Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=546630#post546630][b]Havasi Bence Milán - 2015.11.24. 20:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=548417#post548417][b]Havasi Bence Milán - 2015.12.01. 13:00[/b][/url]

Ahogy Adrian felé lépked, mintha az agya hátsó zugában némi elbizonytalanodás ütné fel a fejét. Furcsa, hisz nem spontán ötlettől vezérelve kérte meg a fiút, ilyesmi nem is rá vallana. Azóta motoszkált benne, hogy megsérült. Akkor most mégis, miért? Talán a kesztyű, aminek röppályáját végig figyelemmel kíséri a landolásig. Viszont tudja magáról, hogy úgy sem fog sarkon fordulni és elmasírozni, így nem is agyal ezen a kelleténél többet.
Valamennyire felszusszan a bólintás láttán. Reméli, hogy erről nem is fog megfeledkezni Adrian, valahogy tényleg nincs ínyére ismét a gyengélkedőn kikötni...
Félig felvont szemöldökkel néz rá. Üsse meg? Abba biztos, hogy az ő kézfeje reccsen bele... Tekintetét a másik tenyerére szegezi. Azt hitte, hogy arra tanítja majd, hogyan védje meg önmagát. Bár tény, hogy egy szót sem szól, hisz fogalma sincs, hogy miként is zajlik le egy ilyen edzés.
Bólint. Igazság szerint ezidáig meg sem fordult a fejében, hogy visszaütne. Biztos, hogy egy legyintésével padlóra küldené... Kiveri a gondolatot a fejéből és szusszan egy nagyot. Lassan emeli balját és próbál a filmekben látott profi beállások egyikét imitálni. Eljátszik kicsit a gondolattal, hogy tipikus klisésen nem a tenyerére céloz, hanem az arcára, de... akkor is ő húzná a rövidebbet. Na meg elég aljas dolog lenne főleg, hogy ő kérte meg, hogy segítsen neki.
Ökölbe szorítja a kezét, majd hátrahúzza és olyan erősen csap Adrian tenyerébe, amennyire csak tud. Belesajdul a keze, kicsit meg is rázza, úgy néz csak fel a fiúra. Abban biztos, hogy meg sem kottyant neki. Mindig is a szavai voltak a fegyvere, az ökle csak simogatni tud...
- Mennyire vagyok reménytelen? - Azért erre megejt egy kisebb hevenyészett mosolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=559058#post559058][b]Havasi Bence Milán - 2015.12.29. 19:24[/b][/url]

Figyeli Adrian minden rezdülését, hogy kiszűrje a valóságot. A megjegyzésre is csupán megemeli fél szemöldökét válasz gyanánt. Nem nehéz kitalálni, hogy nem ért egyet vele. Hisz csak rá kell nézni. Hiába tömi képpofára a kaját, egy deka zsír, annyi se marad meg rajta. Ha ezt nézzük, na meg a betegségét, nem is csoda, hogy szinte semmi erőt nem tud kifejteni magából. A testfelépítése sem épp ideális ilyesmihez... Adrian is ezzel biztosan csak magát próbálja meggyőzni, hogy nincs reménytelen ember. Kivételek mindig kellenek, erősítik a szabályt. Ő meg örülhet, hogy valamiben erős lehet...
Ért ő Adrian néma utasításaiból, helyezkedik is, ahogy mutatja. A mondottakra is csak bólint és próbálja értelmezni magában a hallottakat.
- Hogy érted, hogy csípőből üssek? - Ez legalább olyan, mint amikor a fekvőtámasznál mondta még a tanár, hogy mellizomból csináljuk. De hát nem mellel nyomta ki magát, a karja volt a földön... majd az egész teste, mert egyet sem sikerült csinálnia soha. Reménytelen.
- Valahogy így? - Próbaképp, lassan üt a levegőbe, hogy mozog a felsőteste is, nem csak a karja. Látszik rajta, hogy tényleg próbálkozik és ha már csinálja, akkor normálisan szeretné.
- Az inhalátorom mindig nálam van, nem lesz gond. - Meglapogatja a zsebét, majd visszaigazgatja az öklét úgy, ahogy Adrian beállította neki. Az utasításra bólint, viszont nem üt egyből, elsőnek csak szemezik a tenyerével. Felemeli a kezét, próbálja a szöget is belőni, ahogy az előbb háztársa kiokította, hátrahúzza a karját, egész mellkasa fordul vele együtt. Majd ahogy kifújja a levegőt, előrelendül a felsőteste és sikerül Adrian tenyere közepébe találnia, valamivel erősebben eltalálva, mint az előbb. A keze sem reccsen bele, szóval a sikerélménye teljes. Bár ezt csupán egy halovány mosolyféle tudatja a másikkal.