.

Furcsa érzéseim vannak az ittlétemmel kapcsolatban. Meg is állok a kapuban, hogy elmálazzak a kastélyon, vagy mi ez. Nem tudtam, hogy ilyenek még vannak itthon. Oké,végvárrendszer, Mátyás meg minden, de mégiscsak Anglia a kastélyok nagyhatalma. Mindegy, igazából ez tök mindegy, nem is tudom miért gondolkozom ilyenek, nem kívülről kéne nézegetnem, hanem bemenni és szerezni néhány infót fontos dolgokról. Hol és mit lehet sportolni, figyelembe veszik-e, hogy nem eszek szemét kaját, hol fogok aludni, van-e itt értelmes ember, akivel majd szót értek... említettem már, hogy nem erősségem az új közegekbe való beilleszkedés? Persze, a felszínen tökéletesen megy, elcsacsogok, meg vigyorgok, mint egy idióta, bárki jön velem szembe, de nehéz önmagamat adnom úgy, hogy nem tudom, érdemes-e. Meg vannak mindig ez a szokásos körök, legalábbis másoknál, gondolom ismeritek... mindenki játssza az agyát, aztán kiborul, hogy senki nem ismeri igazán, aztán azt hiszik, tudják ki ők, meg mennek a hülye dumák arról, ki mennyire mély, de végtére is mindig ugyanaz a konklúzió: minden ember színész, csak van aki jobban csinálja, annak még tapsolnak is, meg kifizetik a jegyet az előadására, sőt még ki is öltöznek. Olyan bonyolultan egyszerű a népünk, hogy az fájdalmas.

Homlokráncolva nézek magam elé, tudom, hogy homlokráncolva, mert ezt még gyakoroltam is a tükör előtt, hogy elég gondterhelt legyen az arckifejezésem, mikor Fanni a legújabb nyavalyájáról mesél. Szóval meredek homlokráncolva magam elé, és tanakodok azon, bemenjek-e. Egyszerűbb lenne vissza menni az átlagos emberek közé, csak nincs képem azután, hogy anyámat két hétig győzködtem arról, hogy minden oké lesz. Aztán meg hazaállítanék két óra után... nem szeretném megadni neki ezt az örömöt. Elszánt arckifejezéssel belebokszolok a levegőbe,- sajnos mindig idiótán viselkedek, ha elragadtatom magamat- és felkapva utazóbőröndömet nekiveselkedek a csomós fűnek. Majd két méter múlva megállok rángatni kicsit; megkísérlem rövidre zárni a fűcsomó és bőröndkerék klassz randiját.
Utoljára módosította:Szatmári Sára Liliana, 2014. május 15. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában

Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem hogy van.

Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. május 15. 22:12 | Link

Liliana

    Sállálláláááá! Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott! Na igen, szóval a folyosón megyek, vagy pattogok, vagy mi a szöszt csinálok. A lényeg, hogy haladok valami úti cél felé, amiről fogalmam sincs micsoda. Mióta megkaparintottam annak a mufurcnak a hegedűjét, azóta muzsikáltam is vele, amit így utólag végiggondolva lehet, hogy nem kellett volna… Igaz, hogy kezdetnek csak a teljes pohárkészlet tört ripityára a borzalmasan disszonáns hangoktól, de azt kell mondjam, hogy nem mertem még egyszer megkockáztatni a játék lehetőségét, mert az ablakok költségét már biztos nem bírtam volna fizetni... Így menekülve szobatársaim elől és, persze a rellonos fiú bosszújától, gondoltam elmasírozok a faluba. Ki is rongyolok a bejáraton, méghozzá olyan hévvel, hogy elsodrok egy bőröndöt, saját magammal együtt. Mondhatjuk, hogy mázlim van, mert én az ütközés erejét sípcsonttal tompítom, azonban az épp a csomaggal bíbelődő lány lehet nem gondolja hasonlóan. Szerencsére semminek nem lett nagy baja, úgyhogy diadalittasan állok fel.
- Ne haragudj, hogy majdnem elgázoltalak. Tudod, csináltam egy kis zűrt és hát… - felesleges volt magyarázkodnom, hiszen jelenleg is egy oltári nagy baklövésem volt. Jött egy gólya, gyanútlanul, ártatlanul, az első napja amúgy is horror, erre valami elmebeteg, hibbant tyúk letarolja. Így összefoglalva még rémesebben hangzik, mint ahogy én átéltem, így kötelességemnek érezem kiengesztelni őt, vagy legalább segíteni neki. Bár, ahogy látom, a kerekek kiszabadultak a fű fogságából, így máris könnyítettem a jövevényünk dolgán, de azért mégis marcangol a bűntudat. Amilyen nyomorult vagyok, még csak jópofizni is elfelejtettem, de már annyira lényegtelen ez is!
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem igazán kedvelem a bemutatkozó esteket, úgyhogy te Lucynak szólítasz én pedig téged… - eltöprengek egy pillanatra, de persze gondolkodásom jelzésértékű, mert a választ úgyis csak ő adhatja meg. Az erős kijelentés lenne, hogy eridonos vonás hülyének lenni – tekintve, hogy a többiek bohókásak, velem ellentétben -, viszont azt bátran mondhatom, hogy az egyik legközvetlenebb ház vagyunk a kastélyban. Remélhetőleg ezzel nem sültem fel ezúttal sem, mindenesetre egy bíztató, nagy mosolyt küldök a lány felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Szatmári Sára Liliana
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2014. május 17. 14:39 | Link

Lucy



Éppen rángatom a bőröndömet a fűcsomó fogságából,- ami úgy tűnik rövid időn belül egy igencsak egészségtelen kapcsolatot hozott létre kettejük között- amikor furcsa lökést érzek, kis sikolyt hallok, ami talán a saját számból szalad ki, majd hirtelen a földön találom magamat. Ennek nem örülök. Nagyon szeretem ezt a kis letisztult, mályvarózsaszín ruhát, ehhez pedig nem igazán illik a zöld fűnyom. Bosszúsan porolgatni, törölgetni, tisztogatni kezdem a fűnyomos ruhámat, mert azért mégiscsak ez a legkedvencebb darabom, ráadásul ez szerintem még duplaadag öblítővel, meg hiperszuper folttalanítóval se jönne ki, hátha menthető még így frissen, nedvesen. Persze csupán hiú ábrándokat kergetek, mint általában, a zöld nyomok makacs módon beleivódtak a mályavaszálak közé, én meg csalódottan a tenyerembe temetem arcomat. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Miért velem történnek mindig hasonlók? Komolyan, csak egy embert mutassatok rajtam kívül, aki képes elbotolni a saját lábában, egyhelyben állva elveszíteni a egyensúlyát, meg álmában lefejelni az íróasztalt! Miért pont én? Várjunk csak... ha belegondolok történetesen nem én okoztam a balesetet, hanem valaki más. Az a valaki más, aki már percek óta felettem áll és intézett hozzám pár bocsánatkérő, valamint bemutatkozó mondatot. Végigmérem a lányt; nyilvánvalóan jó pár évvel idősebb nálam, így kicsit meg is szeppenek, persze ezt igyekszem nem mutatni. Kék szemek, barnás haj, átlagos testalkat, bár irigylésre méltó derék, olyan, amilyen nekem sosem lesz sajnos, kedves arc. Kicsit lököttnek tűnik, igazából kifejezetten idegesítő lehet hosszútávon, ha mindig 200 fokon ég. Nekem is vannak ilyen szentimentális szakaszaim, amikor lépten-nyomon elragadtatom magamat, s random módon ki szeretnék kiabálni az érzelmeimet, de azért az kicsit szélsőségesebb, mint a lány jellemének ezen eleme. Nem látszik bátortalannak, vagy zavartnak, határozott és egyenes, szóval nekem sem szabad itt bizonytalankodnom, végtére is jelen szituációnkban most én vagyok a sértett fél, így előnyből indulok. Elmosolyodok, megrázom a fejemet, feltápászkodok a földről és egyenesen a szemébe nézek, közben felé nyújtom a kezemet. Határozott, elegáns kiállás, magabiztossággal, s egy cseppnyi bájjal.

- Szia, Lili vagyok. Vagy Sára, mind a két nevemet használom, de a legtöbben Lilinek hívnak.
Azért mégis kicsit esetlenül mutatkozok be, mert azért mégsem vagyok egy ilyen megmondó-emberke, aki gúnyos, meg folyton ironizál. Komplexusos vagyok és kényszeres, ne várja senki, hogy egy ilyen helyzetbe dominanciát gyakoroljak. Amúgy is, ez a lány még a barátom is lehet később, még fölösleges becsapni.
- És semmi gond, hozzá szoktam már, hogy vonzom a bajt. Azt hiszem az univerzum jelezni akar valamit.
Merengek el a kék felhőket nézve, majd gyorsan megrázom a fejemet, elnevetem magam. Kicsit kínos. Hozzászoktam, hogy nem kell visszafognom magamat a varázstalanoknál, mert ott furcsa lányként tulajdonképpen bármilyen szokatlan dolgot gond nélkül megtehettem. Eleinte ferdén nézték szokásaimat, szavajárásomat,lebbenő-ugráló lépteimet, meg folyton változó hajszínemet... aztán megszokták. Itt nem akarok kilógni, kicsit be kéne olvadnom inkább a nagy szürke tömegbe. Megfigyelem őket, utána meg járom a magam útját. Ami az utat illeti, egyébként rettentően elfáradtam, jól jönne egy kávé, vagy valami, és hogy ne bolyongjak abban a bazinagy épületben órákat, megkérdezem újdonsült ismerősömet, Lucy-t, mi-merre-hova. Tuti elfogom felejteni a nevét, a fenébe is.

- Megtudnád mondani kérlek, merre kéne tovább mennem? Nem tudom hol kell lerakni a cuccomat, meg ilyeneket, lehet hogy a levélben benne volt, de azt meg elhagytam. Mindig minden elhagyok... na mindegy... meg szerválnom kéne egy kis koffeint is, elég hosszú volt az út. Persze, csak ha ráérsz és van kedved.
Villantom meg leginkább ínyben, minstem fogban bővelkedő mosolyamat, ugyanis tudni kell rólam, hogy nagy picik a fogaim, így amikor mosolygok leginkább az ínyem látszódik ki. Elég furcsa.
Utoljára módosította:Szatmári Sára Liliana, 2014. május 17. 14:40
Hozzászólásai ebben a témában

Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem hogy van.


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék