A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=251273#post251273][b]Várffy-Zoller Róbert - 2014.03.12. 17:54[/b][/url]

Ophelia

Opheliát a csapattag-toborzó kampányom keretében környékeztem meg, és sikerült is meggyőznöm, hogy érdemes csatlakoznia, de cserébe egy felhozó edzést kért, mert elmondása szerint a repülés nem tartozott az erősségei közé. Gondoltam ezen ne múljon, megbeszéltem vele egy időpontot, hogy mikor találkozzunk a pályán.
Nekem is jól fog esni egy kis kikapcsolódás, így a vizsgaidőszak végén. Tavaly nem voltam hajlandó megerőltetni magam, így regnáló iskolaelső létemre megbuktam. Pedig hat kiválót még így is összeszedtem. Vicces, hogy micsoda magasságokat és mélységeket élhettem meg rövid időn belül. Utólag belegondolva még jól is jöttem ki belőle, hogy csúsztam egy évet, mert így legalább nem kell egy tablón szerepelnem a nyominger Palarnnal.
Igazság szerint teljesen sötétben tapogatóztam, hogy Ophelia vajon mennyire lehet tehetséges kviddicses. Mondjuk a tehetségnél többre tartottam a szorgalmat, elszántsággal rengeteg mindent lehetett pótolni, ez pedig érzésem szerint megvolt a lányban.  
Késtem, de még így én értem ki előbb. Céltalan várakozás helyett a szertárból kihoztam két seprűt, meg a labdákat, hogy ennyivel is előbbre legyünk. Nem terveztem semmi komolyat, először megmutatja Ophelia, hogy mit tud a seprűvel, utána meg kikísérletezzük, hogy melyik poszt illene hozzá a legjobban. A terelőséggel szemezett, de én jobban szerettem, ha ezen a poszton fiúk játszanak. Ritka, hogy egy női terelő magas szintre tud jutni, bár pont a Rellon egyik volt kapitányáról, Grósz Annáról mesélték, hogy mennyire kiemelkedő terelő volt. Na igen, azért ehhez hozzátartozik, hogy egyes pletykák a női mivoltában is megkérdőjelezték, ami sok mindent megmagyarázhat. Aztán ott volt még Leonie, aki szintén érdekes jelenség volt, mint terelő. Bár tulajdonképpen ő általánosságban is érdekes jelenség volt. Mindenesetre Opheliából is inkább egy Leonie-típusú terelőjátékot tudtam volna kinézni, amikor is elsősorban nem az erejére, hanem az ügyességére, szemfülességére támaszkodik. Majd most kiderülhet, mennyire stimmelnek a megérzéseim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=522630#post522630][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.09.24. 15:11[/b][/url]

Nagy létszámú kerettel vártuk a szezonkezdetet, következésképp komoly harcra lehetett számítani a kezdőcsapatbeli helyekért. A játékvezetőnknek köszönhetően szerencsére lehetőségünk adódott egy edzőmeccs lejátszására, ahol eldőlhettek a még nyitott kérdések. Ezúttal tehát nemcsak a saját játékommal kellett törődnöm, hanem egyúttal igyekeznem kellett értékelni is a többiek teljesítményét, sőt olyan helyzeteket kialakítanom, melyek próbára tehetik őket. Helyettesemre, Míneára ugyanez a feladat várt, így a meccs végén együtt összegezhetünk, hozhatunk majd döntést.
A kvaffra tessék-lássék módon mozdultam rá, nem volt a célom az elhozatala. Nem úgy Flórának, aki gyorsan reagált, és egy ütéssel hátra próbálta játszani a labdát csapattársainak. Kockázatos megoldás volt, de aki nem kockáztat, nem is nyer. Könnyedén megszerezhettem volna a kvaffot, ám ehelyett inkább felzárkóztam a megiramodó Flórához, és keményen bevágódtam mellé oldalról, igyekezvén megállítani, de minimum lelassítani. A tétmeccseken sem fogják hagyni, hogy zavartalanul előretörjön, hozzá kell szoknia a fizikai párharcokhoz. A kvaffal meg remélhetőleg törődnek majd a csapattársaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=525330#post525330][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.09.29. 10:14[/b][/url]

Miután kikerült Flóra, lefékeztem, én már nem akartam belefolyni ebbe az akcióba, helyette vártam a többiekre, kíváncsi voltam, hogy meg tudják-e oldani a helyzetet. Nem tudták, gólt kaptunk. Ráadásul Corina a játékot sem volt képes folytatni, így hát cseréltünk, Helena érkezett a helyére.    
A büntetőzónánk előterében felrepültem jó magasra, úgy a középső karika háromszoros magasságában lehettem. Ha őrzőnk észrevesz, akár ide is passzolhat, de persze az sem gond, ha valamelyik hajtótársamat választja, végtére is ők még semmit se mutattak, és elsősorban nekik kell bizonyítani, nem nekem. Innen fentről mindenesetre kiválóan belátom a pályát, és egy meredek lefelé repüléssel gyakorlatilag bárhová odaérhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=526408#post526408][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.10.01. 21:55[/b][/url]

Mikor Helena megkapta a kvaffot megindultam felé. Közben láttam, hogy Flóra is készül valamire. Még szerencse, hogy lefelé könnyebb repülni, mint felfelé, így volt esélyem, hogy csapattársam segítségére siessek. Helena észlelte is, hogy gond lehet, felkészült a passzra. A lány közelébe érve vízszintesbe tettem a seprűmet, és fogadtam a passzt. Megtört a lendültem ahogyan összeszedtem a labdát, de legalább az enyém volt. Igyekeztem felgyorsítani, nyílegyenesen a Norina által őrzött karikák felé indultam, miközben ráfeküdtem a kvaffra, hogy nehezen férhessenek hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=530753#post530753][b]Várffy-Zoller Róbert - 2015.10.13. 15:11[/b][/url]

Mínea nagyon határozottan indult meg felém. Eszem ágában sem volt kitérni, a pozíció az enyém volt, ő az, akinek nem kellene összeütközésre törekednie. Közben Scarlett is feltűnt az oldalamon, és lökött rajtam. Igaz, nem túl nagyot, a kvaff aligha forgott veszélyben, de arra mindenképpen elég volt, hogy meginogjak. A legrosszabbkor vesztettem el a pozíciómat, ráadásul ez Mínea számításait is felboríthatta. Utolsó lélekjelenlétemmel felfelé - legalábbis arra, amit az adott helyzetben felfelének gondoltam - rántottam a seprűmet, de éreztem, hogy közben Scarlettet nagy erővel ellököm. Ettől kezdve Fortuna kegyeire volt bízva a sorsunk. Ütközhetünk mindhárman, megúszhatjuk mindhárman, de akár az is benne van a pakliban, hogy csak Scarlett és Mínea ütközik, én pedig sértetlenül jövök ki a szituációból. A csapat szempontjából nyilván az lenne a legjobb, ha egyikünknek sem esne baja, de most elsősorban csak a saját irhám megmentésére tudtam gondolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742596#post742596][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.12. 19:33[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742610#post742610][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.12. 21:26[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742801#post742801][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.15. 13:50[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

Némán, szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnhet a Rellon kviddicscsapata. A többi háznál ezek szerint ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Hiába, ha nincsenek karakán, felkészült vezetők, akik legalább ezredannyira olyanok, mint én, akkor nem lesznek csapatok.
- Miért veszíthetett ekkorát a kviddics a népszerűségéből? Itt valami mélyen gyökerező probléma lehet. De ezt nem most fogom kideríteni. - zártam le a témát. Igazából, ha más felkért személy nincs, a mindenkori repüléstan tanár az, akinek ezzel hivatalból foglalkoznia kellene véleményem szerint. Szóval nekem semmi közöm a dologhoz, bármennyire is elszomorít.
A kis csaj megengedett magának egy pikírt beszólást, amit nem vettem jó néven. Oké, leálltam vele egyet játszatni, de attól még nem lettünk haverok, akik között ez elmegy. Rajtam csak ne poénkodjon. Egy szúrós tekintettel jeleztem, hogy a megjegyzése egyáltalán nem volt vicces. A következő ilyenért már büntetőmunka és pontlevonás járna.
- Hm, nem vagy terelő alkat. Mostanában minden kislány terelő akar lenni.- nevettem. Voltak persze példák, hogy törékeny testalkatú lányok helytálltak ezen a poszton. De, hogy az iskolai bajnokságban miért vált tendenciává az ilyen terelők jelenléte, az számomra rejtély.
- Emlékeim szerint Scarlett Conroy is erőteljesen gondolkozott, hogy terelő legyen, de én inkább a hajtóság felé terelgettem, és kiváló játékos is lett belőle a poszton. - a volt csapattársaimra szívesen emlékeztem vissza, pláne a hajtótársaimra, hiszen nagy összhangban kellett lennünk, a szerepkörünk ezt megkövetelte.
- Nem vagy ügyetlen a kvaffal. - szóltam, miután begyűjtöttem a passzt. Nem akartam persze lebeszélni a terelőségről, de nem éreztem testhezállónak a számára, hogy egy vasgolyót ütlegeljen.
- Ha bemutatnám a teljes repertoáromat, akkor egy darabig itt lennénk. Most az az érdekes, hogy te mit tudsz, te akarsz bekerülni a csapatban. - fölöslegesen nem kívántam produkálni magamat, hiszen nem voltak nézők, akiket szórakoztathattam volna a zseniális kviddicstrükkjeimmel.
- Ragadd meg az ütődet, repülj a kezdőkör fölé, és készülj! - kitaláltam egy kis próbát, amivel Charlotte bizonyíthatta, hogy nem csak készül a terelősségre, hanem alkalmas is rá.
Mikor a lány készen állt, megindítottam felé egy gurkót szemből. Aztán kis szünetekkel egyet hátulról, majd alulról, végül felülről is. Négy gurkó haladt felé, és még arra is ügyeltem, hogy egyre nehezedjen a dolog: az utolsó két gurkó már szinte egyszerre fog odaérni hozzá. Ha ezt megoldja, akkor már elhiszem, hogy van keresnivalója terelőként. Ha meg nem oldja meg, akkor leszek annyira rendes, hogy elvigyem gyengélkedőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=770493#post770493][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.01. 10:20[/b][/url]

Zippzhar Mária Stella

Furcsa volt egy csapatban szerepelni a diákjaimmal. Ez nem egy tanóra volt, itt eltűnt a hierarchia, a mindenki egyért, egy mindenkiért elv érvényesült. A drága csapatkapitány-helyettes ezt tökéletesen demonstrálta is, amikor kényszerített, hogy megegyek egy sütit, pedig határozottan kijelentettem, hogy nem kérek belőle. Ezért még számolni fogok vele a meccs után. Azért csak meccs után, mert nem akartam rombolni a csapatmorált, ideiglenesen elnéző maradtam. De aztán kinéz számára egy akkora büntetőfeladat, amekkorát még nem látott a Bagolykő.  
A süti nekem amúgy ízlett, a hatás viszont annál kevésbé tetszett. Besárgultam. Így nem léphettem a nézők elé, úgyhogy rögtön megszüntetettem a hatást egy egyszerű ellenvarázslattal. Fancsali képpel egy fityiszt mindenesetre odamutattam Masának. Ahhoz még sok vajsört kell innia, hogy túljárjon az eszemen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=772603#post772603][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.09.12. 05:38[/b][/url]

Már fej-fej mellett haladtam a két fogóval. Valahogy segíteni szerettem volna Angelicának, felkészültem arra is, hogy végső esetben én kapjam el a cikeszt. Inkább legyen szabálytalanság, mint hogy az Unikornisok szerezzék meg az aranyost. Aztán óriási csattanást hallottam a hátam mögött. Jól ismertem ezt a hangot. Ilyen a tökéletesen eltalált gurkó semmi mással össze nem téveszthető hangja.
Furcsa módon bevillant egy iskolai rémtörténet ebben a krízishelyzetben. A kezdő kviddicseseket egy vérszomjas szellemmel ijesztegették, aki éjszakánként az arénában kísért. Ő volt a Feketöves Vasöklű Gurkócsapkodó. A történetnek állítólag van valós alapja, egyszer egy levitás(!) srác, talán Seat Leonnak hívták, puszta kézzel beleütött a gurkóba. Hogy ténylegesen mi lett vele utána, arról már nem szólt a fáma, de a legenda szerint az ő nyughatatlan szelleme jár vissza még ma is.
Ha egy levitás megcsinálta, megcsinálom én is! Jött a gurkó, én meg beleütöttem jobb ököllel egy akkorát, amekkorát csak bírtam. Angelicát védeni próbáltam, Winnie-t meg veszélyeztetni, de ki tudja mi lesz a vége. Illetve számomra majd jön a csontforrasztás, ez az egy biztos.

Megjegyzés: Angelica még írt volna előttem, amely hozzászólásban felért volna Winnie mellé. A továbbiakban a karakterem szempontjából az itt leírtakat megtörténtnek tekintem.