Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

A fekete hintó erősen csapódott a földnek, ahogy az abraxonok alászálltak a levegőből. A kocsis elmormogott az orra alatt néhány kelletlen káromkodást, aztán krákogva kezdett bele fennhangon a sűrű bocsánatkérésekbe.
- Anyánk igazán fogadhatott volna valami normális sofőrt, mint ezt a félnótást. Ha rajta múlik már azelőtt meghalunk, hogy ebbe a pokolba érnénk - morogta a bent ülő lány. Sűrű szőke fürtjeit elegáns mozdulatokkal igazította helyre. Kis kézi táskájából előhúzta a tükrét, és hozzá egy rúzst, hogy sminkét is helyre igazítsa. Aztán összecsapta a kis eszközt, és visszatette. Félrehúzta a függönyt, csak hogy lássa a sűrű gomolyfelhők előtt pompázó kastélyt. Ódon mű, az idő vasfogának minden nyomával.
- Ahh... fogadni merek, hogy ide minden jött-ment sárvérűt is felvesznek - húzta fel az orrát undorodva Mirabella. Amikor az anyja arra kérte, hogy tartsa szemmel Kornéliát, nem épp pont ez volt a fejében. Inkább azok a fotózások, amikről nővére
másnaposan érkezett haza, ha nem aznaposan. Egy kis mókát ő maga is elbírt volna. Ehelyett itt kell majd sínylődnie egy éven keresztül. Még jó, hogy Dénes vele tartott. Nélküle már akkor feladta volna, ahogy a kocsi kerekei földet értek.
A szekér lassan megállt, ám egyáltalán nem volt fogára való, hogy megkezdje a kiszállást. Talán ha elég ideig marad a hátsó ülésen, a sofőr hazaviszi a szobájába. De nem, maga is tudta, hogy küldetése van. Egy sóhajtást eresztett el, és kiszállt a hintóból. Ideje volt szembenézni a valósággal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868859#post868859][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.10.26. 21:24[/b][/url]

A fekete hintó erősen csapódott a földnek, ahogy az abraxonok alászálltak a levegőből. A kocsis elmormogott az orra alatt néhány kelletlen káromkodást, aztán krákogva kezdett bele fennhangon a sűrű bocsánatkérésekbe.
- Anyánk igazán fogadhatott volna valami normális sofőrt, mint ezt a félnótást. Ha rajta múlik már azelőtt meghalunk, hogy ebbe a pokolba érnénk - morogta a bent ülő lány. Sűrű szőke fürtjeit elegáns mozdulatokkal igazította helyre. Kis kézi táskájából előhúzta a tükrét, és hozzá egy rúzst, hogy sminkét is helyre igazítsa. Aztán összecsapta a kis eszközt, és visszatette. Félrehúzta a függönyt, csak hogy lássa a sűrű gomolyfelhők előtt pompázó kastélyt. Ódon mű, az idő vasfogának minden nyomával.
- Ahh... fogadni merek, hogy ide minden jött-ment sárvérűt is felvesznek - húzta fel az orrát undorodva Mirabella. Amikor az anyja arra kérte, hogy tartsa szemmel Kornéliát, nem épp pont ez volt a fejében. Inkább azok a fotózások, amikről nővére
másnaposan érkezett haza, ha nem aznaposan. Egy kis mókát ő maga is elbírt volna. Ehelyett itt kell majd sínylődnie egy éven keresztül. Még jó, hogy Dénes vele tartott. Nélküle már akkor feladta volna, ahogy a kocsi kerekei földet értek.
A szekér lassan megállt, ám egyáltalán nem volt fogára való, hogy megkezdje a kiszállást. Talán ha elég ideig marad a hátsó ülésen, a sofőr hazaviszi a szobájába. De nem, maga is tudta, hogy küldetése van. Egy sóhajtást eresztett el, és kiszállt a hintóból. Ideje volt szembenézni a valósággal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868860#post868860][b]Komjáthy E. Kornélia - 2023.10.26. 21:58[/b][/url]

A szemét forgatta, ahogyan Mirabella kinyitotta a száját. Már a hangjától is kirázta a hideg. Az pedig még nem is volt elég, hogy Gizella a nyakába varrta a fogadott húgát, még az oldalkocsijának is jönnie kellett. Vajon ha különválasztanák őket, elpárologna egymás nélkül mindkettő?
- Ha leléptek az évre a maldívra, azt mondom Gizellának, itt voltatok velem... - Egy utolsó erőtlen próbálkozás, hogy megszabaduljon a házaspártól, de még a választ sem hallgatta meg, amint a kocsis kinyitotta előtte az ajtót, már adta is a kezét, hogy lesegítség a... murvára. Kissé megbotlott, ahogy a tűsarok belemélyedt a kavicsokkal felszórt útfelszínbe.
- A rohadt életbe - szisszent fel, ahogyan az egyik kavics belement a nyitott szélű cipőjébe és elkezdte szúrni a talpát. Hát nem pont így képzelte a nagy megérkezést.
Egy elegáns mozdulattal kirázta a kavicsot, és körbepillantott a már sötétbe borult tájon, majd szeme megállapodott a hatalmas, zárt tölgyfaajtón.
- Nem szóltak senkinek, hogy érkezünk? Hol van a fogadóbizottság? - A kérdést az egyetlen fél-épeszű emberhez intézte, a sofőrhöz, aki éppen a hatalmas bőröndöket pakolta le a kocsiról.
Úgy döntött, a saját mentális egészségére való tekintettel nem vesz tudomást testvéreiről, csak a legszügségesebb esetben kommunikál velük. Ez a pillanatban pedig még nem ütötte meg azt a szintet.
- Gyerünk, intézkedj! Szólj, hogy megérkeztünk! - Rá sem nézett a kocsisra, csak egy intéssel intézte el, hogy rá figyeljen. Elvégre ő kellően jól nevelt lány ahhoz, hogy tudja, egy aranyvérű családdal nem bánhatnak így, etikett óra első mondata talán erről szólt, ő pedig ezek szerint élte azóta is az életét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868861#post868861][b]Komjáthy R. Dénes - 2023.10.27. 00:18[/b][/url]

Éppen kezdtem úgy tekinteni minderre mint egy kalandra, aztán megérkezünk. Unalmamban a zsebórámat forgatom, ami majdnem kicsúszik a kezemből a minősíthetetlen földreérkezés miatt. Egy ellaposodott tekintet a reakcióm. A kocsis két évnyi keresete sem lenne elég, ha az órám eltörik mert ő szerencsétlenkedik. Nem mintha nem lenne tele apáék cége jobbnál jobb sofőrökkel, szalasztottak egy barmot. Mutató és középső ujjam közé veszem a szaténfüggöny anyagát, lezseren félrehúzom és tekintetemmel a sötétbe borult környéket méregetem. Orrom ráncolódik, és felsőajkam rezzen. Ez minden, amit ez a hely vagy hogy is nevezzem kivált belőlem, semmi több. A pokol elég jó leírás, elfogadom, most még oda is szívesebben lelécelnék.
- Bár úgy lenne... - gyors pillantást vetek Mirára, aki most is tökéletesen fest, hatalmas kontrasztban minden mással. Apró mosollyal szám szegletében alig láthatóan ingatok a fejemen, mielőtt ismét kinézek a kocsi ablakán.
- Legalja. Hogy gondolták, hogy ideküldenek minket? - a gerincem és az izmaim minden pontján borsódzik a hátam. Kornélia szavait meg sem hallom csak szélesen elvigyorodom amikor kiszáll és megnézhetjük félig elsüllyedni. - Nem láttad előre? - vetem oda. Csak lesz ebben is valami szórakoztató! Aha. Amíg utolsóként ki nem szállok a kocsiból és megkerülöm azt.
- Fogadni mernék rá, hogy haszontalan lényeket is pesztrálnak itt - mondom Mirának. Kezemről lehúzom a bőrkesztyűm, amit azonnal meg is bánok és a rákövetkező mozdulatomban megakadok. Körbenézek, de az éjszaka fényében a hegytetején rajtunk kívül csak ez az otromba kőhalom áll. Na ne. - Ez mi? Kastélyról volt szó. - hunyorogva mérem végig, majd mélyen sóhajtva megdörzsölöm a homlokomat. Jobb ha beletörődünk, mert pechünkre anyánk nagyon elszánt, ami egyet jelent azzal hogy nekünk nincs más választásunk. Nevetséges, a magamféléknek a végzettség csak egy kiegészítő.
Ez is Kornélia miatt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869050#post869050][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 17:25[/b][/url]

A saját problémái éppen annyira lefoglalják Mirabella összes gondolatát, hogy nincs is benne hely Kornélia kommentjének. Ezzel ellentétben, mikor kiszállt a kocsiból, és elsüllyedt. Elégedett mosoly húzódott végig ajkain, és egy egyetértő biccentéssel fordult hátra testvére felé, mielőtt engedte volna, hogy a kocsis őt is kisegítse. Még jó, hogy nem hagyatkozott egész életében holmi hasznavehetetlen képességre, és inkább használta az agyát.
Dénes mellé sétált, és karba fonta kezeit a mellkasa előtt. - Csodás. Ősrégi, poros. Ha emiatt megy tönkre az arcbőröm, ők fizetik ki a szépségszérumaimat - ingatta meg kiábrándultan a fejét a lány, aztán visszafordult a hisztérikus nővére felé.
- Na menjünk, talán bent találunk valakit, aki meg tudja mondani, hol csúszott hiba a gépezetbe, és végre köszöntenek minket - jegyezte meg a szőke, és Dénesbe karolva elindult a kastély felé. Épp csak pár lépést tett meg, amikor köhögcsélést hallott a háta mögül. Zavartan, de még inkább lenézéssel nézett vissza a kocsisra, aki addigra lepakolta a méregdrága táskáikat a csupasz földre.
- Elnézést kisasszony, de én nem mehetek be - ropogtatta ujjai között szövetkalapját a férfi. Szánalomraméltó volt. És egy dolgot utált jobban a varázslástalanoknál Mirabella, ha valaki szerencsétlen.
- És? - vonta fel szemöldökét a szőke figyelmeztetőleg.
- A csomagok, kisasszony - bökött a táskák felé, mire lassan Mirabellának is leesett a tantusz. Még hogy ő reptesse fel a csomagjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869057#post869057][b]Komjáthy E. Kornélia - 2023.11.03. 17:59[/b][/url]

A koloncok
strappy wrap up high heels

Elengedte a füle mellett Dénes megjegyzését, és megpróbált stabilan megállni a murvás talajon, miközben alaposan felmérte a helyzetet. Igen, ő volt az, aki ragaszkodott, hogy kikerüljön végre a birtokról és eltűnjön Gizella gondos tekintete elől. Azért az egyetlen mágusiskoláról valahogy más elképzelése volt. Ha jól hallotta, más aranyvérű családok is itt taníttatják a gyerekeiket. Bár a most látottak alapján inkább egy középkategóriás, ódon és dohos helynek tűnt. Mondjuk úgy, kissé megcsappant a kalandvágya.
- Hogy mi? -  Azt hitte, rosszul hall, mikor a sofőr arra célzott, nekik kell a saját holmijukat becipelniük. Mégis hogy legyen képes a megfelelő lebegtetőbűbáj használatára öt hatalmas bőrönddel, mikor épp elég lesz arra koncentrálnia, hogy ezen az egyenetlen talajon ne bukjon orra a tűsarkával. Pláne nem szabad a testvérei előtt történnie. Csak arra várnak, hogy történjen valami, amin majd jól elcsámcsoghatnak egymás közt.
- Dénes, legyél kérlek úriember és intézkedj! Elvégre, te vagy az egyetlen...  férfi. - Még a pilláit is megrebegtette felé, persze csak minimálisan, semmi feltűnősködés. Talán tud még egy kicsit hatni Dénes egójára. Talán még Mirabella is megérti, hogy egy hölgy nem lebegtet csak úgy bőröndöket az éjszaka közepén egy kastély felé.
Elő sem vette a pálcáját, elegánsan próbált egyensúlyozni, ahogy megindult a hatalmas tölgyfaajtó felé. Lassan és óvatosan haladt, minden lépést kellően megfontolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869089#post869089][b]Komjáthy R. Dénes - 2023.11.03. 21:31[/b][/url]

Kiábrándító. Köze lehet ennek a látványhoz, legyen… aki kicsit is ismer, az tudja mennyit adok rá. De ha azt nem is veszem figyelembe minden valamirevaló aranyvérű varázsló, aki társaságokba jár és hírlapot forgat a kezei közt, tudja, hogy a Bagolykő már évek óta nem olyan nívós, mint fénykorában. Nem véletlen küldték ide azt a minisztériumi inspektort, akiről a szüleim vagy nem tudnak (amit erősen kétlek), vagy hallgatnak (ami már sokkal valószínűbb). Haza akarok menni. Pedig még a lábamat se tettem be az épületbe. Hogy jutunk egyáltalán be?
Találunk valakit. Mi vagyok én, hogy keresgéljem a varázslókat? Ajj, Mirának igaza van. Akármennyire ódzkodom tőle, vagy ez vagy várhatok Merlin untáig. Mirabella felé mozdulok, hogy egymásba karolva meginduljunk mielőtt gyökeretverünk a kocsi mellett.
- Anyának erről tudni kell. Azért mégis csak… - kezdenék bele az egészséges pasi hisztimbe, amikor a kocsis a szavamba vág. Szememet az ég felé fordítva toppanok meg és mérgesen nézek rá, amolyan “Mi van? Mondja, de gyorsan” pillantással. Amikor pedig azt hinnéd, hogy nem lehet ezt tovább fokozni, természetesen a kocsis megteszi. És Lia is. Akire jó szélesen, de legalább gunyorosan mosolygok. Azt lesheti! Majd egy pillanattal később már felszegett állal nézek a kocsisra.
- Hordja el magát! Anyánk mindenről tudni fog… már ha ez az ormótlan kastély nem dől ránk két lépés után.
Mirára nézek, lassan lépek el tőle a csomagjaink felé. Elegáns mozdulattal veszem elő a pálcámat, de nem mozdítom.
- Csak van itt egy manó. Vagy bárki, akinek haszna van! - a nyomás a halántékomnál nem csillapodik, hiába kezdem el dörzsölni szabad ujjbegyemmel. Jobban átgondolva szavaimat pedig cinikus nevetéstől rezzen széles vállam. - Hova gondolok…
Úriember vagyok, nem idióta. Szóval Mira és a saját csomagjaim emelkednek meg, de az első bűbájommal nem számítok arra, hogy a holmijai és a ládám ennyire súlyosak. Megkíván egy erősebb bűbájt. - Locomotor - életemben nem ejtettem még ki varázslatot ennyire kelletlenül. Pedig jónéhány rémkellemetlen magán bűbájtanórán túl vagyunk a testvéreimmel.
Jó. Mira tudja mennyire fontos nekem. Hogy mennyire szeretem. Különben én biztosan nem lennék itt. Plusz, szeretet ide vagy oda, nagyon sokkal jön nekem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869099#post869099][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 22:11[/b][/url]

A kocsis félénk szavai minimum úgy hatottak a Komjáthy gyerekekre, mintha maga Merlin csapott volna le rájuk egy cruciatus átokkal. Mégis hogy képzelni? Mirabella szemei kikerekedtek, és ha testvérei nem szólalnak meg azonnal, talán tényleg nem viselkedett volna úri hölgyhöz méltóan ezen a hideg estén.
- Megtennéd nekem? - nézett a szőke kérlelő kiskutyaszemekkel öccsére, amint a parancs elhagyta Kornélia száját. Komolyan ez a primadonna jobban tudta idegesíteni bárkinél a világon. Az ő öccsét ne ugráltassa csak senki.
Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy ezt bizony Dénes is így gondolja, ugyanis csak kettejük bőröndjei emelkedtek meg. Fél szemöldökét megemelve, lenézően nővére irányába nézett a szőke, mintha csak megkérdőjelezné, hogy a másik képes lesz-e megoldani a szituációt. Aztán összébb vonta a kabátot magán, és szemeit Dénesen tartva indult meg újra a kapu felé. Pillantása megakadt az oda vésett szövegen, és szarkasztikus mosollyal fordult vissza testvérei felé nézve.
- "Ravaszan sötétlik az éjjeli táj". Nézd Kornélia, számították rá, hogy jössz. Csak épp segítséget nem küldtek - vonta meg a vállait ártatlan pislogások közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=869565#post869565][b]Komjáthy E. Kornélia - 2023.11.20. 11:15[/b][/url]

A koloncok
strappy wrap up high heels

A hoppon maradt Kornélia ekkora arcátlanságot sem látott még a saját testvéreitől. Na jó, talán előfordult már korábban ennél pimaszabb sértés is a részükről, de sosem olyan helyen, ahol mások láthatják. Nem mintha a kötelező körökön kívül nagyon mutatkoznának máshol együtt.
Ajkai elnyíltak, úgy meredt Dénesre, majd Mirabella pillantását elkapva megfordult a fejében egy pár betiltott varázslat is. Nem is értette, mi volt a baj, hozzátette, hogy kérlek. Maximálisan megfelelt az udvariasság minden elvárásának.
Összeszorította a száját és elóhúzta a pálcáját a combjára erősített pálcatartóból. Olyan gyűlölettel mondta ki a varázsigét, hogy attól még a romos kastély fala is beleremegett. Csak kényelmesen, ráérősen, egyesével reptette a bejáratig, gondosan csomagokat, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog számára. Igazából csak nem akart orra bukni, miközben a többiek már a csomagokkal együtt majdnem a bejáratnál álltak. Ha várni kellett, akkor inkább rá várjanak, ne fordítva.
Elengedte füle mellett a megjegyzést, még csak pillantásra sem méltatta Mirabellát, vagy éppen az ajtó feletti feliratot. Közelebbről megnézve, nem is tölgyfakapu, csak egy egyszerű kovácsoltvasból készült ajtó választotta el a külvilágot az iskolától. Hihetetlen, hogy még ebből is kispórolták az értékes anyagot. Pedig köztudott, hogy a tölgyfának erős a védelmező mágiája, de még a görögök ismert jósdája is tölgyfaerdőben hozták létre. Ha már a saját szolgájuk sem teheti be a lábát a kastélyba, legalább tölgyfát használhatnának...
Ezúttal pálcáját a kapunak szegezte és egy dühösen elmormogott varázslatot követően az ajtó kitárult, ő meg végre biztos talpakon lépkedett be az ódon kastélyba, mit sem foglalkozva testvéreivel. Hihetetlen, hogy neki kell itt is mindent megcsinálnia!