A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611758#post611758][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 15:15[/b][/url]

Még egyszer ellenőrzöm a kontyba erőszakolt tincseim, nehogy futás közben aztán teljesen szétessen az egész és a megállással, újrarakással értékes percek vesszenek el, majd a tükröt ott hagyva végül elindulok a kviddicspálya felé, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam körbe-körbe rohangálás közben. Mióta abbahagytam a lovaglást, kell valami más a kviddicsen kívül, ami lehetőséget ad arra, hogy filozofáljak a dolgokon, a futás pedig tökéletes. Legalábbis nekem.
A pálya szabad, a lelátók üresek, az idő pedig pont lehűlt annyira, hogy ne kelljen megdöglenem a második kör után, mert szakad rólam a víz és a hátam is teljesen leégett. Bemelegítés nélkül indulok el a Navine páholy szélétől egyenesen az Eridoné felé, majd onnan fordulok jobbra, a Levita irányába. Azt viszont alig érem el, muszáj megtorpannom a mozgolódást látva. Valaki van ott. Egy pillanat alatt szűkülnek össze szemeim, talpam alatt megmozdul a föld készen arra, hogy pár méterrel arrébb akár lejjebb rántsa az illetőt, az árnyékban ugyanis nem látom, hogy ki motoz pont a mi öltözőnk ajtajánál. Nagyon remélem, hogy nem egy eltévedt felügyelő próbál bejutni oda és őt süllyesztem bele a sárba, az ugyanis nem lenne egy túl jó pont az állítólagos aktában, amit mindenkiről létrehoztak és ami miatt nem használhatom az erőm. Az pedig mellékes, hogy a lábaim alatt mozgolódó föld pont ellentmond a fent leírtaknak, de ha szerencsém van, ez nem egy felügyelő. Veszek egy mély levegőt és elindulok felé, szemem gyorsan hozzászokik a félhomályhoz, mikor közelebb érek az idegenhez, amikor azonban rájövök, hogy ki térdel az ajtó előtt, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódnak. Egy pillanat alatt feszítem meg testem mellett jobb kezem, ujjperceim bizseregni kezdenek, a föld pedig elég erőteljesen megremeg. Mindez csak egy pillanatig tart, csupán az öt méteres körzetemben érzékelhető, Wolgi viszont ha nem vigyáz, ismét belefejelhet az ajtóba. Ez az én ajándékom a múltkori miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611778#post611778][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 16:32[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy ennyire elégedett leszek a koppanás hallatán, de hát tévedtem. Mosolyom kiszélesedik, mikor a homloka találkozik az ajtó lapjával, kezeimet ezek után lassan összefonom magam előtt, hogy mire a colos felpillant, már szigorú ábrázattal tekinthessek fel rá. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. És tudom, hogy nem tudja, hogy ez én voltam. De tudom, hogy tudja, hogy amiért én tudom, azért ő még szorulni fog - nagyon, és itt most nem az edzésekre gondolok.
- Futottam - válaszolok halkan, mutatóujjammal a hátam mögött a pálya felé bökök, miközben lassan tetőtől-talpig végigmérem a nálam jóval magasabb fiút. Tulajdonképpen elég ijesztő látványt nyújthatna... éjszaka, egy sikátorban, ha egyedül vagy és mosolyogva közelít feléd. Talán mégsem kellene feldühítenem. - Aztán láttam, hogy itt térdelsz. Tulajdonképpen mit is csináltál itt? - a bókolást elengedem a fülem mellett, mert bár nagyon jólesik, ennek nincs most itt az ideje, mikor épp azt próbálom kideríteni, hogy miért akart betörni a saját öltözőnkbe. És miért nem használt hozzá pálcát. A hullámcsat és a gémkapocs eltüntetése ezúttal nagyon elkerüli a figyelmem, tekintetem ugyanis le nem veszem Wolgi arcáról.
- Aha, éreztem - igyekszem elkerülni a szemrehányó pillantásokat lövellő énem előtörését, így lepillantok a földre. Szép, szép, de mégsem az igazi, nem tudom olyan sokáig bámulni, hogy addig más témára váltsunk. - Pedig itt meglepően sokat remeg a föld, jobb lesz, ha vigyázol magadra - megnyomom az utolsó két szót és jelentőségteljes pillantást vetek rá, bár nem tudom, rájött-e már, hogy én most arra az ominózus esetre célzok itt elég rosszul, és hogy haragszom rá amiatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611798#post611798][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 17:06[/b][/url]

A magyarázata egy kicsit azért felkeltette az érdeklődésem, elvégre én jöttem ide hozzá azzal, hogy mégis mit keres itt ilyenkor, miért nem használ pálcát, mi a fenének akar bemenni az öltözőbe, miért nem kért kulcsot, és a többi, a kérdéseket azonban nem tettem fel, csak szíveskedtem beleverni a fejét az ajtóba, mert mire nem jó egy kis földrengés.
- Szóval azért jöttél le ide és feszegetted vagy tudom is én mit csináltál az ajtóval, hogy megállapítsd, minden rendben van? - kérdőn emelem meg jobb szemöldököm, majd rögtön folytatom is. - Ezt megcsinálod a többi ház öltözőjével is, vagy van valamid odabent, aminek nem szabadna eltűnnie és most ellenőrizted az ajtót, nehogy ellopják? - próbálom kitalálni, hogy miért csinálhatta, de őszintén szólva nagyon nehéz dolgom van. Nála sosem tudom, hogy mit miért csinál.
Lassan leengedem mindkét kezem a testem mellé és teszek egy lépést felé. Nem akarok félelmet kelteni benne és igazából a falhoz csapni sem, de mondjuk jó lenne, ha megbeszélhetnénk ezt a beengedős incidenst, mert hát én jártam rosszabbul és Wolgi még nem is ismeri annak az esetnek minden részletét, pedig ő is benne van elég rendesen. Nem tudom beszélt-e azóta Norberttel, vagy Berci tudja, hogy segített neki, én mindenesetre tudom.
- Tudod, hogy mi a baj, csak nem akarod kimondani, mert félsz, hogy attól még dühösebb leszek rád. Pedig az a bajom - vetek még rá egy pillantást, majd megpördülök és visszaindulok a pályára. Eléggé biztos vagyok benne, hogy követni fog, nem is sétálok olyan gyorsan, azokkal a hatalmas lábakkal meg seperc alatt beérhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611807#post611807][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 17:49[/b][/url]

Wolgi végre veszi a lapot és a segítségemmel ugyan, de rájön, hogy mi a problémám, én pedig annak ellenére, hogy meg akarom vele beszélni, hisztis kislány módjára ott hagyom az öltöző előtt, és visszasétálok a pályára. Hogy követ-e vagy sem, azt nem tudom, de sejtem, hogy ennyivel azért nem zárjuk le ezt az egészet, elvégre már kiderült, hogy mi zavar ennyire engem.
- Akkor? - hirtelen torpanok meg és kérdezek vissza rá, nehogy a végén még elfelejtse, hogy mit akart mondani. Látom rajta, hogy gondolkozik és nem mond semmit, ez rajtam viszont nem segít. Türelmetlenül fonom össze ismét karjaimat magam előtt, hátha így majd gyorsabban kiböki, hogy mit akar mondani. És igen!
- Mi már tisztáztuk a dolgot. Mindent tisztáztunk, elmondta, hogy nem akar látni, oké, megértettem. Nem beszéltem vele és ő sem vele, erre most azzal jön, hogy tisztázni akarja? Mégis mi a francot? - pillanatok alatt fakadok ki újra, és olyan kérdéseket teszek fel, amiket simán meg tudnék magamnak válaszolni, hiszen már minden megtörtént és Norbi is elmondta, amit el akart mondani. Wolgi utolsó mondata elhallgattat, lehajtom a fejem és most tényleg nagyon örülnék neki, ha a hajam nem lenne beleerőszakolva egy nagyon erős kontyba és az arcomba hullana. - Megcsókolt. Az történt - nagy levegőt veszek és belekezdek, de a fejem egyelőre még nem emelem meg. - Én pedig hagytam neki, mikor még ott volt Adrian, de vele szakítottunk, Norbival pedig találkoztam utána és megmondta, hogy mi van, és megértettem és nem kerestük egymás társaságát és még a kviddicsmeccsen sem volt semmi, és aztán Te...meg ő, és ott volt, aztán...jött, és mondta, de Berci, és... - először csak hadarni kezdek, majd én is teljesen elvesztem a fonalat és a végére már dadogok, szavakat rakok egymás után, de a mondatoknak nincs értelmük. Felpillantok a fiúra, megdörzsölöm a szemem, majd teljesen váratlanul közelebb lépek hozzá, karjaim a nyaka köré fonom és magamhoz húzom, hogy megölelhessem. Mert tulajdonképpen Wolginak köszönhetek mindent. Hiszen, ha nem engedi be, Norbi talán még a mai napig sem üvölti az arcomba azt, ami szerinte teljesen nyilvánvaló. Hogy szerelmes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611812#post611812][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 18:42[/b][/url]

Úgy érzem semmi jó nem sülne ki abból, ha ezekre a kérdésekre választ kapnék Wolgitól, aki szegény azt sem tudja szerintem, hogy miről beszélek. A történteknek csak a töredékét ismeri, de az meg pont nem elegendő ahhoz, hogy ha akarja, átérezze a helyzetem, vagy épp Norbiét. Nem tudom melyikünkkel tudna jobban együtt érezni, mindenesetre az arcát látva úgy döntök, beavatom a dolgokba. Lehajtott fejjel beszélek, talán meg sem hall minden szót rendesen, bár a szél nem fúj és eléggé közel áll hozzám, de végül is megtörténhet. Wolgi talán érdeklődve figyel és hallgatja a szavaim, talán másfelé néz és épp azon töri a fejét, hogy miképp tudna a legfeltűnésmentesebben eltűnni a helyszínről, nem tudom. Csak akkor látom ismét az arcát, mikor felemelem a fejem, hogy magamhoz vonjam egy ölelésre. Arcom belefúrom a vállába, ujjaim a szőke tincsei közé kúsznak. Közelebb lépek hozzá, ahogy megérzem kezeit a derekamon és hátamon, lehunyom mindkét szemem. Szeretném, ha így maradnánk percekig, órákig, sokáig, örökké. Jó ez így most, talán ő is így érez.
- Semmit nem bántam meg - nagyot sóhajtva engedem el a nyakát és hátrálok egy lépést, hogy a szemébe tudjak nézni. Arcomon egy szomorú mosoly jelenik meg végigpillantva rajta, majd ismét közelebb hajolok hozzá és nyomok egy puszit az arcára. - Tudod, nekem most haragudnom kéne rád - mosolyogva vonom meg a vállam, az öltöző felé pillantok, egy pillanatra elgondolkodom, és visszatekintek rá. - Na most őszintén. Mit kerestél te ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611823#post611823][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.09. 19:38[/b][/url]

Wolgi nagyon bölcs mondatát megfogadva bólintok egyet, aki a csók hatására elpirul és rögtön zavarba jön, én meg egy pillanatra valamiért magamat látom benne. Szám lassan mosolyra húzódik a szavai hallatán, arcomon halvány pír jelenik meg a bók után. Mondom én, hogy egy pillanatig én voltam ő. De tényleg csak egy pillanatig, a következő percben ugyanis szemöldököm ismét liftezni kezd, mikor belekezd a magyarázkodásba. Összeráncolom homlokom, ahogy hallgatom a szavait, majd ismét nekiállok, hogy megpróbáljam kitalálni, mégis mi a francért kell neki egy seprű.
- Ennyire nem bírod kivárni a következő edzést, vagy mi? Ott úgyis kapsz majd seprűt, minek az neked most? - fogalmam sincs, hogy minek kellhet az neki. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem a karikára dobálást akarja gyakorolni egyedül, kvaff nélkül, más opció viszont hirtelenjében eszembe se jutott. Tuti valami, aminek semmi köze sincs a kviddicshez, csak ki akarja próbálni, mert vagy jól néz ki, vagy pedig mert életveszélyes. De jelen pillanatban nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik a kettő közül - de lehet, hogy mindkettő.
- Na jó, ki vele, mihez kell neked az a szerencsétlen seprű? - ismét megemelkednek a szemöldökeim, hátrálok még egy lépést, majd a szemébe nézek és nagyon komolyan szuggerálni kezdem, hogy az igazságot mondja, vagy itt helyben süllyesztem el a sárga földig, aztán sok sikert a kimászáshoz. Persze, ez utóbbiról ő nem tud, de azt hiszem a komoly arckifejezés is megteszi egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=613273#post613273][b]Nemes L. Izabella - 2016.08.20. 18:33[/b][/url]

Drága Wolgast
aki remélem nem haragszik a késés miatt

Őszintén érdekel a válasza, ugyanis el nem tudom képzelni, hogy mire kellhet neki egy seprű pont ma, pont most, mikor se edzés, se meccs nem lesz a közeljövőben. Már éppen kezdene elönteni a büszkeség, hogy Wolgi ennyire nem bír magával és tényleg azért kell neki, de aztán végül kinyögi, hogy mi a valódi oka. Kicsit meglepődök, mikor közelebb hajol hozzám, aztán a szavait először fel sem fogom, de mikor már igen, csak a szemöldökeim emelkednek magasabbra. Arcomra kiül a döbbenet és a "te most hülye vagy?" kettőse, karjaimat összefonom magam előtt, és tényleg úgy nézek rá, mint egy bolondra. Nem értem ezt az embert.
- Ugye tudod, hogy nagyon felelőtlen és prefektushoz egyáltalán nem méltó lenne, ha én ezt most hagynám neked? - rápillantok, hátrálok egy lépést. - Ráadásul a kastély teteje őrült magasan van, és ha leesel... inkább bele sem akarok gondolni, jó? - megrázom a fejem és felemelem a kezem tenyereim felé fordítva. Csak ki kellett ejtenem a számon, hogy rögtön különböző rémképek jelenjenek meg lelki szemeim előtt, olyanok, amiket majd egy ideig nem is fogok tudni kiverni a fejemből.
- Értem én, hogy ez nagyon jó buli lehet és a naplemente egy tényleg szép dolog, de a tetőről? - elhúzom a szám, miközben felpillantok az említettre, majd vissza Wolgira. Igazából nem tudom teljesen megérteni a miértjét, én mondjuk biztos nem akarnék felrepülni oda, de az is igaz, hogy ha én esek le, többé-kevésbé megúszom pár karcolással, vagy még annyival sem. Őszintén szólva nem próbálkoztam még, de mikor kviddics közben zuhantam le, akkor nem lett nagyobb bajom a sokknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=650964#post650964][b]Nemes L. Izabella - 2016.12.26. 00:06[/b][/url]

Eléggé késésben vagyok az edzésről, ami ráadásul az első az új csapattal, szóval jó lett volna legalább erre pontosan érkezni, de hát ez sem jött össze. Először a rasekom bolondult meg, majd megláttam egy elkeseredett, eltévedt levitást az egyik folyosón, akit elkísértem úti céljáig, és csak azután tudtam tényleg elindulni az edzésre, amelyről egyébként már legalább tizenöt perce kések. Összeszorított ajkakkal tűrök egy tincset a fülem mögé, miközben a pálya felé sietek, ahol már egészen biztos elkezdődött az edzés. Mire leérek, eltelik még tíz perc, bár ki tudja Nyeste meddig szeretne várni a tagokra. Biztos ott van már a fél csapat, csak én hiányzom, mert még akkor is el tudok késni, ha időben elindulok. Hát ez van, a végére csak beesek. A távolban már látom is a levegőbe emelkedni az első pár embert, mire begyorsítok, szinte rohanva esek a pályára, tekintetemmel egyből a prefektust keresem, hogy ha nem vett esetleg észre, a karját óvatosan visszahúzva magam felé fordítsam.
- Ne haragudj a késésért, de baj volt a Levitában - mondom neki halkan, ennyivel pedig le is tudom Frayec meg az eltévedt levitás problémáját. Felpillantok a levegőben már gyakorló navinésekre, majd visszanézek Nyestére. - Nagyon sok mindenről lemaradtam? - direkt olyan kérdést teszek fel, amire tud egyszerű fejrázással válaszolni, hisz a prefektusi, az elemi mágia és most a csapat miatt is volt szerencsém kicsit jobban megismerni a lányt. - Mit csináljak? - nem akarom vesztegetni az időt, és ha van valaki, akinek tudok segíteni, akkor hajrá.