A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=569237#post569237][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.01. 12:04[/b][/url]

Hiába járt vissza a lány, attól függetlenül semmi sem volt úgy az igazi. Csupán azokra a pár órákra nem volt egészen egyedül, de mivel Nette másik lába folyamatosan Roxfordban lógott, így vele sem lehetett egész teljesen. Azért meg kell hagyni, őt egyáltalán nem zavarta az, hogy egyedül kell tengődnie nap, mint nap. Olykor mellé szegődött egy-egy ismerős, de javarészt akkor is máshol járt, fejben egész biztosan. Többnyire a kastélyban kóborló szellemekhez hasonlított.
Viszont ennek vége, legalábbis elméletileg. Ma tért vissza Nette véglegesen. Várta, hogy hátha majd megmutatkozik a szobában, de döbbenetére ez nem történt meg, így neki kellett átsomfordálnia a lány szobájába. Az udvariassági normáknak eleget téve kopogva nyitott be, de ismét csak az ürességet találta, csupán egy-két bőrönd szakította meg az ismerős képet. Legalább biztos lehetett abban, hogy tényleg visszajött és nem lett véglegesen egyedül hagyva. Talán tényleg ettől fél a legjobban, hogy ismét eldobja magától valaki. Valaki, aki már fontos a számára.
Nekivágott a kastély folyosóinak, hogy megkeresse. Az életben nem tett még ilyet, hogy ennyit fordítson energiát egy személyre. De látni akarta.
Rengeteg terembe benyitott, persze a diszkrét helyeket nem háborgatta. Viszont a lány nem volt sehol...
Feladhatta volna, hisz csak nem változtatott annyit Nettén az elmúlt egy hónap, hogy megfeledkezzen róla és ne keresse. Várhatott volna, de mindig azt teszi. Egyszer lehetne ő a férfi ebben a kapcsolatban.
Elég sokára keveredett csak a kviddicspályára, mint utolsó utáni lehetőség és döbbenten nézte a magasban repkedő ismerős sziluettet. A pályán rajtuk kívül nem volt már senki, félhomály uralkodott körülöttük.
Sóhajtva dugta kezeit zsebre és indult meg beljebb a füvön, ezzel próbálva közelebb kerülni Nettéhez is.
- Azt hittem már nem játszol. - Épp csak olyan hangosan kiált fel, hogy biztosan meghallja a lány is. Most, hogy végre ismét a szeme előtt van, valami mintha benne is helyrebillent volna. Talán a biztonságérzet. Igen, ez lehet az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=569274#post569274][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.01. 15:22[/b][/url]

Türelmesen várna ám, míg Nette befejezi, addig elácsorogna magának ott a pálya közepén. Viszont eszébe sem jutott, hogy a kiáltásával esetleg megzavarhatja a másik koncentrációját. Túl régóta keresi ahhoz, hogy csak úgy állt volna bénán és csupán bámulja a farkasszemezős párost, míg eldöntik, hogy akkor ki kerül győztesen ki a macska-egér játékból. Vagyis jelen esetben a fogó-cikesz játékból, csak épp ennyire sem ért a játék mikéntjéhez, hogy ilyesmit megfogalmazhasson akár magában is. De jobb is így, ahogy történt, hisz legalább sikeresen akcióra késztette a lányt, ő meg nincs várólistára téve. Amúgy is, ha már lejárta a lábát utána, ennyi önzőség talán elnézhető neki.
- Téged kerestelek. - Von vállat, majd kissé habozva ugyan, de lazán megöleli ő is. A puszira pedig orrot ráncol, mint mindig. Amolyan önkéntelen reakció ez már nála.
Épp csak annyira távolodik el végül, hogy teljes egészében láthassa a lányt. Magában nagyot szusszan, hogy végre itt van és marad is, nem csak futólag találkoznak, mert rohannia kéne vissza Angliába. Most végre van idejük megint, bár az, hogy hirtelen ennyi évfolyam választja el őket, még mindig eszméletlen furcsa. Eddig ő volt az idősebb mondhatni, most pedig többszörösen is változott a helyzet.
- Üdv itthon. - Halovány mosoly szökik az arcára, de hamar tova is száll. Nem erőssége az ilyesmi. Tekintete végül a lány arcáról a markára siklik, ahol a kis aranyos szárnyai még mindig csapkodnak kissé.
- Be akarsz lépni a csapatba? - Félig felvont szemöldökkel néz rá. Igazából fogalma sincs, hogy hogyan zajlik mindez. Magáról a játékról sincs fogalma. Egyszer volt kint meccsen csupán, akkor sem igazán tudott figyelni, érthető okok miatt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=570067#post570067][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.03. 15:17[/b][/url]

Az újabb támadásra is csak mérsékelten ugyan, de fintorog kissé. Ennyi idő után sem volt még képes ehhez a fajta szeretetkimutatáshoz hozzászokni és kellőképp viszonozni azt. Egyszerűen majd 15 évig nem igazán kapott ilyesfajta gesztusokat, az utóbbi úgy hat-hét évben pedig egyáltalán nem. Maximum ha alkalomadtán elutaztak a nagyszülőkhöz és az apja nem látta, akkor kapott egy barackot a kobakjára a nagyapjától. De mivel ők azt vallották, hogy nem szólnak bele a gyermekeik nevelési módszereibe, így az ilyen kis apró gesztusok is nagyon minimálisak voltak.
- Eléggé. - Csak halkan jegyzi meg. Igazából egész jól elvolt úgy magának a könyveivel. Olykor még zongorához is ült, na meg a fennmaradó idejének nagy részét amúgy is lefoglalta a színjátszó és az Edictum. Így legalább változatosabban tudta elfoglalni magát.
- Ez egy különösen jó hír. - Kissé el is mosolyodik és már most a szájában érzi a finomságot.  De emellett arra is jut ideje, hogy magában fellélegezzen, ha végre szabadul az ölelésből. Szereti, szereti, de azért egy bizonyos távolságból jobban, na.
Félig felvont szemöldökkel hallgatja a beszámolót és egyből próbálja is magában összerakni, mielőtt még a végére érne a lány. Aha, szóval a lényeg az, hogy megint alig lesz itt. Oké, akkor a vegetációs időszaka kicsit tovább nyúlik majd, semmi gond.
- Nem ismerem. - Vonja meg a vállát is mellé. Köztudott, hogy analfabéta a sportokhoz, a kviddicsről nem is beszélve. Repülni se repült még soha! Felmentése van a tárgyból, úgy bizony.
- Értem. Gratulálok. - Hirtelen többet nem tud ehhez hozzáfűzni, hozza a szófukar formáját. De nem érinti túl jól a hír, na. Persze, örül, ha a lány sikereket ér el, meg sztár lesz, de... őt ez hol érdekli? Neki csak annyi kell, hogy végre kitartson legalább egy valaki mellette, hogy ne hagyja el mindenkit. Ha bejön ott a karrier, akkor megint ő kerül majd kispadra. De persze mindezt nem mutatja ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=574569#post574569][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.17. 15:31[/b][/url]

Némán figyelte az arcát, arca kifejezéstelen volt, mint általában. Egy pillanat volt csupán, hogy jobban kitárta azt a bizonyos ajtót a szokásosnál, hagyta, hogy rálépjen a küszöbre a lány és belé lásson jobban, mint mások. Mégis megint ugyan ott van, ahol egész életében. Megint egymaga marad majd, csak épp már érezni fogja a már megszokott jelenlétnek a hiányát. Ez pedig rosszabb, mintha nem is kezdett volna el kötődni. Legalábbis neki sikerül ennyire drasztikusan látni mindent. De ebben is csupán a belenyugvás lapul meg, na meg óvatosan, lassan hajtja beljebb az ajtót... Ismét próbál elzárkózni kissé, hogy megmaradhasson a semleges érzelmek mezején és képes legyen a racionalitására hagyatkozni, mint mindig. Az érzelmek kegyetlenek és veszélyesek, bármikor az ember ellen fordulhatnak. Leginkább akkor, ha az ajtó már teljesen kitárult...
Csak vállat von és az arany szárnyasra téved a tekintete. Az a kis labda mintha gunyorosan kiröhögné. Szörnyű a képzelet, ha egyszer szabadjára engedik.
- Nem lesz sok? - Félig felvont szemöldökkel néz vissza rá. Az senkinek se lenne jó, ha túlhajszolná a lány magát. A kviddics amúgy sem épp egy veszélytelen sport, látta, ahogy Kamilla is leesett a meccsen... És ha nem lesz ott senki, hogy elkapja? Arról nem is beszélve, hogy épp csak visszakapta az emlékeit Nette, megint kockára tenné őket? De ez ugye nem az ő dolga...
- Én? - Döbbenten bámul rá, hirtelen nem érti, hogy mégis mi keresnivalója lenne ott. Hisz semmit sem ért ehhez a sporthoz, na meg lesznek ott rajta épp elegen. Viszont a pillanatnyi teljes tagadás után képes végre logikusan is végiggondolni a dolgokat.
- Szeretnéd, hogy ott legyek? - Ha Nette ezt szeretné, akkor természetesen megy, ha ezt a külső feltételek is engedik. Ő csak szeretne végre újra nem egyedül lenni. Akármennyire is tagadja ezt a tényt saját maga elől is.