A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=615045#post615045][b]Piper Evelyn Brown - 2016.08.31. 20:44[/b][/url]

Magában beszélő lány

Normális esetben a kviddicspálya lelátóinak a közelébe se mennék, de a kastélyban elcsíptem egy beszélgetést, miszerint ma nem tartanak edzést a pályán, ezért errefelé vettem az irányt én, és a hónom alatt hurcolt 849 oldalas horror könyvem. Már régóta meg akartam nézni a híres neves kviddicspályát, na meg amúgy is kerestem egy helyet, ahol egyedül lehetek, így két legyet üthetek egy csapásra. Útközben lapozgatom a könyvet és keresem, hol is tartok jelenleg. Sohasem használok könyvjelzőt, szerintem azt azok használják, akik nem is figyelnek annyira az olvasmányra, így pedig rá vagyok kényszerítve, hogy odafigyeljek mindenre, hogy tudjam, hol hagytam abba legutóbb. Amikor megtalálom - 312. oldal - odateszem az ujjamat és ott is tartom, míg a pályához nem érek.
A pálya hatalmas, teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem, így nem is pocsékolom nézelődésre az időmet, hanem a pálya kellős közepére sétálok, leülök a földre és neki állok olvasni. Egy idő után annyira belemerülök, hogy észre sem veszem a lányt, csak akkor, amikor hallom a hangját. Kicsit összerezzenek, bár nem hinném, hogy a lány lenne az oka, inkább a könyv. Viszont, ami felkelti a figyelmemet az az, hogy bár a lány egyedül van, mégis beszél valakihez. Azt látom, hogy nem hozzám beszél, engem észre sem vesz, így hát körülnézek, de sehol sem látok egy lelket sem kettőnkön kívül. Mi a fene? Gondolom. Egy kis idő kell hozzá, míg felfogom, hogy ez a csajszi magában beszél. Biztos bolond egy kicsit, és ezzel a gondolattal meg is próbálom kizárni a külvilágot, hogy elmerülhessek a könyvemben. Viszont nem bírom sokáig, eléggé idegesítő, ezért odakiáltok.
- Hé, bolond! Nem zavar, hogy én itt olvasnék? - kérdezem és közben felmutatom neki a könyvet, hogy lássa, miről is beszélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=615157#post615157][b]Piper Evelyn Brown - 2016.09.01. 17:35[/b][/url]

A dilis lány

Nem tehetek róla, de kitör belőlem a röhögés. Egyrészt azért, mert látom ezen az ártatlan kislányon, hogy mindjárt elsírja magát, amiért beszóltam neki, másrészt pedig még mindig többes számban beszél, pedig rajtunk kívül tényleg nincs más a pályán. Még körül is nézek újra és újra, de senkit nem látok. Csak ezt a lányt, két seprűvel a kezében.
- Nahát! Te igazán bátor lehetsz, ha egy fenékkel akarsz megülni két seprűt. Vagy talán a láthatatlan barátodnak hoztad? Nem veszélyes neked a kviddics? Talán még a végén azt képzeled egy meccs közben, hogy eltalált egy gurkó és csak úgy lezuhansz a magasból. - gúnyolódok vele még mindig nevetve.
Mivel elég zűrös éjszakám volt megint, ami azt jelenti, hogy visítozva ébredtem, így nagyon nincs kedvem valami flepnishez, aki másodmagával akar játszani, miközben totál egyedül van. Én csak olvasni jöttem ide, egyedül akarok lenni, semmi mást. Nem akarok ezzel a lánnyal balhézni sem, de ha most azonnal nem hagy békén, megteszem. Kezdek kijönni a béketűrésemből, úgy érzem, ami se nekem, se ennek a lánynak nem lesz jó.
- Figyelj, felőlem játszadozz csak, vagy menj és bőgd ki magad előtte, de én előbb voltam itt, mint te, és nem megyek innen sehova, míg a kedvem úgy nem tartja. Akár tetszik ez neked, akár nem. - beszéd közben felállok, hogy még ijesztőbb legyek és végre tényleg békén hagyjon ez a lány. - De, ha csak egy hajam szála is meggörbül, miközben te játszol, mert nekem jössz vagy ledobsz egy kvaffal, utána megnézheted magad. - fenyegetem.
Visszaülök a földre, újra kezembe veszem a könyvemet és úgy teszek, mintha senki sem állna előttem. Kissé furdal a lelkiismeret, amiért így rátámadtam valakire, akit egyáltalán nem ismerek, de megvan a saját problémám és semmi másra nem vágyok csak egy kis egyedüllétre, vagy alvásra, amit azért itt nem tehetek meg, de a teafűből, amit anya küldött, abból még van egy kicsi, szóval ma éjjel biztosan kialszom magamat. De addig is, olvasni jöttem ide, így olvasni is fogok és már csak azért sem megyek el innen. Előbb itt voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=615730#post615730][b]Piper Evelyn Brown - 2016.09.05. 17:13[/b][/url]

Bogi

Oké, megeshet, hogy egy kissé szőrős szívű voltam ezzel a lánnyal. Vagy talán nem is szőrős szívű, inkább tapintatlan és bunkó. Azt mondja, valami Briginek hozta a másik seprűt, majd motyog még valamit és visszamegy a labdákhoz. Próbálok inkább nem is foglalkozni vele, tovább olvasok inkább, de egy idő után felüti a fejét a lelkiismeretem. Így nincs mit tenni. Egy nagy sóhaj kíséretében becsukom a könyvemet, feltápászkodok a földről és elindulok a lány felé.
- Hé! - szólok oda neki, aztán eszembe jut, hogy jobb lenne kedvesebb hangot megütnöm. - Vagyis, várj egy pillanatot!
Megállok a lánnyal szemben és mélyen a szemébe nézek, amitől még inkább egy kis féregnek érzem magamat, mert mást sem látok, csak szomorúságot.
- Ne haragudj, kérlek! Nekem is megvannak a magam problémái, amitől eléggé szúrós vagyok ma. Azért a pályára jöttem olvasni, mert a kastélyban hallottam, hogy ma nincs edzés, és itt még nem jártam. Gondoltam akkor idejövök. Szó, mind száz, elnézést kérek a viselkedésemért, viszont még mindig nem értem, kicsoda Brigi. Ha szeretnéd mesélhetsz róla.
Amióta az iskolában vagyok, még egy emberrel sem barátkoztam össze ennyire, mint amennyire most ennek a lánynak felajánlottam. Kissé olyan, mint én. Én is ilyen holdkóros szoktam lenni a rémálmaim után. Ezt persze nem mondom el neki, még nem, hiszen nem is rólam van szó, na meg nem is ismerjük egymást. Ja, és lehet, hogy a holdkóros jelzőre megsértődne. A bocsánat kérés után viszont csendben maradok és figyelem a leányzó reakcióját. Várom, hogy elküldjön melegebb éghajlatra, a másik opció pedig az lenne, hogy a vállamra borulva bőgi ki magát. Talán ez a Brigi egy gyerekkori képzeletbeli barátja, vagy lehet, hogy létező lány, csak én nem látom, mindenesetre eléggé szégyellem magamat, amiatt, ahogy viselkedtem. Szóval most várok.