Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

Az iskola kapujában várakozik, egy kavicsot rugdos tornacipője orrával. Zalánra vár, akivel ide beszéltek meg találkozót erre a délutánra. Amíg várakozik, próbálja lefoglalni magát. Hátát dönti a vaskapunak, kezeit farmerja zsebébe dugja, s lábának hegyével piszkálja a nagyobb kavicsot. Szemei is azt követik, egészen addig, míg egy ismerős kopogás az felfelé nem tereli figyelmét. Még éppen kiszúrja, ahogy a harkály felreppen a falon kívül álló hatalmas, öreg fa ágai közül. A madár látványa pedig azonnal mosolyt is csal az arcára. Ezzel a mosollyal fordul a kastély fele is, mikor ezúttal léptek hangja éri el a fülét.
- Szia - üdvözli barátját, továbbra is halvány mosollyal arcán. Még hátrapillant egyszer, nem tért-e vissza a madár, de csalódnia kell. - Mit csináltál eddig? - Hangsúlya egyáltalán nem számonkérő, csupán kíváncsi, miért nem tudtak előbb találkozni.
Ramóna korán kelő típus, részéről akár reggel is indulhattak volna, de nem kötött bele abba az elgondolásba se, hogy csak délután menjenek le a faluba. A délelőttöt így a réten töltötte egy madarászkönyvvel, kihasználva az utolsó napos időszakot. A vízeséshez tett túrájuk után sokáig reménykedett, hogy valamikor újra látja majd a felhőgázlót, de több hónapnyi várakozás után el kellett engednie a gondolatot. Helyette a környéken természetesen is megforduló madarakat figyeli mostanában.
- Mehetünk? - Felegyenesedik, kezeivel eltolva magát a kaputól, és ki is nyitja azt, hogy a falu felé vehessék az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868078#post868078][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.10.07. 01:03[/b][/url]

Az iskola kapujában várakozik, egy kavicsot rugdos tornacipője orrával. Zalánra vár, akivel ide beszéltek meg találkozót erre a délutánra. Amíg várakozik, próbálja lefoglalni magát. Hátát dönti a vaskapunak, kezeit farmerja zsebébe dugja, s lábának hegyével piszkálja a nagyobb kavicsot. Szemei is azt követik, egészen addig, míg egy ismerős kopogás az felfelé nem tereli figyelmét. Még éppen kiszúrja, ahogy a harkály felreppen a falon kívül álló hatalmas, öreg fa ágai közül. A madár látványa pedig azonnal mosolyt is csal az arcára. Ezzel a mosollyal fordul a kastély fele is, mikor ezúttal léptek hangja éri el a fülét.
- Szia - üdvözli barátját, továbbra is halvány mosollyal arcán. Még hátrapillant egyszer, nem tért-e vissza a madár, de csalódnia kell. - Mit csináltál eddig? - Hangsúlya egyáltalán nem számonkérő, csupán kíváncsi, miért nem tudtak előbb találkozni.
Ramóna korán kelő típus, részéről akár reggel is indulhattak volna, de nem kötött bele abba az elgondolásba se, hogy csak délután menjenek le a faluba. A délelőttöt így a réten töltötte egy madarászkönyvvel, kihasználva az utolsó napos időszakot. A vízeséshez tett túrájuk után sokáig reménykedett, hogy valamikor újra látja majd a felhőgázlót, de több hónapnyi várakozás után el kellett engednie a gondolatot. Helyette a környéken természetesen is megforduló madarakat figyeli mostanában.
- Mehetünk? - Felegyenesedik, kezeivel eltolva magát a kaputól, és ki is nyitja azt, hogy a falu felé vehessék az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868079#post868079][b]Hollósi Zalán - 2023.10.07. 01:27[/b][/url]

Az ujjait dörzsölte folyamatosan, mert a hülye mosószer kiszárította a bőrét. Még csak most kezdték el leróni a heti büntetésüket Lafayette-el, de már torkig volt vele. Minden szombaton a levitás srácok szennyesét mosni... Ráadásul már nem is a kastélyban lakik, ez komplett igazságtalanság. Miért neki kell Zimmermann koszos gatyájával szórakoznia?
 Cifra káromkodást mormolt el az orra alatt, mikor köszöntek neki. Meglepetten nézett fel. Észre sem vette, hogy ilyen gyorsan leért már a kapuhoz.
 - Hidd el. Nem szeretnéd tudni - nevette el magát a kérdés hallatán és úgy slisszolt ki Rami mögött a bejáraton, mintha attól félne, hogy Kakasi még utánarobog, hogy plusz feladatot akasszon a nyakába.
 - Mi a terved? - zárkózott fel egy pillanat alatt a navinéshez. Lépései egyre felszabadultabbnak tűntek, látszódott rajta, hogy kezd megkönnyebbülni. - Új olvasmányt keresel? Vagy csak valami nyugis helyet? Minkettő? - emelte meg kérdőn a szemöldökét. Csak úgy ömleni kezdtek belőle a szavak. - Kori mondta, hogy speckó őszi desszertek vannak most a cukrászdában. Szóval ha... ha esetleg nem zavarnak az emberek... Ki akartam próbálni az új sós-karamellás sütijüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868110#post868110][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.10.07. 14:22[/b][/url]

A kérdésére kapott válasz nem éppen elégítette ki kíváncsiságát, ám Ramóna nem az a fajta, aki sokáig firtatja a hasonló kérdéseket. Csak kérdőn felvonja szemöldökeit, majd tovább is lép a dolgon.
Felfelé emelt tekintettel lép ki a kapun, mert újabb szárnycsapások ütik meg a fülét, de a hanghoz tartozó állatot ezúttal nem látja. Innen néz aztán Zalánra, ahogy apró, de lendületes léptekkel halad a fiú mellett. Néhány másodpercig gondolkodik a kérdésen, ám végül csak vállat von.
- Próbáljuk ki. - Nem édesszájú, de a karamellát kifejezetten szereti. A nagymamájától kapott mindig, ha jó eredményeket vitt haza egy-egy iskolahét után.
Most az emberektől sem fél annyira, jó hangulatában van, és ilyenkor kicsit könnyebben viseli őket. Vész esetére pedig most is táskájában - amit mindig magánál hord - lapul a nyúzott stresszlabdája, illetve telefonja és fejhallgatója. A zene általában segíteni szokott neki, hogy átvészelje a kellemetlen helyzeteket, a kínos szitukat.
- Milyen óráid vannak mostanában? - fordul óvatosan a fiú felé. Fel nem néz, lehajtott fejjel figyeli lábaikat. Figyeli a fiú hosszú lépteit, míg saját lábai kétszerezik azokat a lépéseket. Furcsa volt mestertanoncként kezdenie a tanévet, és szokatlan számára, hogy nem kizárólag eddigi osztálytársaival tanul együtt. Új arcok is megjelentek a tanteremben, régiek pedig eltűntek a legtöbb óráról. Zalánt is beleértve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868117#post868117][b]Hollósi Zalán - 2023.10.07. 15:58[/b][/url]

Mosoly terült szét az arcán. Örült az igenlő válasznak, de tekintetét most a tájra szegezte, nem akarta lelkesedésével még véletlenül se zavarba hozni Ramit.
 - Nos - dugta zsebre a kezeit, még mielőtt sebesre piszkálja azokat - Nagyapám szerint elengedhetetlen, hogy tudjam, hogyan kell seprűt bűvölni. Szóval a bűbájtan maradt. Jól fog jönni, ha ismerek pár hasznos ráolvasást. Felajánlotta, hogy beajánl pár ismerősnek, hogy gyakorlatom legyen a javításukban.
 Kissé elhúzta a száját, mert nem egészen így képzelte el a jövőjét. Persze tisztában volt vele, hogy ez most így reális, de legszívesebben arról mesélt volna a lánynak, hogy gyakorolni fog az újabb versenyszezonra. Nevetséges álmok.
 - Meg reptan elmélet, ami még fontosabb. Annyira nem izgalmas, mert egy részét eddig is tudtam. A gyakorlat, az... - kelletlenül sóhajtott egyet. - Az kihívás lesz. Te hogy haladsz az animágiával? Mármint sikerült, vagy... - Emlékezett rá, hogy Jiyun jószerével hónapokon át szenvedett azzal, hogy a szerencsétlen mandragóralevelet a szájában tartsa. Bár a többi levitás sem volt segítség az ő esetében. Valamitől mindig megriadt vagy meglepődött, ezzel többheti erőlködése veszett kárba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868183#post868183][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.10.08. 17:37[/b][/url]

Táskája pántjába kapaszkodik, ahogy haladnak a falu és a cukrászda felé. Tekintete hol az őket körülvevő táj, hol Zalán felé fordul, miközben a választ hallgatja kérdésére. Valóban érdekli a válasz, s Zalán már tudhatja, hogy Rami tekintetének vándorlása nem az ellenkezőjét jelenti. Csak akkor tartja hosszabb ideig a szemét Zalánon, mikor a levitás neki is feltesz egy kérdést.
- Még nem. - Azonnal meg is rázza a fejét. - Még meg kell főznöm a bájitalt. - Ugyan a szünet előtt ismét újrakezdte a számlálást, ötödjére végre sikerült egy teljes hónapig sértetlenül szájában tartania a mandragóralevelet. A varázsigét is szorgosan mondogatja reggel és este. Ritkán felejt el bármit is, így a rituálénak ezen része sem ment eddig ki a fejéből. Raminak még a korai napkelte sem okoz gondot, szívesen felkel csak azért, hogy elmondja a varázsigét. Sokszor vissza sem alszik már. - A bájitalt pedig csak villámlásnál szabad meginni, nem tudom, mikor fogok tudni átváltozni - von vállat finoman. Nem is kérdés, hogy nagyon vágyik már rá. Küzd is érte rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868213#post868213][b]Hollósi Zalán - 2023.10.08. 20:34[/b][/url]

Folyamatosan moderálta a tempóját, mert akaratlanul is gyorsabb volt a navinésnél. Aztán egy idő után már akartatán kívül lassított le.
 - Villámlásnál - ismételte elhalkulva. Tekintete kiüresedett, vonásai pedig hamar megkeményedtek a gondolattól. Fájdalmas grimasz futott át ajkán, mintha őt is áram rázta volna meg, holott csak a látomás egy foszlánya éledt fel benne. Az az erős fény talán lehetett...
 - Kicsit ijesztőnek hangzik, ha engem kérdezel - jegyezte meg, ahogy ráfordultak a már falubeliek által is használt földútra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=868220#post868220][b]Máltai Ramóna Emese - 2023.10.08. 21:22[/b][/url]

A megismételt szóra finoman bólint. Előre szegezi tekintetét, az előttük álló földutat figyeli. Sokszor járt már erre, de még így is mindig sikerül felfedeznie valami újat. A fákon, a növényeken, az évszakok váltakozásán. Csak Zalán arcának változását nem veszi észre.
Barátja kijelentésére csak vállat von. Rami eddig bele sem gondolt, hogy ijesztő volna a procedúra. Macerás mindenképp, de nem ijesztő. A viharoktól viszont sosem félt.
- Inkább az ijesztő, ha nem sikerül az átváltozás. - Rengeteget olvasott arról, az ilyesminek milyen következményei lehetnek. Nem is kevésszer ingott meg szándékában, de eddig teljesen semmi sem tudta eltántorítani. - Illetve ha részlegesen csak - teszi hozzá még.
Közben elhaladnak a falu első házai mellett, erősen közeledve a Boglyas tér és a cukrászda felé.