A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=871757#post871757][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.12. 22:18[/b][/url]

Én teljes mértékben megértem az apámat, meg az értetlen tekintetét. Mindenesetre mind a ketten úgy láttuk, már nincs több kifogásom, amivel elodázhatnám a nyomi reptan órákat. Aztán meg mégse akarok az egész évfolyam előtt beégni, így nehéz lépésre szántam el magam.
Jó, pillát rebegtetni Bálintnak, és szépen nézve megkérni, hogy ugyan segítsen már, nem volt olyan nehéz. Diplomatikusan elhallgattam a tényt, hogy amúgy én annak az izének a közelébe se megyek, mert tudtam, akkor nem pocsékolná rám az idejét. De tényleg rettegek, nekem ez nagyon életidegen, és hát na... a seprűvel söpörni szoktak, valljuk be. Nem repkedni, meg agresszív labdákat kerülgetni, mert az mennyire fun. Nem, nem tartom funnak, de valamiért itt ez a menő, és ami még rosszabb, a reptan meg alaptantárgy. És akkor ez még a publikusabb része az ellenérzéseimnek, vannak ott mélyebb gyökerek is, amikre még csak gondolni sem vagyok hajlandó.
Ennél határozatlanabbul se sétáltam még. Magamban kismillió okot felsorolok, miért nem kellene nekem odaérnem, de a lelkiismeretem győz, csak nem fogom felültetni a háztársam.
- Szius - a kezeim a zsebemben. Sose szoktam zsebre dugni a kezem, újonnan már a tartásomra is nagyon odafigyelek, mióta Gertrúd néni belém verte.
- Nem hazudtam, tényleg nem ültem még seprűn... csak apus nem írhat igazolást, nekem meg tökre le kell vizsgáznom - húzom el a szám, mert ez mennyire gáz már.
- Szóval akkor.... seprű... - sóhajtok egy nagyot, körbejáratva a tekintetem a pályán, de szinte látom, hogy a fűszálak is ledöbbennek azon, hogy a lábam rajtuk. Hát én sem vagyok kevésbé meglepett, esküszöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=871772#post871772][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.13. 09:49[/b][/url]

Biztos komoly gondok vannak velem, ezt már a múltkor is elkönyveltem. Bálint iszonyat jól tud kinézni, az ami mégis jobban tetszik benne, hogy ezzel ő teljes mértékben tisztában is van. Nem kell az egóját legyezgetni, és nem kell feleslegesen bókolgatni neki, mert tudja magáról. Hát milyen ritka már az ilyen, én meg a segítségét kértem, ahelyett, hogy randira hívtam volna. Lencsu szerint már le kellene mondanom az elveimről, de nem fogok. Igenis a pasi hívjon el... egyszerűnek tűnik, de mégsem az.
- Ja ez? Csak az edzős cuccom - megvonom a vállam, mert most tényleg nem vittem túlzásba, leszámítva az arcom. Amiatt keltem iszonyat korán, mert a heti rutint is gyorsan be kellett iktatnom, mielőtt a bőröm olyan lesz, mint a szahara. Hogy én mennyire imádom Benzsayékat... bár már a múltkor is elgondolkodtam rajta, micsodák ők, hogy mindent meg tudnak szerezni.
- Bácsi - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm.
- Ne nagyon hangoztasd. Apunak azt mondtam, hogy a ház legjobb pasijával lógok... ha még az is kiderül, hogy bácsi is... tuti stroekot kap - vigyorodom el, mert hát... apu nehezen kezeli ezeket a fiú dolgokat, hiába mondom el neki minden alkalommal, hogy semmilyen fiú dolog nincs igazából.  
- Futni szeretek - biccentek, ezzel teljesen együtt tudok élni, futok neki bármeddig, amíg elfelejthetem közben a seprűt, esküszöm.
- Futsz velem te is, vagy odaállsz a pálya közepére üvöltözni, ahogy egy tisztességes tanár teszi? - pislogok szépen, mert a mugliknál a tesitanárok pont az utóbbit teszik. De hallottam már olyanról is, hogy közben labdákat dobáltak a diákokra. Beteg elmék, én mondom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872222#post872222][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.18. 11:38[/b][/url]

- Szeretek alkalomhoz illően öltözni - pislogok szépen, és még csak nem is hazudok. Én élvezem a több órányi hezitálást két ruha között, meg magát a készülődést, bárhová is megyek. A legjobban meg azt, hogy tudom magamról, jól nézek ki, és olyan magabiztossá válok, hogy azt mások is észreveszik. És ez tetszik Bálintban is. Rajta is hamar észrevenni, nem kell neki önbizalomdopping, semmi szüksége rá.
- Én csak tényeket közlök. Statisztikám is van, mert múltkor a lányokkal rangsoroltunk... épp csak picivel előzött be Várffy prof.. sajnálom - kegyetlenek a szavak, mégis aranyosan vonok vállat, mert a második hely is igazán szép, főleg, hogy Várffy profé az első. Ha úgy nézzük, az eridonos simán első helyen van.
- Azért bízok benne, hogy apu szíve elég masszív.... sok mindent el kell, hogy bírjon - vigyorodok el, cseppet sem titkolva, mennyire is könnyű velem az élet. Semennyire, de legalább nem is unalmas.
- Szóval szeretsz te diktálni - biccentek mosolyogva, érzékeltetve, hogy ezt szépen el is raktároztam magamba, és mielőtt még kérdések lennének, futni kezdek, játékosan meg is lökve a vállammal, hogy aztán rágyorsítva, megelőzzem kicsit. Aggódnék, ha nem kellene amúgy is vigyáznom az alakomra, és az ilyen jellegű edzések idegenek lennének számomra, de mivel modellkedek... nem fogok pánikba esni.
Egy idő után persze visszalassítok, nem fogom én végigsprintelni, a nem tudom hány kört, főleg, hogy Bálint gondoskodik arról, még csak unalmas se legyen.
- Most igazán röhögnöm kellene, hogy ez aligha nevezhető tétnek, de tekintve a seprűvel való viszonyomra.... rendben - vigyorogva, még a kezem is nyújtom. A tenyerem sem izzad még, épp csak a beszéd nehézkes, de valószínű ezzel ő is így van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872310#post872310][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.19. 11:39[/b][/url]

- Te szegény - igazából nem tudom, erre mit kellene mondanom. Talán sápítoznom, hogy mondhat ilyet, talán azt kellene, de annyira elegem van már az illemórákból, meg a többiből, hogy rendesen felüdülés Bálinttal lenni. Jó, egyébként meg is értem, szörnyen el tudják magukat cseszni a lányok, ezt már rég leszűrtem.
- Várffy, Várffy - széttárom a karom vigyorogva, hisz mulattat valahol a kiakadása, de megvonom a vállam, mert ez így alakult.
- Szerintem a második hely is nagyon szép, és figyelembe véve, hogy az első vén szar... igazából első vagy - még pislogok is mellé szépen, mielőtt futásnak erednék. Tényleg szoktam. Van hogy a kutyukkal az erdő szélén, de volt, hogy a birtokon is, szóval azért elég jól bírom. Viszont nincsenek illúzióim, labdába se tudok rúgni egy kviddicses mellett, de legalább megpróbálom.
- Aztán te lennél a legjobban meglepődve, ha a seprű helyett az utóbbit választanám - közlöm vele hangosan, mert felzárkózni nem akarok, de a kihívó mosoly odakerül az arcomra. Pedig ez igaz, hisz a seprűtől még most is rettegek.
- Miért Barack? - jön a magától értetődő kérdés, még a homlokom is ráncolom mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872901#post872901][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.28. 01:25[/b][/url]

- Ugyaaan, csak túléled - tényleg elnevetem magam, mert iszonyat viccesnek tartom. Épp csak nem kezd toporzékolásba.
- Mit törődsz a hülye listákkal? Azt hinné az ember, neked nincs szükséged ilyen megerősítésekre. És ne... ne gyere nekem azzal, hogy amúgy is hülyeség, mert tudom, hogy nektek fiúknak is van - forgatom meg a szemem, épp csak nem érdekel, fent vagyok-e rajta, és hányadik lehetek. Nekem elég a tudat, ha belenézek a tükörbe, simán egy egyes lányt látok.
Futok én, és büszke is vagyok magamra. Ki hitte volna, hogy nem csak arra jó, hogy kikapcsoljam az agyam, hanem arra is, hogy lenyűgözzem az eridonost a kitartásommal. Nem pihegek, nem akarok meghalni, és még az oldalam se fogom, csupán azért... mert tényleg sokat futok.
- Bókolsz Scheffler? - nevetem el magam, így le is lassítok, és megrázom a fejem.
- Az fel sem merül benned, hogy én talán nem akarok odaülni? - rebegtetem a pillám, mert nyilván azért nem rejtem véka alá, hogy tetszik nekem. És nagyon sok más ember is a kastélyban, de egyszerűen most mit csináljak? Bármerre nézek, jó nézni. De ez is olyan, hogy jól néz ki, jól néz ki... de haza azért nem vinnéd.
- Csalódást okozol. Én a titkaidért jöttem - biggyesztem le az ajkam, szomorúságot mímelve, és ahogy újra odaérünk, ahonnan futni kezdtünk, én meg is állok, hogy elvegyem az egyik üveg vizet, és kortyoljak belőle párat.
Az utolsó kortyot szépen ki is köpöm, aztán köhögni kezdek, miközben ő még mindig a következő haditervet ecseteli.
- Pilatesezni szoktam... - nézek rá óvatosan, ahogy megtalálom a hangom. Taktikusan inkább nem is reagálva a szavaira. Ez bolond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873020#post873020][b]Löwenherz Zsanna - 2024.01.31. 08:52[/b][/url]

- Romantikus - biccentek is mellé mosolyogva. A női büszkeségem persze sápít bennem, mert nekem is azt kellene, vagy legalább kikelni magamból, hogy minek néznek minket, de... az az igazság... nem veszem magamra. Valószínűnek tartom, hogy rajta van a nevem azon a listán, de azt még valószínűbbnek, hogy nem mostanában fogják azt kihúzni, és itt nincs szó semmilyen büszkeségről, egyszerűen csak... nem állok be a sorba.
- Nem tudom Bálint... én inkább az üvegházban szeretkezős lány vagyok - poénkodok természetesen, de még hagyom is, hogy kiüljön a fintor az arcomra. Mást sem szeretnék jobban, mint büdös izzadtságszagban, valahová felkenve lenni. Na, az ilyen lányok tényleg megérdemlik, hogy kihúzódjanak arról a listáról.
Persze egy pillanatra sem felejtem el - vagy legalábbis nagyon igyekszem nem elfelejteni -, miért is vagyunk itt, szóval futok is, és próbálok nagyon az edzésre koncentrálni. Viszont alapból a koncentrálással is nehézségeim vannak, Bálint jelenléte meg csak ront a helyzetemen.
- Ha már ez sok neked - őszintén döbbenek le, mert tudatosan fogom vissza magam, és ha már ezt soknak tartja, nem is tudja, mi vár rá később. De el kell vigyorodnom a gondolatra, mennyire fogja ő még sajnálni, hogy egyáltalán szóba állt velem. És én mennyire fogom azt élvezni.
- Vagy ez megint olyan célzás volt, hogy másra kéne használnom a szám? - szűkítem a szemeim, mert amíg csak az adok-kapok megy, nincs nekem ezzel gondom. Nem is hoz zavarba, és szívesen le is csapom én azt a labdát, valahol még élvezem is, esküszöm.
Igen, a következő elejtett megjegyzésig, merthogy a mosolyom az arcomra fagy, mikor látom, azt már nem is teljesen poénnak szánta. Beharapom az ajkam, de állom én a tekintetét, hisz nem vagyok beszari.
- Mutasd meg, hogyan kell - ártatlanul rebegtetem meg a pilláim, igen kicsit rá is játszva. Valahol él bennem a gyanú, hogy nem számít erre, de minek kellene hazudnom, vagy megjátszanom azt, ami amúgy nem valós? Úgyis rájönne magától. Egy csókban meg igazán nincs semmi, nem?
Azért van ami kiveri nálam is a biztosítékot, de annyira, hogy még sikeresen félre is nyelek, de gyorsan normalizálom magam.
- Lány vagyok. És nem... nem hiszem, hogy tudok fekvőtámaszozni - nevetek fel őszintén, még a fejem is megrázom.
- És egyébként... járnak velem fiúk is pilatesre. Te is kipróbálhatnád, új embert csinálna belőled, és esküszöm nem mondanám el senkinek - nézek rá hatalmas szemekkel, pont úgy, ahogy aput is rá szoktam venni arra, amit én nagyon szeretnék, de ő nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873224#post873224][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.04. 17:52[/b][/url]

- Zsanci? ZSANCI? - a szemöldökeim az egekbe emelkednek, és rendesen el is vékonyodik a hangom, pontosan úgy, ahogy affektált.
- Nem vagyok CI-s lány - rázom meg a fejem. Azok picsák. Jó, néha én is, de akkor is. Még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, hogy rendesen kikérjem már magamnak. Pedig csak furcsa. Engem nem szoktak csak úgy becézgetni.
- Edzeni - biccentek, memorizálva, hogy tényleg ezért vagyunk itt. A figyelmemmel alapjáraton is akadnak gondok, nem hogy még most. A szám meg nagy, és sose tudom, mikor van az a határ, amit nem kellene átlépni. Most is aranyosan pislogok, épp csak nem számolva azzal, Bálint egy laza mozdulattal olyan mattot ad nekem, hogy azt öröm nézni.
Egy csomó blogot meg reddit posztot olvastam már így a nagy elsőkről. Kellemetlen, és kevésbé kellemetlen sztorikat, de valahogy nem láttam közöttük azt, ami valójában történik. Szemeim automatikusan csukódnak le, ahogy az eridonos fél pillanat alatt szünteti meg a távolságot kettőnk között, és mire azt feldolgoznám, már meg is érzem az ujjait a hajamban. Épp csak egy apró nyögésre futja, csak azért mert.... mert most mi a franc történik? Kismilliószor játszottam már el ezt, és nem állítom, hogy nem játszottam el a gondolattal, mi lesz, ha engem valaki megcsókol. Nos, minden lejátszódott a fejemben, csak az nem, ami valójában történik. Ajkaim résnyire nyílnak, ahogy még elcsípem, hogy ő beharapja a sajátját. A torkom úgy szárad ki, mint ami egy hete nem találkozott már vízzel, és... teljesen befeszülve hagyom, hogy a szája az enyémhez érjen.
Ó apám, remélem ezt nem látod... még hallani se fogsz róla...
Nem tart ez olyan sokáig... azt hiszem, nekem egy fél örökkévalóság, és a bizsergés, amit érzek még akkor se hagy alább, mikor Bálint már a közelemben sincs. Látom én az ajkait mozogni, Merlin a tanúm rá, de csak arra tudok koncentrálni, hogy nem is olyan rég éreztem őket, meg hogy vajon akkor is így mozogtak-e. Hallani persze nem hallok, csak a fülemben lévő dübörgést hallom, azt is csak halványan érzékelem, hogy kezemben lévő üveget is elvesztettük úgy, mint engem. Megrázom a fejem, megpróbálom én összeszedni magam, mielőtt még neki állna cikizni.
Nos, az hogy én... ismétlem ÉN nem bírok megszólalni, az igencsak ritka állapot, így biccentek egy nagyot, és ha helyezkedik, teljesen kótyagosan ülök a hátára, ami tényleg élete ötletének bizonyul, így legalább nem látja, mennyire széthullottam.
- Nem is tudnálak elképzelni tréningnaciban egy szőnyegen - beletelik némi időbe, mire sikerül halkan elnevetnem magam. Kapaszkodok közben, mert lezúgni azért mégse szeretnék.
- Nem vagyok nehéz? Szólj ám, ha elég... nem akarom, hogy miattam sérülj le - mert részemről, én élvezem, főleg mert így tényleg premier plánból látom dudorodni az izmait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873418#post873418][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.08. 20:05[/b][/url]

Őszintén? Sosem romantizáltam túl az első csók dolgot. Az első randim után én elkönyveltem, hogy nekem ezek a dolgok nem mennek, így nem is igazán lovaltam magam beléjük. Nem voltak elvárásaim arról, hogy kivel történjen meg, vagy hol. Milyen aláfestő zene zengjen a fülemben, és hogy menjen le a nap, meg locsoljon már valaki ránk Wassert. Nem is igazán szeretem ezeket a túlzó dolgokat. Másban igen. Szent meggyőződésem, hogy se elég csillámos, se elég rózsaszín nem lehet valami, de... analfabéta vagyok ilyen lányos dolgok terén. Elfecsegek róluk én esküszöm, sokszor már úgy elő is adom magam, hogy szinte már én is elhiszem, hogy szakértő vagyok, holott emlékszem én, hogy csak egy puszit kaptam az arcomra, és ki akartam futni a világból.
Most nem akarok. Vagy nem tudom. Teljesen mindegy különben, mert az agyammal együtt a lábaim is leblokkoltak, csak mert... mert ez valódi volt. És sokkoló. Még akkor is, ha Bálintnak nem jelent semmit, hisz ő mondta, nekem meg eszemben sincs ezt megcáfolni.
- Aha... ami nagyon puha, de szorít, mint a fájdalom - motyogom, de még a hangomon is hallatszik, hogy sokkhatás alá kerített. Még csak fel sem bírom húzni magam az arcát látva, mert sejtem... igazán szánalmas látvány lehetek.
Megvonom a vállam. Kapaszkodok én. Bele a vállába, de nem tart sokáig, mert a kezeim maguktól döntenek úgy, hogy közben felfedezőset játszanak, így mire észbe kapok, már a hátán simítanak végig. Még csak rosszul se érzem magam tőle. Persze csendben maradok, valahogy felfogja az agyam, hogy ezek a percek most Bálinték, és ha nem figyel akkor abból még baj is lehet. Ráadásul mikor késznek nyilvánítja a bemelegítést, le is pattanok róla, pont mint aki parázsba ült.
- Én... mutasd meg hogyan kell - sóhajtok fel, égnek emelem a tekintetem, épp csak nem vagyok annyira magabiztos. Még hátrálok is kicsit megszeppenve, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt. Már nem a fiúra nézek. Már a seprűt nézem, amire egyszer ígyis úgyis fel kell szállnom. Csak ne lenne ennyire ijesztő.
- Nem kezdhetnénk inkább... egy sárkánnyal? - dobom fel egy utolsó utáni lehetőségként. Kicsit talán meggondolatlan, de... ide nekem a Magyar Mennydörgőt a francba, csak arra ne. Arra nem biztos hogy készen állok, és holt biztos hogy nem Bálint előtt szeretnék összezuhanni... ennél is jobban. Még az ajkam is rágcsálni kezdem, ami idegesítő szokásom, csak nem bírok róla leállni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=874105#post874105][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.27. 10:30[/b][/url]

- Mert nagyon jól néz ki - adom meg az egyértelmű választ, de úgy, mintha magát a kérdést sem érteném. Oké, már szinte mindenki tudja, nálam felületesebb lány, aligha szaladgál ebben a kastélyban, de ez engem egy cseppet sem zavar. Jól érzem magam így. Jó, most nem. Most Bálint lesokkolt, és talán utálom is kicsit miatta, meg magamat is, mert fogalmam sincs, mit kellene kezdenem magammal. A semminél teszem le a voksom, próbálom magam átlendíteni a történteken, és csak élvezni, hogy rajta ülök, és mintha libikókáznék. Fú de szerettem azt kiskoromban.
Persze nem tart sokáig, gyorsan le is pattanok róla, azért odafigyelve arra, hogy ne tegyek benne kárt. Nem szeretnék.
Az ötletére továbbra sem lelkendezem, hiába kértem én, hogy segítsen. Úgy tűnik, a határozottságom meg az elszántságom, eddig tartott. Most elfutnék, de ehelyett csak a seprűket bámulom.
- Dehogy félek - két pillanat alatt fújom fel magam, még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, mert csupán a feltételezés is sértő. Sértőn betalál egyébként, és ez hamar meglátszik az arcomon.
- Csak... annyira bonyi. Csomó dologra kell figyelni ott fent. És ha lezúgok és összetöröm magam? Ahhoz a gagyi gipszhez meg képtelenség normális outfitet összehozni - motyogom, megadva magam, csak mert az ő hangjából is eltűnt a viccelődés. Rá is nézek végül, és aprót vonok a vállamon.
- Jó, basszus. Én is félhetek valamitől... a seprű ilyen - csattanok fel, mert persze, hogy flusztrál, hogy így lát. Sose vagyok ilyen, hát könyörgöm, egy kútba bemásztam volna, ha a nyomi Ebony nem állít le. Mérges vagyok. Magamra vagyok mérges, mert most aztán tényleg nem érzem menőnek magam. Ráadásul, ha nagyon magamba akarnék nézni, még tudnám is, hogy a félelem a legkevesebb, ami miatt a seprűket messziről kerülöm, van ott valami mélyebb és csúnyább dolog is, amire még csak gondolni sem vagyok hajlandó, nem hogy beszélni róla.