Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Kristófnak

Amikor Kristóf elmagyarázza neki, hogy pontosan mi is az a Mágiaügyi Minisztérium, Derek egy ideig nem szól semmit. Csak magában rágódik a dolgokon. Szóval van ilyen is, és ezzel foglalkoznak, meg bizonyára egy csomó más, izgalmas dologgal. Talán ő is majd a Mágiaügyi Minisztériumban fog dolgozni. Vagy milyen helyek meg szakmák lehetnek még a varázslóvilágban? Talán lehet sárkányidomár, vagy átokkitaláló? Vagy mondjuk lehet házimanó védő? De mi az a házimanó?
- Anyám magyar, ugye. Szóval nem volt nehéz dolgom, két nyelvvel nőttem fel. - mondja, csakúgy mellékesen, mert még mindig máshol jár egy kicsit gondolatban. - De jó lehetett így mindenfelé járni, hiába nem tanulja meg az ember az összes nyelvet.
Bár Görögországban csak úgy ragadt rá a nyelv, mint a piszok, de akkor még kicsi volt, és már régen elfelejtette.
De visszatérve a házimanókra...
- Szolga? Vannak a mágusoknál szolgák? De ugye fizetnek nekik érte?
Nem is tudja, miért vált ez most hirtelen ennyire fontossá. A végén még tényleg házimanó védő lesz. De mi is pontosan az a házimanó?
- Úgy értem... ugye nem csak úgy dolgoztatják őket?
Ez valahogy nem tetszik neki annyira. Volt már szobafogságban, és egy napig is alig bírta. Milyen lehet valakinek élete végéig csak mások utasításait követni? Még akkor is, ha az illető csak házimanó. De mi a fene az? olyan, mint a Hófehérkében, vagy mi?
Nagy nehezen túlteszi magát a dolgon, aztán a levitációs bűbájon is. Nyugtázza, hogy hamarosan ő is képes lesz ilyesmire, és eltökéli magában, hogy amint lehet, meg is tanulja. Valami olyan varázslat sem jönne rosszul, amivel a piszkot is hipp-hopp eltüntetheti a gatyájáról, ami valamiért állandóan sáros lesz.
- Igen, azt olvastam! - vidul fel a kérdést hallva. Végre valami, amihez hozzá tud szólni. - Bár a nevük most nem jut eszembe... de hogyan osztanak be, és melyik milyen? Van olyan, hogy nem osztanak be sehová, és hazaküldenek? Mondjuk mert igazából tévedtek, vagy valami?
Végre kinyögi a kérdést valakinek, ami egész ide úton foglalkoztatta. Mi van, ha ez az egész igazából nem is igazi? Egy nagy tréfa, vagy még rosszabb... nem az, de majd az iskolában közlik vele, hogy egy másik Derek Taylort vártak, és nem őt.

Kristófnak

Amikor Kristóf elmagyarázza neki, hogy pontosan mi is az a Mágiaügyi Minisztérium, Derek egy ideig nem szól semmit. Csak magában rágódik a dolgokon. Szóval van ilyen is, és ezzel foglalkoznak, meg bizonyára egy csomó más, izgalmas dologgal. Talán ő is majd a Mágiaügyi Minisztériumban fog dolgozni. Vagy milyen helyek meg szakmák lehetnek még a varázslóvilágban? Talán lehet sárkányidomár, vagy átokkitaláló? Vagy mondjuk lehet házimanó védő? De mi az a házimanó?
- Anyám magyar, ugye. Szóval nem volt nehéz dolgom, két nyelvvel nőttem fel. - mondja, csakúgy mellékesen, mert még mindig máshol jár egy kicsit gondolatban. - De jó lehetett így mindenfelé járni, hiába nem tanulja meg az ember az összes nyelvet.
Bár Görögországban csak úgy ragadt rá a nyelv, mint a piszok, de akkor még kicsi volt, és már régen elfelejtette.
De visszatérve a házimanókra...
- Szolga? Vannak a mágusoknál szolgák? De ugye fizetnek nekik érte?
Nem is tudja, miért vált ez most hirtelen ennyire fontossá. A végén még tényleg házimanó védő lesz. De mi is pontosan az a házimanó?
- Úgy értem... ugye nem csak úgy dolgoztatják őket?
Ez valahogy nem tetszik neki annyira. Volt már szobafogságban, és egy napig is alig bírta. Milyen lehet valakinek élete végéig csak mások utasításait követni? Még akkor is, ha az illető csak házimanó. De mi a fene az? olyan, mint a Hófehérkében, vagy mi?
Nagy nehezen túlteszi magát a dolgon, aztán a levitációs bűbájon is. Nyugtázza, hogy hamarosan ő is képes lesz ilyesmire, és eltökéli magában, hogy amint lehet, meg is tanulja. Valami olyan varázslat sem jönne rosszul, amivel a piszkot is hipp-hopp eltüntetheti a gatyájáról, ami valamiért állandóan sáros lesz.
- Igen, azt olvastam! - vidul fel a kérdést hallva. Végre valami, amihez hozzá tud szólni. - Bár a nevük most nem jut eszembe... de hogyan osztanak be, és melyik milyen? Van olyan, hogy nem osztanak be sehová, és hazaküldenek? Mondjuk mert igazából tévedtek, vagy valami?
Végre kinyögi a kérdést valakinek, ami egész ide úton foglalkoztatta. Mi van, ha ez az egész igazából nem is igazi? Egy nagy tréfa, vagy még rosszabb... nem az, de majd az iskolában közlik vele, hogy egy másik Derek Taylort vártak, és nem őt.

Kristóf is élvezte, hogy annak idején annyi helyet ismert meg a saját szemével, de azért most érzi csak miért nem tartotta annyira helyesnek ezt az anyja. Sokkal később sikerült elsajátítania azokat, amiket a korabeliek már a kisujjukból ráztak ki. Gondolatainak inkább nem ad hangot, helyette inkább a házimanókra terelődik a téma.
- Háááááát... - na mi legyen, mondja vagy sem? - Nem mindegyik. De a kastélyban szabad házimanók élnek, akik önszántukból dolgoznak itt. Viszont még manapság is sok olyan család van, akiknél generációk óta szolgálnak. - megvonja a vállát, többet nem igazán tud tenni ő se. Vannak, ahol a hagyományok nagyon fontosak még így a XXI. században is. Szerencsére ő az ilyenekből rendesen kimaradt, otthon nem tűrte a mágikus dolgokat az anyja.
Derek szeme végre felcsillan, a házakról már hallott. Ám úgy tűnik csacsiságokat olvasott.
- Pfff, fooogalmam sincs. Komolyan. Én csak levelezőre jártam ide, nem osztottak be. A nevüket se tudom, csak a címerállatukat. Az egyiknek biztos hogy unikornis, engem oda soroltak volna be az tuti, a másiknak egy főnixmadár, a harmadiknak egy hatalmas szfinx és az utolsónak egy sárkány. De nem hiszem hogy hazaküldenének, azért nem viccből küldözgetik el a leveleket. Amúgy meg, ha kiraknának estére, küldj a baglyoddal egy levelet és nálam elalhatsz éjszakára. - vigyorog egy sort, de reméli leesik a fiúnak, hogy csak viccelt. Időközben beértek már az iskola kapujához, az égen pedig megjelent az első csillag.
- Hát, itt volnánk. - állapítja meg a kapura pillantva. Testsúlyát ide-oda helyezgeti, majd rámosolyog bátorítóan az ifjú padavanra.
- Bekísérjelek, vagy innentől inkább egyedül szeretnél menni?

Kristófnak, aki tök jó fej

A házimanókról tett beszámoló után Derek ismét gyanús csendbe burkolózik. Nem sokszor szokott ilyet tenni társaságban, de most egymást követik a vadabbnál vadabb gondolatok a fejében. Azért érzékeli, hogy a férfi valamivel kíméletesebben festhette le a helyzetet, mint amilyen lehet, és ezért hálás neki. Hiszen még csak most ismerte meg, és senkije se neki, mégis kedves hozzá.
Azért mégis csak kissé vidámabbá válik a gondolattól, hogy akármilyenek is legyenek ezek a házimanók, legalább a kastélyban azért dolgoznak, mert akarnak. Legalábbis Kristóf ezt mondta neki. De miért hazudna? Nos igen. Derek olykor hajlamos a naivitásra.
- Főnix, meg sárkány, de király! - lelkendezik, amikor vidámabb témára terelődik a szó. Némiképp megnyugszik a mondatra, hogy nem viccből küldözgeti a leveleket, és nem kezd bele a magyarázkodásba, hogy márpedig mi van akkor, ha oké, hogy nem vicc, de tévedés. Végül mégiscsak elvigyorodik.
- Kösz. Ez biztatóan hangzott.
Már egészen rájuk esteledett, és az égbolt is kezd csillagporossá változni. A kapunál megállnak, és Kristóf felteszi a nagy kérdés. Na persze nem azt a nagy kérdést. Derek felsóhajt.
- Azt hiszem innentől egyedül kellene mennem. - fordul a férfi felé némi szemlélődés után. - Ez az én utam, vagy valami ilyesmi szöveg jöhetne itt. - mosolyog féloldalasan.
- Meg már így is eléggé feltartottalak, és közben sötét is lett meg minden... szóval... nem akarlak továbbra is feltartani. Nagyon köszönöm! - nyújtja a kezét. - Egyébként a teljes nevem Derek Taylor. Csak, hogy tudd, ki küld neked baglyot majd az éjszaka közepén, ha kicsapják. - tréfálkozik ő is egy kicsit.